https://doi.org/10.59851/KJSZ.2026.1.04
A rossz bánásmód tradicionálisan a fogvatartottak zárt ajtók mögött végzett kényszervallatását, megbüntetését vagy megfélemlítését jelentette. Napjainkra az Emberi Jogok Európai Bírósága [a továbbiakban: EJEB] is elfogadta, hogy a 3. cikkben tilalmazott magatartások nem csak rendészeti, vagy katonai létesítményekben fogva tartott személyek kényszervallatása, megbüntetése vagy megfélemlítése formájában, hanem más környezetben, illetve magatartással is elkövethetők. A joggyakorlat fejlődésével az EJEB a rossz bánásmód tilalmát többek között a nemi erőszakra vonatkozó állítások kivizsgálására, a biztonságos abortusz hiányára, valamint a biztonságos abortuszhoz történő hozzáférés körülményeire is kiterjesztette. A tanulmány célja az EJEE azon alapvető jelentőségű döntésének áttekintése, amelyekben a kérelmezők szerint a biztonságos abortuszhoz, illetve a prenatális vizsgálatokhoz történő hozzáférés akadályozásával, illetve a felsorolt egészségügyi ellátások igénybevételére irányuló törekvéseik miatti súlyos zaklatásukkal megsértették a rossz bánásmód tilalmát.
Kulcsszavak: kínzás tilalma, rossz bánásmód, biztonságos abortusz, EJEB
Traditionally, ill-treatment refers to the coercion, punishment, or intimidation of prisoners behind closed doors. By now, the European Court of Human Rights [hereinafter: ECtHR] has also accepted that the conduct prohibited in Article 3 is not limited to the coercion, punishment, or intimidation of persons detained in law enforcement or military facilities but can also be committed in other circumstances and through other conduct. As legal practice has developed, the ECtHR has extended the prohibition of ill-treatment to include, among other things, the investigation of allegations of rape, the lack of safe abortion, and the conditions of access to safe abortion. The purpose of this study is to review the fundamental decisions of the ECtHR in which, according to the applicants, the prohibition of ill-treatment was violated due to the severe harassment they suffered because of their efforts to obtain access to safe abortion and prenatal tests.
Keywords: prohibition of torture, ill-treatment, safe abortion, ECtHR
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének [a továbbiakban: EJEE vagy Egyezmény][1] 3. cikke értelmében "senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni".[2] A tilalomtól semmilyen körülmények között, így háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén sem lehet eltérni.[3] Az államok az Egyezményben vállalt kötelezettségeik tiszteletben tartásának biztosítása céljából hozták létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát [a továbbiakban: EJEB vagy Bíróság].[4] A Bíróság az államok közötti ügyeken túlmenően, valamennyi hazai jogorvoslat kimerítését követően kérelmeket vehet át olyan természetes személyektől, azok csoportjától, vagy nem-kormányzati szervezetektől, akik azt állítják, hogy valamelyik részes állam az Egyezményben, illetve a kapcsolódó jegyzőkönyvekben biztosított jogaikat megsértette.[5] Az EJEB esetről esetre, az adott ügy tényállásának ismeretében dönt arról, hogy az állam az Egyezmény biztosította jogokat tiszteletben tartotta-e, illetve azok érvényesülését biztosította-e. Az Egyezmény 11. jegyzőkönyvének 1998. november 1-jén történt hatálybalépését[6] megelőző, kétszintű ellenőrzési rendszerben a Bírósághoz benyújtott egyéni kérelmekkel először az Emberi Jogok Európai Bizottsága [a továbbiakban: Bizottság] foglalkozott, és csak a Bizottság által már vizsgált ügyek bizonyos hányada került a Bírósághoz.[7] Ítélkezési gyakorlatával az EJEB az Egyezményben biztosított jogok tekintetében egy olyan minimumkövetelmény-rendszert hozott létre, amelynek minden részes államnak eleget kell tennie.[8]
Az EJEE a 3. cikkben megjelölt tilalmakat [a továbbiakban együtt: rossz bánásmód] nem definiálja, így a feladat, a fogalmak elhatárolási szempontjainak meghatározására kiterjedően a Bíróságra hárult. Az EJEB a tilalom megsértésének gyanúja esetén elsőként megvizsgálja, hogy az áldozat által átélt testi és/vagy lelki megpróbáltatás, illetve szenvedés az EJEE 3. cikk alkalmazásához szükséges súlyosságot [a továbbiakban: súlyossági küszöb] eléri-e, majd értékeli, hogy a vizsgált magatartás a kínzás, az embertelen vagy a megalázó bánásmód vagy büntetés fogalomkörébe tartozik-e. A súlyossági küszöb az eset körülményeitől, így különösen a kifogásolt magatartás jellegétől, időtartamától, fizikai és lelki hatásaitól, valamint az áldozat nemétől, életkorától és egészségi állapotától függően relatív.[9]
A kínzás olyan fájdalomokozásra irányuló, szándékos magatartás, amelynek célja különösen a büntetés, az információszerzés vagy az érintett megfélemlítése lehet. Az embertelen bánásmód vagy büntetés körébe tartozó magatartás okozta szenvedés vagy fájdalom általánosságban nem éri el a kínzás szintjét, nem feltétlenül szándékos, és nem feltétel a kínzásnál említett célzat. A legenyhébb szenvedést okozó megalázó bánásmód vagy büntetés körébe tartozó magatartás az áldozat saját és/vagy mások szemében történő lealacsonyításában vagy megszégyenítésében megnyilvánuló lelki gyötrelmet okoz.
A rossz bánásmód tradicionálisan a fogvatartottak zárt ajtók mögött végzett kényszervallatását, megbüntetését vagy megfélemlítését jelentette.[10] Ezt az értelmezést főként feminista szerzők arra hivatkozva kritizálják, hogy nem nyújt védelmet a magánszféra körében, jellemzően a nők által elszenvedett testi és/vagy lelki megpróbáltatások okozta szenvedéssel szemben.[11] Más nemzetközi fórumokhoz hasonlóan, idővel az EJEB is elfogadta, hogy a 3. cikkben tilalmazott magatartások nemcsak rendészeti vagy katonai létesítményekben fogva tartott személyek kényszervallatása, megbüntetése vagy megfélemlítése formájában, hanem más környezetben, illetve magatartással is elkövethetők. A joggyakorlat fejlődésével az EJEB a rossz bánásmód tilalmát többek között a nemi erőszakra vonatkozó állítások kivizsgálására, a biztonságos abortusz hiányára, valamint a biztonságos abortuszhoz történő hozzáférés körülményeire is kiterjesztette.[12]
A 20. század derekán, a II. világháború által kivéreztetett Nyugat-Európában a művi terhességmegszakítást [latinul: abortus arteficialis, a továbbiakban abortusz] alapvető jogként biztosításának gondolata fel sem merült. Az 1953-ban hatályba lépő EJEE előkészítésében részt vevő államok az abortuszt a magzat élethez való joga elleni közvetlen támadásként, büntetőjogi kérdésnek tekintették, amelyet kizárólag az anya életének
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
