Darák Péternek, a Kúria volt elnökének szavai nehezen megkérdőjelezhetőek: "[A] bírósági szervezet kárfelelőssége az igazságszolgáltatás jogállami működésének kiemelkedő biztosítéka. Az ítélkező bíró személyes (fegyelmi, büntetőjogi, kártérítési) felelősségre vonhatósága mellett a bíróság mint szervezet polgári jogi felelőssége az okozott kárért a jogállamiság egyik zárókövének tekinthető: alkalmazására azokban a rendkívüli esetekben kerülhet sor, amikor a közhatalommal felruházott bíróság a jog érvényesítése helyett jogot sért és jogsértő eljárásával - jogorvoslati eljárásban sem orvosolható - kárt okoz az állampolgárnak. [...] [A]z állampolgárok oldaláról nézve a kártérítés elmaradása aláássa a bíróságokba vetett bizalmat. A közbizalom elvesztése pedig könnyen vezethet az egyéni, így szükségképpen önkényes igazságszolgáltatás térnyeréséhez az igazságszolgáltatás bírósági monopóliumával szemben."[1]
Napjainkban azért is különösen aktuális a §téma, mivel az Országgyűlés 2021. június 15. napján fogadta el a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvényt (a továbbiakban: Pevtv.), amely 2022. január 1-jén lépett hatályba.
Az észszerű időn belüli eljáráshoz való joggal összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) egy 2015. október 16-án jogerőre emelkedett, pilot judgment eljárás keretében hozott ítéletében, a Gazsó kontra Magyarország ügyben felhívta[2] hazánkat arra, hogy ezzel kapcsolatban hatékony jogorvoslati rendszert dolgozzon ki.
Az EJEB az ítéletben - azon túl, hogy a konkrét ügyben megállapította az észszerű időn belüli elbírálásra vonatkozó követelmény megsértését és kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek[3] - általánosságban is deklarálta, hogy eljárások elhúzódása vonatkozásában a Magyarországgal szemben megállapított jogsértések alapján visszatérő probléma van,[4] az az Emberi Jogok Európai Egyezményével (a továbbiakban: EJEE) ellentétes gyakorlat alapján áll fenn. Így az EJEB előírta Magyarországnak, hogy haladéktalanul, de legkésőbb az ítélet véglegessé válásától számított egy éven belül - azaz 2016 októberéig - olyan jogorvoslatot vagy jogorvoslat-együttest vezessen be a nemzeti jogrendszerébe, amely megfelel az EJEE követelményeinek és az EJEB esetjogában lefektetett elvekkel összhangban valóban hatékonyan képes kezelni a túlzottan hosszú eljárások kérdését, az eljárás elhúzódása miatti egyezménysértéseket.
Ilyen előzményeket követően az elhúzódó eljárások okozta alapjogsértésekkel szembeni hatékony jogorvoslat megteremtése érdekében a magyar Kormány 2018. október 19-én nyújtotta be a T/2923. számú törvényjavaslatot "Az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről" (a továbbiakban: Javaslat) címmel. A Javaslat a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jogot speciális jogvédelem alá kívánta volna helyezi, azzal, hogy szabályozza az alapjogsérelem vagyoni (pénzbeli) elégtétellel történő kompenzálását, illetve az ennek érvényesítését lehetővé tevő eljárást. A Javaslat szerint az újfajta jogvédelem önálló, sui generis jogintézményként, alapvető jogának sérelmére tekintettel illette volna meg a bírósági eljárásban félként vagy terheltként részt vett személyt. Az alapjog megsértésének tényállását úgy határozta meg, hogy egyrészt megállapította azt az időtartamot, ami feltétlenül elégségesnek kell bizonyuljon a bírósági eljárás befejezéséhez, másrészt kimondta, hogy a bírósági eljárásban ennek meghaladása az, amely a vagyoni elégtétel megállapítását indokolttá teszi. A Javaslat a polgári peres eljárások befejezéséhez ötéves, a közigazgatási perek, illetve - két kivétellel - a büntetőeljárások befejezéshez hároméves időtartamot nyilvánított feltétlenül elégségesnek.[5]
Azonban ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására sem került sor, tehát továbbra is adós volt a magyar állam az EJEB felé a hatékony jogorvoslati lehetőség kidolgozásával kapcsolatban.
2021. május 11-én azonban a fenti javaslatot szinte egy az egyben alapul vevő, új, ugyanakkor csak a polgári eljárásokra leszűkítő törvényjavaslat került benyújtásra: a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről címmel. Ennek elfogadására már sor került és kihirdették a Pevtv.-t.
- 75/76 -
A 3235/2020. (VII. 1.) AB határozat alapjául szolgáló ügyben az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai közül az észszerű időn belüli eljárás sérelmét állította azon oknál fogva, hogy álláspontja szerint a 2017. december 21-én előterjesztett kártalanítási kérelme tárgyában a Székesfehérvári Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja a 28.Bv.547/ 2018/12. számú elsőfokú végzést csak 2019. április 26-án hozta meg, holott az adott eljárásra 15+30 nap, azaz összesen 45 nap volt az irányadó eljárási határidő.
A testület azonban nem tartotta érdemi vizsgálatra alkalmasnak az indítványnak az észszerű idő követelménye megsértését állító elemét, mert azt állapította meg, hogy a konkrét esetben a bírósági eljárás elhúzódása nem hatott ki az ügyben hozott bírói döntés érdemére,[6] ugyanis az indítványozó kártalanítási kérelmét a bíróságok - részben érdemi vizsgálat nélkül - törvényben rögzített okokra hivatkozva, mérlegelés nélkül elutasították. A határozat indokolása rögzíti, hogy "[T]ényszerűen megállapítható ugyan, hogy az indítványozó kérelme alapján indult eljárásban az elsőfokú bírósági határozat meghozatalára az irányadó eljárási határidő sokszorosát kitevő időtartam elteltével került sor, ugyanakkor az elutasítási indokok megállapítását a döntéshozatal időtartama nem befolyásolta. Annak következtében pedig, hogy a bírósági eljárás elhúzódása a konkrét esetben nem hatott ki a döntés érdemére, fel sem merült a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége. Az Abtv. 29. §-ában foglalt ezen törvényi feltétel teljesülése hiányában pedig nem volt helye az adott indítványi elem érdemi vizsgálatának."[7]
Ezzel szemben magát a tisztességes eljáráshoz való jogot az Alkotmánybíróság több esetben is nemperes eljárásokra vonatkoztatva is akként értelmezte, hogy az jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapításához is vezetett. Például a 35/2015. (XII.16.) AB határozat alapjául szolgáló ügyben az Alkotmánybírság azt vizsgálta, hogy a Ctv.[8] 2012. március 1. és 2014. június 30. között hatályos 118. § (8) bekezdése sérti-e a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. A testület a nemperes eljárásban irányadó (!) rendelkezés alaptörvény-ellenességét pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése alapján megállapította. Salamon László alkotmánybíró különvéleményében azonban azt fogalmazta meg, hogy "[...] [a] cégbírósági eljárás peren kívüli eljárás, ezért arra az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése nézetem szerint nem vonatkozik".[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
