Egy ország diplomáciájának általában az egyik legfontosabb és legnagyobb nyilvánosságot élvező megnyilvánulása közjogi méltóságának felszólalása az ENSZ Közgyűlés éves ülésszakának elején (általában szeptember harmadik hetében) sorra kerülő magasszintű szegmens alatt. Kétrészes tanulmányom második felének keretei között arra teszek kísérletet, hogy röviden összefoglaljam a magyar politikai vezetők által 1990 és 2021 között - a fent jelzett fórumon - megfogalmazott fontosabb üzeneteket, prioritásokat a világszervezet tagállamai és természetesen a hazai közvélemény számára. A dolgozat első felében az 1956-89 közötti időszak közgyűlési felszólalásait vettem górcső alá, kiemelve a magyar beszédek legfontosabb, gyakran hazánk belpolitikai eseményeire reflektáló elemeit.
Ezen írás keretei között évtizedek szerinti bontásban fogom áttekinteni a magyar felszólalásokat az 1990-2021 közötti időszakban.[1] Ezen áttekintés csak a legfontosabb külpolitikai prioritások kiemelését tűzheti ki reális célként, illetve olyan gondolatokat fogok idézni, amelyek újdonságot jelentenek az előző évekhez képest. A beszédek tartalmi és formai elemeinek véglegesítésében gyakran fontos szerepet játszottak a New Yorkban szolgálatot teljesítő magyar ENSZ állandó képviselők, akiknek listája a lábjegyzetben szerepel.[2]
A rendszerváltást követő első években (1990-93) általában Jeszenszky Géza külügyminiszter vezette a magyar közgyűlési delegációt. Kivételt csak az 1991-es év jelentett, amikor Antall József miniszterelnök mondta el a magyar felszólalást a Közgyűlés magasszintű szegmensén. Ezt követően 1994 és 1997 között Kovács László külügyminisztert érte a megtiszteltetés, hogy felszólalhatott a Közgyűlés általános ülésszakán, majd az évtized utolsó két felszólalása Martonyi János külügyminiszter nevéhez fűződött, aki franciául olvasta fel azokat.
Jeszenszky Géza történészként nem meglepő módon 1990-ben történeti visszaemlékezéssel kezdte beszédét, megemlékezve a világszervezet fontos szerepéről az 1956-os forradalom ügyének napirenden tartása kapcsán.[3] Kiemelte, hogy az elmúlt 40 év egypárti sztálinista diktatúrája teljesen idegen volt az európai fejlődés tradícióitól és most a cél egy, a szabadságon alapuló jogállam és piacgazdaság megteremtése, amely biztosítja az emberei jogok teljes körű gyakorlását is. A rendszerváltozás az eddigi politikai orientáció megváltozását is jelenti, az ország korábbi kapcsolatainak helyreállításával. Jeszenszky hitet tett az európai értékek és az atlanti partnerség mellett. Ennek jegyében prioritásként fogalmazta meg az ország mielőbbi csatlakozását az Európa Tanácshoz és az ország integrációjának megvalósítását az évtized végéig az Európai Közösséghez. Jeszenszky beszédében számos alkalommal kiemelte az emberi és kisebbségi jogok biztosításának fontosságát. Ez utóbbiak kapcsán megfogalmazta az igényt egy jogilag kötelező érvényű nemzetközi dokumentum megalkotására is. A regionális együttműködések közül kiemelte a Pentagonálé (Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország, Jugoszlávia és Magyarország) jelentőségét. A magyar külügyminiszter kinyilvánította, hogy az ország mielőbb el kívánja hagyni a Varsói Szerződést. A közel-keleti helyzet kapcsán kiemelte, hogy biztosítani kell azt, hogy Izrael békében élhessen a nemzetközileg elismert határai között és ezzel egyidejűleg el kell ismerni a palesztin nép legitim politikai jogait is. Végezetül szükségesnek tartotta egy nemzetközi egyezmény elfogadását a menekültek önkéntes hazatelepítésének elősegítése érdekében.
Antall József 1991-ben kijelentette, hogy tekintettel a szovjet csapatok júniusi kivonulására, az ország valóban szabaddá és függetlenné vált és az elmúlt időszak fejleményei immár visszafordíthatatlanok.[4] Bejelentette továbbá, hogy hazánk kezdeményezte a Varsói Szerződés Szervezetének felszámolását. Felhívta a figyelmet a jugoszláviai eseményekre, amelyek veszélyeztetik Európa békéjét és biztonságát. Jelezte, hogy eddig 30 000 menekült érkezett hazánkba Jugoszláviából, de ezeknek csak 10%-a magyar nemzetiségű. A politikai rendezés során fontosnak tartotta az ott élő kisebbségek bevonását a tárgyalásokba. Üdvözölte a BT 713-as
- 44/45 -
(1991) határozatát, amely kimondta, hogy az erővel megvalósított területi változások elfogadhatatlanok Jugoszláviában. Álláspontja szerint az a tény, hogy az eddigi bipoláris világot egy multipoláris váltotta fel, tette lehetővé a regionális konfliktusok kirobbanását. Pozitívan tekintett az Öböl-háború kapcsán létrejött nemzetközi koalícióra, amely az első megnyilvánulása volt a hidegháborút követő globális partnerségnek. Aláhúzta, hogy az emberi és kisebbségi jogok nem tekinthetők egyetlen állam belügyének sem.
Jeszenszky Géza 1992-ben jelezte beszédében, hogy az elmúlt hónapok eseményeinek hatására hazánk szomszédjainak száma az eddigi 5-ről 7-re nőtt és ezek közül 5 frissen létrejött független állam.[5] A külügyminiszter bejelentette, hogy Magyarország a napokban letétbe helyezi a Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságát elismerő nyilatkozatát az ENSZ Főtitkáránál. A BT mostani, Boszniával kapcsolatos határozatait üdvözölve, fontosnak tartotta Jeszenszky, hogy a testület tekintse az emberi és kisebbségi jogok betartását a nemzetközi béke és biztonság integráns részének, amely nem képezheti egyetlen ország belügyét sem. Kijelentette, hogy Közép- és Kelet-Európa biztonságának és stabilitásának záloga a népek önrendelkezési jogának elismerése, valamint a kisebbségek önkormányzatiságának biztosítása. A külügyminiszter szólt a bős-nagymarosi gát problematikájáról, jelezve, hogy sajnos a bilaterális tárgyalások ez ideig nem vezettek eredményre. A délszláv válság kapcsán jelezte, hogy hazánk jelenleg több mint 80 000 menekültnek biztosít otthont és a szerb hatóságok tevékenysége láthatóan a régió etnikai összetételének megváltozását eredményezi. Jeszenszky végezetül fontosnak tartotta az ENSZ Kisebbségi Nyilatkozata szövegének véglegesítését.
A magyar diplomácia vezetője 1993-ban elkeseredetten szólt arról, hogy a nemzetközi közösséget a nemzetközi jog legdurvább megsértésének jugoszláviai esetei sem tudták meggyőzni a hatékony fellépés szükségességéről.[6] Kiemelte, hogy mindent meg kell tenni a régió nemzeti és etnikai kisebbségei védelme érdekében. Kiemelte, hogy a délszláv helyzet kapcsán életbe léptetett szankciók komoly gazdasági hátrányt okoznak Magyarországnak (1 milliárd dollárt) és ezért Budapest nagyra értékelte a Biztonsági Tanács azon szándékát, hogy az ENSZ Alapokmány 50. cikkelye alapján a szankciók által érintett országoknak lehetősége legyen a BT-vel való konzultációra a bekövetkezett károk enyhítése érdekében. Ennek kapcsán elfogadhatatlannak tartotta a szankciókat betartó országokkal szembeni megtorló lépéseket, mint például a dunai hajózási út elzárását. Jeszenszky elmondta, hogy Magyarországnak sikerült kifizetnie valamennyi eddigi hátralékát a világszervezet felé és síkra szállt az ENSZ Alapokmány módosításának szükségessége mellett. Ez utóbbi keretében az aláíró és ellenséges államok közötti különbségtétel megszüntetésének, valamint a BT kibővítésének szükségességét emelte ki, jelezve, hogy Budapest támogatja Japán és Németország állandó BT-tagságát. Jeszenszky támogatásáról biztosította az Emberi Jogi Főbiztos posztjának mielőbbi létrejöttét a megfelelő közgyűlési határozat elfogadásával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
