Az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosa utólagos normakontrollindítványa alapján megállapította, hogy a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 1. § (4a) bekezdésének b) alpontja, valamint az 1. § (4b), (4f) és (4g) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.
Az alapvető jogok biztosa indítványa egyrészt a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) aktív korúak ellátására, valamint a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányossági felülvizsgálatára irányult. Az indítvány benyújtását követően a Szoctv. támadott rendelkezéseinek tartalma azonban megváltozott,[1] így ebben a részében az ombudsmani indítványt a testület visszautasította. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az új szabályozás során is figyelemmel kell lennie az önkormányzatoknak arra, hogy az Alaptörvény XIX. cikk (3) bekezdése[2] nyomán sem írható elő olyan korlátozás, amely a közérdekre való hivatkozással kiüresíti az állam szociális biztonság nyújtására irányuló kötelezettségét.
Az alapvető jogok biztosa indítványa emellett a Kftv. közfoglalkoztatásból való kizárás anyagi és eljárási jogi szabályai alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatát és megsemmisítését is kezdeményezte. A támadott rendelkezések az indítvány megtételekor hatályos tartalma értelmében a közfoglalkoztatottat három hónap időtartamra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból, ha a tanköteles gyermekének mulasztása miatt vele szemben szabálysértési eljárás van folyamatban, vagy e szabálysértés miatt három hónapon belül jogerősen elmarasztalták, továbbá, amennyiben az önkormányzati rendeletben előírt, a lakókörnyezet (kert, udvar stb.) rendezettségének biztosítására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti. Az indítványozó alapjogi biztos szerint e szabályozás alkotmányosan indokolható cél nélkül, hátrányosan különbözteti meg a közfoglalkoztatottakat más munkaviszonyban, továbbá a közszolgálati jogviszonyban álló személyekhez képest. Ezenkívül az alapvető jogok biztosa álláspontja szerint a szabályozás anyagi és eljárási jogi oldala sérti a jogállamiság követelményét, a tisztességes eljáráshoz való jogot és az ártatlanság vélelmét is.
Az Alkotmánybíróság a közfoglalkoztatás szabályozása hátterének áttekintése után megállapította, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony tartalmi értelemben olyan sajátos munkaviszony, amely funkcióját illetően a szociális rendszerhez is szorosan kapcsolódik. Az álláskeresők még nem állnak semmilyen foglalkoztatási jogviszonyban, így lehetőségük van arra, hogy valamilyen "piaci alapú munkát" végezzenek, de arra is, hogy közfoglalkoztatottak legyenek. Ennek következtében az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az álláskeresők homogén csoportján belül hátrányos megkülönböztetést idéz-e elő az, hogy a közfoglalkoztatotti jogviszonyt létesíteni kívánó személyek esetében a törvényi szabályozás a munkavégzésen kívüli, egyéb feltételeket is rögzít.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a közvetett diszkrimináció tilalmát sérti, ha egy látszólag általános jellegű és semleges jogszabályi rendelkezés vagy szabály végső soron a társadalomban gyakorta hátrányos különbségtétellel sújtott, az Alaptörvényben tételesen felsorolt, illetve azzal döntő hasonlóságot mutató "egyéb helyzetben" lévő személyek kizárását, kirekesztését vagy valamely lehetőségtől való megfosztását eredményezi.[3] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az álláskeresők homogén csoportján belüli diszkrimináció akkor állapítható meg, ha a jogalkotó egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot kedvezőtlen helyzetbe hoz. Az Alkotmánybíróság - az ombudsmannal egyetértve - megállapította, hogy a közfoglalkoztatásban részt vevők rendszerint a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjába tartozó, nehéz anyagi körülmények között élő személyek. Ezt az is alátámasztja, hogy a közfoglalkoztatotti jogviszony által megszerezhető összeg a minimálbérnél is alacsonyabb.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közfoglalkoztatási jogviszonyból való kizárási okok az Alaptörvény XIX. cikk (3) bekezdésére tekintettel megfelelő alkotmányos értékek védelme érdekében megfogalmaz-
- 86/87 -
hatóak, de az előírt feltételek nem vezethetnek az Alaptörvényben biztosított jogok aránytalan sérelmére. Az Alkotmánybíróságnak tehát vizsgálnia kellett azt, hogy igazolja-e bármiféle észszerű indok a fenti, álláskeresők csoportján belüli megkülönböztetést. A jogalkotó indokolása szerint a közfoglalkoztatottak olyan értékteremtő munkákban vesznek részt, amelyek szorosan kapcsolódnak önkormányzatok és állami szervek közfeladataihoz. Eszerint indokolt, hogy kizárólag olyan személyek vehessenek részt e munkában, akik képesek betartani az erkölcsi magatartási szabályokat. A határozat szerint a vizsgált esetben rögzíthető volt azonban, hogy nem pusztán a közfoglalkoztatottak látnak el állami szervek közfeladataihoz kapcsolódó munkát. Így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs objektív, észszerű indoka annak, hogy az álláskeresők kizárólag e csoportjára határozzon meg a jogalkotó életvezetési előírásokat. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozás nyomán "vagyoni helyzet" szerinti rejtett diszkrimináció esete áll fenn amiatt, hogy ténylegesen csak a hátrányos, kiszolgáltatott anyagi helyzetben élők esetére vonatkozik az a törvényi előírás, amely a munkavégzéstől független feltételek teljesítését írja elő. A testület utalt továbbá arra is, hogy ez a szabályozás a magánszférához való jog szükségtelen és aránytalan sérelmét okozza, és megállapította, hogy nem fogadható el legitim célként az, hogy a jogalkotó differenciálatlanul, általános jelleggel a közfeladatra történő utalással olyan, a magánszférához való jogot korlátozó különleges életvezetési előírásokat rögzíthet, amelyek nem hozhatók összefüggésbe a ténylegesen elvégzendő munka tartalmával.
Az Alkotmánybíróság a Kftv. 1. § (4a) bekezdés b) alpontját mindezek alapján megsemmisítette, amely nyomán a Kftv. 1. § (4b), (4f) és (4g) bekezdései kiüresedtek, így pedig a szoros tartalmi összefüggés miatt, az Alkotmánybíróság ezeket a rendelkezéseket is megsemmisítette.
Czine Ágnes alkotmánybíró a határozathoz fűzött párhuzamos indokolásában a többségi határozatban alkalmazott tesztet vitatta. Kifejtette ugyanis, hogy az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó megkülönböztetések esetén az alaptörvény-ellenesség körében nem az észszerűség követelménye a vizsgálat szempontrendszere, hanem az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltak. Így ebben az esetben - az alapjog közvetlen érintettsége miatt - az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott szükségesség-arányossági teszt alkalmazása lett volna indokolt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
