https://doi.org/10.59851/KJSZ.2026.1.08
A tanulmány a magyar Alkotmánybíróság háborús veszélyhelyzetre hivatkozó jogalkotásra vonatkozó normakontrollját tekinti át. A különleges jogrend normál jogrendtől való eltérésének vizsgálata után, az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos alkotmánybírósági joggyakorlat elemzése körében - amely esetén iránymutatásul szolgált a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos joggyakorlat - a különleges jogrendi teszt hiányát azonosítja a szerző, különös tekintettel a kauzalitás kérdésével kapcsolatos hiányosságokra. Az ok-okozati összefüggés kérdésének vizsgálata ugyanis primer kérdés kellett volna, hogy legyen az alapjog-korlátozás alkotmányosságának megítélésekor. A szerző által javasolt teszt az alapjog-korlátozás, illetve a különleges jogrend kihirdetésének okául szolgáló esemény közötti okozati kapcsolat vizsgálatát az európai standardnak számító szükségességi-arányossági teszt részévé teszi.
Kulcsszavak: különleges jogrend, orosz-ukrán háború, alapjog-korlátozás, kauzalitás, Alkotmánybíróság
The study reviews the Hungarian Constitutional Court's judicial review of legislation invoked on the grounds of a state of danger arising from a war in a neighbouring country. After examining how the special legal order deviates from the normal legal order, and analysing the Constitutional Court's case law on the Russian-Ukrainian war - in which the case law on the Coronavirus pandemic served as a guide - the author identifies the absence of a special legal order test, particularly with regard to deficiencies concerning causality. The examination of the causal relationship should indeed have been a primary consideration when assessing the constitutionality of restrictions on fundamental rights. The author's proposed test incorporates an examination of the causal link between the restriction of a fundamental right and the event that served as the basis for the declaration of a special legal order into the necessity-proportionality test, considered the European standard.
Keywords: special legal order, Russian Ukrainian war, causality, restriction of fundamental rights, Constitutional Court
Nincs könnyű helyzetben, aki a magyar különleges jogrendről igyekszik átláthatóan és összegzően írni. Magyarországon ugyanis 2020 óta különleges jogrendi helyzet áll fenn, hiszen a Kormány a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel, a kilencedik Alaptörvény-módosítást megelőzően, 2020. március 11-én a különleges jogrendi kategóriába tartozó veszélyhelyzetet hirdetett ki a koronavírus-járvány okozta közegészségügyi válság hatékony kezelésére, amelyet több ízben meghosszabbítottak. Röviddel a közegészségügyi veszélyhelyzet után, a 180/2022. (V. 24.) Korm. rendelettel a Kormány - a szomszédban zajló fegyveres konfliktusra tekintettel - háborús veszélyhelyzetet hirdetett ki, amelynek a meghosszabbítására az Országgyűlés több ízben felhatalmazta a Kormányt. Kutatásom elsősorban ezen különleges jogrendre hivatkozó jogalkotás feletti alkotmánybírósági kontroll értékelésére vállalkozik. Kronológiailag visszafelé haladva szintén megemlítendő az ún. válság- és veszélyretorika,[1] amely a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 80/A. §-a szerinti tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet 2015-ös, Kormány általi elrendelésével és 2016 óta[2] folyamatos meghosszabbításával vette kezdetét.[3]
A különleges jogrendi szabályok az alapjog-korlátozást illetően eltérnek a normál jogrendi követelményektől.[4] A normál jogrendi alapjog-korlátozás formai, illetve tartalmi szempontból is értékelendő: fő szabály szerint - figyelembe véve az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének első mondatát[5] is - az alapvető jogokra vonatkozó szabályozás, pontosabban "az alapjog közvetlen és jelentős" korlátozása csak törvényben lehetséges,[6] tehát az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezen fő szabály alóli kivételt az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) 64/1991. (XII. 17.) AB határozata teremtett, amely szerint a szabályozott alapjoggal való "közvetett és távoli összefüggés esetében [...] elegendő a rendeleti szint is".[7] Az alapjog-korlátozás tartalmi korlátját az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében[8] meghatározott, alapvetően német eredetű szükségességi-arányossági teszt jelenti, amely egyben a legelterjedtebb módja az alapjog-korlátozás alkotmányosságának megítélésére.[9]
Ugyan megemlítendő, hogy az Alaptörvény kilencedik módosítása is gyökeres változásokat hozott a magyar különleges jogrendi szabályozásban,[10] Magyarországon a tizedik Alaptörvény-módosítás tette lehetővé a Kormány számára, hogy a szomszédos országban dúló fegyveres konfliktus esetén is elrendelhessen veszélyhelyzetet az országban,[11] ugyanis egy kvázi keretrendszert biztosított ennek elrendelésére még a kilencedik módosítás hatálybalépése előtt.[12] Ezen jogrend lehetőséget ad a közhatalmi szerveknek, hogy bizonyos alapjog-korlátozásra ezektől eltérő mércéket alkalmazzanak vagy eltérjenek a szokásos jogi eljárásoktól a közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében. Az Alaptörvény egy külön ennek szánt fejezetben, a 48. és az 56. cikkek között tárgyalja a különleges jogrend idejére vonatkozó szabályokat. Az Alaptörvény 52. cikk (2) bekezdése szerint ilyen esetben az alapvető jogok gyakorlását bizonyos alapvető jogok kivételével - ilyen például az emberi méltósághoz való jog (Alaptörvény II. cikk), a kínzás tilalma (Alaptörvény III. cikk), vagy a kettős inkrimináció tilalma (Alaptörvény XXVIII. cikk) - felfüggesztheti, vagy a más alapjogok érvényesüléséhez szükséges korlátozás mértékén túl is korlátozhatja az állam, amennyiben az alapjog-korlátozás ok-okozati összefüggésben áll a különleges jogrend kihirdetésének indokául szolgáló eseménnyel. Ezen időszakban a Kormány rendeletekkel kormányoz, amely a speciális helyzet gyorsabb lereagálását segíti a jogalkotás számára. Tehát a fent bemutatott normál jogrendi alapjog-korlátozással szemben támasztott alkotmányos elvárások formai és tartalmi szempontból is átalakulnak, hiszen kormányrendeletben is korlátozható az alapjogok lényeges tartalma, a szükségességi-arányossági teszten túli mértékben. Gyakorlati aspektusból az operativitás, valamint a gyorsaság[13] pedig elengedhetetlenek a különleges jogrend hatékony kezelésekor, pont úgy, mint a szigorú célhoz kötöttség, az ideiglenesség és az arányosság is, amelyek biztosítása egy demokrati-
- 65/66 -
kus jogállam esetében szintén elvárás.[14] A jogállamiság elvéből levezethetően az is kiemelendő, hogy a hatalomgyakorlás joghoz kötöttsége miatt fontos a különleges jogrend szabályait részletesen megfogalmazni, ugyanis a pontatlan megfogalmazás teret engedhet a közhatalom önkényes mérlegelésének,[15] "levonható tehát az a következtetés, hogy a jogállam elvének az a különleges jogrendi szabályozás felel meg legjobban, amelyik részletesen rögzíti, hogy milyen jelenség esetén mely szerv milyen jogosítványokat gyakorolhat".[16] A különleges jogrend első és legfontosabb célja a normál jogrendhez való visszatérés kell, hogy legyen, amely esetben kihangsúlyozandóak azon jogirodalmi állásfoglalások, amelyek szerint a normál jogrendi szabályokat eleve oly módon kellene megalkotni, hogy bármilyen helyzet kezelésére alkalmas legyen különleges jogrend bevezetése nélkül.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
