Varga Judit[1]: A családi kedvezmény a hazai családtámogatás rendszerében (JURA, 2016/2., 350-361. o.)

Bevezetés

A 20. század második felétől a nyugati társadalmakban megfigyelhető a népességfogyás jelensége, s az azzal összefüggő egyéb közpénzügyi, társadalmi és gazdasági problémák, például a szociálisjóléti rendszerek hosszú távú fenntarthatóságának megkérdőjeleződése. Előbbi kezelése, s annak lehetséges alternatívái jó ideje a nyugati államok kormányzatainak szakpolitika-alakítását lényegesen meghatározó tényezőjévé váltak. A demográfiai csökkenés a legtöbb európai államban működő, közös társadalombiztosításon alapuló közösségi ellátórendszerek hosszú távú fenntarthatóságát teszi bizonytalanná. Előbbi rendszerek finanszírozhatóságának megőrzése érdekében csaknem valamennyi nyugat-európai állam tett már lépéseket, akár a nyugdíjkorhatár emelésére, akár járulékfizetési kötelezettségek növelésére, akár az öngondoskodási módszerek ösztönzésére, illetve kötelezővé tételére gondolunk. Sajnos ezek a lépések nem biztosítják hosszú távon a társadalmi ellátórendszerek fenntarthatóságát, csupán ideig, óráig elodázzák az átfogó reformok végrehajtását.

A Magyar Állam vezetői 2010-et követően adójogi, s így pénzügyi jog rendelkezésekkel magas összegű adóalap-kedvezmény, később járulékkedvezmény révén, majd kedvezményes hitelkonstrukciókkal kívánták, kívánják támogatni a gyermeket vállaló családokat, a már korábban is fennálló szociális családtámogatási juttatások mellett. A kormányzat családtámogatási politikája a demográfiai fogyás megállítását és e népesedési tendencia megfordítását célozza. Ilyen formában nem elégszik meg a közösségi ellátórendszerre vonatkozó szabályanyag korrekciójával - korrekciós eszközöket maga is alkalmaz -, hanem a jelenlegi rendszer hosszú távú fenntarthatóságának feltételét kívánja megteremteni, vagyis a népesség nem munkaképes korú (illetve állapotú) tagjait eltartani képes aktív (munkaképes) korú népesség arányának biztosításával.

A születésszám növekedésének ösztönzése mindenképpen üdvözlendő, ám kérdés, hogy a választott eszközök alkalmasak-e a vágyott célok elérésére? Vajon, a legtöbbször átmenetinek bizonyuló adókedvezmények, illetve - mentességek, valamint támogatások képesek a célzott mértékben növelni a gyermekvállalási kedvet? A választott eszközök hatékonysága különösen érdekes kérdés, ha a népességfogyás jelenségét a nyugati világban, idevéve hazánkat is, bekövetkező általános gazdasági, társadalmi átalakulások kontextusába helyezzük eme - hagyományos, katolikus családmodellt támogató hazai - eszközöket, melynek eredményeként a család fogalma lényeges változásokon ment keresztül a korábbi időszakhoz képest, s roppan sokszínű együttélési formák alakultak ki. A választott családtámogatási eszköztár hatékonyságát egy másik, a magyar társadalmat tartósan sújtó és napjainkra tetőző faktor is kérdésessé teszi, mégpedig: a magasan kvalifikált, illetve szakképzett fiatalok jellemzően nyugati államokba vándorlása. Az alábbi dolgozat nem kíván a magyar családtámogatási eszköztár előbbiekben jelzett, tágabb kontextusaira kitérni terjedelmi okokból. Csupán érzékeltetni szerettem volna a téma átfogó jellegét, más folyamatokkal fennálló kapcsolatát, s azt, hogy bár a hazai családtámogatási rendszer nagyvonalú, annak vizsgálatát érdemes az aktuálisan zajló gazdasági és társadalmi változások kontextusába helyezni, hogy arról teljesebb képet kaphassunk.

A jelenlegi munka célja a hazai családpolitikai eszköztár egyik elemének, a családi kedvezménynek pénzügyi jogi aspektusú vizsgálata. A tanulmány keretében a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban alkalmazott család fogalmának tanulmányozását követően a hazai családtámogatási rendszer struktúrájának felvázolására vállalkoznék, melyen belül külön hangsúlyt fektetnék az indirekt pénzügyi támogatások közé tartozó családi kedvezményre és annak szabályanyagában bevezetése óta bekövetkezett változások bemutatására.

1. A család fogalma a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában

A család fogalmával számos tudományág foglalkozik, például a néprajz, a szociológia, a gazdaságtudomány, illetve a jogtudomány is. Ha az egyes tudományágak által rögzített fogalmát vizsgáljuk a családnak, akkor megállapíthatjuk, hogy a család meghatározása, ahogy annak társadalmi közege is, folyamatos változásban van, egy dinamikus, s távolról sem statikus definícióval találjuk szemben magunkat, melynek tartalma igazodik az aktuális társadalmi és gazdasági igényekhez. Éppen ezért bármely tudományág adta meghatározás egy meghatározott történelmi időszakban, földrajzi területen, illetve kulturális közegben értelmezhető, így előfordulhat, hogy ugyanazon államon belül, ugyanazon földrajzi területen és időszakban, de más kultúrkörhöz tartozó közösségekben mást jelent a család. Ezek után talán már kevésbé meglepő, hogy egy adott állam különböző jogterületeihez

- 350/351 -

tartozó jogi normák nem azonos családfogalommal operálnak, hol szűkebb, hol tágabb definíciót használnak, hol merevebben, hol pedig rugalmasabban határozzák meg a családhoz tartozás feltételeit.

Magyarország korábbi Alkotmánya,[1] melynek a rendszerváltáskor demokratikus jogállami struktúrára szabott tartalma 2012. január 1-ig volt hatályban - nem tartalmazta direkt módon a család fogalmát, e fogalmat, a hazásság definíciójával együtt az Alkotmánybíróság jogértelmező tevékenysége során adottnak vette. Mindez lehetőséget teremtett arra, hogy az állam, az Alkotmány keretei között viszonylag szabadon alakítsa ki, saját házasság- és családpolitikáját, illetve a család és a házasság definícióit.[2]

A magyar Alkotmánybíróság a család és a házasság kapcsán meghozott legfontosabb határozatainak egyike a 4/1990. (III.4.) AB határozat, mely rögzítette, hogy a házassággal és a családdal kapcsolatos alkotmányos rendelkezések alapvető jogokat definiálnak. A 22/1992. (IV.10.) AB határozat az emberi méltósághoz való jogból levezethető alapjogként definiálja a házasságkötés szabadságát. A 14/1995. (III.13.) AB határozat állapította meg, hogy a házasság kizárólag férfi és nő életközössége lehet, ám azonos neműek életközössége is tarthat igényt jogi elismerésre. Itt lényeges megjegyezni, hogy a korábbi Alkotmány kifejezetten nem tartalmazta, hogy a házasság csak férfi és nő között jöhet létre, azt az Alkotmánybíróság gyakorlata öntötte szavakba. A 154/2008. (XII.17.) AB határozat az azonos nemű személyek bejegyzett élettársi kapcsolatát ismerte el alkotmányosan létrehozható jogintézménynek - amellyel a külön nemű párok nem élhetnek -, és ezzel egyidejűleg az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az államnak megvan a lehetősége, hogy az egymással versengő "életmodellek" közül ösztönözzön egyik vagy épp másik választására. Vagyis az államnak meg van a lehetősége arra, hogy intézményvédelmi kötelezettsége körében preferáljon bizonyos, számára védelemre érdemesebbnek tartott életmodelleket, Magyarországon e jogilag preferált életmodell a házasság.[3]

Az Alkotmánybíróság korai felfogása szerint a tulajdonképpeni családot a gyermekkel rendelkező házastársak jelentették.[4] Ez a felfogás továbbfejlődött később, s végül az Alkotmánybíróság az előbbihez képest egy tágabb családfogalommal operált, mely nem csupán a "de facto", vérségi kapcsolat alapján fennálló, hanem a jogi keretek között elismert és gondozó családot is lefedte.[5]

A családalapítás szabadságát a család védelmére vonatkozó állami kötelezettségből és az emberi méltósághoz való jogból vezették le. A családalapítás szabadságának részét képezi a párválasztás, a kapcsolat intézményesítéséről való, valamint a gyermekvállalásról (annak számáról és idejéről) való szabad döntés. Azonban nem csak e jogosítvány pozitív oldal érdemes védelemre, hanem negatív vetülete is, így a családalapítástól való tartózkodás szabad elhatározása is.[6]

A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Alkotmány, az Alaptörvény, a korábbitól eltérően direkt módon rögzíti a házasság fogalmát - melyet a korábbi Alkotmánybírósági gyakorlat munkált ki -, s vele a család definícióját is, melyet szűkre szab, s gyakorlatilag visszatér a rendszerváltás éveiben alkalmazott család fogalmához. A hatályos Alaptörvény felfogásában "Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony."[7] Az Alaptörvény a házasságot keresztény-konzervatív felfogásban értelmezi, s ehhez igazítja a család fogalmáról alkotott felfogását, mely közösséget a "nemzet fennmaradásának alapjának" tekinti, s ezzel azt mintegy a reprodukció céljának alárendelten[8] részesíti védelemben.[9] Összességében elmondható, hogy a magyar Alkotmánybíróság által alkalmazott házasság és család fogalom jóval szűkebb, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménynek 8. cikke által meghatározott definíció, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróság által kimunkált esetjog, mely Bíróság a Schalk és Kopf ügyben kimondta, hogy a "stabil, de facto kapcsolatban együtt élő azonos nemű pár életközössége a családi élet fogalma alá tartozik, ugyanúgy, mint ahogy egy azonos helyzetben lévő különnemű pár esetében történne."[10]

2. Családpolitika és a családtámogatási eszköztár

A családpolitika napjainkra a modern jóléti rendszerek sztenderd módon jelen lévő elemévé vált, mely szakpolitika fő célja a családok védelme és támogatása, mely védelem a családok gazdasági, társadalmi, azon belül is kulturális, illetve szociális szerepével indokolható.[11] A családpolitika a szűkebb és tágabb értelemben felfogott szociálpolitikának[12] is a részét képezi. Ferge Zsuzsa a szociálpolitikát tágan értelmezi, arra a társadalompolitika kifejezést használja,[13] melyet a társadalmi újraelosztás olyan formájának tekint, ami nem követi a gazdaságosság, a nyereségesség, az áruviszonyok és a piaci csere logikáját. Fazekas Mariann szociálpolitikát a fentiekhez képest szűkebben értelmezi, mikor azt mondja, hogy az "a társadalmi munkamegosztásban már vagy még részt nem vevők vagy abból kiszorultak, valamint hátrányos helyzetűek állami támogatását fogja át."[14] Azonban az egyes államok által alkalmazott családtámogatási eszközök típusai, e juttatások mértéke, ahogy a támogatásokban részesített család fogalma is eltérést mutat. Egyetértve Hoffmannal úgy gondolom, hogy a családpolitika "keresztülfekvő" jogi terület, melyben vegyülnek a szociális

- 351/352 -

jog, a közigazgatási jog, a pénzügyi jog eszközei, elemei, mely közjoginak tekinthető jogágak szabályanyagát átszövik a magánjog részeként számon tartott családjogi rendelkezések.

A család- és szociális politika szoros kapcsolatára tekintettel roppant hasznos a családtámogatási eszközök vizsgálata előtt tanulmányozni a szociális jog által alkalmazott megoldásokat a szociális ellátások csoportosítására. Eszerint szociális ellátások több szempont szerint is csoportosíthatók. Vizsgálhatók az ellátások természete szerint, mely alapján megkülönböztethetők a pénzbeli, a természetbeli ellátások és a személyes szolgáltatások. Csoportosíthatók az ellátáshoz való hozzájutás elve szerint is, mely alapján alanyi jogon járó, rászorultsági elven juttatott és előbbi kettő elv logikáját vegyítő módon, úgynevezett normatív módon juttatott szelektív ellátások különböztethetők meg. Az ellátások finanszírozásuk forrása szerint is osztályozhatók. Ez alapján költségvetési adóbevételekből, illetve járulékokból finanszírozott ellátások különböztethetők meg. A szociális ellátórendszer szintjei szerint és a jogosultak csoportjai szerint is elvégezhető a szociális ellátások rendszerezése.[15]

Hoffman a családok számára juttatott támogatásokat a következő kategóriákba rendezi. Megkülönbözteti a pénzbeli és természetbeli jóléti ellátásokat, az adókedvezményeket, az a gyermeket nevelő családok számára biztosított egyes közszolgáltatások igénybevétele során érvényesíthető egyéb kedvezményeket, a személyes jellegű ellátásokat és az egyéb jogágak, illetve jogterületek kedvezményeit.[16]

Meglátásom szerint a családtámogatási rendszereknek rendszerint két területét tudjuk lehatárolni. Egyrészt a pénzbeli, pénzben nyújtott támogatásokat, illetve a természetbeli juttatásokat. A pénzbeli támogatásokat további nagy csoportokra bonthatjuk, egyrészt a direkt pénzbeli támogatásokra, melyek keretében az állam közvetlenül, jellemzően szociális ellátórendszerén keresztül folyósít támogatást meghatározott csoportok számára. A családok direkt pénzbeli támogatásait Hoffman, mint a szociális ellátórendszer részét képező juttatásokat nevesíti.[17] E juttatások járhatnak alanyi jogon, biztosítási jogviszony, valamint fennálló foglalkoztatási jogviszony alapján is. A hazai támogatások közül ilyen direkt pénzbeli támogatás például a családi pótlék, gyermekágyi segély. A direkt módon nyújtott pénzbeli támogatások mellett, meg kell különböztetnünk az indirekt pénzbeli támogatásokat, melyek esetén az állam úgy támogatja az erre kiválasztott társadalmi csoportokat, hogy tőlük nem vagy más csoportokhoz képest kisebb mértékben vonja el megszerzett jövedelmüket, illetve más jellegű bevételeiket. Tipikusan ilyen indirekt pénzügyi támogatásnak számítanak a különböző adókedvezmények, - mentességek.

A pénzbeli támogatások mellett pedig léteznek a természetbeli juttatások is. A természetbeli juttatások nagyon sokfélék lehetnek. Ölthetnek dologi formát például ingyenes étkeztetés, tűzifa biztosítása. Testet ölthet valamilyen szolgáltatásban például ingyenes óvodai nevelés, védőnői szolgálat. A dologi formát öltő, illetve szolgáltatások képében manifesztálódó juttatásokon belül is lehetnek olyanok, melyek ingyenesen járnak, még mások önerőt igényelnek a jogosulttól. Vagyis az állam a szolgáltatást vagy a dolgot utóbbi esetben csupán részben finanszírozza, a díjat redukálja, de nem szüneti meg. Pont előbbi tulajdonságuk okán, vagyis a díjredukció miatt, akár indirekt pénzbeli támogatások körébe is sorolhatnánk előbbieket, hisz az állam lényegében úgy juttat, hogy nem vesz el. Ám mivel itt a támogatás csak meghatározott dolog vagy szolgáltatás vásárlására fordítható, az állam paternalista módon megköti a jogosultat, hogy a nyújtott támogatást csak meghatározott természetbeli ellátások igénybevételére fordíthassa, így úgy gondolom, hogy eme önerőt igénylő, az állam által részben finanszírozott ellátások is a természetbeli juttatások közé sorolhatók. A természetbeli juttatások között a dologi, illetve szolgáltatási formát öltők mellett beszélhetünk a jogrendszer által a családok, családosok számára garantál egyéb juttatásokról is, mint munkaidő kedvezmény, plusz szabadság biztosítása, nyugdíjhátrány ellentételezése.

Nemcsak a családpolitika tekinthető "keresztülfekvő" jogágnak, hanem maga a családtámogatási eszköztár is, mivel, ha a családtámogatási eszköztár fent ismertetett lehetséges csoportosítási metódusából indulunk ki, látható, hogy még az direkt pénzbeli és a természetbeli - ide nem értve a természetbeli egyéb kategóriába tartozó családtámogatási eszközöket - támogatásokat a hatályos jog és jogirodalom is a szociális jog szabályozási tárgykörébe tartozónak tekinti,[18] addig az indirekt pénzbeli támogatások szabályanyagát a pénzügyi jog keretében találjuk meg.[19]

- 352/353 -

1. táblázat

Az állam családtámogatási eszközei

Forrás: saját szerkesztés

3. Közterhek viselés és a gyermeknevelés költségeinek figyelembe vétele

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a közterhekhez való hozzájárulás alapvető kötelezettsége alól mentességre, illetve kedvezményre nincs Alkotmányon alapuló alanyi joga senkinek.[20] Az államnak széles körű mérlegelési joga van a kedvezmények és mentességek meghatározása során. E széles körű mérlegelési jog gyakorlása közben azonban köteles tekintettel lenni a jogalkotó (1) az egyenlő bánásmód követelményére, (2) tartózkodnia kell az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok sérelmétől, (3) érvényre kell juttatnia a jogegyenlőség tételét és (4) tiszteletben kell tartania a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségéből fakadó követelményeket.[21] A jogegyenlőség tétele az adójogban jelenti egyrészt a horizontális és a vertikális méltányosság kifejezésre juttatását, vagyis, hogy az azonos helyzetben lévő csoportokat azonos módon, még az eltérő helyzetben lévő jogalanyokat eltérően kell kezelni. Ide kapcsolódóan ráadásul a 127/2009. (XII.17.) AB határozat kimondja, hogy "Alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben vannak másokhoz képest azok a személyek, akik családban élnek és gyermekről való gondoskodási kötelezettségük van. " A gyermekek ugyanis kötelezettséget rónak a szülőkre, az államra és a táradalomra egyaránt, s a szülő gyermek irányában meglévő tartási kötelezettsége hatással van - negatív módon - a szülő teljesítő képességére, így a gyermekeikről saját háztartásukban gondoskodó szülőknek, mint a személyi jövedelemadó alanyainak, mind gazdasági teljesítőképessége, mind személyes adóteherviselő-képessége eltér azoktól, akik egyedül élnek vagy gyermeket nem nevelnek, indokol az Alkotmánybíróság. Ez az a gondolatvezetés, melyet a most hatályos alkotmány kifejezésre juttat XXX. cikkének (2) bekezdésében.

Az Alaptörvény rögzíti a közteherviselésről szóló rendelkezései között a gyermeknevelés költségeinek figyelembe vételét a közösségi szükségletekhez való hozzájárulás mértékének megállapítása kapcsán.[22] Ezzel kötelezve a döntéshozót, végeredményben az államot, hogy a családfenntartással összefüggő költségeket, melyek az adóalanyok fizetőképességét csökkentik, vegyék figyelembe a fizetendő adó összegének megállapítása során, alkalmazva az adózás társadalompolitikai elvei közül a vertikális méltányosság követelményét.

Az Alaptörvény családi kedvezményre vonatkozó rendelkezéseit egy sarkalatos - az Országgyűlés kétharmados többségével elfogadott, s ilyen többséggel módosítható - törvény bontja ki részletesebben: a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. számú (továbbiakban Gst.). A Gst. rögzíti, hogy családi kedvezmény mértékét gyermekenként kell meghatározni, gyermekszámtól függően eltérő mértékben, úgy, hogy a három, illetve több gyermeket nevelők számára biztosított családi kedvezmény gyermekenkénti mértéke magasabb legyen a legfeljebb két gyermeket nevelők számára nyújtott kedvezmény mértékéhez képest. Továbbá ugyancsak ebben a sarkalatos törvényben kimondja a jogalkotó, hogy a családi kedvezmény gyermekenkénti mértéke nem lehet alacsonyabb, mint amennyi az a korábbi költségvetési évben volt.[23]

A családok támogatásának kiemelt állami célját az Alaptörvény L) cikke is megerősíti, melyben az alkotmányozó a család védelmének fontosságát hangsúlyozza, s ennek keretében kijelenti, hogy "Magyarország támogatja a gyermekvállalást,"[24] mely cikk rendelkezéseit bővebben a családok védelméről szóló sarkalatos törvény szabályozza. E sarkalatos törvény a 2011. évi CCXI. törvény, mely a családok pénzbeli és nem pénzbeli támogatása kapcsán is tartalmaz rendelkezéseket. Előbbi kijelenti, hogy "a családok támogatás a szociális rászorultság alapján működtetett ellátórendszertől elkülönül."[25] Vagyis a közpolitikai döntéshozó a családok támogatását elkülöníti a rászorultsági alapon járó szociális juttatásoktól, azokra való jogosultság a rászorultsági érvektől függetleníthető. Ám mivel az állam a gyermekek felelős felneveléséhez kíván hozzájárulni, így a szülők kötelezettségeként előírja, hogy a gyermekre tekintettel kapott támogatásokat - le-

- 353/354 -

gyen az pénzbeli direkt vagy indirekt, illetve természetbeli - kötelesek a gyermek(ek) gondozására, nevelésére fordítani.[26] A családok védelméről szóló törvény is felhívja a figyelmet a családi kedvezmény létére, melyet "az állam a gyermeket nevelő családok munkából szerzett jövedelme után fizetendő közterhek megállapításánál" vesz figyelembe a gyermekvállalással és gyermekneveléssel együtt járó költségekre tekintettel. A pénzügyi tárgyú jogszabályok alkalmazására való felkészülés 30 napos határidejétől eltérően a jogalkotó a családok és gyermekvállalás támogatását célzó rendelkezések módosulása esetén legalább egyéves felkészülési időt biztosít a kihirdetéstől a hatálybalépésig.[27] A családok védelméről szóló törvény említést tesz továbbá a gyermeknevelésre tekintettel nyújtott járulékkedvezményről,[28] a gyermeknevelésből fakadó nyugdíjhátrányok állami ellentételezéséről,[29] illetve a foglalkoztatás terén biztosított kedvezményekről is.[30]

A továbbiakban a hazai családtámogatási rendszer legjelentősebb indirekt pénzbeli támogatását: a - személyi jövedelemadóról szóló törvényben felbukkanó - családi kedvezményre vonatkozó szabályanyagot és annak változását mutatom be.

4. Személyi jövedelemadóról szóló törvényről általában

A személyi jövedelemadó hazánkban egy általános, egységes, közvetlen, jövedelemtípusú adó. Szabályozását az 1995. évi CXVII. törvény tartalmazza. A személyi jövedelemadó alanya a magánszemély, mely lehet belföldi, illetve külföldi illetékességű egyaránt. Belföldi illetékességű személynek tekinti a törvény:

- a magyar állampolgárt,

- azt a magánszemélyt, aki ha bár nem magyar állampolgár, de szabad mozgáshoz, illetve tartózkodáshoz való jogát legalább 183 napig Magyarország területén gyakorolja,

- a letelepedett jogállású, illetve hontalan magánszemélyt, valamint azokat

- akik vagylagosan és sorrendben megfelelnek az alábbi feltételeknek:

- kizárólag belföldön van állandó lakóhelyük,

- létérdekük központja belföld,

- szokásos tartózkodási helyük belföld.

Külföldi illetékességű magánszemélynek azok a személyek minősülnek, akik nem tartoznak a belföldi illetékességű magánszemélyek körébe.

Az adó tárgya a jövedelem. A belföldi illetékességű magánszemélyek által szerzett jövedelem egésze után fennáll az adófizetési kötelezettség. A belföldi illetékességű magánszemély adókötelezettsége így teljes. A külföldi illetékességű magánszemély adókötelezettsége korlátozott, mivel az csak azon jövedelem után áll fenn, melyet belföldön szereztek meg, s mely adóztatható belföldön.

A magánszemélyek által megszerzett jövedelmeket a törvény két típusra bontja. Megkülönbözteti az összevontan adózó, s a külön adózó jövedelmeket. Az összevontan adózó jövedelmek közé sorolja: (a) az önálló tevékenységből származó jövedelmeket (pl. szellemi tevékenységgel összefüggésben szerzett jövedelem, ingatlan bérbeadásból származó jövedelem stb.), (b) a nem önálló tevékenységből származó jövedelmet (jellemzően ilyen a munkaviszonyból származó jövedelem), valamint (c) az egyéb tevékenységgel összefüggésben szerzett jövedelmeket. A különadózó jövedelmek közé tartoznak[31] az egyéni vállalkozók által szerzett jövedelem, a vállalkozók jövedelme, a mezőgazdasági kistermelő jövedelme, a fizetővendéglátási tevékenységet folytató magánszemély előbbi tevékenységből származó jövedelme, a vagyonátruházásból származó jövedelem, a tőkejövedelmek, az egyes juttatásokból származó jövedelem, az értékpapírokra vonatkozó jog révén megszerzett jövedelmek és más, úgynevezett vegyes jövedelmek.

A különböző jövedelmek kiszámítása eltérő módon alakul, jogalkotói döntéstől függően. A törvény három jövedelemszámítási módot különböztet meg egymástól. Van, hogy a keletkező bevétel egészét jövedelemnek minősíti, tipikusan ez a helyzet a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek esetén. A másik két lehetőség, amikor a bevételből lehetőséget teremt a jogalkotó költségek tételes elszámolására, vagy a bevételből előre, törvényileg meghatározott arányú költség elszámolására. Ez utóbbiakra példa az önálló tevékenységből származó jövedelmek kiszámítása.

Az adókulcs jelenleg hatályos rendszerben a különböző jövedelemtípusokban főszabály szerint egységes, lineáris 2011 óta 16%, 2016-tól kezdve pedig 15%.[32]

4.1 Gyermekek után járó adó-, illetve adóalap-kedvezmény a személyi jövedelemadó rendszerében 1988-1995 között

A most hatályos 1995. évi CXVII. törvényt megelőzően három jövedelemadóról szóló törvény fogadtak el hazánkban. 1988 és 1989 között az 1987. évi VI.,[33] 1990 és 1991 között az 1989. évi XLV.,[34] valamint 1992 és 1995 között az 1991. évi XC. törvény[35] volt hatályban. A magánszemélyek jövedelemadóztatásának logikája mindhárom normában azonos volt. Értve előbbi alatt azt, hogy mindhárom különböző jövedelemkategóriákat különböztetett meg, mely jövedelemtípusok esetén a jogalkotó meghatározta, hogy a keletkező bevételek mekkora részét tekinti jövedelemnek. Közös pont volt továbbá, hogy bizonyos jövedelemtípusokat összevontan adóztattak,

- 354/355 -

még egyes jövedelemkategóriákra külön adókulcsokat határoztak meg. Vagyis az összevontan és külön adózó jövedelemkategóriákban gondolkodás már a rendszerváltást megelőzően része volt a személyi jövedelemadóztatás logikájának. További hasonlóság a három törvényben, hogy az összevonható jövedelmek adóztatása sávosan progresszív volt, valamint, hogy az egyes gyermeknevelést segítő, arra tekintettel kapott szociális pénzbeli ellátások adómentes bevételnek minősültek.

Gyermekek után már a 1988-ban szerzett "összevontan" adóztatott jövedelemből lehetőség volt kedvezményt elszámolni, e kedvezmény 1988-1992 között az adó alapját csökkentő adóalapkedvezmény volt, 1993-tól 1994-ig pedig fizetendő adót mérséklő adókedvezmény formájában működött. 1995-ben azonban kivezette a jogalkotó a rendszerből, s azt sem adókedvezmény, sem adóalap-kedvezmény formájában nem lehetett igénybe venni (2. táblázat). 1988-ban az adóalanyok évi 12 000 Ft-tal csökkenthették adóalapjukat gyermekenként, ha saját háztartásban legalább három gyermeket neveltek. Az adóalap-kedvezmény formájában juttatott indirekt pénzbeli támogatás a nagycsaládosokat patronálta, havi szintre lebontva gyermekenként 1000 Ft-tal. A kedvezmény összeg nem változott 1989-ben, ám a jogosultak között megjelentek az egyedülállók, aki már két gyermek esetén élhettek a kedvezménnyel. A súlyosan fogyatékos gyermeket nevelők pedig a gyermekek számától, illetve családi állapotuktól függetlenül jogosultak volt a kedvezmény érvényesítésére. Előbbi szabályok voltak érvényben egészen 1991-ig. 1992-ben a kedvezmény gyermekenkénti mértéke 300 Ft-tal nőtt, illetve a jogosultak köre is bővült, tekintve, hogy minden családi pótlékra jogosult magánszemély érvényesíthette azt a gyermekek után. 1993-ban lényeges változás a téma kapcsán, hogy a gyermekek után érvényesíthető kedvezményt a jogalkotó adókedvezménnyé alakította, melyet a családi pótlékra jogosult magánszemélyek gyermekenként havi 300 Ft, három vagy annál több gyermek esetén 400 Ft értékben vonhattak le fizetendő adójukból. A szabályozás 1994-ben is megmaradt, csupán az érvényesíthető adókedvezmény mértéke növekedett a korábbi 300 Ft-ról 400 Ft-ra, három vagy annál több gyermek nevelése esetén gyermekenként 600 Ft-ra. 1995-ben keletkezett jövedelmek kapcsán pedig a gyermekek után jutatott kedvezmény kivezetésre került a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben. Azt csak évekkel később, elsőként az 1999-ben keletkezett jövedelmek esetén engedi érvényesíteni az 1995-ben elfogadott személyi jövedelemadóról szóló törvény családi kedvezmény néven adókedvezményi formában.

- 355/356 -

2. táblázat

Gyermekek után járó kedvezmény a személyi jövedelemadóztatásról szóló törvényekben 1988-1995 között Magyarországon

* msz.: magánszemély

** 1992-1993 között, valamint 1994-1995 között a sávhatárok is változatlanok voltak.

Forrás: 1987. évi VI. tv., 1989. évi XLV. tv., 1991. évi XC. tv.

- 356/357 -

4.2 Családi kedvezmény a személyi jövedelemadó rendszerében 1996-2010 között

Az 1995-ös személyi jövedelemadóról szóló törvényben elfogadásakor még nem szerepelt a családi kedvezmény. Előbbi törvény alapján elsőként csak az 1999-ben szerzett összevontan adózó jövedelem után tudtak a magánszemélyek családi kedvezményt érvényesíteni adókedvezményként. Az adókedvezményi forma 2010 végéig megmaradt, igaz az érvényesíthető kedvezmény összeg időről időre átesett némi korrekción, ám lényegesen nagy különbségek nem mutatkoznak az egyes években érvényesíthető kedvezmények összegét vizsgálva 1996 és 2010 között (3. táblázat).

1999-ben és 2000-ben a jogalkotó az eltartottak számához igazodóan és az eltartottak után tette lehetővé családi kedvezmény érvényesítését. Az egy háztartásban élő házastársak számára már a kedvezmény bevezetéskor lehetőség volt azt megosztva igénybe venni. Az eltartottanként havonta igénybe vehető családi kedvezmény attól függött, hogy az adózó egy, illetve kettő, esetleg három eltartottról vagy súlyosan fogyatékos eltartottról gondoskodott-e. Eltartottnak minősültek, akire tekintettel családi pótlékot folyósítottak. Súlyosan fogyatékos eltartott, pedig az volt a törvény szerint, aki után a családi pótlékot a fogyatékos állapotára tekintettel folyósították, továbbá a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély is, abban a háztartásban, ahol ellátásáról folyamatosan gondoskodtak.[36] 1999-ben az egy vagy két eltartottról gondoskodó adóalanyok 1700 Ft-tal, három vagy több eltartott esetén 2300 Ft-tal, még súlyosan fogyatékos eltartottak esetén 2600 Ft-tal csökkenthették az összevontan adózó jövedelmük után fizetendő adójukat az összevont adóalap adójának összegéig. Egy évvel később az előbbi kategóriánként érvényesíthető családi kedvezmény összegét átlagosan 30,2%-kal növelte a jogalkotó.

2001-ben beemelték a rendszerbe az eltartott mellé a kedvezményezett eltartott és a jogosultsági hónap fogalmakat. Kedvezményezett eltartottnak minősültek azok, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint nevelési ellátást folyósítottak, ideértve azok is, akik a nevelési ellátásra saját jogukon voltak jogosultak, a magzat (ikermagzat) a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától megszületéséig) és a rokkantsági járadékban részesülő magánszemélyek.[37] Jogosultsági hónapnapnak pedig azt a hónapot tekintette a törvény, amelyre tekintettel a nevelési ellátást, illetőleg a rokkantsági járadékot folyósították, magzat esetében a várandósság időszakában azon hónapot, amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennállt, kivéve azt a hónapot, amikor a megszületett gyermek után a nevelési ellátásra való jogosultság megnyílt. Ilyen formában a jogosultsági hónap fennállását a jogalkotó - kivéve a magzatok esetében - más szociális ellátásra való jogosultság fennállásától tette függővé, mely megoldás például szolgál a direkt (itt szociális ellátások) és indirekt (itt adókedvezmény) pénzbeli ellátások összekapcsolására. 2001-től tehát a családi kedvezményt jogosultsági hónaponként a kedvezményezett eltartottak után lehetett igénybe venni, a levonható adókedvezmény összegét pedig az eltartottak számától tette függővé a jogalkotó. Egész számra kerekítve[38] egy eltartott esetén 3533 Ft, két eltartott esetén 4415 Ft, három eltartott esetén 9535 Ft volt igénybe vehető a kedvezményezett eltartottak után, illetve háromnál több eltartott esetén minden további kedvezményezett eltartott után 10 000 Ft adókedvezményt garantált a jogalkotó az adóalanyok számára.[39]

A családi kedvezmény mértékére vonatkozó szabályozás 2002 és 2005 között változatlan. Az adókedvezményt az eltartottak számától függően a kedvezményezett eltartottak után érvényesíthettek az adóalanyok. Egy eltartott esetén 3000 Ft-ot, két eltartott esetén 4000 Ft-ot, három vagy annál több eltartott esetén pedig 10000 Ft-ot.[40] 2005-ben a vonatkozó szabályozás annyiban változott, hogy 8 millió Ft-ot meghaladó éves jövedelem felett csökkentette az igénybe vehető családi kedvezmény mértékét. Azzal, hogy kimondta e magánszemélyek a kedvezmény összegének csak azt a részét érvényesíthetik, amely meghaladja a 8 millió Ft feletti összes jövedelme 20%-át. Ezzel, mintegy felállított egy jóléti vagy rászorultsági küszöböt, mely éves jövedelem felett nem garantál családi adókedvezményt.[41]

2006-ban változik a vonatkozó szabályozás, ám 2006 és 2010 közötti években a családi kedvezmény mértéke ismét állandó. A változás egyrészt a támogatási preferenciában öltött testet. A jogalkotó ugyanis csupán azokat az adóalanyokat részesítette családi kedvezményben, akik három vagy annál több eltartottról gondoskodtak, vagyis egyértelműen a nagycsaládosak kerültek eme indirekt pénzbeli támogatás fókuszába. Az arra jogosultak kedvezményezett eltartottak után jogosultsági hónaponként 4000 Ft-tal csökkenthették fizetendő adójukat.[42] 2006-ra a korábban említett rászorultásági küszöböt három eltartott esetén 6 millió Ft; négy eltartott esetén 6,5 millió Ft; öt eltartott esetén 7 millió Ft; hat eltartott esetén 7,5 millió Ft, hét eltartott esetén 8 millió Ft éves jövedelemben állapították meg. Ha az adóalany összes éves jövedelem meghaladta a fenti jövedelmi küszöböt, akkor a családi kedvezmény összegének csak azt a részét érvényesíthette, amely meghaladta a jövedelemkorlát feletti összes jövedelme 20%-át.[43] 2010-ben a jogalkotó emelte a jóléti küszöböt jelentő jövedelemhatárt. Három eltartott esetén 7,62 millió Ft;

- 357/358 -

négy eltartott esetén 8,255 millió Ft; öt eltartott esetén 8,89 millió Ft; hat eltartott esetén 9,525 millió Ft, hét eltartott esetén 10,16 millió Ft-ban határozva meg azt, s a családi kedvezmény összegéből az jövedelemhatárt meghaladó jövedelem 15%-án túli részét engedte érvényesítem adókedvezményként.[44]

A direkt és indirekt pénzbeli támogatások együttes alkalmazására példa a személyi jövedelemadó törvényben elfogadásától kezdve napjainkig meglévő azon elem, mely szerint bizonyos gyermeknevelést segítő, azzal összefüggő szociális pénzbeli ellátások adómentes bevételnek számítanak, azokat SZJA fizetési kötelezettség nem terheli.[45]

3. táblázat

A családi kedvezmény a személyi jövedelemadóról szóló törvény által 1996-2010 között

*Sávhatárok a vizsgált időszakban évről évre korrekción estek át, kivétel 1997-1998, 1999-2000, 2007-2008.

** 2003-ban 2002-höz képest módosultak a sávhatárok.

- 358/359 -

4.3 Családi kedvezmény 2010 után

A családi kedvezményre vonatkozó szabályozás 2011. január 1-t követően gyökeresen átalakult, mivel ekkortól az az összevontan adózó jövedelmek után érvényesíthető adóalap-kedvezményként vehető igénybe. Vagyis nem adókedvezményről van szó, így azt az összevontan adózó jövedelmek adóalapjából, s nem a fizetendő adóból lehet levonni. Mértékét tekintve pedig lényeges növekedést fedezhetünk fel a 2010-et megelőző évekhez képest.

A családi kedvezmény a családfenntartási költségek viselésében kíván segítséget nyújtani, ilyen formában az egyébként 2011 óta lineáris, vagyis egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerében a családi kedvezmény intézményének bevezetésével - leginkább e kedvezmény mértéke okán - valósuló meg a progresszív teherviselés Magyarországon.[46]

A kedvezmény mértékét a családban, vagyis az adóalannyal egy háztartásban élő eltartottak száma határozza meg, azonban a kedvezményt csupán kedvezményezett eltartottak után vehető igénybe. A családi kedvezményt az érvényesítésére jogosult kedvezményezett eltartottanként lehet igénybe venni a jogosultsági hónapokban (4. táblázat).

4. táblázat

Családi kedvezmény összege (Ft) havonta kedvezményezett eltartottanként

Forrás: SZJA tv. 29/A. § (2) bek.

Kedvezményezett eltartottak után tehát havonta a fenti táblázatban rögzített tételek számolható el családi kedvezményként (adóalap-kedvezményként), mely igen nagyvonalú könnyítés a gyermeket nevelők részére tekintettel az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresetének alakulására (5. táblázat).

5. táblázat

Alkalmazásban állók havi bruttó átlagkereset Magyarországon 2009-2014 között forintban

Forrás: KSH

4.3.1 Kedvezményezett eltartott és eltartott fogalma

Kedvezményezett eltartottnak minősül (1) az eltartott, akire tekintettel a magánszemély családi pótlékra jogosult,[47] (2) a magzat a várandósság időszakában a fogantatást követő 91. naptól, (3) az, aki családi pótlékra saját jogán jogosult, továbbá (3) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély. Ők azok, aki után a fent jelzett összegek valamennyi jogosultsági hónapban igénybe vehető adóalapkedvezményként.

Az eltartottak köre a kedvezményezett eltartottakhoz képest tágabban van meghatározva, hiszen eltartottnak minősül (1) valamennyi kedvezményezett eltartott, (2) akit a családi pótlék összegének megállapítása során figyelembe vesznek.[48]

Jogosultsági hónapnak[49] azok a hónapok számítanak, (1) amelyekre tekintettel a családi pótlékra való jogosultság feltételei fennállnak, (2) amelyekre tekintettel a rokkantsági járadékot folyósítják, (3) amelyekre a várandósság orvosi igazolás alapján legalább egy napig fennáll.[50]

Családi kedvezmény érvényesítésére jogosult (1) az a magánszemély, aki családi pótlékra jogosult, (2) a családi pótlékra jogosulttal közös háztartásban élő, családi pótlékra nem jogosult házastársa, (3) várandós nő, (4) várandós nővel közös háztartásban élő házastársa, (5) családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy) és (6) rokkantsági járadékban részesülő személy. Az utóbbi két jogosulti körbe tartozó alanyok a velük közös háztartásban élő hozzátartozói között nem osztható meg a kedvezmény, még az (1)-(4)-es körbe tartozó jogosultak megoszthatják egymás között az igénybe vehető családi kedvezményt, s így azt közösen is igénybe vehetik.[51] Értelemszerűen a családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után csak egyszer vehető igénybe.

Lényeges azonban, hogy a családi kedvezmény érvényesítése nem automatikus. Az érvényesítés feltétele a kedvezményre jogosult magánszemély nyilatkozata, mely nyilatkozat rögzíti a jogosultság jogcímét, közös érvényesítés esetén a megosztás tényét és annak a személyét, akivel a kedvezmény megosztva kerül érvényesítésre. Ugyanakkor a havonta levont adóelőleg összegének megállapítása során a munkáltatónak figyelembe kell vennie a családi kedvezmény mértékét.[52]

4.4 Családi járulékkedvezmény

A családi adóalap-kedvezmény bevezetése után három évvel, 2014. január 1-jei hatállyal került bevezetésre - elsőként a 2014-es évben megszerzett jövedelem után volt érvényesíthető - a családi járulékkedvezmény, mely szervesen összefügg a személyi jövedelemadó fent tárgyalt családi kedvezményével. A járulékkedvezmény bevezetését indokolta, hogy nem minden családi kedvezményre jogosult magán-

- 359/360 -

személy tudta igénybe venni a neki járó családi adóalap-kedvezmény teljes összegét, mivel nem rendelkezett akkora mértékű havi jövedelemmel, melyből a tárgyalt kedvezmény teljes összege érvényesíthető lett volna. E társadalmi csoportok számára - és arányaiban ők vannak többségbe a társadalmon belül - került bevezetésre a családi járulékkedvezmény. A családi járulékkedvezmény ugyanis csökkenti az arra jogosult biztosított (állami társadalombiztosítási biztosított) által fizetendő természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulék együttes összegét.

A családi járulékkedvezmény érvényesítésére a családi kedvezményre jogosult biztosított (állami társadalombiztosítással rendelkező) jogosult, illetve annak házas vagy élettársa, akivel a családi kedvezményt megosztva érvényesíti. A családi kedvezményhez hasonlóan a családi járulékkedvezmény is érvényesíthető közösen, megosztva.[53]

A családi járulékkedvezmény összege a biztosítottat megillető családi kedvezmény ténylegesen - egyedül vagy megosztva - nem érvényesített összegének 15 %-a,[54] de legfeljebb a biztosítottat terhelő járulékok együttes összege.

Lényeges körülmény, hogy a családi járulékkedvezmény a kedvezményt érvényesítő jogosult biztosítási jogviszonyát nem érinti, vagyis nem befolyásolja a fennálló társadalombiztosítási biztosítotti jogviszonyt, sem az ellátások összegét.[55] Az érvényesíthető járulékkedvezmény levonásának azonban van egyfajta sorrendisége, ugyanis a járulékkedvezmény összegét a jogosult elsőként a fizetendő természetbeli egészségbiztosítási járulék összegéből, vagy ha az nem nyújt teljes fedezetet, akkor a fennmaradó járulékkedvezményt a pénzbeli egészségbiztosítási járulékból, vagy ha továbbra is maradt fent nem érvényesített járulékkedvezmény, akkor annak összegét utolsó sorban a nyugdíjbiztosítási járulékból érvényesítheti.[56]

Záró gondolatok

A magyar személyi jövedelemadó rendszerébe bevezetett családi kedvezmény, mely napjainkban a családok támogatásának pénzügyi jog által szabályozott eszközei közül a legjelentősebb indirekt pénzbeli támogatás hazánkban, igen nagyvonalú redukciónak számít, melyre az 4. és 5. táblázatok összevetéséből következtethetünk. Hisz egy átlagos bruttó keresettel rendelkező adóalany már két gyermek vállalása esetén is jelentősen csökkentheti személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségét. A legtöbb adóalany három eltartott esetén pedig főszabály szerint ki sem tudja használni valamennyi számára biztosított családi adóalap-kedvezményt. Ha a havi bruttó átlagkeresetből indulunk ki, talán nem vonunk le elhamarkodott következtetéseket, ha azt állítjuk, hogy a központi költségvetésbe személyi jövedelemadóból származó befizetéseket jelentős részét elsősorban a gyermeket még vagy már nem nevelők, illetve az átlagoshoz képest jóval magasabb keresettel rendelkező adóalanyok teljesítenek ma Magyarországon. A központi költségvetés személyi jövedelemadóból származó bevételei a családi kedvezmény, s a progresszív két kulcsot váltó, lineáris, egységes 16 %-os adókulcs 2011-ben szerzett jövedelmek utáni bevezetését követően lényeges csökkenést mutatnak (6. táblázat), mely csökkenési tendencia 2014 után megfordulni látszik, mely valószínűleg összefügg a foglalkoztatás 2013-ról 2014-re kimutatott (2013-at bázisévnek véve) 4,5 %-os növekedésével, mely növekedés 2015-re is folytatódott, az előző évhez viszonyított 2,5 %-os foglalkoztatás-bővüléssel.[57]

6. táblázat

Központi költségvetés bevételei a személyi jövedelemadóból (2008-2015) (millió Ft)

Forrás: KSH ■

- 360/361 -

JEGYZETEK

[1] 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya

[2] 154/2008. (XII.17.) AB határozat

[3] Chronowski Nóra: Alkotmányjog és közigazgatási jog I. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2011. 128-136. o.

[4] 750/B/1990. AB határozat

[5] 1097/B/1993. AB határozat

[6] Drinóczi Tímea - Zeller Judit: A család és a házasság alkotmányjogi helyzete. JURA 2006. 1. sz 19. o.

[7] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 21.) L) cikk (1) bek.

[8] 43/2012. (XII.20.) AB határozat

[9] Lápossy Attila - Szabó-Tasi Katalin - Szajbély Katalin: A családjog jövője - A családban marad? - Döntés után, avagy az Alkotmánybíróság családképe. Családi Jog 2013. 2. sz. 1-7. o.

[10] Schalk and Kopf v. Austria 30141/04 (24/06/2010) par. 94.

[11] Hoffman István: Családpolitika. NKE Elektronikus képzési és továbbképzési anyag, Budapest 2016. 4. o.

[12] A szociálpolitika, mint kifejezés többféle értelemben is használható. Lásd bővebben Krémer Balázs: Bevezetés a szociálpolitikába. Napvilág Kiadó, Budapest 2009. 115-117. o.

[13] Ferge Zsuzsa: Társadalmi újratermelés és társadalompolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1982. 79. o.

[14] Fazekas Mariann: A szociális igazgatás. In: Ficzere Lajos - Forgács Imre: Közigazgatási jog. Különös rész. Osiris Kiadó, Budapest 2005. 281. o.

[15] Lapsánszky András: Közigazgatási jog. Fejezetek szakigazgatásaink köréből III. kötet. Humán közszolgáltatások igazgatása. CompLex Kiadó, Budapest 2013. 240-243. o.

[16] Hoffman (2016): i.m. 4-5. o.

[17] Hoffman István: Bevezetés a szociális jogba. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2015. 109-123. o.

[18] Lásd Kilényi Géza: A közigazgatási jog nagy kézikönyv. CompLex Kiadó, Budapest 2008. 1408-1434. o.; Bencsik András (szerk.): Közigazgatási jog. Különös rész. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2012. 165-172. o.; Lapsánszky (szerk.) (2013): i.m. 264. o., Zaccaria Márton Leó - Sipka Péter (szerk.): Európai és magyar szociális jog. Debreceni Egyetem Kiadó, Debrecen 2011. 302-311. o.

[19] Simon István (szerk.): Pénzügyi jog II., Osiris Kiadó, Budapest 2012. 172, 320-323.,393., 400. o.; Halustyik Anna (szerk.): Pénzügyi jog I., Pázmány Press, Budapest 2015. 408410., Halustyik Anna (szerk.): Pénzügyi jog III., Pázmány Press, Budapest 2014. 85-89. o.

[20] 61/1992. (XI.20.) AB határozat

[21] 127/2009. (XII.17.) AB határozat

[22] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 21.) XXX. cikk (2) bek.

[23] 2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról 37. §

[24] Magyarország Alaptörvénye (2011. április 21.) L) cikk (2) bek.

[25] 2011. évi CCXI. törvény 2. § (1) bek.

[26] 2011. évi CCXI. törvény 2. § (1) bek., 9. § (4) bek.

[27] 2011. évi CCXI. törvény 23. § (3) bek.

[28] 2011. évi CCXI. törvény 24. §

[29] 2011. évi CCXI. törvény 25. §

[30] 2011. évi CCXI. törvény 15-21. §§

[31] Bizonyos adóalanyoknál az SZJA szerinti adózás választható.

[32] 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról.

[33] 1987. évi VI. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 38/1987. (X.12.) MT rendelettel.

[34] 1989. évi XLV. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról.

[35] 1991. évi XC. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról.

[36] 1995. évi CXVII. törvény 40. § (4) bek.

[37] 1995. évi CXVII. törvény 3. § 60. pont

[38] Az SZJA törvény jogosultsági hónaponként és kedvezményezett eltartottanként az általa meghatározott összegre (quasi jövedelem) a hatályos adótábla alapján számolt adó - csökkentve a törvény által rögzített adójóváírás összegével és nyugdíjjárulék-kedvezmény mértékével - egytizenketted részét engedte érvényesíteni, melyet osztani kellett az eltartottak számával.

[39] 1995. évi CXVII. törvény 40. § (3) bek.

[40] 1995. évi CXVII. törvény 40. § (3) bek.

[41] 1995. évi CXVII. törvény 44. § (1) bek.

[42] 1995. évi CXVII. törvény 40. § (3) bek.

[43] 1995. évi CXVII. törvény 44. § (1) bek.

[44] 1995. évi CXVII. törvény 42. § (2) bek.

[45] 1995. évi CXVII. törvény 1. sz. melléklete

[46] Simon István (2012): i.m. 172. o.

[47] 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról (Cstv.) 7-8. §

[48] 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról (Cstv.) 12. §

[49] 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 29/A. § (6) bek.

[50] Ez alól az a hónap számít kivételnek, melyre a gyermek megszületése után megnyílik a családi pótlékra való jogosultság

[51] 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 29/A. § (3) bek., 29/B. §

[52] Varga Zoltán: A családi járulékkedvezményről. In: Publicationes Universitatis Miskolcinesis. Sectio Juridica et Politica. Tomus XXXII. 2014. 254. o.

[53] 1997.évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezéséről 24/A. - 24/C. §§, 51-52. §§

[54] A biztosítottat terhelő nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék együttes összege a jövedelmének 15%-a.

[55] Varga Zoltán (2014): i.m. 255. o.

[56] 1997.évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezéséről 51. § (3) bek.

[57] Az alkalmazásban állók létszám a nemzetgazdaságban (2000-). Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli002b.html (2016.05.10)