A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a hagyományos szerződési biztosítékok mellett több olyan jogintézményt is szabályoz, amelyek a gyakorlatban biztosítéki funkciót töltenek be. Ezek közé az ún. rendhagyó (szerződéses) biztosítékok közé tartozik a tulajdonos rendelkezési jogát érintő elidegenítési és terhelési tilalom is (Ptk. 5:31-5:34. §).[1] A tulajdonos rendelkezési jogát korlátozó vagy kizáró tilalmak biztosítéki szerepe a gyakorlatban alakult ki. Ezeknek a sajátos biztosítékoknak a funkciója elsődlegesen a biztosítékként lekötött vagyontárgyak és eszközök átruházásának és további terhelésének a megakadályozása, vagyis a tulajdonos gazdasági rendelkezési szabadságának a korlátozása.
Közgazdasági szempontból ugyanakkor ezek a tilalmak csökkentik a lehetséges tranzakciók számát és növelik azok költségeit. Az elidegenítési tilalom megakadályozhatja olyan eszközök átruházását, amelyre az adós vállalkozás rendes üzleti működéséhez szükség lehet. A teheralapítási tilalom pedig megnehezíti az adott vagyontárgy újabb fedezetként történő bevonását a finanszírozási ügyletbe, tekintet nélkül a kapcsolódó követelés nagyságára. A további teher megalapításának korlátja így gazdasági hátrányt okozhat, mivel korlátozza a tulajdonos forráshoz jutását és hitelfelvevőként arra kényszeríti őt, hogy újabb (tehermentes) biztosítéki vagyontárgyat vonjon be az ügyletbe. Mindez szükségtelen túlfedezettséghez vezethet.[2]
A lehetséges gazdasági hátrányok ellenére azonban a tulajdonos rendelkezési jogát érintő tilalmak alkalmazása mára széles körben elterjedt és szinte valamennyi finanszírozási szerződésben szerepelnek. Ennek az a magyarázata, hogy a hitelezők ezen tilalmak alkalmazása során más szempontokat is mérlegelnek.[3] Egy ilyen fontos hitelezői cél a kielégítés alapjának és a biztosítéki vagyon értékének a megőrzése. Mind a biztosított, mind pedig a nem biztosított hitelezők számára emellett ezeknek a tilalmaknak az alkalmazása hozzájárulhat meglévő pozíciójuk fenntartásához. Ezek a tilalmak ugyanis megakadályozzák azt, hogy más hitelező biztosítékkal fedezett követelése megelőzze az ő követeléseiket a kielégítési sorrendben. A fedezettel rendelkező (biztosított) hitelezők számára ráadásul a rangsorban hátrább álló biztosí-
- 189/190 -
tékok is veszélyt jelenthetnek, hiszen a későbbi ranghelyű biztosítékok jogosultja a rangsorban előbb álló hitelezőktől függetlenül is indíthat végrehajtást a biztosítékul lekötött vagyontárgyra.[4]
Az elidegenítési és terhelési tilalom alkalmazási körét - a gyakorlati igényeknek eleget téve - a Ptk. kibővítette.[5] Ennek alapján szerződéssel elidegenítési és terhelési tilalmat már nemcsak a tulajdonjog átruházásakor lehet kikötni.[6] A Ptk. emellett lehetővé teszi kizárólag elidegenítési tilalom alapítását, valamint a tulajdonos rendelkezési jogának más módon történő korlátozását is [Ptk. 5:32. § (3) bekezdés]. Szerződéssel tehát kizárólag elidegenítési tilalom[7] is alapítható, illetve a tulajdonos rendelkezési joga más módon is korlátozható.[8]
Azt azonban mind a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.), mind pedig a Ptk. rögzíti, hogy ezt a tilalmat csak dologra, vagyis tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítására lehet kikötni. A Ptk. alapján tehát elidegenítési és terhelési tilalom követelésre vagy forgalomképes jogra vonatkozó jogok biztosítására nem alapítható.[9] Az elidegenítési és terhelési tilalom ennek alapján kizárólag valamely pénzkövetelés biztosítására nem létesíthető.[10]
Az ugyanakkor vethet fel értelmezési kérdéseket, hogy pontosan melyek azok a jogok, amelyek tulajdonjog tárgyára vonatkoznak. A tulajdonjog mellett a korlátolt dologi jogok is ebbe a körbe tartoznak, így például a jelzálogjog vagy a haszonélvezeti jog. A tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog abban az esetben is biztosítható elidegenítési és terhelési tilalommal, ha az nem dologi jogi, hanem kötelmi jogi természetű.[11] Ennek alapján vételi-, elővásárlási- vagy visszavásárlási jog is biztosítható a tulajdonos rendelkezési jogát korlátozó tilalommal.[12] Tekintettel a Ptk. 2016. évi módosítására,[13] illetve a Ptk. 6:99. §-ában foglalt fiducia-tilalom enyhítésére, annak sincs akadálya, hogy a felek biztosítéki céllal létesített vételi jogot, illetve visszavásárlási jogot biztosítsanak elidegenítési és terhelési tilalommal.
Kérdés továbbá, hogy szerződésben lehet-e vállalni olyan kötelezettséget, amely tartalmát tekintve forgalomképes jogra vagy követelésre vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalom. Álláspontunk szerint ennek nincs jogszabályi akadálya, ezt a tilalmat azonban közhiteles nyilvántartásba (így például a cégnyilvántartásba) nem lehet bejegyezni.[14] Emellett egy ilyen szerződéses tilalom megsértésének a jogkövetkezménye a szerződésszegés és nem a tilalomba ütköző rendelkezés relatív hatálytalansága. Egy ilyen szerződéses kötelezettségvállalás tehát nem lesz abszolút, dologi hatályú.
Követelések esetén emellett a Ptk. 6:195. §-ára is figyelemmel kell lenni. Ennek (1) bekezdése szerint ugyanis harmadik személlyel szemben hatálytalan a követelés engedményezését kizáró kikötés. Ez is a relatív hatálytalanság egy újabb esete a Ptk.-ban. A (2) bekezdés ezt azzal egészíti ki, hogy az (1) bekezdésben írt rendelkezés nem érinti az engedményező felelősségét az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért. Ennek alapján a felek szerződésben kizárhatják ugyan a köztük fennálló követelések engedményezését, ez a rendelkezés azonban harmadik személy (pl. az engedményes) irányában hatálytalan. A szerződéses tilalom megszegése a felek közötti viszonyban ugyanakkor szerződésszegésnek minősül.
Annak sincs akadálya, hogy a felek szerződésben társasági részesedéshez, így például kft. üzletrészhez kapcsolódóan kössenek ki elidegenítési és terhelési tilalmat, vagy a társasági részesedés jogosultjának rendelkezési jogát más módon korlátozzák. Mivel azonban a társasági részesedés nem dolog (kivéve a részvény), ezért a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) ilyen tilalomnak a cégnyilvántartásba való bejegyzését jelenleg nem teszi lehetővé.[15] Ebben az esetben is ugyanaz lesz tehát a jogi helyzet, mint más forgalomképes jogra vagy követelésre szerződésben vállalt tilalom esetén: ez a kötelezettségvállalás is csak felek közötti, kötelmi hatállyal bír, megsértése pedig szerződésszegésnek minősül.
A tulajdonos rendelkezési jogát kizáró vagy korlátozó tilalmak nem érintik a tulajdonosnak azokat a jogosultságait, amelyek gyakorlása nem jár sem a dolog elidegenítésével, sem pedig annak dologi hatályú megterhelésével.[16] Ennek alapján nincs szükség a tilalom jogosultjának a hozzájárulására a ranghely előzetes biztosításának (mint ténynek) az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzéséhez.[17]
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 17. § (3) bekezdése alapján az ingatlant terhelő jelzálogjoggal biztosított követelésre aljelzálogjog jegyezhető be. Az aljelzálogjog a zálogjoggal biztosított követelést terheli, amelynek tárgya a Ptk. 5:99. § (4) bekezdése alapján a zálogjog és az általa biztosított követelés. Az aljelzálogjog tehát bár bejegyezhető az ingatlan-nyilvántartásba, az nem az ingatlant, hanem az ingatlanon fennálló jelzálogjogot, valamint az ingatlan-jelzálogjoggal biztosított követelést együtt terheli.[18] Az ingatlanra bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom ezért nem akadálya az aljelzálogjog bejegyzésének.[19]
Az elidegenítési és terhelési tilalom járulékos jellegű jogintézmény. Ez azt jelenti, hogy a Ptk. nem teszi lehetővé annak önálló, biztosított jog nélkül való alapítását. Erről a Ptk. 5:31. § (1) bekezdésének második mondata külön is rendelkezik: ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál.[20] A járulékosság azt is jelenti, hogy mivel az elidegenítési és terhelési tilalom meghatározott jogok biztosításához kötött, így mindig meghatározható az a jogosult, akinek a jogát a tilalom védi.[21] A járulékosságból következik, hogy a biztosított jog átruházása esetén az azt biztosító tilalom is átszáll (más a helyzet, ha az átruházásra irányuló rendelkezés a tilalomba ütközött), a biztosított jog megszűnése esetén pedig a tilalom is megszűnik.
A járulékosság magyarázata, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom önálló, biztosított jogtól való függetlensége túlzott mértékben kötné meg a dolgok forgalmát, ami egyúttal ellentétes lenne a tulajdon egységes és absztrakt felfogásával, amelyen a Ptk. tulajdonjogi szabályai is nyugszanak.[22]
A biztosítéki szerep elmélyítése és ezen keresztül a hitelezési feltételek könnyítése fontos érv volt az elidegenítési és terhelési tilalom alkalmazási körének bővítése mellett. Menyhárd Attila ezzel kapcsolatban arra mutat rá, hogy a Ptk. a hitelezők pozíciójának javítása érdekében a korábbinál szélesebb körben lehetővé tett elidegenítési és terhelési tilalommal egyrészt könnyítheti a hitelhez jutást, másrészt elkerülhetővé teszi az adósra nézve még terhesebb biztosítékok alkalmazását.[23]
Az 1959-es Ptk. 114. § (3) bekezdése alapján a szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmisnek minősült. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, valamint, hogy a rendelkezésre jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű legyen, vagy a rendelkezés ellenérték nélkül történjen.
Más jogkövetkezmény érvényesült azonban abban az esetben, ha a szerződésen alapuló tilalom ingatlan-nyil-
- 191/192 -
vántartási bejegyzésére nem került sor (vagyis a tilalom nem volt dologi hatályú). Ekkor az ingatlannal a tilalomba ütköző módon rendelkező személy (jellemzően a tulajdonos) szerződésszegést követett el azzal a vele szerződő másik féllel szemben, akinek a jogát a tilalom biztosította. Ugyanez volt irányadó a nem dolgon létesített, hanem forgalomképes joghoz vagy követeléshez kapcsolódóan szerződésben vállalt elidegenítési és terhelési tilalom megsértése esetén is. A forgalomképes jogra vagy követelésre szerződésben kikötött rendelkezési tilalom vagy korlátozás megsértése esetén is megállapítható volt tehát a tilalom ellenére rendelkező fél szerződésszegése.[24]
A jogszabályon vagy bírósági határozaton alapuló tilalom megsértése az 1959-es Ptk. 114. § (2) bekezdése alapján minden esetben a rendelkező ügylet semmisségéhez vezetett, függetlenül attól, hogy a tilalom ingatlan esetén be volt-e jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba vagy sem.
Figyelembe kellett azonban venni az Inytv. vhr. 28. § (2) bekezdését is. Eszerint ugyanis, ha az elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezték, akkor szerződésen alapuló további jogokat csak a tilalom jogosultjának a hozzájárulásával lehetett szerezni. A jogirodalomban megjelent álláspont szerint ezért az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett, szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom megsértésének a jogkövetkezménye nem is a semmisséghez, hanem inkább az 1959-es Ptk. 215. § (1) bekezdése szerinti harmadik személy beleegyezéséhez kötött szerződéshez volt hasonló.[25] Eszerint ugyanis, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás volt szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jött létre, a felek azonban nyilatkozatukhoz kötve voltak. Ennek alapján az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző szerződés nem jött létre, a tilalom jogosultjának a beleegyező nyilatkozatáig pedig függő jogi helyzet alakult ki. Ezen időszak alatt a szerződő felek nyilatkozataikhoz kötve voltak és a szerződésből eredő igényeik nem évültek el. Az Inytv. vhr. 28. § (3) bekezdése szerint a tilalom jogosultjának a hozzájárulása az ingatlan-nyilvántartási kérelem pótolható hiányossága volt. Abban a másik esetben azonban, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okirat semmis volt ("nyilvánvaló érvénytelenség"), a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 51. § (1) bekezdése alapján a bejegyzési kérelmet hiánypótlásra való felhívás nélkül el kellett, hogy utasítsa.[26]
A korábbi polgári jogi szabályozáshoz képest a Ptk. a tilalomba ütköző rendelkezés hatálytalanságát mondja ki. A Ptk. 5:32. § (1) bekezdése alapján a tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Ez a relatív hatálytalanságnak a Ptk.-ban nevesített egy új esete.
A Ptk. alapján tehát a tulajdonos rendelkezési jogát kizáró vagy korlátozó tilalom megsértésének a jogkövetkezménye nem a semmisség, hanem a relatív hatálytalanság. Ez az új jogkövetkezmény nemcsak a szerződéssel létesített, hanem a jogszabályon vagy bírósági határozaton alapuló tilalmakra is vonatkozik.[27] Ezt a jogkövetkezményt emellett nemcsak az elidegenítési és terhelési tilalom megsértése esetén kell alkalmazni, hanem a tulajdonos rendelkezési jogát más módon korlátozó tilalmak esetén is.[28]
A Ptk. ezen túlmenően a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett, valamint a nyilvántartásba be nem jegyzett tilalmak között sem tesz különbséget jogkövetkezmények szempontjából.
Az új szabályozás hátterében az áll, hogy a hatálytalanság korlátozottabb beavatkozást jelent a felek közötti jogviszonyba, mint a semmisség kimondása. A Ptk. 5:32. § (1) bekezdése ezt tovább enyhíti annak lehetővé tételével, hogy a tilalommal biztosított jog jogosultja a tilalomba ütköző rendelkezéshez utólag hozzájárulhat. Ennek alapján ugyanis az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik.[29]
A Ptk. a relatív hatálytalanság jogkövetkezményének főszabálya alól három kivételt tesz:
a) a jóhiszemű és ellenérték fejében történő jogszerzés esetét,
b) az ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, szerződésen alapú elidegenítési
és terhelési tilalom esetét, valamint
c) az ingatlanon jogszabály vagy bírósági határozat alapján, ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetét.
A Ptk. 5:32. § (2) bekezdése alapján az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza. Ezzel a kivétellel a Ptk. a forgalomvédelmi igényekhez igazodva
- 192/193 -
relativizálja az elidegenítési és terhelési tilalom dologi hatályát.[30]
A Ptk. 5:32. § (2) bekezdésében írt kivétel elsődlegesen ingók esetében kerülhet alkalmazásra, összhangban az ingók nem tulajdonostól való tulajdonszerzésének a Ptk. 5:39. §-ában írt feltételeivel. Eszerint ugyanis a kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. A Ptk. 5:39. § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy a tulajdonjognak az ilyen módon történő megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az átruházás előtt keletkeztek, és amelyek fennállása tekintetében a tulajdonjogot szerző fél jóhiszemű volt. Az elidegenítési és terhelési tilalom tehát nem zárja ki ingók esetében a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés lehetőségét, sőt, ha az ingó tulajdonjogát megszerző harmadik személy a tilalom fennállás tekintetében jóhiszemű volt, akkor a dolgot terhelő tilalom megszűnik.[31] Lényeges különbség azonban a két rendelkezés között, hogy amíg a Ptk. 5:39. § (2) bekezdése csak kereskedelmi forgalomban kerülhet alkalmazásra, addig ez a tényállási elem a Ptk. 5:32. § (2) bekezdésében nem szerepel. Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző módon, ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzésére tehát kereskedelmi forgalmon kívül is sor kerülhet.
Mind a Ptk. 5:32. § (2) bekezdése, mind pedig a Ptk. 5:39. § (4) bekezdése szempontjából alapvető kérdés tehát, hogy ki tekinthető jóhiszeműnek. Az a személy valószínűleg nem, aki egy közhiteles nyilvántartásba bejegyzett tilalom ellenére próbál az érintett vagyontárgy felett jogot szerezni. Ingók esetében ez kevésbé releváns, hiszen kevés olyan közhiteles nyilvántartás van ma Magyarországon, amelyet ingókról vezetnek. A Ptk. 5:32. § (2) bekezdésének alkalmazása során azonban az ingatlanokra is figyelemmel kell lenni. Ingatlanoknál különösen fontos elvárás, hogy a közhiteles nyilvántartást vezető hatóság intézkedése következtében ne is kerülhessen sor a tilalomba ütköző ügylet alapján a jogváltozás bejegyzésére. Egyetértünk azzal az állásponttal, amely szerint gondot okozna, ha a tilalomba ütköző és ezért a tilalom jogosultjával szemben hatálytalan szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat alapján teljesíthető lenne az ingatlan-nyilvántartásba a bejegyzés.[32]
Ezzel is magyarázható a Ptk. 5:34. §-ában foglalt rendelkezés. Eszerint ugyanis ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály vagy bírósági határozat alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetén a tulajdonjog változása vagy az ingatlan megterhelése az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata alapján jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba.[33]
A Ptk. 5:34. §-ában foglalt kivétel értelmében tehát olyan jogok ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez, amelyeket az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés keletkeztet és amelyek az ingatlan tulajdonjogának a megváltozását vagy az ingatlan megterhelését eredményezik, a tilalom jogosultjának a hozzájáruló nyilatkozatára is szükség van. A tilalom jogosultjának a hozzájárulása a Ptk. 6:118. §-ában írt beleegyezéshez hasonló. A Ptk. alapján az is egyértelmű, hogy a tilalom jogosultjának a hozzájárulása utólag is megadható és ez esetben nem a rendelkezés (szerződés) ex tunc hatályú érvényessé válásáról van szó, hanem a bejegyzési akadály elhárulásáról, illetve a relatív hatálytalanság megszűnéséről.[34]
Továbbra is figyelemmel kell lenni azonban az Inytv. vhr. 28. § (3) bekezdésére is.[35] Ennek alapján az ingatlanügyi hatóságnak a szerződésen alapuló jogváltozások esetén vizsgálnia kell a célzott jogváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tilalomba való ütközését. A szerződéses jogváltozásra irányuló bejegyzési kérelemnek pedig erre tekintettel csak akkor adhat helyt, ha az nem ütközik az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tilalomba és ezt a tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata is kifejezésre juttatja. A tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata nélkül ezek az ingatlanra vonatkozó, szerződésen alapuló jogváltozások az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhetők be. Az Inytv. vhr. 28. § (3)
- 193/194 -
bekezdése alapján azonban a jogszabályon, bírósági vagy más hatósági határozaton alapuló jogváltozás bejegyzéséhez nincs szükség a tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozatára, így ezeknek a jogváltozásoknak a bejegyzését az ingatlanügyi hatóság az egyébként az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tilalomra hivatkozással nem tagadhatja meg.[36]
Ennek alapján a Ptk. 5:34. §-ában foglalt szabályt az Inytv. vhr. 28. § (3) bekezdésében írt rendelkezéssel együtt kell értelmezni és alkalmazni.
A Ptk.-ban főszabályként meghatározott jogkövetkezménnyel, a relatív hatálytalansággal kapcsolatban több kérdés is felmerül. Elsősorban az, hogy nem egyértelmű, hogy ebben az esetben mit is jelent pontosan a relatív hatálytalanság, vagyis, hogy ez alatt a jogkövetkezmény alatt mit is kell érteni.[37] Elidegenítési és terhelési tilalom megsértése esetén a relatív hatálytalanság tartalmának a meghatározása főként akkor okoz problémát, ha a tilalmat nem jegyezték be valamely közhiteles nyilvántartásba.
Mindez perjogi szempontból is bizonytalan helyzetet okozhat, hiszen felmerül a kérdés, hogy a jogosultnak milyen tartalmú keresetet kell benyújtania, illetve, hogy pontosan kikkel szemben is kell a keresetet benyújtania. Kérdés az is, hogy mi történik azt követően, ha a bíróság helyt ad a megállapításra irányuló keresetnek. A Ptk. más esetekben, ahol a relatív hatálytalanságot jogkövetkezményként nevesíti, ennek további speciális joghatásairól is külön rendelkezik. Így a Ptk. 6:120. § (3) bekezdése a fedezetelvonó szerződés körében kimondja, hogy a harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles. Ez tehát egy olyan jellegű tűrési kötelezettség, mint amely a zálogkötelezettet is terheli.[38]
Ehhez hasonlóan a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése is pontosan meghatározza, hogy mi a relatív hatálytalanság tartalma és következménye az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés esetén. A hatálytalanságból eredő igényeket az elővásárlásra jogosult a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül érvényesítheti azzal a feltétellel, hogy az igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz, és igazolja teljesítőképességét. Ebben az esetben tehát a relatív hatálytalanság megállapítása mellett arra is sor kerül, hogy a szerződés az eladó és az elővásárlásra jogosult között létrejön.[39]
Tőkey Balázs is kiemeli, hogy a relatív hatálytalanság a tényleges jogkövetkezmények meghatározása nélkül értelmezhetetlen. Tőkey álláspontja szerint a Ptk. 5:32. § (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy abban nem relatív hatálytalanságról, hanem a Ptk. 6:118. §-a szerinti hatálytalanságról van szó, és az ez alapján történt teljesítésekre az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit - ebben az esetben elsősorban az eredeti állapot helyreállítását - kell megfelelően alkalmazni a Ptk. 6:119. § (2) bekezdése alapján.[40]
Álláspontunk szerint azonban a Ptk. 5:32. § (1) bekezdése nem azonos esetet szabályoz, mint a Ptk. 6:118. §-a. A Ptk. 6:118. § (1) bekezdése szerint, ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá. Ebben az esetben tehát a felek közötti szerződés hatálytalanságáról van szó, mégpedig olyan formában, hogy jogszabály támaszt további feltételt a szerződés abszolút hatályosságához (harmadik személy beleegyezését, illetőleg hatóság jóváhagyását írva elő).[41] Ezzel szemben a Ptk. 5:32. § (1) bekezdése nem a felek közötti szerződés hatálytalanságáról rendelkezik, hanem az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalanságát mondja ki. Ebben az esetben tehát nem a tulajdonát átruházó vagy azt megterhelő személy és a vele szerződést kötő másik személy között létrejött szerződés hatálytalanságát állapítja meg a Ptk., hanem az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkező ügylet hatálytalanságát mondja ki azzal a harmadik személlyel szemben, akinek a jogát a tilalom biztosítja. Amennyiben a tilalommal védett jog jogosultja - aki természetszerűleg nem alanya a tilalomba ütköző rendelkezéshez kapcsolódó szerződésnek - utóbb a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatot tesz, akkor a tilalomba ütköző rendelkezés válik hatályossá. A tilalomba ütköző rendelkezéshez kapcsolódó szerződés hatályossága vagy hatálytalansága azonban ebben a vonatkozásban nem merül fel, így a tilalommal biztosított jog jogosultjának a hozzájáruló nyilatkozata sem ezt a szerződést teszi hatályossá. Ebből következően pedig az elidegenítési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalansága esetén a Ptk. 6:119. § (2) bekezdése sem kerülhet alkalmazásra. Ez a szakasz ugyanis azt mondja ki, hogy a hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre kell az érvénytelen szerződés
- 194/195 -
jogkövetkezményeit megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben azonban a felek közötti teljesítésre egy hatályos szerződés alapján került sor, nem pedig az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes (és ezért hatálytalan) rendelkezés alapján.
További fontos különbség a Ptk. 5:32. § (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 6:118. § (1) bekezdésében írt két eset között, hogy az utóbbi egy olyan esetet szabályoz, amikor a szerződés megkötésének időpontjától kezdve hatálytalan, a harmadik személy beleegyezése vagy a hatóság jóváhagyása következtében azonban utóbb hatályossá válik. Ez az utóbb hatályossá válás azonban visszahat a szerződés megkötésének az időpontjára, a Ptk. 6:118. § (1) bekezdése szerint ugyanis a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá. A Ptk. 5:32. § (1) bekezdésében írt esetben azonban az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés ugyan hatálytalan azzal szemben, akinek a jogát a tilalom biztosítja, ha azonban ez a személy semmit nem tesz és nem érvényesíti az ebből fakadó igényét, akkor a rendelkezés valójában hatályos marad. A tilalommal biztosított jog jogosultjának a döntésétől függ tehát, hogy hatálytalanná teszi-e a tilalommal ellentétes rendelkezést. A Ptk. 5:32. § (1) bekezdése ugyan kifejezetten lehetővé teszi, hogy a tilalommal biztosított jog jogosultja a tilalommal ellentétes rendelkezést - a rendelkezés jogosultjához intézett - hozzájáruló nyilatkozattal hatályossá tegye, a tilalomba ütköző rendelkezés azonban valójában akkor is kifejti a joghatását, ha az arra jogosult hozzájáruló nyilatkozatot ugyan nem tesz, de nem is érvényesít igényt a tilalommal ellentétes rendelkezés jogosultjával szemben. Ebből a szempontból a relatív hatálytalanság esetei a megtámadhatósági esetekkel mutatnak hasonló vonásokat.
Tőkey emellett azt is problémásnak tartja, hogy a Ptk. nem tartalmaz időbeli korlátozást azzal kapcsolatban, hogy a tilalom jogosultja meddig érvényesítheti igényét a feleknek a javára szóló tilalomba ütköző rendelkezése miatt. Az igényérvényesítés időbeli korlátozása mellett szerinte ugyanazok az érvek hozhatók fel, mint például az elővásárlási jog megsértése vagy a fedezetelvonó szerződés kapcsán. Erre tekintettel álláspontja szerint az elidegenítési és terhelési tilalom megsértésének jogkövetkezményeként célszerűbb megoldás lenne a megtámadási jog biztosítása a tilalom jogosultja részére.[42]
Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy bár a Ptk. 5:32. § (1) bekezdése valóban nem ír elő külön igényérvényesítési határidőt, ellenkező törvényi rendelkezés hiányában viszont erre az esetre is irányadóak az elévülés szabályai. A Ptk. 6:22. § (1) bekezdése ugyan a követelések elévüléséről rendelkezik, ezt azonban kiterjesztően kell értelmezni, és az elévülési szabályokat valamennyi kötelmi jogi igény esetén alkalmazni kell.[43] Valójában az elévülés intézménye ennél is szélesebb körben kerül alkalmazásra,[44] hiszen nemcsak a kötelmi jogi igények, hanem a nem kötelmi jellegű jogügyletekből - így a dologi jogi rendelkező ügyletekből - eredő igények is elévülhetnek.[45] Ennek alapján pedig a Ptk. 5:32. § (1) bekezdésében írt esetben az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés relatív hatálytalanságát megalapozó igény is öt év alatt évül el. Ezzel kapcsolatban egyetértünk Tőkey Balázs álláspontjával, amely szerint indokolt lenne ennek az igénynek az érvényesítésére a Ptk.-ban az ötéves elévülési időnél jelentősen rövidebb határidőt előírni.[46]
További kérdéseket vet fel a Ptk. 5:34. §-a, amely kizárólag az ingatlanokhoz kapcsolódó tilalmakról szól. A Ptk. az elidegenítési és terhelési tilalom szabályai körében az ingatlan-nyilvántartáson kívül más közhiteles nyilvántartásokra nem is utal. Kérdéses egyrészt tehát az, hogy más közhiteles vagy egyéb nyilvántartásokba az elidegenítési és terhelési tilalmat egyáltalán be lehet-e jegyezni.
Ha az adott (ingó) dologról közhiteles nyilvántartást vezetnek (pl. légi járművekről vezetett lajtrom vagy az úszólétesítmények közhiteles nyilvántartása), akkor abba az elidegenítési és terheli tilalomnak is bejegyezhetőnek kell(ene) lennie. Más azonban a helyzet a társasági részesedésekkel (így a kft. üzletrésszel) kapcsolatban, ezek ugyanis a Ptk. szabályai szerint nem lehetnek tulajdonjog tárgyai.[47] Ennek megfelelően a cégnyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalom nem jegyezhető be. Kérdéses továbbá a tilalomnak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyezhetősége is.
Ezzel kapcsolatban Tőkey Balázs veti fel azt a kérdést, hogy a Ptk. szabályozása miért nincs tekintettel arra, hogy az adott vagyontárgy esetében van-e közhiteles nyilvántartás vagy nincs. Tőkey ezért javasolja, hogy valamennyi vagyontárgy (és nemcsak az ingók) esetén legyen lehetőség az elidegenítési és terhelési tilalomnak a megfelelő
- 195/196 -
nyilvántartásba való feljegyzésére. Ez a feljegyzési (bejegyzési) lehetőség a hitelbiztosítéki nyilvántartásra is kiterjedne.[48]
A Ptk. alapján a dologi hatályú elidegenítési és terhelési tilalom megsértése kapcsán érvényesülő általános jogkövetkezmény a tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalansága azzal szemben, akinek a jogát a tilalom biztosítja. A relatív hatálytalanság ezen új esetének a pontos tartalmát csak úgy tudjuk meghatározni, ha a tulajdon-átruházási ügylet sajátos jogi természetéből indulunk ki.[49]
Ehhez kapcsolódóan pedig különbséget kell tenni az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes (és ezért a tilalommal biztosított jog jogosultjával szemben hatálytalan) rendelkezés, valamint a tilalommal érintett dolog tulajdonosa és az adott dologra jogot szerző harmadik személy között létrejött szerződés között. Ennek a szerződésnek a hatályossága ugyanis a Ptk. 5:32. §-ában írt tényállás körén kívül esik, annak vizsgálata ebben az esetben tehát nem merül fel.
A relatív hatálytalanság jelentésének és tartalmának a meghatározása során Menyhárd Attila abból indul ki, hogy a szerződések harmadik személyek irányában nem lehetnek hatályosak.[50] Amennyiben ugyanis a szerződések a feleken kívülálló minden más jogalany irányában hatályosak lennének, akkor ezeket abszolút szerkezetű jogviszonyoknak kellene tekintenünk. A kötelmek relatív szerkezete azonban éppen a harmadik személyekkel szembeni joghatály hiányát írják le. Ennek alapján tehát a Ptk. a relatív hatálytalanság eseteiben nem a szerződéses kötelezettségvállalás harmadik személyekkel szemben fennálló vagy ezt kizáró hatályáról akar rendelkezni, hiszen ez kizárólag a szerződő felek egymás közötti jogviszonyára vonatkozik. Nem a szerződésnek a harmadik személyek irányában való hatályosságáról vagy hatálytalanságáról van szó, hanem arról, hogy a szerződés által eredményezett joghatás, vagyis a szerződés alanyai közötti vagyonmozgás harmadik személyek irányában megtörténtnek tekintendő-e vagy sem. Mindez a dologi hatályú elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés esetén Menyhárd szerint azt jelenti, hogy a tilalom jogosultja irányában nem tekintjük bekövetkezettnek a rendelkezés folytán létrejött változást a jogosulti pozícióban. Úgy kell tehát tekinteni, mintha a tulajdonjog átruházása a tilalom jogosultja irányában nem következett volna be.[51]
A relatív hatálytalanság pontos tartalmának a megértéséhez ennek alapján a tulajdonátruházás sajátos, kettős jogügyleti rendszeréből, illetve abból kell kiindulni, hogy a Ptk. nem tartalmaz általános jogügyleti (vagyis minden jogügyletre kiterjedő) szabályozást. Ilyen általános - illetőleg speciális dologi jogi jogügyleti - szabályok hiányában pedig az egyetlen lehetséges kodifikációs megoldás az lehetett, hogy a Ptk. kötelmi jogi, pontosabban szerződési jogi szabályként fogalmaz meg olyan joghatásokat, amelyek valójában a dologi jogi (rendelkező) jogügyletre vonatkoznak. Ennek alapján pedig - egyetértve Menyhárd Attila álláspontjával - a szerződés relatív hatálytalanságát előíró tényállások valójában nem a szerződés, hanem a dologi rendelkező ügylet relatív hatálytalanságát fogalmazzák meg. Nem a kötelmi jogi szerződés az, amely harmadik személyek irányában hatálytalan, hanem a tulajdonjog (illetve a követelés) átszállása, ami ennek alapján a sérelmet szenvedett fél irányában nem következik be. Az átruházás alapján szerző fél tulajdonszerzése (tulajdonjoga) lesz tehát relatíve hatálytalan, a kötelmi jogi szerződés azonban semmiképpen sem lehet az.[52]
Hasonló következtetésre juthatunk a német jog elemzése alapján is. A német BGB az általános részben (Allgemeiner Teil) szabályozza a tulajdonjoghoz kapcsolódó különböző rendelkezési tilalmakat. A BGB három típusú rendelkezési tilalmat ismer:
a) törvényen alapuló rendelkezési tilalom (Gesetzliches Veräußerungsverbot);[53]
- 196/197 -
b) bírósági vagy más hatósági aktuson alapuló rendelkezési tilalom (Behördliches Veräußerungsverbot);
c) jogügyleten alapuló rendelkezési tilalom (Rechtsgeschäftliches Verfügungsverbot).
A BGB 135. §-a alapján, ha egy vagyontárgyról[54] való rendelkezés egy törvényi átruházási tilalomba ütközik, amely tilalom meghatározott személyek védelmét célozza, akkor ez a rendelkezés ezen személyekkel szemben hatálytalan. A BGB 136. §-a alapján ugyanez a szabály irányadó a bírósági vagy más hatósági aktuson alapuló átruházási tilalommal ellentétes rendelkezés esetén is. A BGB alapján tehát a törvényen, bírósági vagy hatósági aktuson alapuló rendelkezési (átruházási) tilalmak megsértésének a jogkövetkezménye a rendelkezés relatív hatálytalansága a tilalom által védett személlyel vagy személyekkel szemben.
A jogügyleten alapuló tilalommal kapcsolatban a BGB 137. §-a azt mondja ki, hogy egy átruházható joggal való rendelkezési jogosultságot jogügylettel sem kizárni, sem korlátozni nem lehet. Ez azonban nem érinti annak a (jogügyleti) kötelezettségvállalásnak a hatályosságát, amely egy átruházható joggal való rendelkezés tilalmát mondja ki. Ennek alapján a német jog ebben az esetben nem a tilalommal ellentétes rendelkezés relatív hatálytalanságát mondja ki, hanem kártérítési igényt megalapozó tényállásnak tekinti ezt az esetet.[55]
A német jogtudományban is komoly viták folytak a relatív hatálytalanság pontos tartalmát illetően.[56] A ma is többséginek tekintett álláspont szerint a rendelkezési (átruházási) tilalomba ütköző rendelkezés valójában a tulajdon egy sajátos felosztásához vezet. Ennek alapján ugyanis a tilalommal ellentétes rendelkezés jogosultjaként jogot szerző személy mindenkivel szemben tulajdonossá válik, a tilalommal védett jog jogosultjával szemben azonban nem. A tilalommal biztosított jog jogosultja irányában ugyanis továbbra is a tulajdonát a tilalomba ütköző rendelkezéssel átruházó személyt kell tulajdonosnak tekinteni.[57]
A relatív hatálytalanság következményeként tehát a német jog szerint is egy sajátos relatív tulajdon jön létre. Ennek alapján - bizonyos eljárásjogi korlátok mellett - elismerik a tilalommal védett jog jogosultja számára a közvetlen hozzáférés jogát az átruházott vagyontárgyra vonatkozóan. Ez ingatlanok esetén végső soron a jogszerző tulajdonjogának a törlését és a tilalommal védett jog jogosultja tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartási bejegyzését jelenti,[58] ingók esetén pedig a dolog kiadását a sérelmet szenvedett személy javára.[59] Amennyiben a tilalommal védett jog jogosultja először polgári perben érvényesíti az igényét, akkor elsődlegesen az átruházót kell perelnie. A német perjog azonban elismeri az átruházó és a jogszerző együttes perlésének a lehetőségét is, azt azonban nem, hogy a tilalommal védett jog jogosultja közvetlenül a jogszerző ellen indítson keresetet.[60]
A jóhiszeműség ebben az esetben a rendelkezési tilalom fennállásának a hiányára kell, hogy vonatkozzon. A német jog alapján ugyanakkor nincs lehetőség jóhiszemű jogszerzésre, ha a tilalom a telekkönyvbe bejegyzésre került. A forgalomképes jogoknak és a követeléseknek az átruházása esetén jóhiszemű jogszerzés ebben az esetben sem lehetséges.[61]
A német jog elismeri annak a lehetőségét, hogy jogszerző ellen a tulajdonába került vagyontárgyra - harmadik személy által - megindítható a végrehajtási eljárás, ennek során azonban a tilalommal védett jog jogosultja kifogást érvényesíthet. A fizetésképtelenségi eljárásban ugyanakkor erre már nincs lehetősége, vagyis ebben az eljárásban a tilalom nem érvényesül.[62]
Az előzőekben kísérletet tettünk annak meghatározására, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom megsértése esetén a relatív hatálytalanság pontosan mit is jelent. Ennek során eljutottunk annak megállapításáig, hogy a relatív hatálytalanság tulajdonképpen valamennyi esetben a tulajdonjog sajátos felosztását, relativizálódását eredményezi.[63]
A szerződés relatív hatálytalanságát megfogalmazó
- 197/198 -
tényállások tehát valójában nem a kötelmi jogi szerződés, hanem a dologi jogi rendelkező ügylet relatív hatálytalanságát fogalmazzák meg. Ennek alapján pedig a tulajdonjog átszállása a sérelmet szenvedett fél irányába nem következik be. A dologi jogi ügylet és az ahhoz kapcsolódó tulajdonjog átszállás relatív hatálytalansága következtében a sérelmet szenvedett fél a követelését úgy érvényesítheti, mintha az egyébként mindenki más irányában hatályosan átruházott tulajdon még mindig az átruházó fél vagyonába tartozna. A tulajdont szerző fél tehát tulajdonos lesz, de tulajdonjoga a relatív hatálytalanságot kimondó rendelkezéssel védett személy felé nem hatályos.[64]
Problémát okoz azonban, hogy a Ptk. szóhasználata a relatív hatálytalansággal kapcsolatban nem konzekvens. A Ptk. 5:32. § (1) bekezdése az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalanságát mondja ki, azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. A Ptk. 6:120. § (1) bekezdése azonban annak a szerződésnek a hatálytalanságáról rendelkezik, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták. A Ptk. 6:223. § (1) bekezdésében szintén a szerződés hatálytalanságról van szó.[65]
További nehézséget jelent, hogy a relatív hatálytalanság új eseteinél nem állapítható meg pontosan, hogy a jogosult milyen igényt támaszthat a másik féllel szemben és mit kérhet tőle a bíróságtól. Ebből a szempontból valóban egyértelműbb helyzetet teremtene, ha a törvény a relatív hatálytalanság bizonyos eseteiben alkalmazni rendelné a Ptk. 6:118. §-át, mert ez alapján meg lehetne határozni, hogy a jogosult pontosan mit is követelhet.
Ez viszont elvezet ahhoz a jogirodalomban megjelent felvetéshez, amely szerint a relatív hatálytalanság törvényben szabályozott eseteiben (vagy legalábbis egyes eseteiben) valóban nem lenne-e célszerűbb a megtámadhatóságot előírni.[66] Erre példa lehet a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §-a, amely a Ptk. 6:120. §-ához hasonló tényállásokat szabályoz, a relatív hatálytalanság helyett azonban a szóban forgó szerződés vagy más jognyilatkozat megtámadhatóságát mondja ki. A megtámadhatóság egyértelműbb és jobban kezelhető helyzetet teremtene - többek között - a terhelési tilalomba ütköző elzálogosítás esetén is. A megtámadásra természetesen egy rövidebb határidőt kellene a Ptk.-nak biztosítania.
Mindez azt támasztja alá, hogy indokolt lenne a relatív hatálytalansággal alaposabban foglalkozni.[67] A relatív hatálytalanság dogmatikai alapjainak részletesebb kidolgozása során figyelemmel kellene lenni a jogintézményt érintő elhatárolási kérdésekre is, így mindenekelőtt az érvénytelenség és a relatív hatálytalanság közötti különbségekre.[68] Különösen a megtámadhatóság és a relatív hatálytalanság elhatárolása vet fel kérdéseket, hiszen a két jogkövetkezmény határai több esetben is elmosódnak.[69] ■
JEGYZETEK
[1] A "rendhagyó biztosíték" kifejezés azokat a jogintézményeket jelöli, amelyek a hagyományos szerződéses biztosítékokon túlmenően szintén az adóst terhelő kötelezettség (jellemzően pénzfizetési kötelezettség) kikényszerítésére szolgálnak. Ld.: Leszkoven László: Szerződéses biztosítékok változása az új Ptk.-ban. Gazdaság és Jog, 2014/2. sz. 4.
[2] Horváth S. Attila - Koltai József - Nádasdy Bence: Projekt- és beruházásfinanszírozás Magyarországon. Alinea Kiadó, Budapest, 2019. 304.
[3] A szerződéses biztosítékok direkt és indirekt hatásairól ld. Szalai Ákos: A magyar szerződési jog gazdasági elemzése. Ľ Harmattan Kiadó, Budapest, 2013. 277-278.
[4] Horváth - Koltai - Nádasdy: i.m. 304.
[5] A hitelnyújtó bankokat képviselő jogászok, valamint az összetett finanszírozási ügyletek létrehozásában részt vevő ügyvédi irodák többsége már a Ptk. megalkotása előtti években is folyamatosan jelezték, hogy problémát jelentett, hogy az 1959-es Ptk. nem tette lehetővé az elidegenítési és terhelési tilalomnak a finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó, biztosítéki célú felhasználását. Ld. Nádasdy Bence - Horváth S. Attila - Koltai József: Strukturált finanszírozás Magyarországon. Alinea Kiadó, Budapest, 2011. 325.
[6] Felmerülhet a kérdés, hogy az örökhagyó végrendelettel alapíthat-e a hagyaték tárgyát képező dologra vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalmat. Több érv is amellett szól, hogy ezt az örökhagyó nem teheti meg, vagyis, hogy végintézkedésben nem lehet ilyen tilalmat kikötni.
[7] A terhelési tilalom lehet generális, vagyis ezzel bármilyen teheralapítás kizárható, de vonatkozhat csupán valamely meghatározott teherre is (pl. jelzálogjogra vagy haszonélvezetre). Ld. Anka Márton: Az elidegenítési és terhelési tilalom. In: Bodzási Balázs (szerk.): Hitelbiztosítékok. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2016. 48.
[8] Az 1959-es Ptk. 114. § (1) bekezdése a tulajdonos rendelkezési jogát korlátozó vagy kizáró más tilalom keletkezését csak jogszabály vagy bírósági határozat alapján ismerte el.
[9] Menyhárd Attila: A tulajdonjog. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. kötet. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 970.
[10] A gyakorlati igények alapján merült fel az arra vonatkozó javaslat, hogy a Ptk.-ból maradjon el az a korlátozás, amely alapján a rendelkezési jogot érintő tilalmat kizárólag tulajdonjog tárgyára (vagyis dologra) vonatkozó jog biztosítása céljából lehet alapítani. Erről ld. Tőkey Balázs: A szerződések hatásai harmadik személyekre - a harmadik személyek érdekeinek megfelelő és az azokat sértő szerződések. Wolters Kluwer, Budapest, 2020. 226.
[11] Menyhárd (2014): i.m. 970.
[12] Anka: i.m. 47.
[13] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény
[14] Ingatlanok és lajstromozott ingók esetén az elidegenítési és terhelési tilalmat be lehet jegyezni a megfelelő közhiteles nyilvántartásba. A közhiteles nyilvántartásba való bejegyzés azonban minden esetben csupán deklaratív hatályú, nem feltétele a tilalom létrejöttének. Még ingatlanok esetén sem a nyilvántartási bejegyzés keletkezteti tehát a tilalmat. A bejegyzés a tilalom nyilvánosságát, megismerhetőségét szolgálja és ezen keresztül kizárhatja a tilalommal terhelt dolgot megszerző harmadik személy jóhiszeműségét. Ld. Anka: i.m. 49.
[15] A gyakorlatban felmerült az igény arra vonatkozóan, hogy a társasági részesedésekhez kapcsolódó elidegenítési és terhelési tilalom a cégnyilvántartásba bejegyezhető legyen. Ennek törvényi szinten történő kimondása azonban nem állna összhangban a Ptk. hatályos rendelkezéseivel.
[16] További kérdéseket vethet fel a bérbeadás. A bérbeadás ugyan sem a dolog elidegenítésével, sem annak megterhelésével nem jár, de kétségkívül érinti a biztosítékul szolgáló vagyontárgy állagát. Erre tekintettel célszerű a bérbeadást vagy a hitelszerződésben (kölcsönszerződésben), vagy pedig az azt biztosító zálogszerződésben külön is rendezni. Erre adott esetben az okiratot készítő ügyvédnek, illetve közjegyzőnek is érdemes felhívni a felek figyelmét.
[17] A tilalom létrejöttét követően történt feljegyzéssel előzetesen biztosított ranghelyre történő jelzálogjog bejegyzéséhez azonban már szükséges a tilalom jogosultjának a hozzájárulása, hiszen ez már az ingatlan tényleges megterhelését jelenti. Ld. Anka: i.m. 48-49.
[18] Az alzálogjog valójában egy sajátos törvényes zálogjog, amely az ingatlan-nyilvántartásba, illetve a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés nélkül is, a törvény erejénél fogva létrejön. Ezt mondja ki a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvény 7. § (1a) bekezdése is.
[19] Anka: i.m. 49.
[20] Ezt ismétli meg az Inytv. vhr. 28. § (2) bekezdése is. Eszerint ugyanis az elidegenítési és terhelési tilalomra, valamint az elidegenítési tilalomra vonatkozó feljegyzésben fel kell tüntetni azt a jogot, amelynek biztosítására a tilalom szolgál és a tilalom jogosultjának adatait.
[21] Menyhárd (2014): i.m. 970.
[22] Menyhárd Attila: Dologi jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 198.
[23] Menyhárd (2007): i.m. 197.
[24] Menyhárd (2007): i.m. 198.
[25] Anka: i.m. 51.
[26] Anka: i.m. 51.
[27] A Ptk. 5:33. §-a alapján a jogszabályban vagy bírósági határozattal meghatározott személyek javára megalapított elidegenítési és terhelési tilalomra a szerződéssel létesített elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
[28] A Ptk. 5:32. § (3) bekezdése alapján az elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha a dolgon csak elidegenítési tilalom áll fenn, vagy ha a rendelkezés jogát a tilalom más módon korlátozza.
[29] A gyakorlat már az 1959-es Ptk.-hoz kapcsolódóan is elismerte annak a lehetőségét, hogy a tilalommal védett jog jogosultjának a rendelkezéshez való - akár utólagos - hozzájárulása esetén az elidegenítési és terhelési tilalomba ütközés miatt a rendelkezés semmissége nem volt megállapítható. Ld.: Menyhárd (2007): i.m. 198.
[30] Menyhárd (2014): i.m. 972.
[31] A Ptk. 5:32. § (2) bekezdése ugyan nem mondja ki, hogy a tilalommal terhelt dolog ellenérték fejében történő, jóhiszemű megszerzése esetén a tilalom megszűnik, ingók esetén azonban a tilalom megszűnése a Ptk. 5:39. § (4) bekezdéséből is következik. Ennek viszont az a feltétele, hogy az ellenérték fejében és jóhiszeműen történő jogszerzésre kereskedelmi forgalomban kerüljön sor. Ingatlanoknál a Ptk. 5:175. § (2) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogot és fel nem jegyzett tényt a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző személlyel szemben nem lehet érvényesíteni. Ebben az esetben tehát az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége a jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző személyt védi. A dolgot terhelő tilalom megszűnése azonban a tulajdonjog megszerzésének eredeti szerzésmódjai jellegéből is következik. Ez alól ugyanakkor az elbirtoklás részben kivételt képez. Ingók elbirtoklásánál ugyanis a tilalom megszűnésének az is feltétele, hogy az elbirtokló a tilalom fennállása tekintetében jóhiszemű legyen [Ptk. 5:44. § (2) bekezdés]. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett terhek és jogok viszont az elbirtoklás következtében sem szűnnek meg, azok tehát az elbirtokló által megszerzett tulajdonjogot is terhelik. Ld. Menyhárd (2014): i.m. 999.
[32] Anka: i.m. 52.
[33] Mindebből még nem következik az, hogy az ingatlant terhelő, szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat kötelező is lenne bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Ez csak amiatt célszerű, mert bejegyzés hiányában a Ptk. 5:32. § (2) bekezdése alapján az ellenérték fejében szerző jóhiszemű harmadik személyekkel szemben a jogosult ezt a jogát nem tudja érvényesíteni.
[34] Anka: i.m. 52.
[35] Inytv. vhr. 28. § (3) bekezdés: "Ha elidegenítési és terhelési tilalmat, elidegenítési tilalmat, rendelkezés jogát egyéb módon korlátozó tilalmat jegyeztek fel, szerződésen alapuló további jogokat csak a tilalom jogosultjának hozzájárulásával lehet bejegyezni. Nem szükséges a tilalom jogosultjának hozzájárulása a végrehajtási jog bejegyzéséhez."
[36] Anka: i.m. 52.
[37] Vékás Lajos is felhívja arra a figyelmet, hogy a relatív hatálytalanság szankciójának az értékelésénél észre kell venni az intézmény jogdogmatikai különlegességét. A relatív hatálytalanság szankciós alkalmazásának eseteiben a törvény mintegy bevonja az illető harmadik személyt a jogviszonyba, azért, hogy az ő jogos érdekét védeni tudja. Ld. Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 152.
[38] A fedezetelvonó szerződés esetén ugyanakkor a rosszhiszeműség mechanikus értelmezése vet fel komoly jogalkalmazási problémákat. Erről ld. Fabók Zoltán: Lehet-e fedezetelvonó a visszterhes szerződés? (A rosszhiszeműség tartalmáról). Gazdaság és Jog, 2014/3. sz. 14-18.
[39] A már megkötött adásvételi szerződés érvényes és hatályos marad, de azt az eladó nyilvánvalóan nem fogja tudni teljesíteni, így az eredeti vevő szerződésszegés címén léphet fel vele szemben.
[40] Tőkey: i.m. 228.
[41] Vékás (2016): i.m. 150.
[42] Tőkey: i.m. 228.
[43] Vékás Lajos: A kötelmek közös szabályai. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1328.
[44] A német BGB 194. § (1) bekezdése szerint az a jog, amely alapján valaki egy másik személytől tevést/cselekvést vagy tartózkodást/abbahagyást követelhet (igény), elévülés alá esik [Das Recht, von einem anderen ein Tun oder Unterlassen zu verlangen (Anspruch), unterliegt der Verjährung]. A BGB-nek az elévülésre vonatkozó rendelkezései az általános részben (nem pedig a kötelmi jog általános részében) találhatóak, így nem is véletlen, hogy a német kódex nem a kötelmi igények (és főként nem a követelések) elévüléséről rendelkezik.
[45] Külön kérdés a dologi jogok, illetve az azokból származó igények, így például a zálogjoghoz kapcsolódó kielégítési jog elévülése. Vékás Lajos álláspontja szerint az abszolút szerkezetű jogviszonyból eredő védelmi igények nem évülnek el. Ld. Vékás: i.m. 1328.
[46] Tőkey: i.m. 229.
[47] A Ptk. 5:14. § (2) bekezdése alapján a részvény mint értékpapír dolognak minősül és így tulajdonjog tárgya lehet.
[48] Tőkey: i.m. 228.
[49] Menyhárd (2014): i.m. 980-981. A kötelmi és a dologi ügylet szétválasztása maga után vonja azt is, hogy a tulajdon-átruházással való megszerzéséhez a jogcím, azaz az elkötelező kötelmi szerződés mellett az ingó dolog birtokának átruházása is szükséges. Ingók esetén tehát a tulajdon a birtokátruházással száll át. Ingatlanok esetén azonban a dologi jogi jogosultság ügyleti természetű keletkezése és változása nem a birtokállapot változásához, hanem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez kötött. Ingatlanok esetén tehát a birtokátruházásnak a jogváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges bejegyzési engedély feleltethető meg, mert a tulajdonjog átszállását eredményező mozzanat maga már hatósági aktus.
[50] Ezt emeli ki Vékás Lajos is, aki szerint a szerződésnek fogalmilag eleve csak a felek között van hatálya, és kívülállókra, harmadik személyekre jogilag értékelhetően se pozitív, sem negatív hatása nincs. A harmadik személyekkel szembeni hatálytalanságot tehát a törvénynek ki sem kellene mondania. Ld. Vékás (2016): i.m. 152.
[51] Menyhárd Attila: Relatív hatálytalanság, relatív tulajdon. In: Pusztahelyi Réka (szerk.): Miskolci konferenciák 2016-2018. A Polgári Jogot Oktatók XXII. és XXIV. Országos Találkozójának válogatott tanulmányai. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2018. 211. Ugyanezt jelenti a relatív hatálytalanság az engedményezési tilalomba ütköző rendelkezés esetén is, vagyis úgy kell tekinteni, mintha a követelés engedményezésére a jogosult irányában nem került volna sor.
[52] Menyhárd (2018): i.m. 220.
[53] A német jogirodalomban a BGB 135. és 136. §-aiban írt átruházási tilalom (Veräußerungsverbot) fogalmát tágabb értelemben használják és rendelkezési tilalmat (Verfügungsverbot) értenek alatta. Ld. Palandt Bürgerliches Gesetzbuch. 63. Auflage, Verlag C.H. Beck, München, 2004. 126.
[54] A BGB 135. §-a a vagyontárgy (Gegenstand) és nem a dolog (Sache) kifejezést használja.
[55] Franz Dorn: §§ 134-137. Nichtigkeit I. In: Mathias Schmoeckel - Joachim Rückert - Reinhard Zimmermann (Hrsg.): Historisch-kritischer Kommentar zum BGB. Band I. Allgemeiner Teil §§ 1-240. Mohr Siebeck, Tübingen, 2003. 680., továbbá Palandt Bürgerliches Gesetzbuch, 127.
[56] Átfogó áttekintést ld. Dorn: i.m. 681-685.
[57] Dorn: i.m. 687. A német jogirodalomban ezt a ma is többséginek tekintett álláspontot Gottlieb Planck fogalmazta meg először 1898-ban megjelent BGB kommentárában.
[58] Ennek jogalapját a BGB 888. § (2) bekezdése külön is rögzíti.
[59] A relatív tulajdon elmélete alapján ingók esetében a tilalommal védett jog jogosultja nem fordulhat közvetlenül a jogszerzővel szemben. Elsőként az átruházóval szemben kell fellépnie és tőle kell követelnie a dolog kiadására vonatkozó igény (Herausgabeanspruch) rá történő átruházását. Erről az igényről a BGB 985. §-a rendelkezik. Ennek magyarázata az, hogy a relatív hatálytalanság következtében a sérelmet szenvedett személy irányában továbbra is az átruházó jogosult rendelkezni a tulajdonnal, így annak kiadását is ő követelheti a dolog birtokosától (vagyis a jogszerzőtől). Ld. Dorn: i.m. 688.
[60] Palandt Bürgerliches Gesetzbuch, 126.
[61] Jóhiszemű jogszerzésre kizárólag dolgok átruházása esetén van lehetőség, jogok és követelések átruházása, engedményezése esetén azonban nincs.
[62] Palandt Bürgerliches Gesetzbuch, 126.
[63] A tulajdon relativizálódása megjelenik egy másik rendhagyó biztosíték, a tulajdonjog-fenntartás esetén is. A tulajdonjog-fenntartás a gyakorlatban hasonló szerepet tölt be, mint az elidegenítési és terhelési tilalom. Menyhárd Attila részletesebben is bemutatja a relatív tulajdonnak a hatályos magyar polgári jog alapján létrejövő különböző eseteit. Ld. Menyhárd (2018): i.m. 208-210.
[64] Menyhárd (2018): i.m. 218. Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy a felek között jogokat és kötelezettségeket keletkeztető kötelmi jogi szerződésnek önmagában nem joghatása a tulajdonjog jogosulti alanyában bekövetkező változás. Ilyen joghatás csak a tulajdonjog átruházásához, vagyis a dologi jogi rendelkező jogügylethez fűződhet.
[65] Ptk. 6:223. § (1) bekezdés: "Ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan."
[66] Tőkey Balázs álláspontja szerint a relatív hatálytalanságnak alternatívája lehetne az, hogyha a harmadik személy - mint akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik - megtámadhatná a szerződést a Ptk. 6:89. § (2) bekezdése alapján. Ld. Tőkey: i.m. 155.
[67] A német jogirodalomból ld.: Beer, Hubert: Die relatíve Unwirksamkeit. Schriften zum Bürgerlichen Recht. Band 24. Duncker & Humblot, Berlin, 1975. 227. p.
[68] Menyhárd (2018): i.m. 218-219.
[69] A megtámadhatóság és a relatív hatálytalanság elhatárolásáról ld.: Zauderer, Max: Anfechtbarkeit und relatíve Unwirksamkeit von Rechtsgeschäften. Buchdruckerei von Joh. Hamel, Marburg, 1931. 71. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tszv. egyetemi docens, BCE Gazdasagi Jogi Tanszek.
Visszaugrás
