A joggyakorlat-elemzés célja mindig ugyanaz: feltárni az ítélkezés alapvető összefüggéseit. Abban az esetben a cél mégis különös volt, amikor magát az Alaptörvény ítélkezésre gyakorolt hatásait kellett feltárni és vizsgálni. Ennek a joggyakorlat-elemzésnek az eredménye - azt gondolom - nem meglepetés, bár a megfogalmazása talán igen. Alapvetően kétféle új hatást állapított meg a Joggyakorlat-elemző Csoport az Alaptörvény ítélkezésre gyakorolt hatása körében: egyfelől az úgynevezett közvetlen normarészvételt, másfelől pedig a szervezeti jogi következményt. Ez utóbbi az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz kapcsán lefolytatott eljárásait és annak következményeit jelenti.
A közvetlen normarészvétel tulajdonképpen abszolút újdonságot eredményez az alkotmányos szabályok alkalmazásában. Nevezetesen: az ítéletekben megjelennek az Alaptörvény bizonyos rendelkezései, tulajdonképpen konkrét normaként. Korábban ez nem így volt, sőt meglehetősen ritka volt, hogy az alkotmány rendelkezéseit bírák az ítéletek indokolásában hivatkozzák. Hirtelen nem is tudnék erre konkrét példát mondani, illetve ha volt is ilyen, akkor feltehetően olyan helyzet állott elő, hogy magával a tételes joggal volt valamiféle komolyabb probléma. Mindenesetre az 1949. évi XX. tv. nem volt nagyon gyakori hivatkozás a bírói indokolásokban.
Más a helyzet viszont az Alaptörvény hatálybalépését követően. Az Alaptörvénynek van egy rendelkezése, ami - ha végeznénk ilyen kutatásokat, akkor meg lehetne állapítani, hogy - az egyik leggyakrabban idézett jogszabályhely az eljárási rendelkezéseken kívül. Amennyiben valamiféle sorrendet állítanánk fel a leggyakoribb bírói jogszabályi hivatkozásokról, akkor az első tízben biztosan benne lenne az érintett rendelkezés, és ez így komoly "idézési karrier". Természetesen az Alaptörvény 28. cikkéről van szó.
Visszatérve a közvetlen normarészvételre, jelenleg annak tulajdonítok jelentőséget, hogy a bírák ezt már föl merik vállalni. Ez talán meghökkentő kijelentés, melynek oka az, hogy a bírói jogalkalmazás sokkal inkább kötődik a konkrét anyagi és eljárásjogi rendelkezésekhez, mint az általános jellegű, alkotmányos szinten megfogalmazott tételekhez. A bírák nehezen nyúlnak átfogó jellegű szabályokhoz, de ebben változás állott be, s ezt érzékelte a Joggyakorlat-elemző Csoport. Nagyon egyszerűen lehet ezt igazolni, mert amikor megkereséseket küldtünk Törvényszékeknek és Ítélőtábláknak a tekintetben, hogy olyan ítéleteket küldjenek, amelyekben alaptörvényi hivatkozások történtek, akkor nagy számú ítélet érkezett. Ez a tény már önmagában igazolja azt a feltevésünket, hogy az Alaptörvény bírói alkalmazása eltér a korábbi alkotmányos szabályoktól.
A szervezeti-jogi következményt illetően az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatos ítélkezésére kell gondolni. E vonatkozásban szintén részletes vizsgálatot folytatott le a Joggyakorlat-elemző Csoport. Azt hangsúlyozom, hogy minden egyes megállapítás bírói szemszögből történt. Ez a mi irányultságunkat tükrözi, így elképzelhető, hogy ezek között lesznek olyanok, amelyek utóbb vitássá válhatnak, ezt azonban nem bánjuk.
Ami az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatos ítélkezését illeti, itt legelőször egy jelzős szerkezetet említek (amelyet én ugyan nem szeretek, mégis gyakran elhangzik): "valódi" alkotmányjogi panasz. Természetesen a "valódival" van a bajom, mivel szerintem ennek a valódiságát nem kell hangsúlyozni, hiszen ez egy olyan jogintézmény, ami potenciálisan alkalmas arra, hogy a bírói ítéletet megváltoztassa. Emiatt a "valódiságához" kétség sem férhet, legfeljebb az újdonságát a korábbi rendszerhez képest lehet hangsúlyozni, de emlékezetem szerint ennek a lehetősége végső soron ott is fennállt.
A Joggyakorlat-elemző Csoport régi kérdésként vette górcső alá a bírói kezdeményezések helyzetét. A bírói kezdeményezésekben nem sok változás történt az Alaptörvény hatálybalépését követően, tehát az alaphelyzet továbbra is ugyanaz: a bíró az előtte fekvő jogszabály alkotmányosságának vizsgálatát kérheti az Alkotmánybíróságtól. Ennek a lehetősége már korábban is adott volt, így viszonylag terjedelmes gyakorlat állt már rendelkezésre.
Annak idején magam is - még 1994-ben - bíróként az Alkotmánybírósághoz fordultam egy törvényi rendelkezés alkotmányosságát megkérdőjelezve. Hozzáteszem azt is rögtön, hogy "merészeltem" fordulni, mivel abban az időben ez nem volt általános, és meg
- 109/110 -
is kérdezte tőlem akkor a kollégiumvezető, hogy biztosan jó lesz ez a felvetés? Ráadásul az akkor hatályos építési törvény egyik rendelkezését vitattam, és felmerült bennem: ha az Alkotmánybíróság nem fogja osztani az álláspontomat, akkor ez egy szakmai presztízsveszteség lesz.
A szakmai presztízzsel kapcsolatban a Joggyakorlat-elemző Csoport is tett megállapítást. A bírák "bátorságát" erősítendő mondtuk azt: ha el is utasítja az Alkotmánybíróság, vagy nem tartja alaposnak a bírói kezdeményezést, akkor se éljék meg szakmai kudarcként, annak ellenére, hogy egy adott per keretei között azért az ilyen döntésnek van egyfajta szociológiája.
Az Alkotmánybíróságot az Alaptörvény hatálybalépését követően a bírák - ezt fel is írtam magamnak és idézőjelbe tettem - inkább "bíróságnak" tekintik. Nyilván ennek még nagyon széles és hosszú irodalma, s ezen belül vitája lesz a jövőben. Azt gondolom, hogy bírói szemszögből nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy olyan ítélkező fórum, amelynek döntése végső soron bírói döntés megváltoztatását eredményezheti - akár csak potenciálisan is -, azt a bíró egyfajta "fellebbviteli fórumnak" vagy bíróságnak fogja tekinteni, még akkor is, ha a szervezeten kívül van. Az egyik bíró kolléga egy nagyon szellemes megjegyzést tett e körben, amikor arra hívta fel a figyelmemet, hogy ha az Alkotmánybíróság honlapját megtekintjük, akkor az adott ügyek felsorolását tulajdonképpen egy bírósági tárgyalási jegyzékre is rá lehetne vetíteni, hiszen nem nagyon különbözik egy fellebbviteli tárgyalási jegyzéktől.
Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy maguk az ügyfelek nagyon gyakran tekintik az Alkotmánybíróság eljárását az ügy természetes folyományának. Például ha egy jogi képviselőt a sajtó megkérdez az ítélet kihirdetését követően, különösen ha az kúriai ítélet vagy ítélőtáblai döntés (tehát a fórumrendszer vége felé lévő ítéletről van szó ), akkor a jogi képviselő, ha számára nem kedvező az ítélet, az első vagy második mondatában azt fogja mondani: az Alkotmánybírósághoz fordulunk. Ez a jelenség is mutatja, hogy az alkotmányjogi panasz egyre inkább a jogorvoslati rendszer egyik elemeként funkcionál.
Ha már a jogorvoslat szót említettem, akkor ennek a fogalmát is elemezni kell, illetve ki kell rá térni, mivel gyakori az a felvetés, hogy végső soron jogorvoslat-e az alkotmányjogi panasz. Ez azért szokott előkerülni, mivel vannak olyan döntések, olyan bírósági ügyek, ahol a törvény tételesen zárja ki maga a jogorvoslatot, amikor így fogalmaz: nincs helye jogorvoslatnak. Az Alkotmánybíróság ezt a kérdést nagyon gyorsan eldöntötte egy gyülekezési ügyben hozott döntése kapcsán - ahol szintén nincs helye jogorvoslatnak -, mivel olyan döntést hozott, amely érdemben befolyásolta a bírói döntést. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy tágabb értelemben vett jogorvoslatról van szó, ugyanakkor a szó eljárásjogi értelemében vett jogorvoslathoz az alkotmányjogi panaszt nem lehet besorolni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
