Somló Bódog Gedanken zu einer ersten Philosophie című posztumusz műve magyar nyelvű fordításának közreadása új lendületet adhat a hazai Somló-kutatásoknak. Pethő Sándor fordításában Gondolatok az első filozófiáról címmel 2022 kora tavaszán a "Károli Könyvek - műfordítás, forrás" sorozatban a Károli Gáspár Református Egyetem és a L'Harmattan Kiadó közös kiadásában jelent meg Somló posztumusz műve.[1] Az eredetileg 1926-ban németül kiadott munka lassan száz éve állásfoglalásra készteti a jogbölcselet-történet megkerülhetetlen alakjának munkásságával foglalkozókat. A magyar nyelvű változat publikálása hozzájárulhat filozófiai hagyományunk mind teljesebb megismeréséhez is.
The publication of the Hungarian translation of Bódog Somló's posthumous work, 'Gedanken zu einer ersten Philosophie', may give a new impetus to Somló studies in Hungary. Translated by Sándor Pethő, Somló's posthumous work, entitled 'Gondolatok egy első filozófiáról' [Reflections on a First Philosophy], was published in the early spring of 2022, jointly by the Károli Gáspár University of Reformed Church in Hungary and L'Harmattan Publishing House. Originally published in German in 1926, the work has been a source of debate for almost a century among those concerned with the work of Bódog Somló. The publication of the Hungarian version may also contribute to a more comprehensive knowledge of our philosophical tradition.
Tárgyszavak: Somló-életmű, magyar jogbölcseleti gondolkodás, neokantiánus jogfilozófia, transzcendentális normatizmus
A magyar jogbölcseleti gondolkodás történetét tekintve Somló Bódog (1873-1920) személye és munkássága iránti érdeklődés a legjelentősebb és egyben a legtöretlenebb. Ha csak az utóbbi évtized ez irányú publikációit nézzük, akkor számos forráskiadvány (kéziratban hátra maradt mű, naplórészlet, levelezés stb.) közzététele és jónéhány hosszabb-rövidebb tanulmány megjelenése jellemzi ezt a folyamatot,[2] amelynek újabb mérföldkövéhez érkeztünk el Pethő Sándor jóvoltából.
Az elmúlt századfordulót követő évek jelentős változást hoztak az európai, illetve a magyar jogbölcseleti gondolkodásban. A kontinensen ekkoriban formálódó neokantiánus jogfilozófia végleg háttérbe szorította a hagyományos jogpozitivista megközelítéseket, illetve a még mindig virulens történeti szemléletmódot. A jogtudomány korábban nem járt utakat keresve ismeretelméleti, módszertani és modern értéktani szempontok előtérbe helyezésével kereste a jog új megközelítési lehetőségét.
- 252/253 -
A magyar jogbölcseleti gondolkodásban Somló volt az a jogtudós, akinek életműve révén az akkoriban élenjáró neokantiánus jogfilozófiai gondolkodás hazánkban is követőkre talált.
Somló korszakos hatása a hazai jogbölcseleti gondolkodásban elvitathatatlan. Ő volt az első magyar jogfilozófus, aki a 19. század utolsó harmadában uralkodó - Pulszky Ágost és Pikler Gyula által fémjelzett - szociológiai, majd naturalista pozitivizmust képes volt meghaladni. Munkássága révén az addig szűk, leginkább hazai körben ismert magyar jogfilozófia az ország határain túl is ismertté vált. Somló pályája a naturalista (természettudományos) pozitivizmus és az evolucionizmus gondolatiságának jegyében indult és a 20. század első évtizedének közepétől, főképpen Rudolf Stammler hatására a neokantiánus szemléletmód akceptálásával megalapozta a magyar jogbölcselet eddigi legprosperálóbb korszakát. Neokantiánus indíttatású életművével - mely a német jogtudományban az 1870-es évektől meghatározó Begriffsjurisprudenzből kialakult "általános jogtan" (allgemeine Rechtslehre) és a 19. század közepétől Angliában a jogi modernizációt lehetővé tevő analitikai pozitivizmus sajátos szintézisét valósította meg - Európa szerte közismertté vált. Az 1910-es évek elejétől ő lett - Horváth Barna, az ifjú pályatárs meghatározása szerint - a magyar jogfilozófia reprezentativ manje, akinek elméletével a külföldi szakirodalom kiemelten foglalkozott.[3] Kortársai közül számosan, így többek között Rudolf Stammler, Adolf Merkl, Hans Kelsen, Josef Kohler, Felix Kaufmann, Walter Herich, Julius Binder, Alfred Verdross nagyrabecsülésüket fejezték ki a sokszor eredeti felfogást valló magyar jogtudósnak. Erről számos levél, hivatkozás és naplóbejegyzés árulkodik.[4] Somló jelentőségét a nemzetközi jogirodalomban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Németországban a fő művének számító Juristische Grundlehrét az 1917-es megjelenést követően tíz évvel később újból, majd 1973-ban harmadszor is publikálásra érdemesnek találták.[5] Az pedig igen kevés európai (kontinentális) szerzőnek jut osztályrészül, hogy könyvét az Egyesült Államokban is megjelentetik. Erre 2013-ban került sor, amikor egy neves amerikai egyetem kiadója reprint kiadásban újból közzétette Somló munkáját.[6] A hatástörténet napjainkig tartó folyamatát jól példázza, hogy a már említett kortársak rendszeres citációin túl Herbert Hart, Karl Larenz vagy éppen Helmut Coing számos helyen és alkalommal hivatkozott rá. Tudósi nagyságát jellemzi a halálát követően megjelent nekrológban olvasható méltatás: "Európai tudás és látókör, boncoló elme, bölcsészeti alapozottság, szüntelen tépelődés és az igazság tükrözésében, finoman csillogó gondolatmunka, amely áttetszően világossá formálja a napfényre bányászott igazságokat - ezek voltak Somló Bódog szellemi életének jellemző vonásai."[7]
Jogbölcseleti életművének csúcsát jelentő Juristische Grundlehre a magyar jogfilozófiai irodalom kivételes jelentőségű műve, a korabeli jogdogmatikai fogalomelemzés nemzetközi mércével mérhető jelentős alkotása. A mű megjelenésének lelkes fogadtatása Somlót később arra ösztönözte, hogy hasonló alapossággal - túllépve korábbi kísérletén - jogi értéktanát még tökéletesebben kidolgozza. Legkedvesebb tanítványához, Moór Gyulához írt leveleiben egy átfogó jogi értéktan megalapozása érdekében új etikai elmélet megalkotásának szükségességéről szólt, melynek megalapozása végett a figyelme ismeretelméleti kérdések irányába fordult. Egyes vélemények szerint ez a kísérlet képezi Somló végképp befejezetlen, harmadik tudományos korszakát.[8] Érdemes itt utalni Somló Lukács Györgyhöz, egykori joghallgató tanítványához 1916 nyarán írt levelére. Ebben arról olvashatunk, hogy a Juristische Gundlehrét követően, annak második kötete gyanánt tervezte néhány év múlva Juristische Wertlehre címen közzétenni szisztematikus jogi értéktanát.[9] Valójában e mű elkészítésének előfeltételeként látott hozzá - miként erről egykori naplójegyzetében írta - önálló filozófiai ismeretelméleti alapvetése (Prima philosophia avagy a feltétlenségről szóló tan mint filozófiai alaptudomány) megalkotásához. Ennek elkészülte után lett volna értelme tudományosan megalapozott jogi értéktanát elkészíteni.
Naplója tanúsága szerint az életéből hátralévő négy évben egyre inkább eltávolodott a jogbölcselettől és általános filozófiai kérdésekkel foglalkozott, sőt egyes vélemények szerint az sem zárható ki, hogy végképp hátat fordított a jogfilozófiának. Elképzelése szerint a filozófia terén a Juristische Gundlehrében alkalmazott módszertani megoldás figyelembevételével "az általános és a szükségszerű fogalmak szigorú elválasztására" törekedett.[10] Ennek eredményeképpen született meg a Gedanken zu einer ersten Philosophie és a folytatásának szánt
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
