A 2001. év végén ünnepelte Földvári József professzor úr 75. születésnapját és egyben 50 éves oktatói jubileumát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Békés Imre és Tóth Mihály professzorok méltatták a Jubiláns tudományos munkásságát. Békés Imre professzor úr személyes hangvételű laudációjában bemutatta a mozgalmas "Földvári életút" legjelentősebb állomásait.
Földvári József 1926-ban született, 1951-ben avatták doktorrá. Egyetemi karrierje töretlenül ívelt felfelé, 1968-ban már egyetemi tanár, 1972-ben pedig akadémiai doktori fokozatot szerez. Tanársegédi működése a magyar történelem nehéz évtizedeire esik. "Ebben a drámai történelmi helyzetben nehéz volt pályát választani és sorsot elfogadni. De Földvári hitt abban, hogy a jövő alakítható lesz. Hitt abban, hogy az egyetemi ifjúság formálása egyben a jövő alakítása is" - emelte ki beszédében egyebek mellett Békés Imre.
Gazdag tudományos munkásságának kiemelkedő eleme az 1962-ben megjelent monográfiája, melynek címe: Az egység és a halmazat határesetei a büntetőjogban. Eme művében mély, teljes áttekintést ad az egész bűncselekménytanról. Kiemelkedő, dogmatikai és egyben gyakorlati jelentőségű a személyi társadalomra veszélyesség háttérbe szorítása. Földvári képes volt arra, hogy az "újszerű" fogalomalkotást, melynek meg kellett felelnie a szocialista elvárásoknak is, összhangba hozza a nyugati tudománnyal.
1970-ben jelent meg a "Büntetés tana" című monográfiája, mellyel bebizonyosodott, a Jubiláns érdeklődése a Btk. teljes rendszerét átfogó kérdések felé irányult. Tudományos tevékenységének sokszínűségére bizonyíték Kriminálpolitika című műve, a különös rész teljes feldolgozását jelző tankönyvek, jegyzetek sora, a kriminológiával való foglalkozása. Olyan büntetőjogász, akinek nemcsak a dogmatika lebegett a szeme előtt, de "a jogi normák mögött meglátja és kutatja magát a jelenséget" is. S ha még néhány állomást szeretnénk kiragadni életéből, feltétlenül meg kell említeni: 1975-1980 között országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottságának tagja. 1989-ben az akkori miniszterelnök felkérésére az 1945 és 1962 közötti koncepciós büntetőpereket felülvizsgáló bizottság társelnöke, az Alkotmánybíróságnak a halálbüntetés tárgyában szakvéleményt ad, 1993-tól a Bayreuthi Egyetem díszdoktora.
Mindezek mellett nagyszerű tanár, évtizedek jogászgenerációi között láthatatlan kapocs a Földvári-tanítvány mivolt. Az egyetemi karrier része a jogi kar dékánhelyettesi, dékáni, majd az egyetem rektori pozíciójának a betöltése. A fent megjelölt esemény alkalmából a kar oktatói, a Jubiláns barátai, tanítványai által írt tanulmánykötet jelent meg, ezáltal is tiszteletüket kifejezve a "Mester" előtt.
A dolgozatok sokszínűek, rávilágítva annak a világnak a gazdagságára, amely az ünnepeltet egy egész életre rabul ejtette... A tanulmánykötet kivétel nélkül aktuális kérdéseket taglal, vagy olyan történeti cikkeket tartalmaz, melyek a jelenkor jogalkotói, jogalkalmazói számára egyaránt tanulságokkal szolgálnak. A dolgozatok között angol nyelvű munkák is találhatóak, melyek lehetővé teszik, hogy ezen színvonalas művek ne csak a magyar olvasóközönség számára legyenek hozzáférhetőek.
A tanulmánykötet végén az ünnepelt publikációinak jegyzéke is megtalálható.
A bevezető tanulmány Benedek Ferenc tollából származik, és a római jog forrásaiban az önhatalom, jogos védelem és végszükségre vonatkozóan fellelhető jogi szabályokat, jogtudósi véleményeket elemzi, taglalja. Az önhatalom felvázolása során igazolja: a birtokvédelemben általános jogérvényesítési mód, s a kazuisztikus szabályozás bemutatását követően kiderül, csak a Kr. u. 6. századtól érvényesül az az elv, miszerint a jogérvényesítés kizárólag az igazságszolgáltatásra létrehozott állami szerveken keresztül történhet. A dolgozat második fő része a jogos védelem intézményét elemzi, rávilágítva annak a modern polgári joggal való összecsengésére. A legfontosabb elemeihez kötődve jogesetekkel tarkítva vonul fel előttünk a jogi szabályozás. A szerző rámutat, "már ekkor élt" a LB 15. sz. irányelve.
A végszükséggel kapcsolatban a szerző megállapítja, hogy míg hatályos jogunkban büntethetőséget kizáró okként szerepel, addig a római jogban a jogellenes károkozásért való felelősséget kizáró körülményként, azaz magánjogi problémaként.
Erdősy Emil dolgozatának címe: A kényszerítés kettős alakja a magyar büntetőjogban.
A tanulmány bevezetésében felfedi a kettős arculat mibenlétét: az általános rész "26. §-a a kényszer és fenyegetés elnevezéssel büntethetőséget kizáró körülményt szabályoz, míg a különös rész 174. §-a a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények általános meghatározását adja." A jelenlegi szabályozás értékelése, definíció elemzése után bemutatja, mind az erőszak, mind a fenyegetés megjelenhet ellenállhatatlan kényszer (vis absoluta), vagy ellenállás által legyőzhető kényszerítés (vis compulsiva) formájában.
Majd a Btk. általános részében szabályozott kényszerítés elemzése következik történeti visszatekintéssel, korabeli szemelvények beépítésével. Nemcsak a büntetőjogi irodalom, a bírói gyakorlat, hanem a törvények álláspontját is megismerteti olvasóival, ezáltal komplex képet ad ezen jogintézmények megítéléséről.
A kezdetektől újra és újra visszatér a rendszertani elhelyezésében a beszámítási képességet kizáró körülmények közé sorolása. Ezen megállapítás igaz a Csemegi-kódexre, az 1951. évi II. törvényre (Btá). Szemléletváltást az 1961. évi V. tv. hozott, ami kifejtette, hogy hibás a korábbi nézet, és az elmebetegség, a tudatzavar fiziológiai rendellenességek mellé nem állíthatóak a tárgyalt jelenségek, melyek a büntetőjogi cselekvőképességet érintik (kivételes esetben a kényszer lehet beszámítási képességet kizáró ok).
Az 1968-as és 1986-os Kommentárok visszatérnek a Csemegi-kódex által képviselt felfogáshoz, sőt megjegyzi, hatályos törvényünk sem volt képes elszakadni a beszámíthatósági koncepciótól. Végül részletesen ismerteti Földvári József ma is ható felfogását. Kiemeli, a kényszer a magatartás létrejöttét kizáró ok, a fenyegetés pedig a bűnösség a társadalom helytelenítő értékítélete elemét zárja ki. Majd az átmeneti alakzatok: az akaratot hajlító kényszer, ill. a pszichikai kényszer kerülnek ismertetésre.
A tanulmány II. fő része a Btk. különös részében szabályozott kényszerítésre vonatkozó fejtegetés következik. (A kényszerítő bűncselekmények esetén a kényszer vagy fenyegetés elkövetési módként szerepel.)
A kényszerítés az 1961. évi V. tv.-ben jelenik meg először önálló bűncselekményként a szabadságjogok biztosítására. Rámutat, a kényszerítés és annak speciális változatai esetében annak van jelentősége, hogy a "célcselekmény viszonylatában a támadás alkalmas a sértett fizikai vagy pszichikai ellenállásának leküzdésére." Majd a rablás, zsarolás, önbíráskodás, hivatalos személy elleni erőszak, állam elleni erőszakos bűncselekmények az elmélet és a gyakorlat aspektusából történő elemzése kapcsán megállapítja, hogy mind az erőszak, mind a fenyegetés fogalmát bűncselekmény csoportonként eltérően értelmezik. A dolgozat végén frappáns összegzését adja gazdag elemzésének.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
