A Kjnp. 12. § (5) és 27/J. § (2)-(5) bekezdései alapján nincs helye a közjegyző előtti egyezségi eljárásban felfüggesztésnek, szünetelésnek, beavatkozásnak, bizonyításnak és ideiglenes intézkedésnek. Ítélkezési szünet sincs a közjegyzői egyezségi eljárásban. Igazolásnak főszabály szerint van helye, kivéve az egyezségi kísérletre kitűzött határnap elmulasztása miatti igazolást, mert ebben az esetben az eljárást meg kell szüntetni. Az egyezségi eljárásban a Kjnp. közös eljárási szabályaitól eltérő többlet, hogy félbeszakadásnak és a felek személyében változásnak nincs helye. Az eljárás felfüggesztésének, félbeszakadásának, szünetelésének és a felek személyébeni változása megállapítása helyett az eljárást meg kell szüntetni.
A közjegyző előtti egyezségi eljárásban a feleknek együttesen - akár képviselő útján - meg kell jelenniük a közjegyző előtt, motivációikat a hozzájuk intézett kérdésekre történő válaszokban fel kell tárniuk, és elő kell adniuk az egyezségüket, egybehangzó jognyilatkozatot kell tenniük, nem elég az előterjesztett kérelmük tartalmára utalni.
A közjegyző jegyzőkönyvbe foglalja az egyik és másik fél egyezségi ajánlatát, illetve annak elfogadását, rögzíti részletesen a felek megállapodását. A különböző Pp. kommentárok szerint az egyezség rögzítésekor fontos feltárni a felek motivációit és részletesen nyilatkoztatni őket a tényállásról, így kizárva annak lehetőségét, hogy például színlelt legyen a megállapodásuk. A jegyzőkönyvbe foglalt egyezségnek szabatos, egyértelmű, világos, közérthető megfogalmazásúnak kell lennie és a végrehajthatósághoz szükséges elemeket (így pl. a teljesítési határidőt, fizetés módját) kell, hogy tartalmazza. A közjegyző az egyezséget nem egészítheti ki, csak arról dönthet, amit a felek előadtak, nem terjeszkedhet túl a felek nyilatkozatain. Pontosan és érthetően meg kell szövegezni, melyik fél mit vállal (kötelezettség, pénzfizetés, cselekmény, szolgáltatás), illetve ha például ingyenes vállalása van valamelyik félnek, akkor ennek indokait is rögzíteni kell. Az egyértelmű megfogalmazás azért is alapvető, mivel az egyezségből az anyagi jogerő határait - tehát, hogy mit is kell ítélt dolognak tekinteni - meg kell tudni állapítani.
Az egyezség kettős természetű jogintézmény, mivel alaki és anyagi jogereje is van, ugyanakkor a felek ügyleti jellegű magánjogi megállapodása (quasi szerződése) is, ahol nem
- 35/36 -
kell mindkét félnek engednie. A közjegyző azt vizsgálja az egyezség jóváhagyásakor, hogy az a jogszabályoknak megfelel-e, és a Pp. már nem írja elő számára kötelezettségként, hogy a méltányosságot vizsgálja, ám közvetett módon a közjegyzőnek azt mégis el kell végeznie. Tekintettel arra, hogy az egyezség kettős jogi természetű, így nemcsak eljárási jogorvoslat (fellebbezés az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben) van ellene, hanem utólag kérhető a bíróságtól a jogügylet érvénytelenségének megállapítása, így önálló keresettel támadható a szerződéses kötelmekre vonatkozó szabályok szerint, és amennyiben az érvénytelenséget a bíróság megállapítja, úgy ez perújítási ok lehet. A peres felek peres eljárásban kötött egyezségét a bírói gyakorlat egyező akaratnyilvánítással létrejött megállapodásnak, szerződésnek tekinti, melyhez - ha azt a bíróság jóváhagyja - az ítélettel azonos joghatások fűződnek. "A bírói gyakorlat a jóváhagyott egyezségből fakadó jogsérelem orvoslását nem csupán a Pp. által nevesített perorvoslati lehetőségek igénybevételével biztosítja, hanem - szerződésről lévén szó - a jogsérelem orvoslása megengedett eszközének tekinti az egyezség (kizárólag a szerződés) megtámadását.
Azonban a sikeres megtámadás sem vezethet odáig, hogy e perben hozott döntés ellentétes tartalmú legyen a megtámadott egyezséget jóváhagyó végzéssel. Egyezség megtámadása esetén a sérelmet szenvedett fél eljárásjogi lehetőségei korlátozottak, legfeljebb a megtámadás alapját képező tényeket, és a tények alapján hozott, érvénytelenséget kimondó határozatot érvényesítheti sikerrel perújítási okként. Jogszabályba ütköző szerződés (egyezség) esetén, ha azt a bíróság jóváhagyja, a végzése is jogszabályba ütközővé válik, s ez esetben a jogsértés csupán rendes jogorvoslatként fellebbezéssel orvosolható. [...] Tehát a felek egyezségét jóváhagyó végzéssel szemben egyfelől fellebbezéssel, azaz rendes perorvoslattal lehet élni, másfelől helye van a perújításnak, mint rendkívüli perorvoslatnak. Ugyanakkor nincs helye perújításnak a végzés alapjául szolgáló megállapodás érvénytelensége megállapítása iránt semmisségre való hivatkozással, mert az anyagi jogerő kizárja ennek lehetőségét"[1].
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye, ezt támasztja alá a Pp. kúriai bírák által írott kommentárja és az új Pp. konzultációs testület is úgy foglalt állást, hogy a jóváhagyó végzéssel szemben felülvizsgálatnak nincs helye[2].
"Ha a felek egyezsége a jogszabályoknak megfelel, a közjegyző azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja."[3] "Ha az egyezség hatályosságához harmadik személy vagy hatóság beleegyezése vagy jóváhagyása szükséges, annak bemutatására a közjegyző a feleknek megfelelő határidőt szab. Ha a határidő eredménytelenül telt el, vagy a hatóság, illetve a harmadik személy a beleegyezést, jóváhagyást nem adta meg, a közjegyző az egyezség jóváhagyását megtagadja."[4]
Az egyezség jóváhagyhatóságának elbírálásakor az anyagi jogszabályoknak való megfelelést a közjegyző hivatalból vizsgálja, tehát mielőtt jóváhagyná az egyezséget, ellen-
- 36/37 -
őrzi, hogy nem kell-e megtagadnia, hogy nem semmis szerződésen alapul-e az egyezség, vagy esetleg nincs meg az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának a hozzájárulása. Amennyiben az egyezség a jogszabályoknak megfelel, de a hatályosságához harmadik személy (vagy hatóság) beleegyezése vagy jóváhagyása szükséges, akkor határidő tűzésével nem fellebbezhető végzéssel felhívja a közjegyző a feleket a jóváhagyás, illetve a beleegyezés becsatolására, ha ez eredményesen megtörténik, akkor a közjegyző az egyezséget jóváhagyja, ha eredménytelen, akkor a jóváhagyást fellebbezhető végzéssel megtagadja. Amennyiben a közjegyző a jóváhagyható egyezséget fellebbezhető végzéssel jóváhagyja, és valamely fél fellebbezést terjeszt elő, a fellebbezésnek halasztó hatálya van az egyezség végrehatására, erről a jogorvoslati tájékoztatónak figyelmeztetést kell tartalmaznia. A Kjnp. 13. § (4) bekezdése alapján "a közjegyző a határozat jogerőre emelkedéséről a felet, illetve az egyéb érdekeltet a jogerőre emelkedéstől számított tizenöt napon belül értesíti. Az értesítés a jogerőt tanúsító végzés, ha pedig a fél, illetve az egyéb érdekelt részére a határozatot még nem kézbesítették, a határozat jogerőt tanúsító végzést tartalmazó kiadmányának megküldésével történik."
Érdekes kérdés a közjegyző előtti egyezségi eljárást más (peres és nemperes) eljárásokhoz való viszonylatában vizsgálni. A közjegyzői egyezségi eljárás csak a keresetindítás előtt indítható. A bíróság előtt a Pp.167-168. §-ai alapján indítható egyezségi kísérlettel "párhuzamosan" létezik a közjegyzői egyezségi eljárás, tehát a felek szabadsága eldönteni, melyiket választják, kivéve a közjegyzői eljárásban kizárt tárgyú ügyek esetét.
A fizetési meghagyásos eljárás és a közjegyzői előtti egyezségi eljárás viszonylatában elmondható, hogy mindkettő választható lejárt pénzkövetelés esetén, ha még nincs perfüggőség vagy res iudicata. Amennyiben már született egy ügyben jogerős fizetési meghagyás, mivel annak is anyagi jogereje van, erre az ügyre vonatkozóan már nem lehet egyezségi eljárásban megegyezni. A fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. törvény (továbbiakban: Fmhtv.) 3. § (2) bekezdése szerint csak fizetési meghagyás útján vagy a Pp. 167-168. §-ában meghatározott módon, tehát a perindítás előtti bírósági egyezségi kísérlet útján érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek a Pp. pertárgy érték meghatározására vonatkozó szabályai szerint számított összege a hárommillió forintot nem haladja meg. Tehát kimaradt az Fmhtv. ezen rendelkezéséből a Kjnp. által szabályozott közjegyzői egyezségi eljárásra való utalás, de valószínűleg nem is lehetett az a cél, hogy kizárják a "kisértékű ügyeket" a közjegyző előtti egyezségi eljárásból, hiszen a prioritás a bíróságok tehermentesítse volt. Erre tekintettel érvényesíthetőek a három millió forintot meg nem haladó lejárt pénzkövetelések mind közjegyző előtti egyezségi eljárásban, mind fizetési meghagyásos eljárásban.
A választottbírósági eljárás és a közjegyző előtti egyezségi eljárás viszonyát vizsgálva a kiinduló pont az, hogy választottbírósági kikötés esetén nincs helye állami bíróság előtt polgári pernek, illetve közjegyzői nemperes eljárásnak. Azonban az új választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (továbbiakban Vbt.) a korábbi szabályozással ellentétben már úgy rendelkezik, hogy ha mégis rendes bírósági eljárás indulna az adott ügyben, az alperesnek az ellenkérelemben külön kérnie kell az eljárás megszüntetését, ha ezt ellenzi. Ennek megfelelően, ha a felek úgy döntenek, hogy a közjegyzőnél egyez-
- 37/38 -
ségi eljárást kezdeményeznek, akkor nincs akadálya ezen egyezségi eljárás lefolytatásának. A Vbt. 6. §-a szerint az e törvény által szabályozott ügyekben bíróság akkor járhat el, ha azt e törvény lehetővé teszi. A Vbt. 9. § (1) bekezdése alapján az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben pert indítottak, az eljárást - a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított per kivételével - e kereseti kérelem tárgyában megszünteti, ha azt az alperes legkésőbb a keresetlevélre benyújtott írásbeli ellenkérelmében kérte, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy betarthatatlan. Tehát amennyiben csak az egyik fél kérelmezi a közjegyzőnél az egyezségi eljárás lefolytatását, úgy a másik fél a Vbt. kikötésére hivatkozhat, ha nem kíván részt venni az egyezségi eljárásban. Ebben az esetben a közjegyző az eljárását megszünteti.
A közjegyző előtti egyezségi eljárás legérdekesebb és legfajsúlyosabb kérdése az egyezség jogszabályoknak való megfelelősége, illetve az egyezség jóváhagyása. A közjegyzőnek azt kell vizsgálnia a jóváhagyás során, hogy a felek megállapodása megfelel-e az eljárási és az anyagi jogi szabályoknak, valamint a végrehajtás feltételeinek. Mivel a közjegyző végzésével jóváhagyott egyezség a bíróság által jóváhagyott egyezséggel azonos hatályú a Kjnp. 1 § (2) bekezdése szerint, így amikor a Pp. a bíróságra vonatkozóan előírást tartalmaz, akkor ez a közjegyző előtti egyezségi eljárásban a közjegyzőre is irányadó. Ezen alapvetés leszögezése után vizsgáljuk meg az egyezség jóváhagyására vonatkozó bírósági gyakorlat és a szakirodalom néhány fogódzót jelentő megállapítását.
A bíróság és a közjegyző kötelezettsége - az 1995. évi LX. törvény módosítása óta - az egyezség jogi rendbe történő beilleszthetőségének vizsgálata, mely vizsgálat semmiképpen sem formális. Akkor hagyható jóvá az egyezség, amennyiben az megfelel a jogszabályoknak. A kommentárirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgálatot a bíróság hivatalból köteles lebonyolítani, a bíróság megtagadja a jóváhagyást, amennyiben az egyezség jogszabályba ütközik.[5] Kengyel Miklós szerint az egyezségnek csak a kógens jogszabályokba ütközése váltja ki a bírói jóváhagyás megtagadását, a felek - az egyezségkötés magánjogi természetéhez igazodva - ugyanis a diszpozitív szabályoktól egyező akaratnyilvánítással eltérhetnek.[6] A megtagadás esetköréről a jogirodalom meglehetősen széles lehetőségmezővel számol be.[7] A Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata szerint meg kell tagadni a jóváha-
- 38/39 -
gyást, ha az egyezséggel rendezni kívánt jogviszony semmis szerződésen alapul, avagy jogszabályok kijátszására irányul.[8] Az az egyezség sem hagyható jóvá, amely elidegenítési és terhelési tilalomba ütközik.[9] Tekintettel arra, hogy az egyezség egyben anyagi jogi jogügylet, tehát szerződés is, így ha a szerződés érvényes, hatályos létrejöttéhez szükséges a hatósági engedély (jóváhagyás), akkor ezt az egyezség jóváhagyása előtt mindenképpen be kell szerezni. Ilyen esetet szabályoz a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 21. §-a, miszerint "ha a Földforgalmi törvény eltérően nem rendelkezik, a tulajdonjog átruházásáról szóló egyezség megkötését követően, de még az egyezség bírósági vagy közjegyzői jóváhagyása előtt, az eljáró bíróság vagy közjegyző megkeresésére a mezőgazdasági igazgatási szerv megvizsgálja, hogy a szerző fél tulajdonszerzésének a Földforgalmi törvény szerinti feltételei fennállnak-e." Hangsúlyozandó, hogy ez az egyetlen olyan esetkör, amikor nem a feleknek kell produkálniuk, beszerezniük a hozzájáruló nyilatkozatot, hanem jogszabályi előírás alapján a közjegyző keresi meg emiatt a mezőgazdasági igazgatási szervet. Amennyiben a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja a hatósági bizonyítvány kiadását, úgy az egyezség semmisnek tekintendő, és nem hagyható jóvá, a jóváhagyást meg kell tagadni.
Az egyezség jóváhagyása egyfelől az egyezség tartalmának a bíróság által történő ellenőrzését, másfelől a bíróság helyeslését, vagyis az egyezség tartalmához való hozzájárulását jelenti.[10] A bírósági egyezség jóváhagyásának az a feltétele, hogy az egyezség a jogszabályoknak megfeleljen, ez mind eljárási, mind anyagi jogi vonatkozásban érvényesülő követelmény.[11] Egyezségkötés esetén ilyen eljárásjogi feltételek a közjegyzői hatáskör megléte, illetve az, hogy a követelés bírósági úton érvényesíthető követelés legyen. További feltétel, hogy az illetékesség fennálljon, és törvényi rendelkezés az adott kérdésben ne zárja ki az egyezségkötés lehetőségét. Eljárási szabálysértés lehet például, ha az egyezségkötés Kjnp.-ben szabályozott módjára előírt szabályokat a felek megsértik, illetve ha a fél nevében eljáró képviselő a képviseleti jogát nem igazolta, vagy a félnek nincs meg a belátási képessége és magát képviseli az eljárásban. Ilyen eljárási hiba az is, ha az egyezség nem végrehajtható, mert az egyezségben nem kerültek rögzítésre a végrehajthatósághoz szükséges tények, rendelkezések. Akkor is megtagadható az egyezség jóváhagyása, ha az egyezség végrehajthatatlan. Így tehát csak a végrehajtható egyezség hagyható jóvá.
A Legfelsőbb Bíróság több ítéletében fogalmazta meg, hogy az az egyezség végrehajtható, amely konkrét, számszerűsíthető kötelezettséget tartalmaz, avagy belőle a számszerű kötelezés levezethető.[12]
Természetesen a végrehajthatóságnak is előfeltétele, hogy az egyezség érthető és vilá-
- 39/40 -
gos rendelkezéseket tartalmazzon, hiszen vita esetén ki kell derülni az egyezségből, hogy mit tekinthetünk "ítélt dolognak". Összefoglalóan tehát, a magyar Pp. 238. §-a alá eső egyezségkötés nemcsak dogmatikailag és perelméletileg kidolgozott, kifinomult rendelkezéseken nyugszik, hanem a felek rendelkezési jogát tiszteletben tartva a felek számára megnyugvást hozó, végrehajtható és a jogvita újraperesítését tilalmazó határozatot eredményez.[13]
A végrehajthatóság kérdésköréhez tartozik, hogy a felek megállapodásának vizsgálatakor a közjegyzőnek nem jogászi szakmai kérdésekkel is tisztában kell lennie sokszor, nehogy a felek őt is "kijátsszák", és esetleg "lehetetlen" vagy valójában jogszabálysértő egyezséget kössenek, vagy az egyik fél tudatlanságával, járatlanságával a másik fél visszaéljen. Ilyenkor is kombinálható előzetes bizonyítással és/vagy igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárással az egyezségi eljárás.
Az egyezség anyagi jogszabályoknak való megfelelősége vizsgálatánál fontos a tényállás lényeges részleteinek olyan mértékű feltárása, hogy az egyezség jóváhagyása feltételeinek fennállása elbírálható legyen. Azt, hogy mely tényállási elemek relevánsak az adott egyezség jóváhagyása tekintetében, azt az egyezségre vonatkozó anyagi jogi rendelkezések tartalmazzák. Ezért szükséges az anyagi jogszabályok pontos ismerete, és azok gyakorlatban való helyes értelmezése. Éppen emiatt mindig óvatosan kell a közjegyzőnek eljárnia, hiszen komplex tudásanyagot alkalmazva kell alaposan feltérképeznie a felek közötti valós tényállást.
Várhatóan potenciális ügyfelek lesznek a közjegyző előtti egyezségi eljárásban a társasházak, hiszen napjainkban óriási pénztömegek mozognak egy-egy nagyvárosi épület, lakópark létrehozása, felépítése során. Itt mind a társasházi közös költség, mind az épület működtetésével, karbantartásával kapcsolatos befektetések, mind a közös képviselő javadalmazása jelentős összegű lehet, és a kintlévőségek, tartozások felhalmozódása is jellemző.
Különös figyelemmel kell lenni ezekben az ügyekben arra, hogy a közjegyző előtti egyezségi eljárásban a társasház közös képviselője a képviseleti jogosultságát megfelelő okiratokkal, szabályosan igazolja. A közös képviselő hatóságok és bíróságok előtt általában korlátozás nélkül képviselheti a társasházat, képviseleti jogát a megválasztását, illetve megbízását igazoló okirattal (közgyűlési határozat a megválasztásáról, SZMSZ, stb.) igazolhatja, de vannak olyan anyagi jogi ügyletek, ahol a közgyűlés, mint legfőbb döntéshozó hozzájárulása szükséges az ügylethez. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban Tht.) 50. § (1) bekezdése szerint a közös képviselő jogosult a közösség képviseletének ellátására a bíróság és más hatóság előtt is. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) 5:85. § (5) bekezdése szerint a társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk.
- 40/41 -
közös tulajdont szabályozó 5:78. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz és az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz.
Természetesen - ugyanúgy, mint a gazdasági társaságoknál - ha a közös képviselő okoz kárt kívülállónak, akkor ezért kifelé a társasház fog helyt állni, hiszen ezt a kárt a közös képviselő az ügykörében eljárva okozta, és majd a társasház fordulhat megtérítési igénnyel a közös képviselője ellen. A közös képviselő felelőssége mindig csak a társasházzal szemben áll fenn a belső jogviszonyukban, míg kifelé a társasház lesz felelős. Tehát abban az esetben, ha a közös képviselő megjelenik a közjegyzőnél és előadja, hogy a társasház kintlévőségére vonatkozóan anyagi jogi egyezséget kíván kötni valakivel, vagy például kölcsönt szeretne felvenni a társasház részére egy banknál, akkor a közjegyzőnek feltétlenül be kell kérnie a közös képviselő képviseletét igazoló megválasztásáról szóló közgyűlési határozaton, és az utolsó közgyűlési jegyzőkönyvön kívül a társasházi közös képviselőt ezen egyezségkötésre külön feljogosító közgyűlési határozatot is, amely a közös képviselői jogosítványát igazolja.
A BH 2015.191. számú eseti döntésben is megnyilvánuló álláspont alapján a társasház közös képviselőjének képviseleti joga nem korlátlan, ezért ha olyan szerződést köt, amelyről csak a közgyűlés dönthet és ilyen döntés nincs, akkor a társasház részéről nem áll fenn szerződéskötési akarat és a szerződés nem jön létre. Ugyanezt támasztja alá a BH 2014.154. számú eseti döntés, mely szerint a társasház közös képviselőjének képviseleti joga nem korlátlan, csak azokban az ügyekben járhat el a társasház közösség nevében, amelyeknek intézésére jogszabály, vagy a közgyűlés határozata feljogosítja. Tekintettel arra, hogy jellemzően gyorsan változik a közös képviselők személye, ezért indokolt bekérni mindig a legutolsó rendes közgyűlési jegyzőkönyvet is, és megvizsgálni a képviseleti jog fennállását, mivel nincs a közös képviselőknek közhiteles nyilvántartása, ahol ezt ellenőrizni lehetne. Összegezve tehát, a közös képviselő mutassa be a megválasztását igazoló okiratokat, valamint nyilatkozzon arról, hogy feljogosította őt a közgyűlés arra, hogy a közokiratba foglalt jognyilatkozatot a társasház képviseletében megtegye, és mutassa be az erről szóló közgyűlési határozatot.
A másik ok, amiért várhatón a társasházak élni fognak a közjegyző előtti egyezségi eljárásban hozható és közvetlen végrehajtást lehetővé tevő egyezség lehetőségével, azaz, hogy a társasház a közös költség tartozás behajtásának biztosítása érdekében jelzálogjogot jegyeztethet be az ingatlan-nyilvántartásba. A Tht. 30. § (1) bekezdése és 32. § (1) bekezdése értelmében a társasház közgyűlése a határozatával - melyet közokiratba vagy ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni - a legalább három hónapnak megfelelő közös költség összegének befizetésével hátralékba került tulajdonostárs külön tulajdonának és a hozzá tartozó közös tulajdoni hányadának jelzálogjoggal való megterhelését rendelheti el a hátralék megfizetésének biztosítékául.
Amennyiben ezt a jelzálogjogát a társasházközösség, mint jogosult az ingatlan-nyilvántartásba be kívánja jegyeztetni a társasházi tulajdonostárs, mint kötelezett tulajdonára, úgy ehhez az erről rendelkező közgyűlési határozaton túl az ingatlan-nyilvántartásról
- 41/42 -
szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (továbbiakban: Inytv. vhr.) 68/D. §-sa értelmében végrehajtható okirattal kell rendelkeznie.[14] Ilyen esetben valószínűleg a társasházak a közjegyző előtti gyorsabb, rugalmasabb, hozzáférhetőbb és végrehajtható okiratot eredményező egyezségi eljárását fogják választani, és nem a peres igényérvényesítés mellett döntenek.
Várhatóan az ingatlanokra vonatkozó több egyezség is fog születni közjegyzők előtt. Ilyenkor is szükséges, hogy az eljáró közjegyző a végzése meghozatalakor tisztában legyen a fennálló ingatlan-nyilvántartási állapottal, tehát elengedhetetlen az aktuális tulajdoni állapot hiteles módon történő igazolása, tehát a friss hiteles teljes tulajdoni lap másolat beszerzése az ingatlan-nyilvántartásból. Vizsgálnia kell a közjegyzőnek ezekben az esetekben is, hogy mennyiben érinti az egyezség a feleken kívüli egyéb jogosultak jogait és kötelezettségeit. Amennyiben az egyezség érinti az ő jogaikat, illetve kötelezettségeiket, - mert például elidegenítési és terhelési tilalom, jelzálogjog, végrehajtási jog, haszonélvezeti jog, használati jog vagy tartási és életjáradéki jog van bejegyezve az ingatlanra - úgy az ő hozzájárulásuk nélkül nem lehet az egyezséget jóváhagyni. Ennek megítélésében segítséget nyújthat az ingatlan közös tulajdona megszüntetésének egyes kérdéseiről szóló 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény, amely részletesen leírja, hogy kiknek szükséges perben állnia ezekben az esetekben.
Közös vagyonba kerül az olyan ingatlan, amelynek tulajdonjogát a házastársak az életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön végzett ráépítés jogcímén szerezték meg, így amennyiben ráépítéssel kapcsolatosan kívánnak a felek egyezséget kötni, célszerű rákérdezni, hogy a kérelmező ráépítő félnek milyen a családi állapota, és amennyiben házas, milyen vagyonjogi rendszerben élnek házastársával. Ilyenkor tisztázni kell, hogy a házastársának van-e olyan tulajdoni igénye, amely a felek egyezségébe foglalt ráépítéssel érintett ingatlanra vonatkozik.
Jól látható, hogy az egyezségi eljárás a közjegyzőtől egyfajta gyors reakciót, rugalmasságot kíván meg, ám mindenképpen indokolt, hogy a közjegyző a kellő körültekintéssel, óvatossággal járjon el, és az egyezség jóváhagyása előtt hagyjon időt magának és a feleknek is, hogy valóban átgondolt, jogilag megalapozott egyezség születhessen.
A szabályozás lehetővé teszi, hogy a felek az egyezségi eljárásra irányuló kérelmükben előadják az általuk szándékolt egyezség tartalmát, ezzel lehetőséget hagyva annak, hogy a közjegyzőnek rendelkezésre álljon a szükséges idő a tényállás és az adott jogterület alapos feltárására. A Kjnp. nem tiltja a tárgyalás halasztását, tehát amennyiben az a tényállás hiányossága miatt indokoltnak mutatkozik, úgy a közjegyző tájékoztatja az ügyfeleket a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség joghatásairól, illetve a közvetlen végrehajthatóság jelentőségéről, és arról, hogy a jól előkészített jogilag megalapozott, általuk is
- 42/43 -
átgondolt korrekt egyezség mindenképpen az ő érdeküket szolgálja, majd a tárgyalást elhalasztja. Amennyiben a felek egyezségi szándéka korrekt és valós, úgy nem jelenthet problémát számukra az egyezség előkészítése érdekében történő halasztás.
A jóváhagyott egyezség sajátossága, hogy az bíróság előtt megtámadható, és minél inkább "körüljárt" és a tiszta tényállás rögzítésével megalapozott az egyezség, annál kevésbé veszélyeztetik azt a sikeres megtámadás jogkövetkezményei. Ezen oknál fogva is indokolt, hogy az egyezség rögzítése előtt jegyzőkönyvben, mint közokiratban rögzítse a közjegyző a feleknek az egyezségük tényállására vonatkozó nyilatkozatait, mintegy a feleket és a közjegyzőt is védő dokumentumban. Ez hasonlóképpen történhet, mint egy kis meghallgatás, ahol a közjegyző a felek motivációit feltárja, és kérdéseket intéz hozzájuk arra vonatkozóan, hogy mi indította őket az egyezség megkötésére, milyen viszonyban vannak, és miért kívánják, hogy egy közvetlenül végrehajtható és ítélt dolgot eredményező egyezség rögzítse a megállapodásukat. A bíróságok egyezségjóváhagyó gyakorlatából is kitűnik ez a "motivációfeltáró" reflex, ami által jól kiszűrhető a fél vagy a felek esetleges fiktív, jogszabály megkerülő vagy tisztességtelen szándéka.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) 1995. augusztus 28.-ig úgy rendelkezett, hogy a felek egyezsége akkor hagyható jóvá, ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. A régi Pp. módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény már hatályon kívül helyezte az "és a felek méltányos érdekeinek" szövegrészt, és csak a jogszabályoknak való megfelelőség kritériumát hagyta meg a jóváhagyás feltételeként. Ez a kevésbé "eljárásjogias" engedmény is azt sugallja, hogy az egyezségben a felek megállapodásáról van szó, ezzel is a felek rendelkezési szabadságát hangsúlyozva. Bár az egyezséget végzéssel hagyja jóvá a közjegyző, de itt nem egy klasszikus értelemben vett határozatról van szó, mert nem a jóváhagyó végzésben van a rendelkezés, hanem magában a felek megegyezésében, az egyezségben. Nem a bíró, illetve a közjegyző dönt a felek fölött, hanem a felek saját kompetenciájukkal élve, kompromisszumot kötnek egymással, a véglegesség igényével. Természetesen a felek méltányos érdekeinek vizsgálata most is meg kell, hogy történjen, annak ellenére, hogy explicit módon ezt a Pp. nem mondja ki, de a felek motivációinak vizsgálata során és az arra vonatkozó nyilatkozatok jegyzőkönyvi rögzítésével tulajdonképpen ezt teszi a közjegyző. Bizonyítást az egyezségi eljárásban nem folytathat le a közjegyző a Kjnp. 27/J. § (5) bekezdése szerint, mégis a felek meghallgatása, a motivációikra vonatkozó, tényfeltáró nyilatkozataiknak jegyzőkönyvi rögzítése egyfajta bizonyítékká válhat.
Mindenképpen célszerű, ha a Ptk. megtámadási okainak relációjában térképezzük fel a tényállást, tehát a fél motivációit az érvénytelenségi okok szempontjából járjuk körbe. Az egyezség akkor töltheti be a jogalkotó által neki szánt perelkerülő szerepét, ha az alapjául szolgáló tényállás és a felek megállapodása biztos alapon áll, és ehhez az kell, hogy a felekhez intézett kérdésekre adott válaszokból tisztán és egyértelműen kitűnjön, hogy a felek nem voltak tévedésben, nem álltak jogellenes fenyegetés hatása alatt, nem színlelték a jogügyletet. Fontos, hogy kiderüljön a nyilatkozatokból, hogy nem jogszabály megkerülésére szolgál az egyezség a végrehajthatóság egyszerű kihasználásával. Természetesen köthetnek a felek aránytalan egyezséget is, ám ilyenkor a jegyzőkönyvből ki kell
- 43/44 -
derülnie, hogy milyen okok (pl. ajándékozási szándék, korábban nyújtott szívesség) vezették el őket idáig, milyenek a felek interakciói. Ajánlatos felhívni a felek figyelmét az egyezségükből kitűnő egyensúly megbillenésére, és rögzíteni kell azon előadásaikat, melyekkel az aránytalanságot indokolják (pl. rokoni vagy baráti viszonyban vannak, régóta segít egyik a másiknak stb.).
Látható, hogy az egyezség megkötése előtt a felek motivációiról felvett jegyzőkönyv mindenki javára válhat, és érdemes erre a közjegyzőnek időt szánnia. Annál is inkább, mivel ez alatt az egyezséggel érintett jogterület a közjegyző által alaposan megvizsgálható, és mind az ügyfelek esetleges későbbi peres eljárási pozícióit, mind a közjegyző szakmai megalapozottságból eredő biztonságát erősíti. Az ügyfél jogos érdeke elsősorban, hogy a közjegyző által jóváhagyott jogerős egyezsége végrehajtható és végleges legyen, egy esetleges későbbi megtámadással ne lehessen azt negligálni. Érdemes erről az ügyfelet is tájékoztatni, és érthetővé tenni számára, hogy az egyezség előkészítésére szánt idő, az idáig vezető út feltárása elsősorban az ő javát szolgálja. A jogerős egyezséggel szembeni megtámadás folytán indult érvénytelenségi per, vagy az egyezség végrehajtásának elrendelését követően indított végrehajtás megszüntetése iránti utóper elhúzódhat, az eredménye bizonytalan és ilyenkor már a bizonyítás összes terhe a sérelmet szenvedett félen van. Tulajdonképpen az egyezséget előkészítő meghallgatási szakaszban vannak a felek egy olyan optimális helyzetben, amikor még a motivációkra és a tényállásra vonatkozó összes nyilatkozat a jegyzőkönyvben rögzítésre kerülhet, ami a felek későbbi eljárási pozícióit védheti.
Előfordulhat, hogy a mediátornál megkötött megállapodást kívánják a felek közjegyző előtt egyezségbe foglalni a közvetlen végrehajthatóság céljából, mivel a mediátornál megkötött megállapodás egy szimpla magánjogi megállapodás, ahol csak valószínűsíthető a felek általi önkéntes végrehajtás. Ebben az esetben könnyebbséget jelenthet a közjegyző számára, hogy a felek a közvetítőnél önszántukból jártak el, az ott felvett jegyzőkönyvből a motivációik kitűnhetnek és van közöttük már egy konszenzus. Ám ekkor is ajánlatos rákérdezni, hogy miért kívánják közvetlenül végrehajtható egyezségbe foglalni a megállapodásukat, milyen okból gondolják, hogy nem elég az egyszerű magánokirati forma.
Célszerű, ha a közjegyző az egyezség rögzítése előtt a feleket a jogerősen jóváhagyott egyezség jogkövetkezményéről, a közvetlen végrehajthatóság és a res iudicta joghatásáról tájékoztatja, és a tájékoztatását rögzíti a jegyzőkönyvben. Érdemes a kézbesítésre vonatkozóan is tájékoztatást adni, és esetleg - hasonlóképpen, mint a közjegyzői okiratokban -kézbesítési segédlet alkalmazásában megállapodnia a feleknek.
Mindenképpen van jövője a közjegyző előtti egyezség jogintézményének, hiszen a felek önszántukból kötött jó egyezsége mindig jobb, mint egy "rájuk diktált" bírósági határozat, mert megmarad a felek kompetenciája, hogy saját ügyükben ők maguk döntsenek. Azért is szép hatáskör ez, mert a közjegyző egyfajta közvetítést, közelítést és terelést is végez, ad egy jogszabályi kontrollt a felek egyezségének, a fél pedig visszakapja a saját ügyei
- 44/45 -
fölötti rendelkezési jogát. Afelé viszi a feleket, ami egyébként is emberi mivoltuk sajátja, hogy helyezkedjenek bele egymás nézőpontjába, így - mivel az sajátélményűvé vált - jobban be is tartják az egyezséget, nagyobb lesz a belső elköteleződésük.
A közjegyző előtti egyezségi eljárás, mint új hatáskör közjegyzői gyakorlatának kialakítása egy érdekes és kreatív feladat, a különböző jogterületekre vonatkozó joganyag széles skálájának alkalmazása szép kihívást jelenthet a közjegyzők számára. Vélem, hogy egy jogintézmény sorsa, nagyban függ a jogalkalmazó tudásától, tapasztalatától, szellemiségétől, mentális és lelki frissességétől. Amennyiben ő ezek optimumán mozog, a jogintézmény adta lehetőségeket használja, és jól tudja láttatni az ügyfelekkel az eljárás adta előnyöket, úgy hatékonyan és céljának megfelelően tud működni a jogintézmény. A közjegyző előtti egyezség több előnyével gyors és hatékony eszköze lehet a felek közötti jogviták rendezésének.
A közjegyzőnek, mint a jogi hivatásrendek egyik legkülönlegesebb szereplőjének meghatározó ismérve a pártatlanság, a jogszerűség, a bizalmi személyi jelleg és a jó problémamegoldó képesség. Ezen tulajdonságai a mindennapi munkája során garanciát jelentenek arra, hogy az általa lefolytatott nemperes eljárásokban - így az egyezségi eljárásban is - a törvényesség jusson érvényre.
A folyamatosan változó gazdasági és jogi környezet új kihívások elé állítja a jogalkalmazót, ezek a kihívások legyőzhetőek szakmai alázattal, kitartó tanulással és etikus kommunikációval. A közjegyző előtti egyezségi eljárás jogintézménye alkalmas lehet az új változó környezetben is arra, hogy a jogviták rendezésének biztos és végleges eszköze legyen és a teljesítés kikényszerítésének irányába hasson. A közjegyző ilyenkor tulajdonképpen a felek között "közvetít" is, a szempontjaikat pártatlanul képviseli, és a megfelelő problémakezelési attitűd, a türelem sokszor elébe is megy a megoldásoknak. Amennyiben kommunikációjában ezt a jogi professzió etikai szabályainak figyelembevételével teszi és ezzel egy magasabb szintű erkölcsi és ügyfélközpontú magatartást tanúsít, úgy a közjegyzői integritás külső megóvását is elősegíti. "A kommunikáció megfelelően etikus emberséges módja teszi az embert emberré, a jogászt a hivatásrendje méltó gyakorlójává, és a kapcsolat minősége emel fel minket méltó emberi szintre, adja meg azt a pluszt, ami a különböző igazságszolgáltatáshoz tartozó hivatásrendek munkájában közös pont kell, hogy legyen."[15]
Nyilván ilyen sok szempontnak egyszerre megfelelni nem egyszerű, sőt néha embertpróbáló. Dr. Lábady Tamás professzor úrtól hallottam az egyetemen a polgári jog előadáson, hogy "Az épít hajót, aki óceánnal álmodik!". Legyen hát a tudásunk, az elhivatottságunk a hajónk, ami minél biztosabb, annál jobban veszi az akadályt a nagy hullámok között is. Merjünk Óceánnal álmodni!
- 45/46 -
Köszönetnyilvánítás:
Köszönet Dr. Varga Edit Mária kúriai bírónak, aki az egyezség jóváhagyásával kapcsolatos bírósági tapasztalatait megosztotta velem, és kedves személyiségével, hivatásszeretetével inspirált!
Köszönet dr. Reviczky Renáta közjegyzőhelyettesnek a közjegyző előtti egyezségi eljárásról szóló kitűnő előadásaiért, és jelen tanulmány megírásával kapcsolatos önzetlen segítségéért! ■
JEGYZETEK
[1] Dr. Sopovné dr. Bachmann Katalin: Gondolatok a peres egyezségről (MJ, 2006/12., 732-739.o.)
[2] A Kúria Tanácsadó és Konzultációs testületek véleményei: Az új Pp. jogértelmezési kérdései, http://www.lb.hu/hu/uj-pp-jogert?page=1 (letöltés: 2018.11.18.)
[3] Kjnp. 27/K (2)
[4] Kjnp. 27/K (7)
[5] Gyekiczky Tamás: A határtalan egyezségkötés rögös útjain, Adalékok a peren kívüli konfliktusfeloldás eljárásjogi szabályozásához, Wopera Zsuzsa és Asztalos Zsófia szerk.: Egységesülő polgári eljárásjog Európában, Tanulmánykötet, Budapest, 2009.,Hvg-Orac kiadó 46. o.
[6] Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog., Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 338.o.
[7] Gyekiczky Tamás: A határtalan egyezségkötés rögös útjain, Adalékok a peren kívüli konfliktusfeloldás eljárásjogi szabályozásához, Wopera Zsuzsa és Asztalos Zsófia szerk.: Egységesülő polgári eljárásjog Európában, Tanulmánykötet, Budapest, 2009., Hvg-Orac kiadó 46. o.
[8] Legfelsőbb Bíróság P. törv. III. 20.040/1982. (BH 1983. évi I/25. sz.)., illetőleg: Legfelsőbb Bíróság Gf. V. 31.201/ 1984. (BH 1986. évi 8/338.sz.)
[9] LB P. törv. I. 20037/1970., BM 1970/11; 6568; PJD IV.46.
[10] Bajory Pál: A bírósági egyezség című írása 25. oldal V. pont, http://acta.bibl.u-szeged.hu/6605/1/juridpol_037_021-033.pdf (letöltés: 2018.09.28.)
[11] Bajory Pál: A bírósági egyezség című írása 25. oldal VI. pont, http://acta.bibl.u-szeged.hu/6605/1/juridpol_037_021-033.pdf (letöltés: 2018.09.28.)
[12] BH 1988/120.sz., illetve BH 1992/178. sz.
[13] Gyekiczky Tamás: A határtalan egyezségkötés rögös útjain, Adalékok a peren kívüli konfliktusfeloldás eljárásjogi szabályozásához, Wopera Zsuzsa és Asztalos Zsófia szerk.: Egységesülő polgári eljárásjog Európában, Tanulmánykötet, Budapest, 2009., Hvg-Orac kiadó 47. o.
[14] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (továbbiakban: Inytv. vhr.) 68/D. § A társasházakról szóló törvényben szabályozott társasházi közösköltség-tartozás, illetve a lakásszövetkezetekről szóló törvényben szabályozott költséghátralék biztosítékául szolgáló jelzálogjog bejegyzése iránti kérelemhez csatolni kell a követelés összegét megállapító végrehajtható okiratot vagy a tulajdonosnak a legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatát, melyben elismeri a társasházi közösköltség-tartozás, illetve a költséghátralék fennállását.
[15] Csuporné dr. Kukucska Szilvia: "Jog, erkölcs, etika" című interjú dr. habil Tóth Judittal a Notarius Hungaricus 2017. évi 4. számában (48.-51. old.), kiadja a Közjegyzői Akadémia Nonprofit Kft.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
