2016 áprilisában az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az R.B. kontra Magyarország ügyben[1] igenlő választ adott arra a kérdésre, hogy a magyar állam megsértette-e a kérelmező magánélet védelméhez való jogát azzal, hogy a gyöngyöspatai események nyomozása során nem vizsgálta a rasszista indítékot. Az ügy alapjául szolgáló, Magyarország elleni kérelmet a roma származású R.B. (kérelmező) nyújtott be a Bírósághoz.
2011 márciusában a Jobbik Magyarországért Mozgalom demonstrációt tartott Gyöngyöspatán. A demonstrációhoz csatlakozott több szélsőjobboldali szervezet is, mint például a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a Betyársereg és a Véderő, amelyek március hónapban "járőröztek" a település romák által lakott részén. A "járőrözések" ideje alatt a település polgármestere és a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője is jelezte a rendőrségnek, hogy ismeretlenek fenyegetik a helyi lakosságot, egyes személyeknél ostor, fokos és balta van.
Az eljárás iratai alapján 2011. március 10-én négy férfi a kérelmező házához ment, ahol kiabálva fenyegették - az egyik támadó kezében balta volt - a kérelmezőt, aki gyermekével és más hozzátartozóival a kertben tartózkodott. Olyan kiáltások hangzottak el, mint a "takarodjatok innen cigányok" vagy "a véretekkel festem ki a házat". Még azon a napon a rendőrség igazoltatott négy személyt, akik közül a polgármester kettőt mint az incidensben részt vevőt azonosított.
A kérelmező feljelentést tett a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon ismeretlen tettes ellen közösség tagja elleni erőszak, zaklatás és súlyos testi sértés miatt. Ezzel párhuzamosan a Gyöngyösi Városi Ügyészség vádat emelt zaklatás gyanújával a helyi roma önkormányzati vezető feljelentése alapján.
2011 áprilisában a rendőrség megszüntette a nyomozást, mivel álláspontjuk szerint a zaklatás csak akkor büntethető, ha az konkrét személy ellen irányul, és a továbbiakban a gyanúsítottakkal szemben csak szabálysértésekben[2] - közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés, jogosulatlan címhasználat - nyomozott tovább. A kérelmezőt tanúként kihallgatták, aki azonosított két támadót. A másik ügyben az ügyészség szintén megszüntette az eljárást, mivel a vádhatóság szerint az események nem merítették ki a tényállást.
A kérelmező ezek után magánvádas eljárást indított, de ettől a megtorlástól való félelem miatt visszalépett.
A kérelmező álláspontja szerint a nyomozati munka nem volt megfelelő, a hatóságok nem teljesítették kötelezettségüket, illetve a rendőrség nem tett meg minden intézkedést, hogy meggátolja a romaellenes gyülekezést, illetve a rasszista zaklatást. A kérelmező szerint ez az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 8. cikke alapján a magánélet védelméhez való jogát sérti.
Magyarország kormányának (Kormány) képviselője kérte, hogy a Bíróság ne fogadja be a panaszt, mert a kérelmező nem merítette ki a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket, mivel visszalépett a magánvádas eljárástól. A Kormány szerint a magánvádas eljárások nem kevésbé hatékonyak, mint a többi eljárás. A kérelmező a magánvádas eljárások alacsony hatékonyságára hivatkozott, és úgy vélte, hogy ez az ő esetében sem lenne hatékonyabb. Tartott továbbá attól is, hogy a hatóságok nem tudnák megvédeni a további rasszista zaklatásoktól, ami a vád miatt érheti.
Az EJEE 35. cikke alapján csak akkor lehet befogadni az ügyet, ha a kérelmező az összes nemzeti jogorvoslati lehetőséget kimerítette. A Bíróság elutasította a Kormány kérését, ugyanis a strasbourgi gyakorlat értelmében, ha fenn is áll jogorvoslati lehetőség, de annak hatékonysága nem egyértelmű, a testület a kérelmező javára dönt.[3] Ezen túlmenően, ha a kérelmező élt a jogorvoslati lehetőségekkel, akkor nem elvárható, hogy egyéb jogorvoslati eljárásokkal próbálkozzon, amelynek eredményessége nem egyenértékű a hagyományos eljáráséval. A Bíróság úgy látta, hogy az államnak lett volna lehetősége az igazságszolgáltatásra, így a kérelmezőnek nem kellett új eljárást indítania, aminek a tárgya a korábbi eljáráséval egyező.
Így a Bíróság az Egyezmény 35. cikke alapján megállapította, hogy a kérelem nem megalapozatlan.
A kérelmező állítása szerint a hatóságok nem vizsgálták az előítéletes motívumot az atrocitások esetében,
- 64/65 -
annak ellenére, hogy az ügyvédjével együtt kérték a nyomozó hatóságot, közösség tagja elleni erőszak ügyében folytassák a nyomozást. A kérelmező szerint a rendőrség nem vette figyelembe a bizonyítékokat: az egyik támadó tagja egy szélsőséges paramilitáris csoportnak, a Betyárseregnek; a támadó vallomását - "azért érkeztek Gyöngyöspatára, hogy rendet tegyenek a romák között"; illetve, hogy a járőrözések után a támadó egy szélsőséges internetes portálon beszámolt a gyöngyöspatai eseményekről. A kérelmező emellett sérelmezte, hogy a rendőrség nem jelezte azonnal, hogy a feljelentését egyesítették a párhuzamos üggyel. A hatóságok nem figyeltek a feljelentésére, az ügyet az incidens után hét hónappal nyitották meg újra, az első meghallgatása kilenc hónappal az eset után történt meg. A kérelmező állításai olyan strukturális problémára világítanak rá, amely a gyűlölet-bűncselekmények nyomozásai során előfordul.
A Kormány ezzel szemben azt állította, hogy a rendőrség megfelelően járt el a kérelmező feljelentésével kapcsolatban, a hatóságok az eljárási szabályoknak megfelelően igyekeztek megállapítani az elkövetők büntetőjogi felelősségét. Emellett kiemelték, hogy az állam gyorsan reagált az új jelenségre a Büntető Törvénykönyv szigorításával - a szigorítás a későbbiekben "Lex Gyöngyöspata" néven vált ismertté.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
