A Sportjog folyóirat előző (2023. évi 3.) számában jelent meg a Fejes Péter-Fejes Fruzsina-Popgyákunik Balázs szerzői triumvirátus A játékvezető mint közfeladatot ellátó személy című tanulmánya. Ennek kapcsán fogalmaztam meg néhány (egyetértő) gondolatot.
Mai világunk végtelenül és indulatosan megosztott, ráadásul egyre erőszakosabb. Sajnos a megosztottság és az erőszak a sport területén ér össze.
A sportpályákon az elszabaduló indulatok táplálója, mélysége általában azokon kívül keletkező élethelyzetekből fakad, amelyek a szurkolókat érik. A sportesemények izgalma már csak ürügyül szolgál a verbális és/vagy tettleges bántalmazásokhoz. A nézőtéren elszabaduló érzelmeket, indulatokat felerősíthetik az azokhoz kapcsolódó "könnyű pénzszerzést ígérő" különböző és sokasodó szerencsejátékok is, amelyek aztán elfogulttá teszik a szurkolót.
A "kedvencek" vereségének, akár egy-egy szituáció eltérő megítélésének, az elvesztett szerencsejáték okát a vérmesebb szurkolók a játékvezető ténykedésében találják meg.
A játékvezetőket (ideértve a partjelzőket, a videóbírókat, a pályabírókat, versenybírókat, vonalbírókat stb. - a jogszabályi javaslatban különböző sportágakban szereplő valamennyi bírót soroljuk fel, tehát a továbbiakban játékvezetőket összefoglalóan említjük) érő - és bűncselekményként is értékelhető - verbális támadások elleni fellépés döntően lehetetlen. Ha a tömeg egyszerre kiabálja, ordítja a becsmérlő szavakat, mondatokat, rigmusokat, akkor az egyéni felelősség megállapításában a sportpályát behálózó kamerák sem segítenek. Arthur Janov amerikai pszichológus az 1970-es években leírt üvöltésterápia felfogását a szakma döntően elfogadja. A "szurkolók" tehát gyakorlatilag a sporteseményeken dühük, mérgük - amelyek bárkik ellen is keletkeztek - "kiadhatják" szinte büntetlenül. Nem mellesleg mindez, akár a társadalmi béke vagy akár a politika számára is kedvező lehet, amennyiben a nézők haragjukat a sporteseményen kiabálással vezetik le, semmint tüntetéseken, zavargásokon.
Nem Magyarországon találták ki, de itt is megfigyelhetők a társadalmi-politikai közélettől elterelés finom eszközeként a mindennap közvetített mérkőzések. A labdarúgás mindenek fölé állítása szolgáltatja a napi témaként, vitaként, indulatos beszélgetésként jellemzően a férfiak számára, akik egyébként politikailag aktívabbak, mint a nők. Ne legyenek illúzióink, ki van ez találva. De hagyjuk a politikát.
Sajnálatos, hogy a játékvezetők elleni támadások jelen vannak napjaink sportjában. Ahogy a cikkben és a szerzők korábbi tanulmányában[2] említett példákból látható.
Súlyosabb megítélésű verbalitás vagy többszöri botrány esetén sportbüntetés következhet, pálya-, szurkolói szektor betiltása, pénzbírság, rendezők fizetése az egyesület költségén stb., és más kollektív büntetési formák. Mindezen utólagos büntetések, a következő mérkőzéseken bíráskodó játékvezetőknek jelenthetnek segítséget, nyugodtabb környezetet (persze, korántsem biztos), hiszen vagy üres nézőtér előtt, vagy büntetés terhe alatt levő szurkolók és szervezők előtt kell vezetnie.
Sajnos, a verbálisnak induló támadások eszkalálódhatnak. Így a játékvezetőnek vagy családtagjának a fenyegetése erőszakos cselekmény végrehajtásával, testének támadó szándékú érintése, lökdösése, ruházatának tépkedése, a sárga vagy piros lap kezéből erővel történő kitépése.
Mielőtt sommásan a "Garázdaság" (Btk. 339. §) tényállásért kiáltanánk, értelmezzük a tényállást.
A magyar "Garázdaság" lényegében az orosz "Huligansztvo" tényállás lemásolása. Dekriminalizációjára már Horváth Balázs, az Antall-kormány (rövid ideig) belügyminisztere tett javaslatot. Mivel mind a testi sértés, mind a rongálás büntetni rendelt cselekmény és a garázda motívum és hatása minden más bűncselekmény esetében is súlyosító körülmény, így a garázdaság egy felesleges tényállás a mára túlzsúfolt Btk.-ban. Ez tulajdonképpen egy jolly joker tényállás a magyar jogalkalmazásban, "belefért" egy izraeli zászló égetése (2004) a szerkesztők vallási hovatartozása miatt (a jogalkalmazás a zászlóra, mint tárgyra fókuszált és azóta is csak a zászló érdekli a jogalkalmazást, nem vizsgálták vagy nem akarták vizsgálni a vallási motivációt). Talán a "Közösség elleni izgatásnak" jobban megfelelt volna a cselekmény minősítése. A "Garázdaság" miatt kiszabott enyhe ítéletek felbátorították a zsidó állam és vallás iránt ellenszenvvel viselkedő személyeket, mivel többször égettek izraeli zászlót Magyarországon (2014, 2017, 2019 stb. - Lám egy rossz ítélet mit hoz magával.) Vagy a köztévé ostroma (2006) esetében is a "Garázdaság" bűncselekménye és szabálysértése
- 39/40 -
jött szóba. Holott a televízió kénytelen volt megszakítani aznapi adását, a dolgozók kimenekültek az épület hátsó és titkos ajtóin. A bíróság szerint mindez nem minősült a szolgáltatás "jelentős mértékű" megzavarásának, amely megalapozta volna a "Közérdekű üzem működése megzavarása" bűntettét.
Azért említem ilyen viszonylag részletesen a "Garázdaság" jolly joker jellegét, mert a játékvezető teste támadó jellegű érintésének jogi minősítése kapcsán is minden bizonnyal e bűncselekmény kerülne fókuszba.
A cikkben említett "Tettleges becsületsértés" [Btk. 227. § (2) bekezdés] elkövetése legfeljebb a mérkőzés szünetében vagy a játékoskijáróban, ahol senki vagy egy-két személy lehet szemtanú. Ha a tettlegesség a pályán, mérkőzés közben valósul meg, akkor ott már a "Garázdaság" jöhet szóba elődlegesen.
Ugyanis a játékosok, szurkolók, a pálya szélén tartózkodó vezetők, pályamunkások és más a helyszínen levők erőszakos támadásai a játékvezetők ellen felületesen megfelelhet a "Garázdaság" (Btk. 339. §) tényállásának, ugyanis a tárgyi oldalon észlelhetjük az erőszakos magatartást (a játékvezető ruházatának rángatása, lökdösődés stb.), ami kihívóan közösségellenes és másokban megbotránkoztatást vagy riadalmat kelt.
Bár a szurkolók egy részének "tetszhet" a játékvezető lökdösése, ruházatának rángatása, mert tapsolnak, biztatják az erőszakot tevőt cselekményének folytatására stb., ám a helyszínen vagy akár a tévé képernyője előtt ülőkben megbotránkoztatást kelthet. A bűncselekmény egyébként immateriális.
Mennyiben más, több a "Garázdaságnál" a szerzők által de lege ferenda felvetett "Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak" (Btk. 311. §)?
A "Garázdaság" tényállási elemei bármennyire kínálják magukat a sportpályán történő, a játékvezető testének támadó szándékú érintésének a megítélésére, de nem fedik le teljes egészben a történeti tényállást. Magam teljes mértékben osztom tanult kollégáim elképzelését, így igyekszem javaslatuk melletti pró érveket sorolni, illetve rendszerezni:
a) Az egyik legfontosabb érvünk lehet az, hogy a "közfeladatot ellátó személyek" között a játékvezetők nevesítettek lesznek, egyben kiemelt védelmet kapnak. A "Garázdaság" tényállásában a sértetti kör kiemelése nem szerepel, persze nincs is rá szükség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
