https://doi.org/10.51783/ajt.2023.2.07
"Trouble with Classicists"; a jog interdiszciplináris jelenségei iránt fogékonyságot mutató olvasó evidenciával asszociál Lou Reed és John Cale dalára, amely az Andy Warhol emlékére készített albumon (Songs For Drella, Sire 1990) kapott helyt. Baj van a klasszikusokkal - ezzel a címmel képezhető le egyúttal a hazai jogbölcseletben gyakran elhangzó álláspont, amely szerint napjainkban a kutatások, amennyiben még beszélhetünk egyáltalán kutatásokról, mintha megálltak, leragadtak volna a klasszikusok tanulmányozásánál, mintha körülöttük egy permanens körforgás lenne észlelhető.
Ez a felvetés első megközelítésben nem nélkülöz minden alapot. A jelen recenzió tárgyát képező Somló Bódog-kötet, a "Gondolatok az első filozófiáról" (a továbbiakban: Első filozófia)[1] egyik méltatója, Szabadfalvi József, helyesen utalt arra, hogy a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetét tekintve Somló Bódog személye és munkássága iránti érdeklődés a legjelentősebb és egyben a legtöretlenebb, szem előtt tartva az utóbbi évtized ez irányú publikációit.[2] Perecz László könyvismertetőjében hívja fel a figyelmet a Somló-recepció fontos összetevőjére, az ismeretlen-elfeledett szövegek kiadására.[3] Példaként emeli ki a jogfilozófus Takács Péter munkáját, aki, Perecz megfogalmazásával élve, "bámulatos filológiai akríbiával" állította össze és bocsátotta közre 2016-ban Somló kéziratban és jelentős részt töredékben maradt állambölcseleti monográfiáját.[4] E folyamatba illeszkedik a recenzeált kötet, amely Somló Bódog szövegein túlmenően a fordítói előszót, a Moór Gyula által jegyzett 1925-ös kiadói előszót, Pethő Sándor nagy volumenű tanulmányát és egy glosszáriumot tartalmaz.
Gedanken zu einer ersten Philosophie címmel jelent meg 1926-ban Somló Bódog posztumusz műve a Walter de Gruyter & Co. (Berlin und Leipzig) kiadónál. A szöveg fordításának alapját ez
- 108/109 -
a kiadás képezi, amely az Országgyűlési Könyvtár szerzői életművek alá rendezett digitalizált gyűjteményében bárki számára könnyen elérhető.[5] A kötet utóhatásait kutatva érdekes lehet, hogy a de Gruyter kiadó 2019-ben reprint változatban, majd egy évvel később, Somló Bódog halálának centenáriumán, e-könyv formájában is megjelentette a művet.[6]
Fordításról lévén szó, igen érdekes magát a fordítás folyamatát bemutató előszó. A fordító előtt állt kihívásokat, technikai vonatkozásokat perszonalizálja annak a három évtizedet átfogó viszonynak a bemutatása, amely Pethő Sándort a műhöz fűzi. Bárki számára, aki írt, lektorált vagy professzionális szinten dolgozott szövegek szerkesztésével, ismerősnek tűnhet és empátiával olvashatja azt a fordítói küzdelmet, amelynek "első felvonása" egy (természetesen elkallódott) kézzel írt változattal indul. Szinte halljuk fülünkben a mechanikus írógép kopogását, amely az újabb készülő szövegváltozatot állítja elő, hogy majd hasonló sorsra jusson, mint az előző, akárcsak a később, már számítógéppel lemezre mentett szövegfordítás, amelynek fátumát a demagnetizálódás okozta. A kötetben olvasható fordítás így Pethő negyedik szövegváltozata, amelynek elkészülte a koronavírusjárvány következtében bevezetett korlátozások idejére datálható. A fordítás minőségéhez, a többszörösen rétegzett, nehézkes komplex szöveg megértéséhez a fordító lektor személye, Erdélyi Ágnes járult hozzá, aki nevéhez Max
Weber, Ludwig Wittgenstein "magyarítása" is kapcsolódik. Üdvözlendő a kötet végén található "Glosszárium", amely Somló legfontosabb terminusait és a fordításban szereplő magyar megfelelőit tartalmazza. A fordítói-szerkesztői szándék egy megjegyzést kíván az olyan kifejezések tekintetében, mint pl. "Die Aussage" vagy "Der Satz", amely fogalmaknak több, árnyaltabb fordítása is ismert; mindkettő esetében helytálló értelmezés lehet a "tétel", "nyilatkozat", "kijelentés". Ugyancsak szükség mutatkozott volna egy záró nyelvi lektorálásra is, amely kiszűrte volna a vélhetően elütésből származó hibákat; ilyen pl. a Kanalfahrt/Ozean-metafora idézetében az "unwiederruflich", amely helyett az "unwiderruflich" a pontos kifejezés.[7]
Az "Első filozófia" német megjelenéséhez Moór Gyula írt előszót 1925-ben (a továbbiakban: Előszó), amely rövid életrajzi áttekintést, Somló tudományos tevékenységének összefoglalását és a mű akkor, általa ismert keletkezéséről és a kiadásáról szóló ismereteket tartalmazza.[8] Somló életművének megítélését, két tudományos korszakának elhatárolását itt, az Előszóban fogalmazza meg Moór: "Az első korszakban Somló Herbert Spencer hatása alatt állt, és tudományos érdeklődése elsősorban szociológiai kérdésekre irányult. A második szakaszban a kanti filozófia alapjára helyezkedett, és tudományos érdeklődése a jog alapfogalmai, valamint - egyre növekvő mértékben - a filozófiai problémák felé fordult".[9] A helyes jog problematikája vezette Somlót tudományos
- 109/110 -
gondolkodásában az etika és a filozófiai értéktan alapkérdéseihez, valamint az igazságérték problémája kapcsán kibontakozó ismeretelméleti vizsgálódások területére és ennek okán Moór megítélése szerint az Az érték problémája című írás tekinthető az "Első filozófia" mellett Somló Bódog legjelentősebb filozófiai művének.[10]
Az Előszó mindazonáltal nem helyezi pontosan rendszerbe Somló filozófiai munkáját; Moór megközelítésében az "Első filozófia" olyan általános filozófiai problémák kérdéseivel foglalkozó mű, amely köztes helyet foglal el a "Juristische Grundlehre" és a filozófiai munka folytatásának szánt "Grundlegung zur Ethik" között. Idézi Somló naplóbejegyzéséből azt a páratlan szellemi teljesítményt, amely szerint a szerző 1916. október 7-én fejezte be a napjainkban opus magnumként elismert "Juristische Grundlehre-t" és még aznap belekezdett - "voltaképpen csupán e tanulmányok folytatásaként" - egy etika előtanulmányaiba.[11]
Pethő Sándor közel ötven oldal terjedelmű kísérőtanulmánya - tükrözve szerzője három évtizedes mély tárgyi ismeretanyagát, Somló posztumusz szövegének mai befogadását jelentős mértékben segítve elő - méltó és egyenrangú dialóguspartnere Moór Gyula 1925-ben írt, előszóként jegyzett bevezető írásának.[12] Helyesen írja Szabadfalvi recenziójában, hogy a kísérőtanulmány feltétlen érdeme, hogy Pethő kivételes alapossággal tekinti át a somlói mű keletkezésének körülményeit, illetve mind a mai napig tartó hazai fogadtatásának folyamatát. A recepciótörténet minden lényeges elemének számbavétele mellett részletesen foglalkozik a somlói szöveg sajátos belső struktúrájával, filológiai mélységű értelmezésével.[13] Pethő megállapításával, amely szerint "[a] Gedanken ránk maradt formájában minden részkonzisztenciája ellenére is egészében töredék, nem »nagyban-egészében elkészült« és még kevésbé »majdnem kész« mű", a recenzens egyetért.[14]
A tanulmány jelentősége, hogy túlmutat a somlói életmű hagyományos két korszakra osztó értelmezésén, az ún. "kétkorszak-teórián", amely nagymértékben, de nem kizárólag Moór megállapításain alapul és Somló életművének halála utáni magyar recepcióját kezdetben döntően Moór Somlóról szóló írásai irányították.[15] A naplóbejegyzések alapján Pethő felvázolja Somló intellektuális és kutatói pozíciójának újradefiniálását, gyors és radikális fordulatát a filozófiai problémák iránt. A változás két végpontját kronológiai szempontból két Somló-naplójegyzet jelöli ki. 1914 karácsonyán még jogfilozófiatörténeti programban gondolkodott, az 1917-ben felvázolt kutatási tervében viszont a jogfilozófia nem is szerepel. A "Juristische Grundlehre" befejezése után Somló tudományos identitását a filozófia felől fogalmazza meg, ezért Pethő szerint nem jogosulatlan, ha az utókor is ennek fényében tekint rá.[16] A körvonalazódó új filozófia a tiszta és a gyakorlati ész viszonyának újragondolása mentén alakul, amelynek főszerep-
- 110/111 -
lője Kant, majd Fichte lesz, a jogfilozófia területének elhagyásával.[17] Pethő ezt megerősítve utal rá, hogy sem a kortárs vagy az éppen akkortájt klasszikussá érő filozófiai olvasmányok - Schopenhauer, Husserl, Scheler, Nietzsche, Bergson, Croce -, sem a természettudomány és az elméleti matematika iránti élénk érdeklődés nem utal arra, hogy Somló azt tervezte volna, hogy visszatér a jogfilozófiához.
Mai kifejezéssel élve, Somló esetében egy tudatos, átgondolt pályamódosításról beszélhetünk és az "Első filozófia" megítélése immáron nem vagy nem kizárólag csak a jogbölcselet, hanem a tágabb, interdiszciplináris kutatások (pl. az egyetemes filozófiatörténet, jog és irodalom) felőli megközelítés okán is érdekes lehet. Ebből az aspektusból elegendő utalni arra, hogy a neokantianizmus, a kanti irányelvek az "Első filozófia" keletkezése idején, egészen az 1920-as évekig meghatározók maradtak a német nyelvű, sőt az egész modern filozófia számára. Martin Heidegger, Ernst Cassirer korabeli munkái, sőt Ludwig Wittgenstein Tractatusa is a kanti kérdésfeltevések jegyében születtek. El lehet játszani azzal a gondolattal, hogy milyen érdekes összehasonlító elemzés tárgyát képezhetné az 1918-ban írt, de 1921-ben megjelent "Logikai-filozófiai értekezés" és az "Első filozófia". A somlói szöveg nyelvi, nyelvfilozófiai dimenzióival a kísérőtanulmány nem foglalkozik kellő részletességgel, mindössze utalást tesz arra, hogy Somló elutasítja a fogalmakból kiinduló filozófiát, szembeállítva a mondatfilozófiával (Satzphilosophie).[18] Somló megfogalmazása szerint: "A feltétlen érvényességre támasztott igény tehát mindig egy feltétel nélkül érvényes mondat után kiált. A filozófia nem lehet fogalomfilozófia, csakis mondatokban megfogalmazott filozófia. A mondatok viszont vagy kijelentések, vagy követelmények."[19] A német eredeti szöveg szerint: "Jeder Anspruch auf unbedingte Geltung ruft also nach einem unbedingt geltenden Satze. Philosophie ist nicht als Begriffs-Philosophie, sondern nur als Satz-Philosophie möglich. Sätze sind aber entweder Aussagen oder Forderungen."
Ezen az úton jutunk el Wittgensteinhez, aki szerint: "3.141 A kijelentés nem szavak halmaza (Ahogy a zenei idézetek sem hangok halmaza). A kijelentés tagolt."[20] A német szövegváltozat még közelebbi hasonlóságot mutat Somlóhoz: "Der Satz ist kein Wörtergemisch - (Wie das musikalische Thema ist kein gemisch von Tönen). Der Satz ist artikuliert."[21]
Pethő kísérőtanulmányának alapossága és pozitívumai ellenére nem tisztázza azt az ellentmondást, amely a mű címéhez kapcsolódik a hazai szakirodalomban. Számos tanulmány, de az Internetes Jogtudományi Enciklopédia is, az "Első filozófia" hivatalos címének részeként tünteti fel a "Prima Philosophia" elneve-
- 111/112 -
zést.[22] Bár Somló naplóbejegyzése tesz erre utalást[23], azonban a végleges változatban csak Somló előszavában merül fel a latin terminológia Descartes kapcsán.
Összefoglalóan megállapítható, hogy az "Első filozófia" magyar nyelven közzétett szövege és a kísérőtanulmány remélhetőleg új irányokat jelölnek ki mind a hazai Somló-kutatásoknak, somlói életmű egészének monografikus feldolgozásához, mind a jogbölcselet határterületeinek kutatói számára. Másfelől a mű megjelenése ráirányíthatja a figyelmet a Somló Bódog jogbölcseleti életművének csúcsát jelentő "Juristische Grundlehre" hazai, mostoha, utóéletére is, hiszen amíg Németországban három kiadást, az Amerikai Egyesült Államokban egy reprint kiadást[24] ért meg a mű, addig magyar nyelven jelenleg csak szemelvényekben férhet hozzá az érdeklődő olvasó.[25] Somló fő művének magyar nyelven, teljes terjedelemben történő megjelentetése a hazai jogtudomány egyik régi kívánalma. És úgy tűnik, a klasszikusokkal sincsen baj. ■
JEGYZETEK
[1] Somló Bódog: Gondolatok az első filozófiáról. Fordította, a kísérőtanulmányt, a jegyzeteket írta és a glosszáriumot összeállította: Pethő Sándor (Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem-L'Harmattan Kiadó 2021).
[2] Szabadfalvi József: "Somló Bódog posztumusz művének magyar fordítása", Jogtudományi Közlöny 2022/6. 252-255., lásd e tanulmány 2. számú lábjegyzetében felsorolt irodalomjegyzéket.
[3] Perecz László: "Somló Bódog: Gondolatok az első filozófiáról". Magyar Tudomány 2023/5. 276., https://doi.org/10.1556/2065.184.2023.5.12.
[4] Állambölcseleti töredékek. Somló Bódog írásai és hátrahagyott jegyzetei egy megírni tervezett Állambölcseletből. A szöveget sajtó alá rendezte és a kötetet szerkesztette Takács Péter (Budapest: Gondolat 2016).
[5] Elérhető: Somló Bódog - Életrajz, munkásság, https://konyvtar.parlament.hu/web/orszaggyulesi-konyvtar/somlo-bodog.
[6] Felix Somló - Julius Moór: Gedanken zu einer ersten Philosophie (Berlin - Boston: De Gruyter 1926), https://doi.org/10.1515/9783111479354.
[7] Somló (1. lj.) 72. sz. lábjegyzet.
[8] Moór Gyula: "A kiadó előszava" in Somló (1. lj.) 13-24.
[9] Moór (8. lj.) 14. A kurzívan szedett részek Moór kiemelései.
[10] Moór (8. lj.) 19.
[11] Moór (8. lj.) 23.
[12] Pethő Sándor: "A tetszhalott mű utóélete. Somló Bódog és a Gedanken zu einer erster Philosophie" in Somló (1. lj.) 103-149.
[13] Szabadfalvi (2. lj.) 255.
[14] Szabadfalvi ugyanerre a megállapításra jut, lásd (2. lj.) 255.
[15] Pethő (12. lj.) 109.
[16] Pethő (12. lj.) 113.
[17] Lásd a Kanalfahrt/Ozean metaforát, Pethő (12. lj.) 114.
[18] Pethő (12. lj.) 129.
[19] Somló szövegbeosztása szerinti 11. szakasz. [Sem a teoretikus észnek, sem a gyakorlati észnek nincs primátusa.] Somló (1. lj.) 37.
[20] Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés (Tractatus Logico-Philosophicus) Második javított kiadás [ford.: Márkus György] (Budapest: Akadémiai 1989).
[21] Ludwig Wittgenstein: Tractatus Logico-Philosophicus. Logisch-philosophische Abhandlung (Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag 1963). Megjegyzendő, hogy a fordítás során a "Der Satz" többértelmű jelentésére utalást lehetett volna tenni a Glosszáriumban.
[22] "Művének lelkes fogadtatása később arra ösztönözte, hogy hasonló alapossággal kidolgozza jogi értéktanát. Ennek előfeltételeként hozzálátott egy önálló filozófiai alapvetés - ismeretelméleti megközelítés - kidolgozásához, melyre a későbbiekben fel lehetett volna építeni egy tudományosan megalapozott jogi értéktant. Korai halála megakadályozta vállalt feladatának elvégzését. Hátramaradt kézirata - töredékes formában - 1926-ban Prima Philosophia címen jelent meg." Szabadfalvi József: "Jogbölcseleti gondolkodás Magyarországon" in Jakab András - Könczöl Miklós - Menyhárd Attila - Sulyok Gábor (szerk.): Internetes jogtudományi enciklopédia (Jogbölcselet rovat, rovatszerkesztő: Szabó Miklós) http://ijoten.hu/szocikk/jogbolcseleti-gondolkodas-magyarorszagon (2019) [26].
[23] 1918. október 4-én ezt írja naplójába: "Filozófiai eredményeim összefüggő lejegyzése Prima philosophia, avagy a feltétlenről szóló tanítás mint filozófiai alaptudomány címmel." idézi Moór (8. lj.) 23.
[24] Felix Somló: Juristische Grundlehre (Leipzig: Verlag von Felix Meisner 1917;második kiadás: 1927; reprint kiadás: Aalen Scientia Verlag 1973; az USA kiadás: Lexington: University of Michigan Library 2013).
[25] Somló Bódog: "Jogi Alaptan" [ford. Sajó András és Sándor Tamás] in Varga Csaba (szerk.): Modern polgári jogelméleti tanulmányok (Budapest: MTA Állam-és Jogtudományi Intézete 1977), 45-61.; Somló Bódog: Jogbölcsészet. Somló Bódog egyetemi ny. r. tanár Jogi Alaptan című műve nyomán (Budapest: Grill Károly Könyvkiadója 1920), 133. Újranyomva: Somló Bódog: Jogbölcsészet. A Juristische Grundlehre kivonata, Takács Péter (szerk.), a jegyzeteket írta: Takács Péter és Ződi Zsolt (Miskolc: Bíbor 1995).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorjelölt, ELTE ÁJK, 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3.; E-mail: pmunkacsi@yahoo.co.uk.
Visszaugrás
