Az elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályozási csomag felülvizsgálata nagy valószínűséggel legkésőbb a svéd elnökség alatt véget ér. Az Európai Parlament és Tanács közötti jogalkotási dialógus így 2009-ben, még az új európai parlamenti választások előtt lezárul, s a végeredményben mélyreható változások nélküli csomag 2010 januárjában hatályba fog lépni.
Nem marad azonban régi-új szabályozási kihívások nélküli az infokommunikációs ipar 2009 második felében sem. A korábban elindult frekvenciagazdálkodási liberalizációs folyamatok kiteljesedhetnek - akár európai szinten is -, és a hatékonyabb felhasználás következtében a társadalmi és gazdasági értéke is megnőhet a frekvenciának1. Vagy fordítva, persze.
A frekvenciáknak számos gazdasági és szociális tevékenységhez kulcsfontosságú input-iparág szerepe van, és a kulturális-közhasznú szerepe ugyanúgy, mint a kereskedelmi fontossága, állandóan növekszik. Mivel a technológiai fejlődés és a frekvencia rendelkezésre bocsátása szorosan összefüggenek, nem elhanyagolható a hatékony frekvencia-felhasználás és az innováció közötti kapcsolat fontossága sem.
A fentiek fényében az Európai Bizottság sem maradt tétlen az elmúlt néhány évben, és 2007-ben közzétette a digitális többlet felhasználásával kapcsolatos munkatervét2. A fő irányvonal kijelölése a műsorszóró szolgáltatások folyamatosságának biztosításával, a digitális hozadék szolgáltatások közötti túlzott felaprózásának elkerülésével, a hatékony frekvencia-felhasználás biztosítása mellett, valamint a pán-európai szolgáltatások bevezetése előtt való út megnyitásával történt.
A Bizottság kommunikációja által javasolt fő opció az UHF-sáv hálózatok közötti felosztása és kijelölése lett. Azonban a spektrum jellegéből adódóan, nem az Európai Bizottság a frekvencia-döntéshozó. Mikor frekvenciaszabályozásról beszélünk, figyelemmel kell lennünk a több évtizedes tradíciókra, a nemzetközi szinten kialakult konvenciókra, valamint arra, hogy a kérdéses nemzeti kincs nemzetek fölötti szabályozási szférába való emelése sérthet egyes tagállami érdekeket.
Hol tart most a fogyasztók jólétéért (is) folytatott szélmalomharc?3
A 2007 őszén tartott Világértekezleten4 (WRC) a tagállamok eldöntötték, hogy a 790-862 MHz-en megtalálható frekvenciát mobilszolgálati felhasználásra - ún. co-primary use keretében - adták ki. Ez, szakzsargonnal élve, a 4. és 5. UHF sávokat újrahasznosítását jelenti. A gyakorlatban ez azonban azt jelenti, hogy 2015 után a korábbi műsorszórási sávok ebben a frekvenciablokkban megszűnnek, és helyüket a mobilhasználat veszi át az európai, pontosabban az EMEA térségben. Az amerikai és ázsiai térségre ezek a kötelezettségek nem vonatkoznak.
A gyakorlatban - és a mobil-lobby súlyát éreztetve - a WRC döntésnek az egyik értelmezése az lehet, hogy a 800 MHz-es sávot a WRC a mobilszolgáltatások előtt megnyitotta, és a korábbi műsorszórási kizárólagosságot eltörölte. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a közös spektrumpolitikával nem rendelkező európai - akár EU, akár azon túli - országokban mindenütt egyszerre és mélységes összhangban kell végrehajtani a WRC döntést, és a mobilszolgáltatók automatikusan 72 MHz-cel gazdagodni fognak5. Ez szigorúan véve annyit jelent csak, hogy a tagállami frekvenciagazdálkodással foglalkozó hatóságok előtt megnyílt az út egy hatékonyabb spektrumfelhasználás megnyitása előtt, hangsúlyt helyezve a mobilszolgáltatások promóciójára6.
Amint szintén jelent még a WRC döntése de facto, az, hogy korábbi ún. command and control tervgazdálkodási alapon működő frekvencia-koordinációt belátható időn belül felválthatja a piaci alapú mechanizmusokkal átitatott frekvenciahatékonyság alapján működő gazdálkodási forma. Akár 2015 előtt is, ha erre megtalálják a politikai akaratot.
A frekvenciagazdálkodás kérdése az Európai Unióban nem nevezhető köd- és viharmentes területnek. Túl sok szereplővel és nem tisztázott kompetenciákkal kell a Bizottságnak és a tagállamoknak számolniuk. Ez azonban ritkán segíti a hatékony működést és az innovatív gondolkodást.
Alapvetően a következő alterületeket kell megkülönböztetnünk nemzeti és európai frekvenciagazdálkodási szintéren: spektrumpolitikai tervezés, koordináció, ill. implementáció.
Az utolsó két területen szinte automatikusan megjelenik a szolgáltatás jellegéből adódóan a legtöbbször kérdőjeles technikai tudásigény, ami néha akadályokat gördít a "termék" megfelelő felhasználása elé. Mivel a frekvenciahullámok nem ismernek országhatárokat, így a szolgáltatás határon átnyúló jellege - és ezáltal az Unió közgazdasági és jogi értelemben vett érintettsége - szintén jelen van.
i) Spektrumpolitika az EU-ban
A spektrumpolitikai tervezésért a Bizottságot segítő RSPG - radio spectrum policy group - felelős elsősorban, ami azonban a megalakulása óta eltelt több mint négy évben nem jutott olyan helyzetbe, ahová azt annak idején tervezték. Túlságosan bürokratikus és alacsony szinten reprezentált fóruma nem tud szakmailag megalapozott, kompromisszumos és egyben a jövőre lényegi - és az olykor igényelt reform - tartalommal rendelkező iránymutatást adni a Bizottságnak - akinek az elsődleges feladatai között lenne a spektrumra vonatkozó policy alkotás valamint az implementáció. Egy olyan érzékeny területen, mint a frekvenciával - egyben mint tagállami kinccsel - való kereskedés, nehezen engednek a tagállamok és az európai checks and balances miatt szinte lehetetlen az EK-Szerződés adta 95. cikk által beszorított keretek között lényegi változást előidézni a frekvenciagazdálkodás területén.
A spektrum technikai komplikációs mutatóinak a magas szinten tartásáért európai szinten az RSC - Radio Spectrum Committee -, valamint a TCAM - Telecom Conformity Assessment - a felelősek elsősorban. Míg az RSC feladata mindenekelőtt az, hogy kötelező érvényű EU-döntéseket hozzon a frekvenciák technikai hasznosítására vonatkozóan, addig a TCAM a technikai alkalmatosságok közötti zavartalan összhang megteremtéséért felel. Az RSC-t a CEPT7 és a piaci szereplők, míg utóbbit az ETSI8 és a piaci szereplők lobby-ja segíti.
A felvázolt hamis hangoktól sem mentes szimfónia - technikai szabályozás, stratégiai tervezés, zavartalan működés - implementációjáért azonban végsősorban a tagállamok felelősek az EU-ban.
ii) A Bizottság és a digitális átállás
A Bizottság egyik elhatározott célja, hogy európai szinten lehetőleg egyszerre, és minél hamarabb megtörténjen az átállás az analógról a digitális műsorszórásra, és ezáltal a digitális többlet lehetőleg európai összhangban szabaduljon fel. A Bizottság által - hosszabb egyeztetést követően - előre kijelölt dátum a digitális átállásra így 2012 lett. Ezzel kapcsolatban azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a tagállamok egy része már jó úton halad a digitális szolgáltatási háttér kiépítésével, másik része azonban jelentősen le van maradva9. Azokat a tagországokat, ahol - megtörtént a digitális átállás, és reformerként elől haladnak a következő tagállamok alkotják: Franciaország, Svédország, Finnország és Anglia10. A többi tagország vagy elkezdte ugyan az átállást, de még be nem fejezte11, vagy most jelöli ki az átállás dátumát jogszabályi szinten12, vagy még itt sem tart13.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
