A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-én kötelmi jogi intézményként, azon belül megbízási típusú szerződésként vezette be a magyar jogrendszerbe a bizalmi vagyonkezelési szerződést. a Ptk. 6:310. §-ának (1) bekezdése szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles. a szerződés érvényességét a Ptk. kötelező írásbeli alakhoz köti. A szerződésen túl a Ptk. két esetben lehetővé teszi, hogy egy személy egyoldalú jogügylettel létesítsen bizalmi vagyonkezelést. Jelen tanulmány a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személyének megegyezésével létrehozott esettel foglalkozik, melyek során a közjegyzőknek különösen nagy szerepet biztosított a Ptk. A közokirat kényszer előírásával. A dolgozat témája annak értelmezése, hogy mit jelent ezen egyoldalú nyilatkozatokra előírt "visszavonhatatlan" jelző.
A Ptk. 6:329. §-a az egyoldalú jogügylettel létesített bizalmi vagyonkezelés két típusát különbözteti meg. Az (1) bekezdés szerinti esetben a bizalmi vagyonkezelési jogviszony a vagyonrendelő életében létrejön, az erre irányuló jognyilatkozat megtételével. Míg a (2) bekezdés szerinti esetben a bizalmi vagyonkezelési jogviszony végrendelettel - annak vagyonkezelő általi teljes elfogadásának feltételével - a vagyonrendelő halálával jön létre, a vagyonrendelő halálának időpontjára
- 118/119 -
visszamenő hatállyal. Az (1) bekezdés szerinti eset kötelező közokiratba foglalást ír elő, míg a (2) eset halál esetére szóló vagyoni rendelkezés, így végrendeletként tehető meg, alakiságára a végrendelet szabályai irányadóak. A (3) bekezdés pedig e kétféle egyoldalú jogügylettel létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait rendeli megfelelően alkalmazni.
A Ptk. 6:329. § (1) bekezdésének szó szerinti szövege az alábbi: "[h]a a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye megegyezik, a bizalmi vagyonkezelés a vagyonrendelő közokiratba foglalt visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatával jön létre."
A vagyonrendelő és a vagyonkezelő személyének egyezősége esetén a Ptk. igencsak szűkszavú, mindössze négy rendelkezést tartalmaz: egyoldalú jognyilatkozattal jön létre ebben az esetben a bizalmi vagyonkezelés, e jognyilatkozatot közokiratba kell foglalni, e jognyilatkozat visszavonhatatlan, egyebekben pedig megfelelően kell alkalmazni a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait.
Az egyoldalú jognyilatkozat szükségszerű, hiszen a vagyonrendelő nem köthet saját magával szerződést. A közokiratba foglalás egyértelműen a jognyilatkozat alakiságára vonatkozó szabály, mely a jogbiztonságot segíti elő. A közokirati kényszer megsértése a jognyilatkozat semmisségét vonja maga után, e kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenség pedig nem orvosolható.[1] A negyedik rendelkezés a Ptk. bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó szabályainak szubszidiárius alkalmazása, amely szintén egyértelmű, különösebb magyarázatot nem igényel. a harmadik feltétel, a "visszavonhatatlan" jelző bizonytalanságra ad okot. Ugyanis jelentheti azt, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszony minősül visszavonhatatlannak, azaz a vagyonrendelő (és egyúttal vagyonkezelő) nem élhet a rendes felmondás jogával, egyoldalúan nem szüntetheti meg a jogviszonyt. Ez az angolszász jogokban ismert ún. express trustok egy típusa, mely a következő címben kerül ismertetésre. Ellenben jelentheti azt is, hogy a nyilatkozat megtételével létrejön a jogviszony, így a vagyonrendelő már nem rendelkezhet úgy, hogy mégsem kívánja létrehozni a bizalmi vagyonkezelést. Következésképp ezen utóbbi értelmezés szerint nem a jogviszony, hanem a nyilatkozat minősül visszavonhatatlannak.
A visszavonhatatlan szó azért igényel értelmezést, mert e "jelző" a trustjogviszonyokban sajátos jelentéssel bír. Megkülönböztethetünk ugyanis úgynevezett "visszavonható" (revocable) és "visszavonhatatlan" (irrevocable) trustokat.
- 119/120 -
Az angol jogi szabályozásban főszabály szerint a trust visszavonhatatlan, vagyis a jogviszonyt a vagyonrendelő nem szüntetheti meg egyoldalú jognyilatkozattal, és nem követelheti vissza a kezelt vagyont, kivéve a trust meghiúsulásának esetét, továbbá ha a vagyonrendelő kiköti magának a visszavonás jogát. Más common law országokban, különösen az Amerikai Egyesült Államokban, a trust főszabály szerint visszavonható. A visszavonhatatlan trust vagyonvédelmi célokat tölt be, hiszen a vagyonrendelő hitelezői nem támaszthatnak igényt a kezelt vagyonra, ugyanakkor megszűnik a vagyonrendelő ráhatása a kezelt vagyonra.[2]
A létrehozott trust nem módosítható és nem szüntethető meg, hiszen azzal a kedvezményezettek joga csorbul, várományuktól nem foszthatja meg őket egyoldalúan a vagyonrendelő. Ez a nézet az angolszász jogban ismert kettős tulajdoni rendszeren alapul. E rendszer a tulajdont a common law és az equity szerinti tulajdonosra osztja szét. A common law szerinti tulajdonos a vagyonkezelő (legal title), de az equity joga alapján a bíróság úgy tartja, hogy a kedvezményezettek érdekében történik a vagyonkezelés, emiatt ők a végső tulajdonosai a kezelt vagyonnak, így őket is tulajdonosnak tekinti (equitable title).
Az egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény (a továbbiakban: 2017-es törvény) több módosítást is eszközölt a bizalmi vagyonkezelés szabályozásában. Többek között állást foglalt abban, hogy a határozatlan időre szóló bizalmi vagyonkezelési szerződés alaptípusa a visszavonható trust jogviszonyokra jellemzően rendes felmondással megszüntethető, azonban létrehozható visszavonhatatlan bizalmi vagyonkezelés is.
A törvény miniszteri indokolása szerint "a jogintézmény anyagi jogi szabályait megállapító Ptk. a gyakorlati tapasztalatok tükrében bevált, így az csupán kisebb mértékű módosítást igényelt, ezeket is elsősorban annak érdekében, hogy a jogalkalmazás során felmerült, bizonytalanságot eredményező kérdések megnyugtatóan megválaszolhatóvá váljanak és az érintett jogalkalmazási nehézségek ezáltal kiküszöbölhetők legyenek. Alapvetően két kérdéskör mentén vált szükségessé a Ptk. szabályainak módosítása, egyfelől a bizalmi vagyonkezelésnek a vagyonrendelő, illetve jogutódja részéről történő felmondása, illetve a felmondás kizárásának lehetősége, valamint a bizalmi vagyonkezelésbe adásra irányuló
- 120/121 -
rendelkezés öröklési jogi jogkövetkezményei tekintetében. Ezért a jogalkotó arra törekedett, hogy mindkét vonatkozásban a szabályozás kellően rugalmas, mindazonáltal a jogintézmény lényeges vonásait nem érintő, annak stabilitását az öröklési jogi igények (kötelesrész) kielégítése ellenére is megfelelően szolgáló módosítására tegyen javaslatot."[3]
Az egyik Ptk.-t érintő módosítás tehát a vagyonrendelőt megillető felmondási jog törvénybe iktatása volt, azaz a Ptk. 6:326. § (1) bekezdésének e) ponttal való kiegészítése, mely szerint a bizalmi vagyonkezelés megszűnik, ha a vagyonrendelő a határozatlan időre kötött szerződést - annak eltérő rendelkezése hiányában - felmondja. A 2017-es törvény miniszteri indokolása szerint "bizonytalan volt annak megítélése, hogy a vagyonrendelő a határozatlan időtartamra szóló vagyonkezelési szerződést rendes felmondással megszüntetheti-e."[4] E vonatkozásban két ellentétes válasz fogalmazódott meg.
Egyik nézet szerint a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó, a Ptk. 6:326. §-ban található megszűnési esetek taxatív felsorolást képeznek, amelyek egyben különös szabályként felülírják az általános szabályokat. Ez az értelmezés azt jelenti, hogy a megszűnés további - a megbízási, a szerződési vagy a kötelmi általános szabályok között található - esetei a bizalmi vagyonkezelésre nem alkalmazhatóak.[5] Következésképpen a vagyonrendelő rendes felmondással nem szüntetheti meg a jogviszonyt, hiszen ezt a megszüntetési esetet nem tartalmazza a Ptk. 6:326. §-a. A Ptk. diszpozitív jellege és a szerződési szabadság elve miatt nehezen értelmezhető ez a válasz, azonban az angolszász rendszerben létező, fent ismertetett visszavonhatatlan trustra tekintettel érthető, hogy miért merülhet fel kérdésként, hogy a Ptk. vajon a visszavonható vagy a visszavonhatatlan típust tekinti főtípusnak.
A másik értelmezés szerint a Ptk. 6:330. §-on keresztül alkalmazandó Ptk. 6:278. § (4) bekezdés alapján tartós megbízási jogviszony esetén (és kétségtelenül ilyen a bizalmi vagyonkezelési jogviszony is) a megbízási szerződés szabályai lehetővé teszik ugyan, hogy a felek a felmondás jogának korlátozásában állapodjanak meg, és akár azt is kiköthessék, hogy meghatározott idő előtt a rendes felmondás joga ne legyen gyakorolható, de a felmondás jogát érvényesen ebben az esetben sem zárhatják ki. Így a vagyonrendelő nem teheti visszavonhatatlanná az érintett vagyon bizalmi vagyonkezelésbe adását.
Megemlítenénk, hogy a vagyonrendelő rendes felmondási jogával kapcsolatban kialakult egy olyan álláspont is, ami szerint a megbízási szerződésre vonatkozó kógens megbízói rendes felmondás joga nem alkalmazható, mert a bizalmi
- 121/122 -
vagyonkezelési szerződés keretében eltérő rendelkezések érvényesülnek, a Ptk. bizalmi vagyonkezelés megszűnésére vonatkozó szabályai kimerítőek. Azonban két esetben mégis megilleti a vagyonrendelőt a rendes felmondás joga, ha a szerződés kifejezetten biztosít rendes felmondási jogot a vagyonrendelő számára, vagy ha a bizalmi vagyonkezelés határozatlan időre szól, mert a Ptk. 6:213. § (3) bekezdését - mely a szerződés általános szabályai között helyezkedik el, és a felmondási jog kizárásának semmisségét állapítja meg - kötelező jelleggel kell alkalmazni[6].
A Ptk. 6:326. § (1) bekezdés e) pontjának törvénybe iktatásához fűzött indokolás szerint ez a módosítás "egyfelől egyértelművé teszi, hogy értelemszerűen a vagyonrendelőt is megilleti a vagyonkezelési szerződés felmondásának joga, de az ettől eltérő rendelkezés lehetőségére utalással egyben azt is lehetővé teszi, hogy a vagyonkezelési szerződés a vagyonrendelő (vagy akár csupán a jogutódja) felmondási jogát kizárja, ezzel biztosítva a bizalmi vagyonkezelési jogviszony stabilitását, annak hosszú távon (maximum 50 évig terjedő időtartamra) történő fennmaradását."[7]
Szerződési jogunk alapelve a szerződési szabadság, melynek egyik fő eleme a szerződési tartalom alakításának szabadsága. Ez azt jelenti, hogy a felek a -jogaikat és kötelezettségeiket megállapító - szerződési szabályoktól egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja.[8] Emellett a Ptk.-nak a kötelmek közös szabályaira vonatkozó rendelkezései, amelyek a szerződésekre is vonatkoznak, döntő többségükben szintén diszpozitívak.[9] Így a felek jogait és kötelezettségeit megállapító rendelkezések mind a kötelmek közös szabályai, mind a szerződési általános szabályok, mind az egyes szerződéstípusok normái körében döntő többségükben diszpozitívak.[10]
A Ptk. bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó 6:310-6:330. §-ai négy rendelkezés esetén nyilvánítják a felek eltérő kikötését semmisnek. Ezek alapján semmis a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése, a vagyonkezelő
- 122/123 -
utasítása, az 50 évnél hosszabb időre létrehozott bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabály megsértése, valamint az eltérés a vagyonkezelő vagyonelkülönítési kötelezettségére vonatkozó rendelkezéstől.
Ezen szabályok között nem szerepel az, hogy a Ptk. 6:329. § (1) bekezdésében említett visszavonhatatlan nyilatkozattól nem lehetne eltérni, és nem rendelkezhetne úgy a vagyonrendelő, hogy a nyilatkozat visszavonható. Egyes nézetek szerint a visszavonhatatlan rendelkezés a Ptk. diszpozitív szabálya[11], ezért a jognyilatkozat akkor lesz visszavonható, ha a vagyonrendelő kifejezetten így rendelkezik az egyoldalú jognyilatkozatban. Míg más szerzők szerint a jognyilatkozat visszavonhatatlanságát kógens rendelkezésnek kell tekinteni, hiszen a rendelkezés nyelvtani, és a visszavonhatatlan szó szemantikai értelméből kiindulva egy egyértelmű tiltó tartalmú kifejezést nem kell tovább nyomatékosítani.[12] Itt utalnánk arra, hogy a Ptk. jogi személyekre vonatkozó rendelkezései között szintén vannak diszpozitív rendelkezések, melyektől a felek eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja. A Ptk. hatálybalépésekori szövegváltozatában a betéti társaság ügyvezetésére vonatkozó tilalom - miszerint a kültag nem lehet ügyvezető szintén egy egyértelmű tiltó rendelkezés - jogbizonytalanságot okozott abban a tekintetben, hogy kógensnek kellett-e tekinteni. Végül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2021. évi XCV. törvény 15. §-a módosította a jogszabályhelyet, és e törvény indokolása le is szögezi, hogy a korábbi rendelkezés - szövegezésének és tartalmának ellenére - eltérést engedő jellegű, emiatt erős zavart keltett a Ptk. alkalmazása során.
A kógencia és a diszpozitivitás kérdése a szerződés tartalmának felek általi alakíthatóságára vonatkozik, nem a szerződés törvény által előírt alakiságának felülírására. Véleményem szerint a visszavonhatatlan szó a Ptk. 6:329. § (1) bekezdésében nem a nyilatkozat által létrehozott jogviszony tartalmának alakíthatóságára vonatkozik, hanem ugyanolyan alaki feltétel, mint a közokirati forma vagy az egyoldalú jelző, melyektől való eltérés lehetősége fel sem merülhet a diszpozitivitás elve alapján. E három alaki feltétel (közokiratba foglalt, egyoldalú, visszavonhatatlan) a Ptk. 6:329. § (1) bekezdésében mind a nyilatkozat jellemzéseként, egymás mellett kerül feltüntetésre.
Ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy ha nem a jogviszony tartalmára vonatkozik a visszavonhatatlan jelző, akkor az alakiság szempontjából mit jelent a visszavonhatatlan jognyilatkozat.
- 123/124 -
A jognyilatkozat szó mellett vagy helyett a Ptk. a jogügylet kifejezést is használja. Szladits Károly főszerkesztésben megjelent Magyar Magánjog című kötet az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat újabb jogi szóhasználataként illette a jognyilatkozat kifejezést.[13] A jogügylet (vagy jognyilatkozat) egy tudatosan jogviszony létrehozására, megváltoztatására vagy megszüntetésére irányuló jogi tény.[14] A jogügyletek lehetnek egyoldalúak vagy többoldalúak, aszerint, hogy csupán egy félnek az akaratnyilatkozatát vagy több fél kölcsönös és megegyező akaratnyilatkozatát foglalják magukban.[15] A Ptk. megfogalmazásában a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat[16], míg a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.[17] A jogügyletek kötelemkeletkeztető tények, azonban amíg a szerződés minden esetben kötelmet keletkeztet, az egyoldalú jognyilatkozatból jogszabályban meghatározott esetekben keletkezik kötelem.[18]
A szerződéskötés alapja minden esetben az egyik fél részéről a másikhoz intézett egyoldalú jognyilatkozat, vagyis az ajánlat.[19] A szerződés az ajánlatnak az elfogadására irányuló egyoldalú jognyilatkozat hatályosulásával jön létre. Az ajánlat mint egyoldalú jognyilatkozat visszavonására vonatkozó szabályokat a Ptk. részletezi, azonban az ajánlat elfogadását követően már nem beszélhetünk az ajánlat visszavonásáról, hiszen létrejött a szerződés, ekkor már a szerződés megszüntetésének lehet helye. A bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló kötelem főszabályként szerződéssel keletkezik, de a Ptk. szerint egyoldalú jogügylettel is létesíthető. A Ptk. 6:329. §-a (1) szerinti egyoldalú jognyilatkozat megtételével nyomban keletkezik kötelem, hiszen a bizalmi vagyonkezelési jogviszony létrejötte nem függ semmilyen nyilvántartásba vételtől vagy birtokátruházástól, vagy más cselekménytől, ugyanis a Ptk. fent idézett szakasza alapján a szerződés a megegyezéssel jön létre, tehát a szerződés konszenzuál-szerződés, és nem reálszerződés. A Ptk. 6:329. §-a (1) szerinti egyoldalú jognyilatkozatnak címzettje sincs, hiszen a jogügylet alanya a vagyonrendelő és a vagyonkezelő, akiknek a személye ebben az esetben megegyezik. A kedvezményezettek ugyan a bizalmi
- 124/125 -
vagyonkezelési jogviszony alanyainak tekintendők, azonban nem szerződő felek, a jogügylet létrehozásában (sőt módosításában, megszüntetésében) nem vesznek részt, így nem címzettjei a jognyilatkozatnak. Ebből következőleg a bizalmi vagyonkezelési jogviszony az élők közötti egyoldalú jognyilatkozat, azaz a Ptk. 6:329. § (1) bekezdésében meghatározott jognyilatkozat érvényes megtételével egyidejűleg létrejön. A létrejött kötelem esetén pedig - ahogy korábban említettük - a Ptk. nem a kötelem visszavonása, hanem a kötelem megszüntetése kifejezést használja.
Ezt az értelmezést támaszthatja alá az alapítvány Ptk.-beli azon szabálya is, miszerint az alapító a nyilvántartásba történő bejegyzés jogerőre emelkedéséig vonhatja vissza az alapításra vonatkozó jognyilatkozatát.[20] Az alapítvány létesítése reálügylet, szükséges hozzá a létesítő jognyilatkozat és a bírósági nyilvántartásba történő bejegyzés. Mivel az alapítvány a létesítő jognyilatkozat megtételével nem jön létre, ezért e létesítő jognyilatkozat visszavonására a bejegyzésig lehetőség van, ezt követően már nem, hiszen "az alapul fekvő jognyilatkozat nemcsak hatályosult, hanem teljesedésbe is ment: a létrehozni kívánt jogi személy megszületett"[21]. A Ptk. az alapítvány megszüntetését külön szabályozza, és rögzíti a 3:403. § (2) bekezdésében, hogy az alapító nem szüntetheti meg az alapítványt. Ez azt támasztja alá, hogy Ptk. 6:329. § (1) bekezdésében foglalt visszavonásra vonatkozó tilalom nem zárja ki, vagy korlátozza, hogy a nyilatkozattevő a jogviszony érvényes létrejöttét és hatályosulását követően azt az általános és különös szabályok szerint megszüntesse vagy módosítsa.[22]
A kötelmek általános szabályai között a jognyilatkozatok alakisága tekintetében a Ptk. 6:6. § (2) bekezdésében így rendelkezik: "Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető meg érvényesen, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban érvényes." Tehát a Ptk. egyértelműen megkülönbözteti a jognyilatkozat visszavonását a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony megszüntetésétől.
A fentiekből levezetve, a Ptk. 6:329. § (1) bekezdésében említett visszavonhatatlan kifejezés, a megfogalmazásból kitűnően, magára a bizalmi vagyonkezelést létesítő egyoldalú nyilatkozatra vonatkozik, nem pedig a nyilatkozat alapján létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszonyra.
Megzavaró azonban, hogy a Ptk. a visszavonás szót használja egyes jognyilatkozatok alapján létrejött jogviszonyok megszüntetése esetén is. Így például
- 125/126 -
a közérdekű célra vállalt kötelezettség esetén a Ptk. a 6:591. § (2) bekezdésben kimondja, hogy a határozatlan időre szóló, rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást a kötelezett bármikor visszavonhatja. E szakaszban használt visszavonás pedig egyértelműen az egyoldalú jognyilatkozatként megtehető közérdekű célra vállalt kötelezettségből fakadó kötelem megszüntetését jelenti. Ezzel kapcsolatban utalnánk arra, hogy - a régi Ptk. ugyanezen megszövegezésű rendelkezéséhez[23] kapcsolódódon - Csehi Zoltán sem látja egyértelműen megválaszolhatónak, hogy "a szolgáltatás kötelezettségét lehet visszavonni, vagy a már jogi kötőerővel bíró kötelemmé jegecesedett kötelmet, vagy pedig a »szerv« részére esetlegesen átadott vagyon követelhető vissza."[24]
A magyar jogalkotó a 2017-es törvénnyel egyértelművé tette, hogy a magyar bizalmi vagyonkezelés alaptípusa a visszavonható trust, legalábbis a határozatlan időre (maximum 50 évre szóló) bizalmi vagyonkezelési jogviszony esetében. Azaz ha a felek egyáltalán nem rendelkeznek a vagyonrendelő rendes felmondási jogáról a határozatlan időre szóló bizalmi vagyonkezelési szerződésükben, a vagyonrendelőt abban az esetben szintén megilleti a jogviszony egyoldalú megszüntetésének joga. A visszavonhatatlan trust létrehozásával kapcsolatos bizonytalanságra válaszul pedig rögzítette a Ptk.-ban, hogy az létrehozható, azaz határozatlan idejű jogviszony esetében is lehetőségük van a feleknek kizárni a vagyonrendelő rendes felmondását. Ezzel a jogalkotó felülírta a felmondás kizárásának tilalmára vonatkozó kógens rendelkezést a bizalmi vagyonkezelési szerződések esetében.
Sem az indokolás, sem a jogirodalom nem szól arról, hogy a jogalkotó már a Ptk. hatálybalépésekor be kívánta volna vezetni a visszavonhatatlan bizalmi vagyonkezelési jogviszony létrehozását főszabályként. Azonban ha a visszavonhatatlanság nem volt főszabály a bizalmi vagyonkezelési szerződésnél a kezdetekben sem, és a 2017-es módosítást követően sem, akkor semmi nem indokolja azt, hogy az egyoldalú jogügylettel, a vagyonrendelő életében létesített bizalmi vagyonkezelés főszabály szerint visszavonhatatlan legyen.
A Ptk. 6:329. § (1) bekezdésében foglalt szabály nyelvtani értelmezéséből inkább az derül ki, hogy a nyilatkozat visszavonhatatlan, nem pedig a jogviszony.
- 126/127 -
Következésképp a visszavonhatatlan jelző alaki, nem tartalmi feltétel. Erre tekintettel arra a következtetésre juthatunk, hogy a Ptk. 6:329. § (1) bekezdése szerint létesített bizalmi vagyonkezelések esetén magában a jognyilatkozatban ugyanúgy kiköthető a vagyonrendelő egyoldalú megszüntetési joga, mint a bizalmi vagyonkezelési szerződésben a vagyonrendelő rendes felmondási joga.
Szintén ezt támasztja alá az a jogirodalmi álláspont, miszerint a visszavonhatatlanság kritériumát nem sérti egy olyan vagyonrendelői rendelkezés, melyben a vagyonrendelő az egyoldalú jognyilatkozatban fenntartja magának a jogot arra, hogy a jövőre nézve felhagyjon a vagyonkezeléssel és a kezelt vagyont kiadja a kedvezményezetteknek - adott esetben önmaga részére -, ezáltal megszüntetve a vagyonkezelést. E jog fenntartását a szerzők a kötelmek általános szabályainak alkalmazásával tartják lehetségesnek, amelyet azonban a későbbi jogviták elkerülése végett fontosnak tartanak már a jognyilatkozatban rögzíteni. a jövőre nézve történő vagyonkezeléssel való felhagyás joga a vagyonrendelőt a Ptk.-ból eredően megilleti, hiszen a Ptk. 6:3. § e) pontja értelmében a kötelem megszűnik a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával, a Ptk. 6:2. § (2) bekezdés alapján pedig az egyoldalú jognyilatkozatból keletkező kötelmekre a kötelmek közös és a szerződések általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.[25]
Zárásként azonban le kell szögezni, hogy a visszavonhatatlan jelző kétségekre ad okot, így szükségesnek mutatkozik annak jogszabályi szintű pontosítása. ■
JEGYZETEK
[1] Ptk. 6:94. § (1) bekezdés.
[2] Sándor István, A vagyonvédelem jogi eszközeinek legújabb nemzetközi tendenciái. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2019. 96., 99. oldal.
[3] Egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény indokolása. Általános indokolás.
[4] Egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény indokolása. Részletes indokolás. A 24. §-hoz.
[5] Tőkey Balázs, A Ptk. bizalmi vagyonkezelési szabályainak 2017-es módosításáról. In: Polgári Jog 2018. 1.
[6] Ifj. Szabó Gábor - Illés István - Kolozs Borbála - Menyhei Ákos - Sándor István, A bizalmi vagyonkezelés - Új magánjog sorozat. HVG-ORAC, Budapest, 2014. 242. oldal.
[7] Egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény indokolása. Részletes indokolás. A 24. §-hoz.
[8] Ptk. 6:58. § (2) bekezdés.
[11] Fuglinszky Ádám - Tőkey Balázs, Szerződési jog Különös Rész. ELTE Eötvös Kiadó, 2018, 368. oldal.
[12] B. Szabó Gábor - Illés István - Kolozs Borbála - Menyhei Ákos - Sándor István, A bizalmi vagyonkezelés. Budapest, Orac Kiadó Kft., 2023. 100. oldal [a továbbiakban: BvKtv. kommentár, 2023.].
[13] Szladits Károly (szerk.), Magyar Magánjog. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1941. 260. oldal [a továbbiakban: Szladits, Magyar Magánjog].
[14] Szilágyi Péter, Jogi Alaptan. Budapest, Osiris Kiadó, 2006. 300 oldal.
[15] Szladits, Magyar Magánjog. 272. oldal.
[16] Ptk. 6:4. § (1) bekezdés.
[17] Ptk. 6:58. §
[18] Ptk. 6:2. § (1)-(2) bekezdés.
[19] Szladits, Magyar Magánjog. 280. oldal.
[20] Ptk. 3:381. §
[21] Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.), Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Online adatbázis. Ptk. 3:381. §-ához írt kommentár.
[23] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 595. § (2) bekezdés.
[24] Csehi Zoltán, A vagyonkezelés formái és intézményei a magyar magánjogban. In: Kisfaludi András (szerk.): Tanulmányok a bizalmi vagyonkezelés jogi szabályozásának elméleti alapjairól. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2015. 110. oldal.
[25] BvKtv. kommentár, 2023. 100. oldal
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
