Az ítélethozatalhoz vezető bonyolult logikai folyamatban meghatározónak tartom a bírói meggyőződést, valamint a bíró személyiségét, pszichikumát, a bíráskodás szubjektív elemeit. Miként a Papinianus gondolatait a Digesta felidézi, Quod legibus omissum est, non omittetur religione iudicantis",[1] azaz amiről a törvény nem rendelkezik, arról a bíró lelkiismerete dönt, sőt úgy gondolom, hogy sok esetben, jogértelmezések által arról is, amit a törvény szabályoz. Ítélkező bíróként tudományos és gyakorlati szempontból is naponta találkozom a bírói meggyőződéssel kapcsolatos kérdésekkel. Elek Balázsnak a bírói meggyőződésről szóló, a Jura 2014. 1. számában[2] megjelent tanulmánya gondolatébresztő és olyan érdekes, izgalmas, a társtudományokat is érintő területet vizsgál, amely arra késztetett, hogy a jogalkalmazók között folytatott empirikus vizsgálatok után magam is állást foglaljak e témában.
A bíráskodás a történelem hajnalától olyan fontos államhatalmi funkció, amelyet, koronként változó erősséggel, de tisztelet övez.[3] Az ítélkezés kezdetben szakrális volta, a modern világban is megnyilvánuló külsőségei, a bírák részéről a talár, vagy egyes országokban a paróka viselése a jogászi hivatás felsőrendűségére, társadalmi fontosságára utal. Az ítélkezés mechanizmusa, lélektani háttere, a jogászság, valamint annak az emberek általi megítélése igen fontos filozófiai, pszichológia és szociológiai információkat hordoznak. A modernkor részletes szabályozása ellenére, nagy jelentőséggel bír az ítélőbíró szubjektuma, a pszichológiai, lélektani gyökerek az igazságszolgáltatásban.
A bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályok szerint a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden bizonyítási eszköz és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás.[4] A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét[5] A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs a törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességében szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.[6] A törvényi szabályok is jelzik, hogy perjogunk alapvetően a szabad bizonyítási rendszer hagyományait követi, e szabadság azonban nem teljes. Egyrészt a felhasználható bizonyítási eszközök, másrészt a bizonyítás törvényességére vonatkozó garanciális szabályok biztosítják, hogy a szabad mérlegelés ne válhasson a bírói önkény alapjául.[7]
A bizonyítási eszközöket és a bizonyítási eljárásokat a törvény taxatíve felsorolja, kétségtelen, hogy azok a múltbeli esemény rekonstrukciójának lehetőségeit alapvetően lefedik, de például a poligráfos vizsgálat egyrészt azért nem képezhet a tényállást megalapozó bizonyítékot, mert nem minősül sem bizonyítási eszköznek, sem bizonyító eljárásnak, így az abból eredő, objektívnak a vizsgálat jellegéből sem mindig tekinthető adatai a töretlen bírói gyakorlat szerint a vádlott bűnösségét, avagy ártatlanságát nem dönthetik el.[8]
A bizonyítékok teljesen szabad értékelését másrészt a bizonyítási tilalmak, valamint a törvényességi szabályok is korlátozzák.[9] Gondolhatunk itt a tanúvallomási akadályokra, vagy a súlyos eljárási szabálysértéssel beszerzett bizonyítékoknak a kizárási kötelezettségére. A harmadik fő akadályát a logika törvényességei (logikai ekvivalencia és logikai igazság megtartása) alkotják. A bírói bizonyíték-értékelés egy bonyolult gondolati folyamat, melyben nem lehet figyelmen kívül hagyni a logika szabályait. A logika szűkebb értelemben a helyes logikai következtetés ismérveivel, módszereivel és törvényeivel foglalkozó tudomány, tágabb értelemben ide sorolható a tudományos módszerek és a megismerő gondolkodás normatív törvényeinek kutatása is. A tudományelmélet megkülönbözteti a szűkebb értelemben vett logikát (logica minor), a tradicionális, a matematikai és a modern szimbolikus logikát. Szükséges utalni a logikai igazságra, amely olyan formula, amelyet nem lehet hamisra fordítani, mert minden interpretációja igazzá teszi. Nem képezi a dolgozat tárgyát a logika fogalmainak és törvényszerűségeinek mélyreható elemzése, de arra utalni kell, hogy logikai ellentmondáson a bírói ténybeli következtetés nem nyugodhat. Logikai ellentmondást jelent bármely logikai igazság negációja. Az ilyen állítások csak logikai szerkezetük folytán - függetlenül tartalmuktól - nem lehetnek igazak. Mindehhez vezethet a következtetés hibája, a láncszabály, és számos más logikai norma megsértése.[10]
A logika általános tudományában belül a vizsgált témával összefüggésben külön jelentős szerepet kap a jogi logika. Miként Tamello a jog logikai kiáltványában megfogalmazta, a jogi logika nélkülözhetetlen a jogi kérdések racionális feldolgozása során. A jogi logika kiegészíti a jogi gondolkodás
- 72/73 -
alapját képező más tudományokat, az nem a jog materiális tartalmának eredője, hanem a jogi gondolkodás eszköze és a modern technológia hasznosításának egyik előfeltétele a jogban. Ez a jogi érvelés alkalmazásának nélkülözhetetlen eleme.[11]
Moór Gyula utal rá, hogy a jogi logika egyik nézete, az ún. szillogizmus elmélet a bírói működésben nem lát egyebet, mint logikai tevékenységet, szubszumpciót, szillogizmusalkotást. Ezzel ellentétes a szabadjogi mozgalom felfogása, amely szerint a bíró nem pusztán logikai funkciót végez, hanem feladata elsősorban az, hogy a konkrét ügy számára, annak összes körülményeit figyelembe véve, a társadalmi érdekre, a célszerűségre és az erkölcsi felfogásra tekintettel a helyes döntést elérje. Moór a szabadjogi elmélettel szemben kifejti, hogy a jogalkalmazás elsősorban szubszumpicót és szillogizmusalkotást jelent, a bírói ítélet pedig mindig egy logikai következtetés formájában jelenik meg.[12] Moór érvelésével alapvetően egyetértek, az ítélethozatalhoz vezető folyamatban valóban a logika, a szillogizmus a meghatározó, de nyilvánvalóan a bíró nem függetlenítheti magát, különösen a joghátrány megválasztásakor a társadalmi elvárásoktól sem, hiszen azok a büntetés céljaiban is megjelennek az egyéni és általános megelőzés által.
Wróblewski is felhívja a figyelmet a két ellentétes álláspontra, miszerint egyes nézetek szerint a jog bírói alkalmazása leírható olyan jogi szillogizmusssal, amely egyszerre fejezi ki a döntéshozatal pszichikai folyamatát és a döntés igazolását, a jogi döntés a logikai érveléssel nyeri tévedhetetlenségét. A másik elmélet szerint a jog bírói alkalmazásának folyamata nem írható le jogi szillogizmussal, mert a döntés nem következtetés, hanem értékelés eredményeként születik. Az ellentétes tézisek tárgyalásánál felhívja a figyelmet a szerző arra, hogy e tézisek tárgya kettős, mert egyrészt a döntéshozatal pszichikai folyamatáról van szó, másrészt a döntés igazolásáról. Jerome Frank-re utalva emeli ki, hogy a bírói döntéshozatal pszichikai folyamatát elsősorban a jogelmélet elemzi, holott azt a pszichológiai kutatások korszerű technikáival kellene megfelelően vizsgálni. A bírói tevékenység pszichológiai alapú vizsgálatai azonban még születőben vannak (in statu nascendi), ezért nem zárható ki, hogy a bíró valóban szillogisztikus érvelést használ, de olyan pszichés folyamat is elképzelhető, amelyet lényegében megérzések irányítanak. Csak egy alapos empirikus vizsgálat dönthetné el, hogy milyen eljárás-típus dominál a döntéshozatal során.[13] Wróblewszki pontosan világítja meg a kérdést. Magam is úgy látom, hogy mélyreható empirikus vizsgálatok és pszichológiai elemzések még nem nyújtanak megfelelő támpontot a kérdés megalapozott megválaszolásához. Gyakorlati tapasztalataim abban erősítenek meg, hogy a bírói döntés valóban egy szillogisztikus folyamat, amelyben a pszichés tényezők is jelentős szerepet játszanak, de alapvetően nem "megérzések" dominálnak, hanem a logikai következtetés helyessége, amelyet, mivel emberi gondolati folyamatról van szó, természetes, hogy pszichés elemek öveznek. Megállapítható tehát a vázolt jogirodalmi álláspontok tükrében is, hogy a megismerés és logikai következtetés a bizonyítás és ehhez igazodva a tényállás megállapításának a szerves része, mely egyben áthatja az ítélethez vezető egész döntési folyamatot.
A szillogizmust a vázoltak szerint nem vitásan pszichikai folyamatok is kísérik, nem lehet ezért a téma tárgyalásakor mellőzni a modern pszichológia egyes lényeges megállapításait. Grád András monográfiájukban alappal mutat rá a hazai bíráskodás általános pszichológiai jellemzőinél a feudális hagyományokra, valamint az igazságszolgáltatás bíró centrikusságára. A tárgyalótermen kívül és a tárgyalóteremben a bíró felé tett ügyvédi gesztusok az ügyfelekben a közhatalom felsőbbségének érzetét keltik, mely megnyilvánul például abban is, hogy a bíróság előtt állva kell szólni a vádlottnak és a tanúnak, míg az angolszász perben a filmekből is jól megismerhetően a kérdezett tanú ül, s a kérdező vádképviselő vagy védő jár el állva. Mindez megnyilvánul a metakommunikációban is, miszerint a bíró a pulpitus magasságából néz le az ügyfelekre, amely büntetőperben a társadalmi rosszallás miatt elfogadható a szerző szerint, polgári ügyben már kevésbé. Kitér továbbá a bíráskodás pszichés veszélyeire, azaz a hatalmi pozícióból eredő személyiségkárosító hatásokra, mely fokozza a bíró autoriter személyiségjegyeit a civil életben is.[14]
Mint minden emberi gondolati folyamatnak, így az ítélkezésnek is meghatározó eleme a tudat, mint a lelki működés egyik szintje, Freud jéghegyhasonlatára utalva, a tudatos lelki működés csupán a jéghegy víz feletti része, a jelentősebb nagyságú víz alatti terület a tudattalan tartományának felel meg. A gondolati folyamatokban nyilvánvalóan meghatározó a személyiség szerkezete is, különösen az én (ego), mely a tudatos folyamatok színtere.[15]
Kőnig felveti a kérdést, hogy lehet-e különbséget tenni a tudatos elme és a lélek, valamint a lélek és tudattalan között, sőt szabad-e tudományos értelemben beszélni az emberi lélekről. A szerző az emberi lény megértésében fontosnak tartja az elme megkülönböztetését a nem vitásan nehezen definiálható lélek fogalmától. "A tudatos elménk a bennünk élő törpe, kicsi, gyors járású, okos és könyörtelen, a tudatalattink pedig a bennünk élő óriás".[16] Nem vitatható, hogy az ítélkezés a tudatos szférában zajlik, s bár meghatározni korántsem egyszerű, az elme folyamatai mellett az ítélkezésben megíté-
- 73/74 -
lésem szerint megjelenik a bíró lelke, s személyiségjegyei is. A bíró is emberi lény, viselkedését, eljárását a személyisége, hangulata, temperamentumának típusai[17] nyilvánvalóan befolyásolják. Értelemszerűen másként nyilvánul meg egy nagy erejű kolerikus, mint egy kisebb erővel bíró szangvinikus személyiség.
Abraham H. Maslow amerikai tudós, a humanisztikus pszichológiai intézményesülésének egyik megteremtője egy új filozófiai utat jelenít meg, amelyet "transzhumanisztikus" pszichológiának nevez. Megállapításai szerint az embert általában olyan értékek mozgatják, amelyek meghaladják őt magát. Igen szemléletesen mutat rá a vizsgált téma kapcsán is relevanciával bíróan, hogy sikerül elérnünk vagy biztosítanunk valaki számára az igazságot, az nem csak ránk hat, hanem ereink mentén ered tova, külső hatást is kifejt, azaz transzcendentálja egyénünk határait.[18] Maslow gondolatai megfelelően vetíthetők ki a bírói meggyőződés és a bírói szubjektum kérdéseinek vizsgálatára. Megítélésem az, hogy a szillogizmust kísérő ítélethozatali gondolati folyamat leginkább a transzcendetális, humanisztikus pszichológia által jellemezhető legjobban. Nyilvánvalóan a bíró egojában, az elme tudatos szférájában zajlik a pszichológiai tényezők által is befolyásolt logikai folyamat. A megfelelő következtetés után a bíróban kel a helyes döntésben a logikai igazság, amely azonban a bírón kívül is hatással bír, hiszen a gondolati folyamat végterméke az ítélet, mely dönt emberek bűnösségéről, vagy ártatlanságáról, szabadságáról, vagy bebörtönzésükről, azaz büntetőügyben a legfőbb emberi értékekről.
Ken Wilber amerikai filozófus, pszichológus az emberi tudat struktúráit vizsgálva megkülönbözeti a fizikai tudatosság alatti szenzoros-fizikai, a fantazmikus-emocionális, az akarati jellegű leképező, az érzékelő, a formális reflektív, konkrétumokon gondolkodó, a víziólogikai, az okkult, a szubtilis (intuitív), a kauzális (overmind) és az elmefeletti (supermind) elmét.[19] Az ítélkezésben akként látom, hogy elsősorban az érzékelő elme, a formális reflektív és az intuitív tudati struktúrák lehetnek dominánsak a konkrétumokon való gondolkodás elsőbbsége mellett. A bíró nem vitásan konkrét dolgokon, a megvizsgált bizonyítékokon és az azokból megállapítható tényeken gondolkodik. A bizonyításban emellett nagy jelentőséggel bír az érzékelő elme, de nem hagyhatók figyelmen kívül a bonyolult ténybeli következtetések során az intuitív elemek sem. Nem vitatva a jogbölcseletnek a később idézettek szerint elért jelentős eredményeit a bírói meggyőződés és a bíráskodás pszichikai oldalát érintően, Grádhoz hasonlóan magam is úgy vélem, hogy a modern pszichológia nézeteinek áttekintése nélkül a bíráskodás szubjektív elemei nem elemezhetők a szükséges mélységben. A gondolati folyamatok, a szubjektum, személyiség megnyilvánulásai ugyanis elsősorban logikai-pszichológiai és nem jogszociológiai kategóriák.
A logikai és pszichológiai megközelítés után tekintsük át büntető jogelméleti, illetve jogbölcseleti -jogszociológiai nézőpontból a bírói meggyőződést, és az ítélethozatalhoz vezető folyamatot. Amint Elek Balázs ismert monográfiájában kifogástalanul hivatkozik rá,[20] a magyar büntetőeljárás jogirodalmában elsőként a XIX. század végén Carrara Ferencz foglalkozott behatóan a bírói meggyőződés kérdéseivel. A szerző a bizonyosság fogalmát vizsgálva, megkülönbözteti bölcsészeti oldalról a metafizikai, a testi érzékek szempontjából a fizikai, és mások tanúságtétele szempontjából az erkölcsi bizonyosságot. A metafizikai bizonyosságot szükségesnek, a fizikait szilárdnak, az erkölcsit pedig esetlegesnek írja le. A metafizikai bizonyosságnak elsőbbséget tulajdonít az utóbbi két formával szemben, de rámutat, hogy a büntetőeljárásban a ténymegállapítások során nem érhető el sem a metafizikai, sem a fizikai, hanem csak a történeti bizonyosság. Az emberi bizonyosság elvét, a bizonyítékok elfogadását, vagy elvetését az emberi belső meggyőződés alakítja ki. [21]
A XIX. század végén, a XX. század elején a bírói meggyőződés, a jogelmélet igazságfogalmában is visszatükröződik. A Balogh-Edvi-Vargha kommentár,[22] Vámbéry Rusztem[23] és Angyal Pál[24] is egy platformon foglal állást, a bíróban a helyes meggyőződés keltéséről, ezáltal az objektív igazság megvalósulásáról. Cséka a büntető ténymegállapítás elméleti alapjairól szóló, 1968-ban megjelent monográfiájában logikai oldalról megközelítve az ítélkezési, konkrétan a ténymegállapítási folyamatot, a már vázolt szillogisztikus koncepciót meghaladottnak tartja, kifejtve, hogy a büntető jogalkalmazás ténymegállapítási funkciójának teljesítése egyedi és igen részletes tényfelderítést kíván meg, de kizárólag a bűncselekmények lényeges elemei tekintetében.[25] Erdei az ítélet igazságával kapcsolatban világítja meg, hogy a vegyes rendszerű eljárási törvényünk az igazság kritériumának a bíró belső meggyőződését jelöli meg, amely az emberi tapasztalaton és a racionális gondolkodáson alapszik.[26] A bírói meggyőződéshez, a bizonyítékok szabad értékeléséhez kapcsolódnak Farkas Ákos gondolatai, amelyek szerint a bizonyíték-értékelés szabadsága nem abszolút, mert annak korlátját jelenti az indokolási kötelezettség.[27]
Elek szemléletesen utal rá, hogy a bírói meggyőződés belső folyamatát nem lehet jogi normával szabályozni, a jogszabály legfeljebb arra lehet alkalmas, hogy tiltó rendelkezésekkel (bírói kizárás),
- 74/75 -
vagy kötelező előírásokkal - mint a megalapozottság követelménye és az indokolási kötelezettség megfelelő teljesítésének elvárása - az ítélethozatali belső folyam lényegének ellenőrzését biztosítsa.[28] Szerző a címben is felhívott tanulmányában továbbá megalapozottan mutat rá, hogy a bizonyítékok alapvetően szabad mérlegelésének, ezáltal a bírói meggyőződésnek is fontos korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége.[29] E törvényi korlát fokozott jelentőségét növeli, hogy 2006. évi LI. törvény nyomán az indokolási kötelem súlyos megsértése abszolút, mérlegelést nem engedő hatályon kívül helyezési okot jelent. A viszonylag új jogkövetkezmény létjogosultságával kapcsolatban úgy látom alappal vethetők fel kifogások, mert a fellebbezési bíróság ténykérdésben túl széles körben kap kasszációs lehetőséget. Az új Be. kodifikációja során átgondolandó, hogy valóban szükséges-e az eljárási szabálysértés abszolút voltának fenntartása, vagy elég relatív perjogi hibaként szabályozni, mint a 2006. évi törvénymódosítás előtt.
Bencze Mátyás jogszociológiai, illetve jogösszehasonlító alapokról indulva, a tisztességes eljárással összefüggésben vizsgálva a bizonyítékok értékelését, megállapítja, hogy a bizonyítékok értékelése az a területe a büntetőeljárásnak, amelynek színvonalát, helyességét a legnehezebb vizsgálni. Kiemeli, hogy a common law és a kontinentális jogrendszerek között történelmi és politikai-filozófiai okokból eredően az elítéléshez szükséges bizonyítottság mércéje - amely elválaszthatatlan álláspontom szerint a bírói meggyőződéstől - tekintetében szembetűnő a különbség. A common law jogrendszerek polgári jogában az a követelmény, hogy a felperes igényét alátámasztó bizonyítékok túlsúlyban legyenek. Mindez azt jelenti, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy a felperes állította tények bekövetkeztek. "A büntetőügyekben ennél sokkal magasabb fokú bizonyítottságot kell elérni, a vádlott terhére csak akkor értékelhető valamely tény, ha fennállása ésszerű kétséget kizáróan bizonyított (resonable doubt)." Ezzel szemben a kontinentális jogrendszerek esetében a büntetőügyekben általában a teljes bizonyosság elérése a cél. Bencze Farkas Ákossal és Elekkel egyezően a bizonyítékok önkényes mérlegelése fontos korlátjának tartja az indokolási kötelezettséget, mely folytán kontrollálható a döntés helyessége, mely feltétele a tisztességes eljárás érvényesülésének.[30]
A bírói meggyőződés, az ítélkezés szubjektív elemeinek vizsgálatakor úgy gondolom mellőzhetetlen a híres amerikai jogi realista, Jerome Frank gondolatainak felidézése és értelmezése. Frank jól ismert monográfiájában az ítélkezési folyamatot és a bírák személyiségét külön fejezetben részletesen vizsgálta (XII. Chapter: The Judging Process and The Judges Personality). A jogszociológus és legfelsőbb bírósági bíró kiemeli, hogy az ítélkezési folyamatban hangsúlyos a pszichológia véleménye, mint ahogy a következtetések is, melyek elvezetnek a döntéshez. Rámutat azonban, hogy a bíró is ember, és nem található olyan ember, aki normális emberi gondolkodása során kizárólag logikai, szillogisztikus alapon hozná meg döntését. Kijelenthető, hogy a bíró pusztán azáltal, hogy a talárt felölti, még nem tesz szert kizárólag premisszaalkotáson és következtetéseken alapuló mesterséges gondolkodásra.[31] Szerző rámutat arra is, hogy egyes bírók sajátos jelleme, hajlamai, elfogultsága, szokásai gyakran meghatározzák, hogy mit fognak törvényesnek tartani.[32] Annyiban osztom Frank érveit, hogy a bíró szociális háttere, familiáris viszonyai, sőt személyiségjegyei, hangulata is befolyásolják a pervitelt s kihatnak a bírói meggyőződésre is. Az elfogultság döntéshozatalt érintő káros befolyását, a későbbiekben Ádám György ügyvéd által felvetett szándékos törvénysértést azonban úgy gondolom, hogy a hazai joggyakorlat tapasztalatai nem támasztják alá. A jogirodalom már Frank előtt is vizsgálta a bírói személyiséget és a bírói meggyőződést, de egyes axiómák ledöntésével, az alapvetően szkeptikus szerző új utakat nyitott a jogtudományban. Mindazonáltal egyetértek Wróblewsky-vel azzal a Frank által is felismert gondolattal, hogy az ítélkezési belső folyamat elsősorban pszichológiai és nem jogszociológiai kérdés, ezért is elemeztem a kérdéskörben elsőként a pszichológiai álláspontokat, figyelembe véve az utóbbi évtizedek tudományos eredményeit. Frank munkássága időtálló, azonban az ítélkezés belső folyamatainak megvilágításakor szükséges a modern pszichológiának a tudati folyamatok elemzésével kapcsolatos eredményeinek megismerése is.
A bírói meggyőződés vizsgálatakor nem mellőzhető a leginkább érintett ítélőbíró álláspontjának megismerése sem. Katona Sándor bíró Ádám György ügyvéd bírói műhibákkal kapcsolatos tanulmányával összefüggésben vitaindító cikként fogalmazta meg gondolatait, nem osztva Ádám fogalom-meghatározását[33] a bírói meggyőződéssel kapcsolatban, aki írásában kiemelte, hogy nem csak bírói "műhiba" van, hanem tudatos, szándékos jogellenes döntés is, a cselekvés meggyőződésből eredő helytelen megítélése. A meggyőződés szerinti ítélkezés a bíró joga és kötelessége, és mivel e meggyőződésnek része a vallásos hit, világnézet (pl. antiszemitizmus) is, ez mintegy feljogosítja, sőt kötelezi a bírót, hogy a "meggyőződését" kövesse.
Katona okfejtése szerint a bírói meggyőződés a nyelvtani és rendszertani értelmezéssel vezethető le helytállóan, mely alapján annyi megállapítás tehető, hogy "a bírói meggyőződés döntő - ha nem is kizárólagos - érvényesülési területe a bizonyítás, a bizonyítékok értékelése". A bírói meggyőződés tartalma elsősorban a kötött bizonyítási rendszerrel szemben a szabad bizonyítási rendszer melletti
- 75/76 -
kiállás. A meggyőződés szerinti ítélkezés nem vezérelv, a jogszabálynak való alávetettség azonban igen, a bírói meggyőződés ezért "contra legem", a törvény ellenére nem érvényesülhet. Montesquieu-vel szemben a bírói meggyőződésnek, a bíró személyiségének jelentőséget tulajdonít az ítélkezésben. Katona ekként nem osztja Ádám gondolatait, miszerint a bírói meggyőződés törvény ellenére való döntésekhez vezethet.[34] Ádám álláspontjával magam sem értek egyet, a jogbiztonságot, a tisztességes eljárás alapvető elveit veszélyeztetné, ha a bírót a meggyőződése törvénytelen döntésekhez vezetné, a felvetés elméletileg sincs megfelelően alátámasztva, másrészt ilyen érvelés azt sugallja, hogy a meggyőződés szerinti ítélkezés nem csak törvénysértést, hanem a bíró által bűncselekmény elkövetését is felveti.[35] Jogtudományi szempontból, és gyakorló bíróként is határozottan cáfolnom kell az idézett ügyvéd gondolatait, egyetértve e körben Katona levezetésével. Magam is úgy látom, hogy a bírói meggyőződés elsősorban a bizonyítékok értékelésében és a tényállás megállapításában nyilvánul meg, de nyilvánvalóan szerepet kap a relatíve határozott büntetéskiszabási rendszerünkben[36] a joghátrány megválasztásakor is.
2014 tavaszán - a szükséges engedélyek beszerzése után - a tudománymódszertan szabályai szerint önkéntes alapú, anonim formájú empirikus felmérést végeztem a társadalomtudomány kutatási rendszerében helyet foglaló un. survey-módszerrel, kérdőíves megkérdezés és interjúkészítése által arról, hogy napjainkban miként gondolkodnak a jogalkalmazók elsősorban a bírák, illetve a büntető anyagi és eljárásjogi, filozófiai és szociológiai ismeretekkel már rendelkező felsőéves joghallgatók, a jövő jogászgenerációja a bírói meggyőződés kérdéseiről. A társadalomtudományi kutatás fő megfigyelési módszerei a kísérletek, kérdőíves vizsgálatok, kvalitatív terepkutatások, ún. beavatkozás-mentes vizsgálatok és értékelő kutatások. A megkérdezés két fő formája Cseh-Szombati László és Ferge Zsuzsanna szerint az interjú és a kérdőíves felmérés.[37] A két vizsgálati módszert azonban szükséges módszertanilag elválasztani, még ha célja ugyanaz is, a hipotézisek ellenőrzéséhez felhasznált empirikus vizsgálat. A kérdőíves felméréstől eltérően ugyanis a kvalitatív interjú olyan interakció a kérdező és a kérdezett között, amelyben a kérdező előre tudja, hogy valójában mit szeretne megtudni.[38] A tartalmi és módszertani különbözőségek ellenére a kérdőívet és az interjút egyaránt survey-módszerhez sorolják.[39]
A vizsgálat során felhasználtam egy nyitott jellegű kérdőívet, ahol a választ a megkérdezettek saját szavaikkal, grammatikai korlát nélkül fogalmazhatták meg. Külön tartalommal tettem fel a kérdést a jogalkalmazó bíróknak, valamint külön a joghallgatói célcsoportnak. A kérdőívet 24 bíró (köztük ítélőtáblai, törvényszéki és járásbíró), illetve bírósági titkár küldte vissza, míg a joghallgatói tesztet 34 személy, összesen így 58 kérdőív adatait lehetett értékelni a nyitott formájú válaszok alapján. Emellett zárt formájú, feleletválasztós kérdőívet is felhasználtam. A kérdőíves felmérések alapvetően alátámasztották azt az általam is vallott jogirodalmi álláspontokat, hogy a bírói meggyőződés, valamint az ítélkezés szubjektív elemei jelentősen befolyásolják az ítélethozatalhoz vezető belső bírói gondolati folyamatot.
Az ítélkezési tapasztalataimat is figyelembe véve az ítélethozatalhoz vezető folyamatban a bírói meggyőződés kialakításában mind a logikai, mind a pszichológiai tényezőket egyaránt fontosnak tartom azzal, hogy a ténybeli következtetések helyes megítélésekor egyes intuitív tudatszférák is szerepet kapnak, mint ahogy nem hagyhatók figyelmen kívül bíró személyiségjegyei, mindezt az empirikus kutatási módszer is megerősítette. Miként utaltam rá, a bírói meggyőződés vizsgálatakor nem mellőzhetők a társtudományok eredményeinek felhasználása, gondolhatunk itt elsősorban a modern pszichológiára, a jogszociológiára és magára a szociológiára, amelynek kutatási módszerei a jogtudomány képviselőit is nagyban segíthetik a megfelelő elméleti és dogmatikai következtetések levonásához. Úgy gondolom a téma vizsgálatánál megkerülhetetlen a perbíró megkérdezése, ezért is tartottam fontosnak a kérdőíves felmérések elvégzését. ■
JEGYZETEK
[1] Papinianus: D.22,5,13., L.
[2] Elek Balázs: A bírói meggyőződés és a megalapozott tényállás összefüggései. Jura 2014. 1. sz. 40-50. o.
[3] Ennek a tiszteletnek a megítélése is gyakran vitatott a tudományos irodalomban. Ld. Bárándy Gergely: Centralizált Magyarország - Megtépázott jogvédelem. A hatalom-
- 76/77 -
megosztás rendszerének változásairól. (2010-2014), Scolar Kiadó, Budapest 2014. 219-324. o.
[4] Kőhalmi László: Jogállami barométer, avagy a védő büntetőeljárási pozíciója. In: Békés Imre Emlékkötet (Szerk. Gellér Balázs - Csige Zoltán). Bibliotheca Iurdica. Az ELTE Állam-és Jogtudományi Kar tudományos kiadványai. Libri Amicorum 43. Tullius Kiadó. Budapest 2012. 126-129.o.
[5] L. Be. 78. § (1) bekezdés. Példaként hozható fel a kötelező bizonyításra a kóros elmeállapot és kábítószerfüggőség tekintetében végzett vizsgálat, a kényszergyógykezelés szükségességének megítélése, a személyazonosítás biológiai módja, valamint az elhalt személy kihantolásával kapcsolatos vizsgálat, amely bizonyítási cselekményeknél kötelező szakértő alkalmazása (Be. 99. § (2) bekezdés).
[6] Be. 78. § (2), (3) bekezdés.
[7] Gál Isván László: A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása az új magyar büntetőjogban. Belügyi Szemle 2013. 6. sz. 27-29.o.
[8] Gál István László: Haditechnikai eszköz, titkosszolgálati eszköz vagy kínai játék?: Kritikai megjegyzések egy hibás jogalkalmazói gyakorlathoz. Belügyi Szemle 2010. 11. sz. 61-63.o.
[9] Kőhalmi László: A jogállami büntetőeljárás egy fontos kívánalma: a védelemhez való jog. In: Igazság, ideál és valóság. Tanulmányok Kardos Sándor 65.születésnapja tiszteletére. (Szerk. Elek Balázs - Háger Tamás - Tóth Andrea Noémi). Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszéke. Debrecen 2014. 258-261.o.
[10] Madarász Tiborné - Pólos László - Ruzsa Imre: A logika elemei. Osiris Kiadó, Budapest 1999. 199-215. o.
[11] Tamello, Ilmar: A manifesto of Legal Logic, In: Logic in the Service of Law, Springer-Verlag, Wien, New York 1978. 156.p.
[12] Moór Gyula: A logikum a jogban, In: Logikai olvasókönyv joghallgatók számára. Bódig Mátyás - Szabó Miklós (szerk.), Bíbor Kiadó, Miskolc 1996. 168-189. o.
[13] Wróblewsky, Jerzy: A jogi szillogizmus és a bírói döntés racionalitása. In: Logikai olvasókönyv joghallgatók számára, Bódig Mátyás - Szabó Miklós (szerk.), Bíbor Kiadó, Miskolc 1996. 191-205.o.
[14] Fekete Mária - Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest 2002. 394-401.o.
[15] Fekete - Grád uo. 28-30. o.
[16] Kőnig, Karl: Emberlélek, Casparus Kiadó, Budapest 2011. 11-21. o.
[17] Rudolf Steiner nyomán a négy fő temperamentum típus a melankólikus, nagy erővel és alacsony érzékenységgel, a kolerikus, nagy erővel és nagy érzékenységgel, a szangvinikus, kevés erővel és nagy érzékenységgel, valamint a flegmatikus, kevés erővel és alacsony érzékenységgel. A lélek új birodalmában a hangulat és a temperamentum igaz valójában "a fény és a sötétség gyermekei." Ld. Kőnig uo. 81-86.
[18] Maslow H. Abraham: Amit eddig nem tudtunk az ember természetéről. In: Bevezetés a transzperszonális pszichológiába. Válogatás Abraham H. Maslow, Roberto Assagioli, Ken Wilbert írásaiból, V. Komlósi Annamária (lekt.), Danka Miklós - Dávid Éva - Gánti Bence - Malik Tóth István - Nagy Katalin (szerk.), (ford. Turóczi Attila), Ursus Libris Kiadó, 2006. 9-13. o.
[19] Wilber, Ken: A növekedés spektruma, In: Bevezetés a transzperszonális pszichológiába. Válogatás Abraham H. Maslow, Roberto Assagioli, Ken Wilbert írásaiból, V. Komlósi Annamária (lekt.), Danka Miklós - Dávid Éva -Gánti Bence - Malik Tóth István - Nagy Katalin (szerk.), (ford. Turóczi Attila), Ursus Libris Kiadó, 2006. 171-224. o.
[20] Elek Balázs: A jogerő a büntetőeljárásban. Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszék, Debrecen 2012. 46-47. o.
[21] Carrara Ferencz: A büntető jogtudomány programja, (ford. Beksics Gusztáv), Magyar Tudományos Könyvkiadó Hivatal, Budapest 1878. 420-425. o.
[22] Balogh Jenő - Edvi Illés Károly - Vargha Ferenc: A bűnvádi perrendtartás magyarázata. I. kötet. Grill Károly Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedése, Budapest 1898. 180. o.
[23] Vámbéry Rusztem: A bűnvádi perrendtartás tankönyve. Harmadik Kiadás. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest 1916. 47-48. o.
[24] Angyal Pál: A magyar büntetőeljárásjog tankönyve I. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. Kiadása, Budapest 1915. 265-270. o.
[25] Cséka Ervin: A büntető ténymegállapítás elméleti alapjai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1968. 155157.
[26] Erdei Árpád, Tanok év tévtanok a büntető eljárásjog tudományában, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2011. 283. o.
[27] Farkas Ákos: A falra akasztott nádpálca. Avagy a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának korlátai. Osiris Kiadó, Budapest 2002. 94-95. o.
[28] Elek [2012]: i.m. 49. o.
[29] Elek [2014]: i.m. 40-50. o.
[30] Bencze Mátyás: A bizonyítékok értékelésének összehasonlító vizsgálata a tisztességes eljárás szempontjából, In: A bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a politika, Badó Attila (szerk.), Gondolat Kiadó, Budapest 2011. 218-235. o.
[31] Frank, Jerome: Law and the modern mind, Anchor Books Doubleday & Company, Inc. Garden City. New York 1963. 108-126. p.
[32] Frank Jerome: Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt. Válogatott írások Badó Attila (szerk.), (ford. Badó Attila - Bóka János - Bencze Mátyás - Mezei Péter), Szent István Társulat, Budapest 2006. 52-65. o.
[33] Ádám György: Hibák és műhibák. De Jure, 2007. 6-7. sz. 34-35. o.
[34] Katona Sándor: A bírói munkáról - A bírói felelősségről. Bírák Lapja 2008. 1. sz. 35-41.o.
[35] A bíró ilyen jellegű eljárása alkalmas lehet a Btk. 305. §-ban foglalt hivatali visszaélés törvényi tényállásának kimerítésére.
[36] A relatív határozott szankciónál a büntetés kiszabásának nagy feladata megoszlik a törvényhozó és a bíróság között, a törvényhozó meghatározza az egyes bűncselekmények elkövetése miatt alkalmazható büntetési nemet, és mértékének alsó és felső határát. A két határ között azonban a bíróság szabadon dönt, meggyőződése, értékelése alapján. L. Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Osiris Kiadó, Budapest 1998, 55. o. Megjegyzem azonban, hogy az utóbbi évek jogalkotásában a szankciórendszer egyes elemei abszolút jelleget öltenek, gondolhatunk itt a kötelezően kiszabandó életfogytig tartó szabadságvesztésre (Btk. 90. § (2) bekezdés) vagy akár a középmértékes büntetéskiszabási előírásra (80. § (2) bekezdés). Ennek ellenére büntetési rendszerünk alapvetően megtartotta relatív határozott jellegét. - HT.
- 77/78 -
[37] Cseh-Szombati László - Ferge Zsuzsa (szerk.): A szociológiai felvétel módszerei II. Kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1971. 150. o.
[38] Babbie, Earl, A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Hatodik, Átdolgozott kiadás, (ford. Kende Gábor, Szaitz Mariann, Earl Babbie The Practice of Social Research című műve alapján, Wadsworth/Thomson Learning, 2001.) Balassi Kiadó, Budapest 2008. 336. o.
[39] Fónay Mihály - Csikós Beáta: A társadalomtudományi kutatások lépése, avagy hogyan tervezzem meg szakdolgozatomat. In: Fónay Mihály - Kerülő Judit - Takács Péter (szerk.), Bevezetés az alkalmazott kutatásmódszertanba, Pro Educatione Alapítvány, Nyíregyháza 2001. 25. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Debreceni Ítélőtábla, a DE ÁJK Büntető Eljárásjogi Tanszék óraadója.
Visszaugrás
