"Bis peccare in bello non licet", azaz háborúban nem szabad kétszer tévedni - tartja a régi mondás, amelynek aktualitását az elmúlt időszak járványügyi veszélyhelyzete és az előttünk álló potenciális járványügyi fenyegetettség adja. Jelen tanulmány egyik elsődleges célja azoknak a hibáknak és hiányosságoknak a vizsgálata, amelyeket a veszélyhelyzetre vonatkozó szabályozás és az az alapján kialakult gyakorlat a polgári peres eljárások tekintetében a felszínre hozott. A feltárt hibák spektruma széles, kezdve a jogalkotói hiányosságoktól és a nem megfelelően kidolgozott, néhol átgondolatlannak tűnő jogszabályi háttértől a tisztességes eljáráshoz való alapjog sérülésének veszélyein át egészen a bírósági szervezet mind infrastrukturális, mind pedig személyi értelemben vett felkészületlenségéig. A tanulmány másik fő célja rámutatni arra, hogy a feltárt hibák egyben a szabályozás és a gyakorlat hosszú távú, stratégiai alapú átalakításának közvetett iránymutatásait is jelenthetik.
Magyarország Kormánya 2020. március 11-i hatállyal Magyarország egész területére kiterjedően veszélyhelyzetet rendelt el[1] a koronavírus járvány világszinten történő robbanásszerű terjedése következtében az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humán járvány következményeinek elhárítása, valamint a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében. A járvány terjedésének megakadályozása, a fertőzésveszély megelőzése szükségessé tette a személyes érintkezések lehető legszélesebb körben való csökkentését, ennek pedig nyilvánvalóan érintenie kellett a bíróságok működését, és ezen belül a polgári peres eljárások intézését is, mivel a polgári perek a veszélyhelyzet elrendelésekor hatályos jogszabályok szerint - amennyiben az alperes ellenkérelmet terjeszt elő - tárgyalás megtartása nélkül érdemben nem voltak befejezhetők, a felek és jogi képviselőik jelenlétében tartandó tárgyalás pedig szükségszerűen együtt jár azzal, hogy a bíróság tagjai és a felek egymással személyesen érintkeznek.
Már a veszélyhelyzet elrendelésével egyidejűleg történtek egyedi intézkedések az egyes törvényszékeken a személyes érintkezések csökkentése érdekében, így például a Fővárosi Törvényszéken 2020. március 11-én szabályozták a nemzetközi érintettségű, illetve a több tanú meghallgatását szükségessé tevő ügyek tárgyalásának - bírói mérlegeléstől függő - elhalasztására vonatkozó lehetőséget,[2] az Országos Bírósági Hivatal (OBH) pedig 2020. március 13-án tárgyalótermi protokollt jelentetett meg, amely alapján a tárgyalásokat lehetőség szerint távmeghallgatás útján kell megtartani.[3] Mindezeket követően a kormány 2020. március 15-i hatállyal rendkívüli ítélkezési szünetet rendelt el[4] - annak meghatározása nélkül, hogy ez pontosan mit jelent a perek lefolytatása szempontjából, illetve, hogy ez megegyezik-e a Pp.-ben szabályozott ítélkezési szünettel,[5] ha pedig nem, akkor milyen eljárásrendet kellene követniük a rendkívüli ítélkezési szünet ideje alatt a bíróságoknak. Így normatív szabályozás hiányában, pusztán annak rögzítésével, hogy a kormány rendkívüli ítélkezési szünetet rendel el, a kormányrendelet érdemben nem szabályozott többet, mint az egyedi bírósági intézkedések, mivel a rendkívüli ítélkezési szünet tartalmának meghatározása ezt követően is a bíróságokra hárult.
Így a rendkívüli ítélkezési szünet során ellátandó bírósági igazgatási és ügyintézési feladatokról szóló 35.SZ/2020. (III. 15.) OBHE határozat 4. pontja kellett, hogy rendelkezzen arról, hogy a bíróságok "a rendkívüli ítélkezési szünet alatt nem tartanak tárgyalást", miután ez a kormányrendelet alapján nem volt egyértelműen megállapítható - mivel a Pp.-ben rögzített "ítélkezési szünet" sem jelenti azt, hogy a bíróságok egyáltalán ne tartanának tárgyalást, hanem ez alól törvényben rögzített kivételek vannak.[6] A normatív szabályozás hiánya vezethetett oda, hogy bár a 37.SZ/2020. (III. 17.) OBHE határozat II.1. pontja rendelkezett arról, hogy civilisztikai ügyekben az "órákban, napokban és munkanapokban meghatározott határidők a rendkívüli ítélkezési szünet elrendelésével megszakadnak és a rendkívüli ítélkezési szünet megszűnését követő napon újrakezdődnek", ezt a rendelkezést már a következő napon a 39.SZ/2020. (III. 18.) OBHE határozat hatályon kívül helyezte azzal, hogy "civilisztikai ügyekben a határidők számítására normatív szabályozás készül".
Mindezek alapján a rendkívüli ítélkezési szünet tartalmát és a részletes szabályokat a bírósági szervezet volt kénytelen megkísérelni rendezni - ez pedig álláspontunk szerint jogbizonytalanságot eredményezett,
- 86/87 -
hiszen a jogalkotó feladata lett volna annak meghatározása, hogy a bíróságok tarthatnak-e tárgyalást, illetve, hogy a határidők változatlanul folynak-e. Az átgondolatlan jogalkotás egyértelműen megállapítható abból, hogy - bár a veszélyhelyzet, és minden egyéb olyan körülmény, amelyre tekintettel a rendkívüli ítélkezési szünetet elrendelték, változatlanul fennállt - a részletesen nem szabályozott rendkívüli ítélkezési szünet alig két hét elteltével, 2020. március 30-án az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdése alapján megszűnt. A szabályozás átgondolatlansága több esetben felesleges és következetlen intézkedésekhez vezetett, így például utólag feleslegesnek bizonyult az, ha a bíróság tájékoztatta a feleket a rendkívüli ítélkezési szünet elrendeléséről, és következetlen volt az eljárások félbeszakadásának tömeges megállapítása is. Ez utóbbiakra amiatt került sor, mert a 37.SZ/2020. (III. 17.) OBHE határozat II. pontja úgy rendelkezett, hogy "azokban a peres ügyekben, ahol a tárgyalás kitűzésének lenne helye, avagy már ki van tűzve, ott sor kerülhet az eljárás félbeszakadásának megállapítására", azonban az elrendelt félbeszakadások rövid időn belül, 2020. március 31-én az időközben hatályba lépő normatív rendelkezések alapján megszűntek.[7]
A rendkívüli ítélkezési szünet megszűnését követően 2020. március 31-én hatályba lépett a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (Veir.), amely rendelkezett a polgári peres eljárások veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő szabályozásáról.
A Veir. a polgári peres eljárásokban eltérő rendelkezéseket tartalmazott a perfelvételi, valamint az érdemi eljárási szak tekintetében. A szabályozás - bár az érdemi szakra, illetve a régi Pp.[8] szerinti tárgyalásra vonatkozóan lehetővé tette a tárgyalás személyes érintkezés nélküli, elektronikus úton történő megtartását - a perfelvételi szak esetében úgy rendelkezett,[9] hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a polgári peres eljárásokban a perfelvételt a perfelvételi tárgyalás mellőzésével kell lefolytatni, és a bíróság a felek kérelmére sem tarthat perfelvételi tárgyalást. A bíróság a perfelvétel során, amennyiben szükséges, további nyilatkozatok írásban történő benyújtására hívhatja fel a feleket, és a perfelvétel lezárása előtt - amelyet a bíróság írásban közöl a felekkel - a lezárásra írásban figyelmezteti a feleket, és írásban biztosít lehetőséget a feleknek a további nyilatkozataik megtételére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
