Magyar szemmel nézve a csendes-óceáni térség még mindig maga a "nagy kékség." "[N] em egymásba öszve tsatoltatott tartományokból, hanem széllyel szóratott nagyobb és apróbb szigetekből áll..." ahogy ezt 1794-ben már az első magyar nyelvű leírás szerzője megállapította.[1] A területet azonban több régióra lehet osztani, az, ahová Ausztrália, Új-Zéland, Új-Guinea és az általunk Óceániához sorolt, Hawaiitól délre található nagyobb szigetek (Új-Kaledónia, Salamon-szigetek, Vanuatu, Fidzsi, Szamoa) tartoznak, Budapestről délkelet-csendes-óceáni, Sydneyből nézve dél-csendes-óceáni (Southern Pacific) térségnek nevezhető. Alábbiakban a magyar külügyi hálózat itteni kiépülésének szakaszait és további fejlődési irányait vonjuk vizsgálat alá.
Az első, Magyarországhoz is kötődő diplomáciai hálózat létrehozása 1871-ben kezdődött meg. Ekkor az Osztrák-Magyar Monarchia rövid időn belül két konzulátust létesített az ausztráliai brit gyarmatokon. Egyet a victoriai Melbourne-ben, egyet pedig az új-dél-wales-i Sydneyben. A két város már akkor is a térség két legjelentősebb településének számított: Sydneyt mintegy négy évtizeddel korábban alapították, mint déli szomszédját, Melbourne viszont a kontinens leggazdagabb és legnagyobb városa volt. A két városba egy-egy tiszteletbeli konzult nevezett ki az uralkodó. A tiszteletbeli konzulok kiválasztásánál kezdetben elsősorban saját korábbi állampolgárokat próbáltak felkutatni, akik munkájuk mellett a Monarchia képviseletét is el tudták látni. Ha helyettesítésre került a sor, akkor általában a német birodalmi konzulokat bízták meg ügyvivőként. A konzuli hálózat kiépülésével a 20. század elején a küldő állam honosai helyett egyre inkább a fogadó ország állampolgárai kerültek kinevezésre. Közülük volt, aki több ország képviseletét is ellátta.[2]
A 19. század utolsó évtizedei Sydney ausztráliai helyzetének megerősödésével jártak. Az 1901-ben létrejött egységes Ausztrália fővárosát is a keleti parthoz közel jelölték ki. Canberra felépítése és "talpra állítása" - az egyik leghosszabb ausztrál projekt - fokozatosan történt, ezért a gyarapodó számú külképviseletek számára kézenfekvő döntésnek tűnt a majdani fővároshoz legközelebb fekvő nagyvárosba költözés. A Monarchia vélhetően e folyamatokat értékelve döntött végül úgy, hogy a Sydneyben működő konzulátust főkonzulátusi rangra emeli, élére pedig hivatásos diplomatát küld főkonzulként.
Az első hivatásos térségbeli magyar képviselet - az Osztrák-Magyar Főkonzulátus - tehát 1902-ben jött létre. A kis létszámmal működő képviselet a mai Martin Place-en, a főposta épületével szembeni, ma is álló épületben kezdte meg a működését, de rövidesen átköltözött a tér másik sarkába (azt az épületet később lebontották). A főkonzulátus 1914-ben beszüntette működését, az utolsó főkonzul a konzuli irattárat az amerikaiakra bízva távozott az országból, de az épület bérleti díját a Külügyminisztérium még egészen 1917-ig fizette.
A Monarchia térségbeli konzulátusi hálózata lassan, a kereskedelmi kapcsolatok bővülésével, épült ki (a konzulok ekkoriban még elsősorban a kereskedelmi érdekek képviseletével foglalkoztak). Legnagyobb kiterjedését 1910-ben érte el, ekkor a Sydneyi Főkonzulátus irányítása alatt öt konzulátus, valamint egy alkonzulátus működött.[3] A főkonzulátus konzuli kerülete kiterjedt az egész kontinensre, Új-Zélandra és a csendes-óceáni szigetvilágra is.[4]
Az első világháború kitörésével a több mint négy évtizeden keresztül építgetett konzuli hálózat egy pillanat alatt széthullott, és túlnyomórészt nyom nélkül elenyészett.
- 257/258 -
A függetlenné vált Magyarország a két világháború közti időszakot az európai és amerikai hálózat kiépítésével és újjászervezésével töltötte, e távoli reláció, ahol egyébként is csak néhány száz magyar élt, megszervezésére nem maradt már energiája.
Magyarországnak először az 1950-es évek közepén nyílt lehetőségen arra, hogy egy önálló ausztráliai képviselet megnyitását megfontolja. Ekkorra már több mint tizenötezer magyar élt az országban. A második világháborút követően dipiként[5] érkezők már elkezdték létrehozni szervezeteiket, megszervezni saját intézményeiket.[6] Egy magyar külképviselet nem csupán az emigrációról való közvetlen információszerzés, hanem a gyarapodó számú konzuli ügyek intézésének megkönnyítése miatt is fontos lett volna a Föld másik felén. A közelgő 1956-os melbourne-i olimpia jó alkalmat kínált egy sportattasé kiküldésére, aki így könnyen tájékozódhatott egy melbourne-i konzulátus felállításának feltételeiről. Az 1956-os forradalom és szabadságharc a melbourne-i képviselet felállítását meghiúsította. Ausztrália a "magyar ügy" melletti kiállás részeként egy évtizedig nem volt hajlandó tárgyalni a diplomáciai és konzuli kapcsolatok felvételéről Magyarországgal. A magyar vezetés előbb egy másik szocialista országgal együttműködve próbált tájékozódni (1963-1965), de a másfél éves csehszlovák-magyar együttműködést szervezési és elszámolási nehézségek árnyékolták be. Az ausztrál-magyar kapcsolatok enyhülése felé mutató első jelként az ausztrálok hozzájárultak egy magyar kereskedelmi képviselet felállításához (1965). A helyszínt Melbourne és Sydney közül Magyarország választhatta ki. A külügyi vezetés Sydney mellett döntött, és már kezdettől fogva úgy tekintett az irodára, mint amit később konzulátussá lehet fejleszteni. Ez a taktika végül sikerre vezetett. Amikor ugyanis a forradalom leverésének tízedik évfordulóján Ausztrália hozzájárult a konzuli kapcsolatok felvételéhez, a kereskedelmi iroda volt az első székhelye az 1968-ban megnyíló magyar főkonzulátusnak is. A külképviselet azonban hamarosan új helyre költözött,[7] de egészen 2009-es bezárásáig a metropolisz keleti részén maradt (Eastern Suburbs), ott, ahol korábban a baráti szocialista államok képviseleteinek többsége is működött.
Néhány év közvetlen tapasztalatszerzést követően Ausztrália hozzájárult a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez is, Magyarország ekkor nyithatott nagykövetséget a kontinensen, a fővárosban, Canberrában, ahol a II. világháború óta gyarapodott a külképviseletek száma.[8]
Ausztráliában a magyar képviselet tehát egy speciális helyzetben jött létre két alkalommal is. Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában a még nem létező, de Sydney közelében felépíteni tervezett ausztrál főváros miatt tűnt ésszerűnek főkonzulátust nyitni a metropoliszban. A második világháborút követően pedig az 1956-os forradalom negatív hatásaként csak jelentős késéssel, és először csak konzuli képviseletet sikerült nyitni Ausztráliában. Canberra építése ekkor már nagy erőkkel haladt,[9] a sydneyi magyar képviselet számára egyrészt az ausztrál külügyminisztériumhoz, másrészt a szovjet nagykövetséghez[10] való közelség fontos szempont lehetett.
Sydney szerepének a canberrai magyar nagykövetség 1975-ös megnyitását követően csökkennie kellett volna, hiszen a feladatok nagy részét a nagykövetség is el tudta volna látni, illetve ellátását a fővárosból is meg tudta volna szervezni.[11] Ehelyett azonban a két szomszédvár - egymástól mintegy 300 km-es távolságban egy Európa-nagyságú kontinensen - egymást gyengítő pozíciói még több mint négy évtizeden keresztül fennmaradtak. A főkonzulátus szerepét erősítette az ausztráliai viszonylatban nagy létszámú és politikailag aktív magyar közösség, illetve a metropolisz kikötőváros-kereskedelmi központ jellege - ezzel Canberra, a szárazföldi adminisztrációs centrum sosem versenyezhetett. Sydney jó megközelíthetősége okán közlekedési csomópontnak is számított, emiatt a főkonzulátus Magyarország egyik legfontosabb vízumkiadó állomáshelyeként működött 2004 előtt, azonban az uniós csatlakozással a vízumok száma a töredékére esett vissza.
- 258/259 -
A sydneyi főkonzulátus canberrai nagykövetség megnyitása utáni erős pozícióit tehát elsősorban a jelentős konzuli tevékenység indokolta. Az emigrációs jelentőmunka 1989 utáni megszűnése, majd a helyi magyar közösség legnépesebb korosztályainak 1990-es évekbeli kiesése, végül a vízumszámok 2000-es évekbeli csökkenése azonban a főkonzulátus bezárásához vezetett.
A térségben így hosszú idő után 2010-ben egyközpontúvá vált a diplomáciai hálózat, a nagykövetség azonban e régóta esedékes szerepkört kellő felkészülési idő nélkül kellett, hogy átvegye. A főkonzulátus bezárására egy olyan időszakban került sor, amikor a konzuli szolgálatra generálisan és a térség vonatkozásában speciálisan is új feladatok hárultak,[12] amelyek ellátásához ráadásul az eljárásokat is ki kellett dolgozni.[13]
A főkonzulátus megszűnésével hatalmas terület került Canberrához: 2013-ig Ausztrália, Új-Zéland és az egész csendes-óceáni szigetvilág[14] ide tartozott, ennek átgondolt - diplomáciai és konzuli szempontú - felosztására azonban nem maradt idő, ugyanis Magyarország 2013-ban Melbourne-ben, 2018-ban Sydneyben konzuli irodát, 2015-ben Új-Zélandon nagykövetséget nyitott. Az új képviseletek konzuli kerülete, egymáshoz való viszonyuk - különösen Ausztrálián belül - még képlékeny, és várhatóan csak hosszabb idő múlva, a gyakorlati tapasztalatok fényében fog megszilárdulni.
A keleti és a déli nyitás nyomán bekövetkező leglátványosabb változások a csendes-óceáni térségben történtek. Az új-zélandi nagykövetséghez került a dél-csendes-óceáni szigetállamok többsége. A Franciaországhoz tartozó területekért (Új-Kaledónia, Francia Polinézia, Wallis és Futuna) viszont a párizsi magyar nagykövetség lett felelős.[15] A 2015-ben létesített manilai nagykövetség is kapott egyet a korábban Canberrához tartozó államok közül, ehhez a konzuli kerülethez csatolták Palaut. A térség legnagyobb szigetének keleti része, Pápua Új-Guinea 2015-2018 között a wellingtoni nagykövetséghez tartozott, utána visszakerült Canberrához, hiszen innen látható el legkönnyebben.[16]
Ausztrálián belül a melbourne-i konzuli iroda 2013-ban három ausztrál államra kiterjedő joghatóságot kapott.[17] Bár a székhely, Melbourne hatása a déli partvidéken egészen Perthig érezhető, Nyugat-Ausztrália Canberra konzuli kerületében maradt. A 2018-ban nyitott sydneyi konzuli iroda esetében a konzuli kerület elhatárolása még nem történt meg. Amennyiben ez a kérdés a kormány asztalára kerül,[18] érdemes a hosszú távú elképzelések és a gyakorlati tapasztalatok fényében megvonni a kerületek határait.
Magyarország csak 1989-ben szabályozta újra a saját jogában a tiszteletbeli konzul jogintézményét. Az ezt követő években a térségben néhány év alatt kiépült a tiszteletbeli konzulok által vezetett konzulátusok hálózata. Az új, 1997-re hat elemből[19] álló rendszer állomáshelyei nagymértékben megegyeztek a Monarchia idején létezőkkel. A konzulátusok élére is elsősorban magyar állampolgárok kerültek kinevezésre. Az első generáció távozását követően azonban Magyarország - a Monarchia által követett gyakorlattól eltérően - hivatásos konzulokkal kívánta a hálózatot megerősíteni. Melbourne és Sydney esetében a másfél évszázaddal korábbi állapot állt vissza: a két metropoliszban két konzulátus működik, melyek szervezetileg a canberrai nagykövetséghez tartoznak, s csupán azok konzuli ügyintézési ablakaiként működnek.
Ha tehát jobban szemügyre vesszük a 2010-2018 közötti időszak eseményeit, a következőket fogjuk látni. Az önálló sydneyi főkonzulátus bezárásával a canberrai nagykövetség hegemón pozícióba került egy közel a Föld területének egyharmadára kiterjedő térségben, amely azonban méreténél és összetételénél fogva sem diplomáciai, sem konzuli szempontból nem tűnt kezelhetőnek. Erre tekintettel Canberráról több lépcsőben leválasztották a csendes-óceáni térséget, amely azonban konzuli és diplomáciai feladatok mentén tovább részekre vált szét. Ausztrálián belül viszont a nagykövetség pozíciói a jogszabályváltozások és egyedi döntések révén tovább erősödtek. 2018-ra Canberra tulajdonképpen olyan térségi központtá vált a kontinensen, mint amilyen a 20. század elején a sydneyi főkonzulátus volt.
- 259/260 -
Az újjászervezett konzuli hálózat már egyértelműen a nagykövetség alá tagozódott, annak részévé vált, és a hivatásos konzulok alkalmazásával a konzuli és diplomáciai tevékenység egységesült és professzionalizálódott. Az ügyintézési ablakok megnyitásával - a korábban részben önálló konzulátusok beolvasztásával - a nagykövetség kitörhetett a szárazföldi elszigeteltségből és a tengerparti nagyvárosokban is közvetlenül megjelenhetett.
Az eddigi lépések szakmai-hatékonysági értékelését követően érdemes elgondolkodni a további fejlesztés irányain. Jelenleg a délkelet-csendes-óceáni térség két magyar nagykövetség érdekszférájába tartozik. Ausztrálián belül a nagykövetség centrális helyzetét megerősítették. A konzuli irodák nyitásával a konzuli munkát decentralizálták, a diplomáciai tevékenységet viszont egy központba szervezték. A jelenlegi hálózat igény szerint további elemekkel bővíthető,[20] így például a távoli Perthben érdemes átgondolni egy konzuli iroda[21] felállítását. Természetesen felmerülhet a konzuli munka centralizálása is, de ezt a könnyebb megközelíthetőség miatt az egyik metropolisz: Melbourne vagy Sydney konzuli irodájára építve lehetne a legkönnyebben végrehajtani.[22]
Új-Zéland esetében a nagykövetség tevékenységének értékeléséhez legalább egy teljes ciklus (4-5 év) áttekintésére lenne szükség. A 2010-re a szigetországban teljessé váló konzuli hálózatot[23] vajon érdemes-e újjászervezni (Aucklandben és Christchurchben) akár konzuli irodák felállításával, akár tiszteletbeli konzulok közreműködésével vagy az igények kezelhetőek rendszeres fogadónapok által is? Az erre a kérdésre adott válasz egyúttal kijelöli a wellingtoni nagykövetség előtt álló utat is, hiszen ha konzuli irodák létrehozatala mellett születne döntés, az a konzuli tevékenység decentralizációjával járna. Az óceániai területen a Monarchia korábban Nouméában (Új-Kaledónia) fontolgatta egy tiszteletbeli konzul kinevezését - ez ma a térség Párizstól való távolsága miatt a francia területek vonatkozásában megfontolandó lehet. A jelenleg Wellingtonhoz tartozó szigetországok közül 1989 után felmerült egy tiszteletbeli konzul kinevezése Fidzsin. A nagyobb területű szigetállamokban (Fidzsi, Vanuatu, Szamoa) ez segítséget jelenthetne elsősorban a konzuli védelem ellátása során, de kérdéses, hogy az alkalmas személy felkutatása mennyi idő alatt járna sikerrel.
Ha végigtekintünk a térségbeli magyar (korábban: osztrák-magyar) konzuli és diplomáciai jelenlét másfél évszázados történetén, látható, hogy a konzuli jelenlét az 1914-1968 közötti időszak kivételével folyamatos volt. A diplomáciai jelenlét egészen 1972-ig a londoni külképviseleten keresztül valósult meg, azt követően egy rövid időre a dzsakartai, 1975-től pedig a canberrai nagykövetségen keresztül.[24] A térség 1871-1902 között konzuli munka szempontjából decentralizált volt, 1902-1914 között Sydney központtal egy centralizált modell valósult meg. Az elhúzódó kapcsolatfelvétel miatt a Sydneyben 1968-ban megnyitott magyar főkonzulátus egészen 2009-ig speciális, erős jogosítványokkal rendelkezett, ami lelassította az 1975-ben megnyitott canberrai nagykövetség kiteljesedését. A Canberra központú, diplomáciai és konzuli szempontból centralizált modell csak rövid ideig, 2010-2013 között létezett, ezt követően a nagykövetség hatásköre a kontinensre szűkült, azon belül viszont pozíciói fokozatos erősödésnek indultak. A két konzuli iroda megnyitásával a konzuli munka decentralizációja megtörtént, miközben a diplomáciai hatáskörök továbbra is Canberrában maradtak. A 2010-2015 között Canberrához tartozó óceániai térség új központját Wellingtonban hozta létre Magyarország, az óceániai terület kisebb területekre osztása megindult, de még nem fejeződött be.[25] Az új-zélandi nagykövetség joghatóságán belül egyelőre mind diplomáciai, mind konzuli szempontból centralizált modell valósult meg, de ez a tapasztalatok fényében és a korábbi formák újragondolásával a közeljövőben módosulhat még. ■
JEGYZETEK
[1] Idézi: Domaniczky Endre: Ausztrália magyar szemmel. Fakultás, Budapest, 2018. 59. o.
[2] Így például Perthben Alfred Edward Morgans (18501933), aki 1901-ben rövid ideig Nyugat-Ausztrália állam miniszterelnöke is volt. Vö.: http://adb.anu.edu.au/biography/morgans-alfred-edward-7653
- 260/261 -
2018.12.19. További példákra l.: Domaniczky Endre: Magyarország konzuli és diplomáciai kapcsolatai Ausztráliával. Jura 2017/1. 219-228. o.
[3] Konzulátusok: Ausztráliában Melbourne, Adelaide, Perth, Brisbane, Új-Zélandon Auckland. Az alkonzulátus a Sydneyhez közeli Newcastle-ben került felállításra, élén egy alkonzullal, akinek joghatósága csak a városra terjedt ki. Vö.: Budapesti Közlöny, konzullisták (az 1914-es évre: Budapesti Közlöny, 1914.02.07-i szám, 10. o.
[4] Vö.: A Cs. és Kir. Külügyi Szolgálat Évkönyve. Franklin, Budapest, 1914.
[5] A dipi elnevezés az angol displaced person (hontalan, menekült értelemben) kifejezés magyarosított változata. Azokra a Kelet- és Közép-Európából érkező személyekre használták, akik a II. világháború végén, illetve az azt követő években menekültként vagy kitelepítettként érkeztek Nyugat-Európába. A dipik közül sokan általában néhány éves európai tartózkodás után tovább költöztek a különböző angolszász országokba, így Ausztráliába is.
[6] L.: Kunz Egon: Magyarok Ausztráliában. Teleki. Budapest, 1997., illetve a korabeli ausztráliai magyar újságok (különösen: Dél Keresztje, Becsülettel, Független Magyarország).
[7] Az Eastern Suburbs-ön belül a Külkereskedelmi Iroda eredetileg Bellevue Hill városrészben nyílt meg. A főkonzulátus később Woollahrában bérelt irodákat (végül az utolsó székhelye volt Edgecliffe-ben).
[8] Az első külképviseleteket Nagy-Britannia, valamint az akkori brit domíniumok (Kanada és Új-Zéland) hozták létre High Commission formájában (1936, 1939, 1943). A külföldi államok közül Japán (1941) és az USA (1943) nyitott elsőként képviseletet Canberrában. Vö.: http://guides.naa.gov.au/records-about-act/part1/chapter5/5.5.aspx, 2018.12.19.
[9] L. bővebben: Domaniczky Endre: Ausztrál fővárosok. Sydney, Melbourne, Canberra. Kézirat, 2019. 164-185. o.
[10] A szovjet külképviselet 1943-ban nyílt meg Canberrában (követségként, 1945-től nagykövetség), Vö.: www.webcitation.org/5fpozLphU?url=http://www.australia.mid.ru/0img/60_Years.pdf, 2018.12.19.
[11] A nagykövetség már az 1980-as években felvetette kihelyezett konzuli fogadónapok szervezésének lehetőségét a magyar külügyminisztériumban, de nem kapott rá engedélyt.
[12] A 2010-es években a magyar konzuli szolgálat előtt álló két legfontosabb kihívás a külföldre költöző magyarok (potenciális ügyfelek) nagy számában, illetve a már létező eljárások elektronizálásában (és ezáltal gyorsításában) rejlett.
[13] A legfontosabb konzuli feladatok a régió vonatkozásában (2010): a.) biometrikus útlevelek bevezetése; b.) honosítási kérelmek bevételének megkönnyítése; c.) a konzuli szolgálat könnyebb elérhetőségének biztosítása (konzuli fogadónapok rendszere); d.) a tiszteletbeli konzuli hálózat újjászervezésének előkészítése.
[14] Elsősorban az óceán déli medencéje, de Hawaiit és néhány szigetországot leszámítva az északi medence nagy része is.
[15] A francia óceániai területek mellett szükség lenne az USA (a lakott szigetek: Amerikai Szamoa, Guam, Északi-Mariana-szigetek, Wake-sziget), illetve Nagy-Britannia (Pitcairn-szigetek) csendes-óceáni területei vonatkozásában a konzuli kerületek meghatározására. Az előbbi esetben a Los Angelesi Főkonzulátushoz (amelyikhez Hawaii is tartozik), az utóbbi esetben a Wellingtoni Nagykövetséghez rendelés tűnne a legjobb megoldásnak.
[16] Pápua Új-Guinea 1975-ben vált függetlenné, előtte 1883-tól (déli rész, Pápua Terület), illetve 1914-től (északi rész, Német Új-Guinea) ausztrál fennhatóság alá tartozott. A két rész közigazgatását 1949-ben egyesítették. A két szomszédos országot: Ausztráliát és Pápua Új-Guineát mai napig szoros szálak fűzik össze, ezért is fontos, hogy konzuli szempontból az ország a Canberrai Nagykövetséghez tartozzon.
[17] L. bővebben: Domaniczky Endre: A melbourne-i magyar diaszpóra történetének vázlata. Külügyi Szemle 2016/2. 93-108. o.
[18] A konzuli irodák felállításáról a kormánynak kell döntenie, ez a döntés értelemszerűen magába kell, hogy foglalja a konzuli kerület meghatározását is. Vö.: a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016:LXXIII. törvény 3. § (2) bekezdés. Amennyiben az ügy a kormány elé kerülne, érdemes lenne a konzuli kerületeket valamennyi térségbeli képviselet esetében (tehát külön Ausztrália és külön Óceánia) egyszerre részletesen meghatározni.
[19] Ausztráliában Melbourne, Brisbane, Adelaide, Perth, Új-Zélandon Wellington és Auckland.
[20] Elképzelhető lenne egy Pápua-Új-Guineára kiterjedő konzulátus megszervezése Port Moresbyben, amennyiben alkalmas jelentkezőt sikerülne tiszteletbeli konzulnak felkérni.
[21] Nem feltétlenül konzuli irodát kell nyitni, a közös konzuli és külgazdasági irodák felállítása Perthben, Sydneyben és Melbourne-ben egyaránt hozhat eredményeket.
[22] A két metropolisz közül elsősorban Melbourne-t lehetne egy ilyen esetben konzuli szempontból fejleszteni, mert Sydney túl közel esik Canberrához. A konzuli ügyintézés Melbourne-be összpontosítása esetén viszont megfontolandó a rangemelés, illetve az egyre magasabb biztonsági elvárásoknak jobban megfelelő ingatlan kiválasztása.
[23] 2010-ben Aucklandben (Északi-sziget) és Christchurchben (Déli-sziget) működött magyar konzulátus.
[24] A Londoni magyar külképviselet vezetőire l.: https://london.mfa.gov.hu/assets/72/27/98/73da19f1607534cfbd52b-45f2057ea66b2338acf.pdf, 2018.12.19. A Canberrába is akkreditált dzsakartai, valamint a canberrai nagykövetekre l.: Domaniczky i. m. 352. o., életrajzaikat pedig: Baráth Magdolna - Gecsényi Lajos (szerk.): Főkonzulok, követek és nagykövetek 1945-1990. MTA BTKK, Budapest, 2015.
[25] L: XV. lj.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző óraadó, PTE ÁJK Nemzetközi és Európajogi Tanszék.
Visszaugrás
