Megrendelés
Közjogi Szemle

Fizessen elő a Közjogi Szemlére!

Előfizetés

Cseh Kristóf - Jugovics Andrea - Matos Lilla - Német Noémi - Papp Dorottya - Zsembery Eszter: Kereskedelmi igazgatás empirikus vizsgálata Budapest XIV. kerületében[1] (KJSZ, 2017/2., 67-70. o.)

1. Bevezetés

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Közigazgatási Jogi Tudományos Diákköre az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásának köszönhetően Balatonlelle kereskedelmi igazgatásának áttekintése után a Budapest XIV. kerületében érvényesülő tapasztalatokat vizsgálta. A kutatás középpontjában ismételten az Európai Unió szabályozásának, nevezetesen a belső piaci irányelv átültetésének a vizsgálata állt, amelyhez szorosan kapcsolódik a tagállamok közötti szabad kereskedelem, a szolgáltatások szabad áramlása, valamint az egyes uniós jogforrások érvényesülésének a kérdése. Ezen belül kiemelt jelentősége van a helyi kereskedelmi igazgatásban megvalósuló gyakorlatnak, ideértve azt is, hogy egy-egy helyi önkormányzatot hogyan érintenek az ehhez hasonló változások. Véleményünk szerint e folyamatok figyelemmel kísérése fontos szerepet játszik a magyar közigazgatási jog önkormányzatokat érintő szabályozásainak elemzésében.

Jelen tanulmány tehát Budapest XIV. kerületét vizsgálja, jelentőségét pedig az adja, hogy a főváros egyik legnépesebb kerületéről van szó mindamellett, hogy az illetékességi terület szempontjából is a legnagyobbak között tartják számon. A kerülethez számos kereskedelmi egység tartozik, így a vizsgált tevékenység szempontjából is sokszínűnek tekinthető (gondoljunk a Városligetre mint kedvelt turisztikai célpontra, az Örs vezér terére mint nagy forgalmi csomópontra, illetve Rákosrendező és környékének ipari területére). Ez a komplexitás az önkormányzati ügyintézők részéről a jogszabályi környezet részletes és széles körű ismeretét igényli, mivel nehezen tipizálhatók a kerületben előforduló kereskedelmi tevékenységek. Az említettek alapján tehát egyértelműen megállapítható, hogy a XIV. kerület más jellegű kihívásokkal néz szembe kereskedelmi igazgatás terén, mint az üdülővárosok, ahol alapvetően a szezonalitás adja a legfőbb irányvonalat.

Kutatásunkban az IMRAD módszerre épülő felépítést alkalmaztuk, ennek megfelelően a bevezetés után említést teszünk a vizsgálatnál alkalmazott metódusokról, majd rátérünk az eredmények ismertetésére és elemzésére, végezetül pedig összegzésként az elemzett adatokból konklúziót vonunk le.

2. Az alkalmazott módszer

Az ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszéke 2015. január 1-je óta vesz részt dr. Nagy Marianna vezető kutató irányításával, az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával folyó, "Az európai belső piac szabályozásának új tendenciái és ezek hatása a közigazgatás szervezetére, működésére" elnevezésű projektben. A kutatás keretei között egy nagy, illetve egy viszonylag kis lélekszámú településen vizsgáljuk a belső piaci szolgáltatásokról szóló rendelet hatásait.

A Közigazgatási Jogi TDK 2015 novemberében Balatonlellén kezdte meg a kutatást, amely a viszonylag kis lélekszámú település szerepét töltötte be a projektben. A kutatást 2016 áprilisában és májusában a nagy lélekszámú helyi önkormányzat vizsgálatával folytattuk, ennek keretében Budapest XIV. kerületében végeztünk helyszíni, empirikus kutatást. A cél elsősorban a XIV. kerületi önkormányzat kereskedelmi igazgatásnak vizsgálata volt. A helyszíni adatgyűjtés előtt egy, a kutatáshoz szükséges adatok gyűjtését célzó kérdőívet küldtünk el, amelyben a település szolgáltatásengedélyezéshez és bejelentéshez kapcsolódó ügyforgalmáról kértünk előzetesen adatokat. Ennek eredményeit helyszíni interjúkkal egészítettük ki.

A kutatás előzetes hipotéziseként azt állítottuk, hogy a XIV. kerületi önkormányzat kereskedelmi igazgatását magas ügyforgalom jellemzi, ennek oka pedig az ellátott terület városföldrajzi adottságaiban keresendő. Másik feltevésünk az adatfelvétel előtt az volt, hogy a balatonparti, üdülőövezeti településsel szemben itt nem mutatható ki jelentős szezonalitás.

3. A kutatás eredményei

3.1. A szabályozás jogi keretei

A belső piaci szolgáltatásokról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve, amelynek a tagállamok nemzeti jogába történő átültetési határideje 2009. december 28. volt, hatályát tekintve számos szolgáltatásra kiterjedt, többek között a termékek és szolgáltatások kis- és nagykereskedelmére, valamint a turizmusra és a szabadidős szolgáltatásokra. Az irány-

- 67/68 -

elv egyik fő célja a szolgáltatások kereskedelmének útjában álló akadályok felszámolása volt az Európai Unióban, részint a szolgáltatókat érintő közigazgatási eljárások egyszerűsítése révén. Az irányelv 42. pontja alapján pedig a közigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályok a túlzottan nehézkes engedélyezési rendszereknek, eljárásoknak és alaki követelményeknek a felszámolására szolgáltak, amelyek akadályozták a letelepedés szabadságát és ennek nyomán új szolgáltató vállalkozások létesítését.

A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény ültette át a magyar jogrendbe az uniós szabályozást, jelentősen liberalizálva a szolgáltatói tevékenységet. Az engedélyezés mint hatósági jogalkalmazás helyett az önkéntes jogkövetést helyezi előtérbe, a szolgáltatásnyújtás megkezdésekor megtett bejelentést teszi főszabállyá. A hallgatás-beleegyezés elvének bevezetésével, illetve a többszöri engedélyezési eljárások kiiktatásával, az integrált ügyintézéssel igyekszik elősegíteni a szolgáltatások szabadságának megvalósulását a magyar piacon.

A jelenleg hatályos, a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 3. § (1) bekezdésében szerepel, hogy a 3. § (3) bekezdése[2] szerint vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa alapján engedélyköteles kereskedelmi tevékenység kivételével az, aki Magyarország területén kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni, köteles az erre irányuló szándékát a kereskedelmi hatóságnak bejelenteni. Tehát bizonyos (kereskedelmi) szolgáltatástípusok kivételével a magyar jog - az irányelv céljait megvalósítva - a szolgáltatásnyújtók helyzetét megkönnyítve, a bejelentés intézményét teszi főszabállyá a korábbi engedélyezési eljárások helyett.[3]

3.2. Szabályozás a gyakorlatban: a XIV. kerület

A XIV. kerület (Zugló) a legnagyobbak közé tartozik Budapesten, az országos települések rangsorában önállóan a nyolcadik legnagyobb népességű önkormányzat lenne.[4] A nagy terület és népesség mellett egyes különleges jellemzők is meghatározzák a kerület képét, és ezzel a szolgáltatást nyújtók, kereskedelmi egységek számát és jellegét. A kerülethez tartozik Budapest egyik kiemelt turisztikai célpontja, a Városliget, továbbá olyan nagy forgalmat lebonyolító közlekedési csomópontok, mint az Örs vezér tere, amely az M2 metróvonal és a H8 HÉV-viszonylat egyik végállomása. Emellett kiskereskedelmi központok (piacok), bevásárlóközpontok is működnek a kerületben, ugyanakkor a kertvárosi, zöldövezeti területek mellett ipari jellegű városrészeket is találunk. A kerület sokszínűsége a kereskedelmi egységek változatosságában is megjelenik, mindezek pedig előrevetítik, hogy az adott ügycsoportban nagy ügyforgalmat bonyolít le az önkormányzat.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére