A kockázati- és magántőkealapok - a továbbiakban együtt: tőkealapok - sajátos jogállásáról, működéséről és ezek versenyjogi, azon belül pedig antitröszt vonatkozásairól szólt az előző cikk. Az alábbiakban a vállalkozások összefonódása szempontjából vizsgáljuk a tőkealapok befektetési gyakorlatát és annak versenyjogi megfelelőségét, aminek aktualitást ad, hogy az Amerikai Egyesült Államok versenyhatóágainak nyilvánosságot kapott álláspontja az előzetes, ex ante versenyjogi beavatkozás fontosságára világít rá.
The previous article was about the specific legal status and operation of venture capital and private capital funds - hereafter collectively: capital funds - and their competition law and, within that, antitrust aspects. In the following, we examine the investment practices of capital funds and their compliance with competition law from a business merger point of view, which is given relevance by the fact that the publicized position of the competition authorities of the United States of America highlights the importance of preliminary, ex ante competition law intervention.
A jelen tanulmány a Gazdaság és Jog 2022. 7-8. számában megjelent írás gondolatmenetét fűzi tovább, és a kockázati- és magántőke alapokkal kapcsolatos versenyjogi összefüggések mentén a fúziókontrollal való kapcsolódási pontokra fókuszál[1].
A tőkealapok irányítási struktúrája a jogszabályi rendelkezések alapján egyszerű, az alapkezelő irányít, a gyakorlatban azonban jellemzően sokkal összetettebb, mint más, befektetésekkel foglalkozó vállalkozások esetén. Ez a jellegzetesség a tőkealapok önálló jogi személyiségéből, a tőkealapkezelő törvényes képviselői jogállásából és a tőkealapok befektetőinek a befektetéskezelés ellenőrzés alatt tartása iránti igényéből ered. Az tőkealapok irányítási viszonyai - összhangban az Európai Bizottság gyakorlatával[2] a konstrukciók egyedi jellegzetességei miatt csak esetről-esetre bírálhatók el, ami a számos összefonódás bejelentési eljárás miatt - lásd később - nehéz feladat elé állíthatja a GVH-t.
A tőkealap befektetéskezelése, így az irányítás a Kbftv. szabályozási megközelítése alapján a tőkealapkezelőé, aki a tőkealap törvényes képviselője. A gyakorlat az irányítás jogát sok esetben a tőkealap befektetői felé tolja az adott tőkealap kezelési szabályzatában rögzített tartalommal vagy a befektetők és az alapkezelő közötti, a kezelési szabályzattal párhuzamos megállapodással[3]. A versenyjog szempontjából a befektetők közvetlenül vagy az általuk delegált képviselők útján pozitív vagy negatív irányítási jogot is kaphatnak a tőkealapok fölött. Ez az irányítási jog fennállhat formális testületi megoldás, például a tőkealap mellett működő befektetési testület létrehozatala útján[4] vagy ténylegesen, a tőkealap számára ígért tőke visszatartása vagy akár az alapkezelő kezelési szabályzatban rögzített leváltási lehetősége és a tőkealap más alapkezelő kezelésébe adása útján is.
A tőkealapok számára a társasági okiratokban és a befektetési szerződésekben tipikusan kikötött jogok a portfóliótársaság üzleti tervének meghatározásával, a portfóliótársaság főtevékenységének módosításával, beszámolójának, tőkeszerkezetének átalakításával, az ügyvezetés és a felügyelőbizottsági tagjai kinevezésével kapcsolatosak. A Tpvt. 23. § (2) bekezdése alapján a tőkealap közvetlen irányítással rendelkezik a portfóliótársaság felett, ha önmagában vagy társbefektetőkkel közösen végrehajtott tranzakció eredményeként a többségi szavazati jog mellett jogosulttá válik a portfóliótársaság vezető tisztségviselői többségének kijelölésére, megválasztására vagy visszahívására, vagy szerződés alapján jogosult a portfóliótársaság piaci magatartásának meghatározó befolyásolására, vagy ténylegesen képessé válik a portfóliótársaság piaci magatartásának meghatározó befolyásolására.
A tőkealapok a portfóliótársaságokkal szemben kikötött tipikus jogaik alapján egyértelműen képesek ha-
- 39/40 -
tást gyakorolni a portfóliótársaságaik piaci magatartására. A Tpvt. hivatkozott rendelkezéseihez kapcsolódó, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) közleménye[5] kifejezetten nevesíti a befektetési alapok kezelési szabályzatát, mint széles értelemben vett szerződést, amely az irányítási lehetőséget biztosíthatja a tőkealap részére.
A GVH hivatkozott közleménye szerint a tőkealapok irányítási viszonyainál két kérdésre kell választ adni: (a) ki irányítja a tőkealapot a piaci tevékenységénél, vagyis a befektetési és kiszállási döntéseinél, valamint (b) ki irányítja a tőkealap részesedésével működő portfóliótársaságokat. Ha az alapkezelő többségi tulajdonosa - irányítója, nem többségi tulajdonosa - a tőkealap befektetési jegyeinek, akkor vizsgálni kell, hogy a tőkealapot a befektetési jegyek tulajdonosai vagy az alapkezelő irányítja. Amennyiben az alap kezelési szabályzata vagy más dokumentum, például a szindikátusi vagy befektetési szerződés nem rendelkeznek a tőkealap irányítójáról, főszabály szerint az alapkezelőt kell irányítónak tekinteni. Ebben az esetben a tőkealapnak valamely vállalkozás feletti irányításszerzése esetén az a vállalkozáscsoport, amelybe az alapkezelő tartozik, az összefonódással érintett vállalkozáscsoportnak minősül akkor is, ha ennek a vállalkozáscsoportnak a tagjai a tőkealapban nem tulajdonolnak befektetési jegyeket[6].
A kisebbségi részesedések és az irányítási képesség összefüggéseire jól rávilágít az uniós versenyjogi gyakorlat: a korábban már hivatkozott Goldman Sachs-ügyben[7] az egyetemlegesen bírság fizetésére kötelezett befektető a vizsgált időszak egy részében kisebbségi, 45%os, illetve 26%os részesedéssel rendelkezett a kartellezés miatt marasztalt portfóliótársaságban. Ennek azonban a Törvényszék szerint nincs jelentősége, mivel figyelembe kell venni a részesedésen felüli további tényezőket is: az ügyvezető testületei tagjainak kinevezésére és visszahívására, a közgyűlés összehívására vonatkozó jogkört, a stratégiai bizottságban való részvétel lehetőségét, a rendszeres jelentésekhez való jogot, valamint a döntő irányítás lehetőségét a tőzsdei bevezetést követően, végül a szakmai, és nem a pénzügyi befektetőre jellemző tulajdonosi magatartást.[8].
A tőkealapok részéről észszerű hivatkozás, hogy a maguk számára kikötött különleges jogosultságok csak a befektetéseik és a tőkealapok mögöttes befektetőinek jogait hivatottak védeni. Ez az érv azonban csak addig foghat helyt, amíg a jogok a portfólióvállalat kereskedelmi stratégiáját, önálló piaci magatartását nem befolyásolják. A tisztán pénzügyi befektetőként eljáró befektetők az előbbi hivatkozást eredményesen hozhatják fel a velük szembeni versenyfelügyeleti eljárásokban. A tőkealapok azonban a jelenlegi gyakorlatuk szerint kevés esetben tekinthetők tisztán pénzügyi befektetőnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
