1. A korábban a politika által erőteljesen befolyásolt és meghatározott közjog, s ezen belül az alkotmányjog az elmúlt tíz év során, a rendszerváltást követően meghatározó változásokon ment keresztül. Vonatkozik ez az alapjogok széles körének megjelenésére - és ami fontosabb: érvényesülésére, érvényesíthetőségére - ugyanúgy, mint az államszervezet jelentős átalakulására, a jogállamiság kiteljesedésére, melynek következtében az állami szervek felépítése, működése, az államhatalom gyakorlásának módja valóban jogállami keretek között zajlik. Az átalakulás során természetszerűen a joganyag maga is változott: a rendszerváltás hajnalán tartalmilag új Alkotmány került elfogadásra, a materiális alkotmányjogot alkotó fontos közjogi törvények sora jelent meg. Az Alkotmány és a törvények rendelkezéseit számos határozatában magas színvonalon elemezte az Alkotmánybíróság, döntéseivel kibontva és egyben kiteljesítve azok tartalmát, megalapozva az alkotmányjogi dogmatikát. Az átalakulás ténye, az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom, valamint az Alkotmánybíróság tevékenysége fontos szerepet kapott a jogállamiság megteremtésében: új alkotmányjog született.
A tíz év alatt kialakult és folyamatosan átalakuló, formálódó joganyag megértéséhez a korábbitól teljesen eltérő volta miatt szükségessé vált annak feldolgozása, új alkotmányjogi tankönyv megalkotása. A Magyarországon eddig használatos, az alkotmányjogi oktatást szolgáló kötetek - elsősorban az ELTE Alkotmányjogi Tanszék szerzői kollektívája által kiadott "Alkotmánytan",2 valamint a pécsi Karon használatban levő "Válogatott fejezetek a rendszeres alkotmánytan köréből"3 - mellett új kiadvány jelent meg a közelmúltban. A Pécsi Tudományegyetem ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének vezetője, Petrétei József egyetemi docens "Magyar alkotmányjog II. Államszervezet" című tankönyve méltó társa az eddigi tankönyveknek és jegyzeteknek. Szerző a kötet megjelentetésével sikeresen törekedett a pécsi Jogi Karon eddig használatban levő, nagyrészt általa írott, fentebb már hivatkozott jegyzet felváltására.
A három kötetesre tervezett tankönyv elsőként megjelent, az "Államszervezet" címet viselő kötete tizenegy fejezetre tagolódik, s a magyar államszervezet alkotmányjogi szabályozásának átfogó áttekintésére törekszik, megfogalmazza a tárgyalt állami szervek jellemzőinek elméleti vonatkozásait és feldolgozza - a teljesség igényével - a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokat. Ádám Antal professor emeritus lektori véleménye szerint a Szerző "együttesen érvényesíti a közjogelmélet, a politikatudomány, a tételes közjog és a közjogi szociológia szemléletét. ... A hiányt pótló, korszerű tananyag tankönyvkénti publikálásra maradéktalanul alkalmas...".
Az egyes fejezetek felépítése az áttekinthetőség érdekében azonos megoldási módszert követ: elsőként a vizsgált szerv alkotmányjogi szabályozásáról esik szó, ezt követően a szerv jellege, feladat- és hatásköre, majd megbízatása, létrejötte kerül tárgyalásra. Ezek után Szerző az adott állami szervet megjelenítő személlyel (személyekkel) kapcsolatos vizsgálódásokat végzi el, majd a tárgyalt intézmény szervezetének és működésének áttekintésére tesz sikeres kísérletet. A fejezetek végén az állami szerv Hivatalának jellemzőit tárgyalja, majd az ajánlott irodalom igen bőséges jegyzéke és a jegyzetek következnek. Ez a felosztási mód a kötet elsődleges célját, felsőoktatási tankönyvként való hasznosíthatóságát is jelentősen elősegíti.
2. A kötet első fejezete "Az államszervezet" címet viseli. Szerző megállapítja, hogy "az állam léte, tevékenysége meghatározott államszervezet működését feltételezi. Az állam legfőbb jellemzőjeként megállapított hatalomgyakorlás az államszervezeten keresztül - az egyes állami szervek közreműködésével - történik. Az állami szervek jogosítottak az állam hatalmának gyakorlására, a legális kényszer alkalmazására, azaz feladataik megvalósítása érdekében - szükség esetén - hatalmi eszközök igénybevételével is kikényszeríthetik döntéseik végrehajtását, érvényesítését". (13. o.) Ennek fényében az államszervezetre vonatkozóan szükséges az elméleti alapok megteremtése, bemutatása. Szerző szerint az államhatalom szervezetének alapvető sémáját kötelező jelleggel a normatív alkotmány rajzolja fel: megállapítja a legfontosabb állami szervek körét, kompetenciájukat, eljárásmódjukat. Ezek az alkotmány szervezeti normái. Az alaptörvény azonban természetszerűleg csak a legfontosabb szabályok megállapítására alkalmas. "Az államszervezet alkotmányi szintű szabályozásának következménye, hogy a legmagasabb normatív szintű szabályozásból adódóan az államszervezet és az egyes állami szervek alaptörvényi igazolást és alkotmánybírósági védelmet kapnak, ami hozzájárul az államszervezet keretének stabilitásához, ez pedig a kiszámíthatóságot és az átláthatóságot növeli". (13. o.) Petrétei József szerint a hatályos Alkotmány az államszervezet egyszerűsített és komplex leírását adja, mivel az államszervezetnek csak a normatív vonásait rögzíti, s ezek közül is csak a legfontosabbakat, másrészt viszont az államszervezet egészének megragadására törekszik. Fontos megjegyzés, hogy az államszervezet a közigazgatási jog tárgya is, ezért a teljes körű vizsgálódás szükségképpen érinti a közigazgatási jogi vonatkozások egy részét.
Az államszervezet meghatározásakor kiindulási pont lehet, hogy a modern állam léte nem képzelhető el államszervezet nélkül. A feladatok teljesítése állami szervek létrejöttét feltételezi és eredményezi. E szervek feladatai időről időre változnak, funkcionális differenciálódás jelenik meg, melynek következtében a szervek különböző típusai és formái jönnek létre. E szervek természetszerűen rendszert alkotnak, melynek következtében kialakul az államszervezet, ami "tulajdonképpen az állam felépítését és megjelenését jelenti, azaz az állam az állami szervek rendezett összességeként olyan szervezet, amelyben az egyes szervek és intézmények rendszert alkotnak: meghatározott az egymáshoz való viszonyuk, és a közös - állami - feladatok megvalósításában elfoglalt helyük". (16. o.) E meghatározás után Petrétei részletesen áttekinti a hatályos Alkotmány rendelkezései közül az államszervezet egészének kialakítását és a szervezeti rendszer felépítésének alapvető elveit meghatározó előírásait, az állami struktúraelveket, melyeket az alábbiakban jelöl meg: az államformáról, a kormányformáról, a hatalom gyakorlásáról, a jogállam elismeréséről és intézményi megvalósításáról, valamint az állam felépítéséről való döntés. Mindezek áttekintése után a magyar államszervezet főbb jellemzőinek elemzése következik.
3. A második, "Az Országgyűlés" című fejezet - amellett, hogy természetszerűleg részletes alapossággal és megfelelő tagolásban feldolgozza a parlamentre vonatkozó hatályos joganyagot és az Alkotmánybíróság határozatait -, elméleti igényességgel törekszik az Országgyűlés jellegének meghatározására. Megállapítja, hogy az Országgyűlés a népszuverenitás közvetett megvalósítója és egyben legfelsőbb államhatalmi szerv is. Ez az egyszerre érvényesülő kettős minőség biztosítja, hogy a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé. "Az államhatalom néptől való eredete és nép általi, állami szervek útján történő gyakorlása e hatalom sajátos célhoz kötöttségét is jelenti: az államhatalomnak a népet kell szolgálnia, azaz a nép által, a nép érdekében és a népnek felelősen kell gyakorolni". (30. o.) Az Országgyűlés olyan testületi szerv is, amely az állam központi döntési egységét jeleníti meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
