A 21. század első két évtizede számos korszakos újítást és változást tárt elénk, de sok szempontból korábban már megtapasztalt jelenségek kiújulását is magával hozta. Új jelenségként az információs technológia robbanásszerű fejlődésének és terjedésének szinte minden területre kiterjedő hatásait, a társadalmi és individuális működés átalakulását,[1] illetve a fizikai értelemben valós és egyben valós idejű globális kapitalizmus kibontakozását is példaként állíthatjuk. A visszatérő jelenségek között a multipoláris hatalmi rend és versengés élénkülését, a biztonságot rendszerszinten is érintő katonai, rendészeti és hírszerzési fenyegetések élénkülését, illetve szélsőséges eszmék terjedését és ezek fegyveres erőszakkal való rendkívül veszélyes kombinációinak lehetőségét hozhatjuk példaként.
Mindezek a kihívások és fenyegetések egy olyan stratégiai környezetben bontakoznak ki és sok esetben kapcsolódnak össze, amelyben Európa és még tágabban a transzatlanti térség elmúlt évszázadokban megszokott dominanciája megkérdőjeleződni látszik. A kérdések, aggodalmak, óva intő javaslatok pedig számos szak- és tudományterületen párhuzamosan jelennek meg. Ezeket pedig kiegészítik azok a szaktudományok, amelyek nem kifejezetten a multipoláris világrend kialakulására fókuszálnak, de cserében olyan jelenségeket vizsgálnak, amelyek a hatalmi környezet és azon belül is a védelem és biztonság szempontjából kimagasló jelentőségűek. Idesorolhatók a digitalizáció és a jóléti társadalmak pszichológiai hatásait vizsgáló kutatások, a post-truth jelenség elemzése, de az új társadalmi környezetre és folyamatokra reflektáló szociológiai kutatások is. Látható tehát, hogy a világ átalakulása sokrétű, kölcsönhatásos és ez által számos tudományterület által elemzett és leírható folyamatok halmazaként közelíthető meg, melyek összekapcsolását a multidiszciplináris megközelítés tudja biztosítani.
Ennek a védelem és biztonság tekintetében kimagasló fontossága van. Okai a biztonság fogalmának kiszélesedésétől és mélyülésétől kezdve a biztonságot érintő kihívási és fenyegetési mátrix sokrétűségén át egészen a biztonságot megélő és igénylő társadalom szemléletmódjának, működésének és igényeinek átalakulásáig számos ponton megragadhatók. Mindezek mellett azonban két további és különleges súlyú jelenség azonosítható, amelyek a védelem és biztonság terén tovább fokozzák ennek a látásmódnak a szükségességét.
Az egyik ilyen az a tény, hogy a nagyhatalmakat leszámítva a transzatlanti térségben az elmúlt évtizedekben a védelem és biztonság kérdésköre, illetve az állam - mint fő védelmi és biztonsági aktor - ez irányú funkciói periferikus kérdéssé váltak mind a társadalmi és tudományos, mind a politikai és döntéshozatali diskurzusban. Ez pedig egyik oldalról az e funkciókra jellemző sajátos gondolkodásmód és szakértői kapacitások eróziójához, másik oldalról a védelmi és biztonsági képességek csökkenéséhez, harmadrészt pedig a többségi civil társadalom és tudományos közeg védelmi és biztonsági szférára irányuló megértési képességének és tudatosságának mérséklődéséhez vezetett. Ahogy Henry Kissinger e körben Európa kapcsán fogalmazott: "[n]oha Európa alakította ki a hatalmi egyensúlyon alapuló rendet, most, furcsa módon, tudatosan és nagymértékben korlátozza új intézményeiben a hatalmi komponens szerepét. S minthogy leépítette katonai potenciálját is, nem sok mozgástere maradt, ha valahol semmibe veszik az egyetemes normákat."[2]
A világ és a biztonsági környezet változásai azonban nem álltak meg, sőt a komplexitás, az újszerűség és gyorsaság tekintetében komoly és a biztonságunk szempontjából negatív változásokon mentek át. Ez pedig nem ritkán párosul a korábban egyetemesnek tekintett normák semmibevételével vagy kijátszásával, méghozzá oly módon, hogy az e folyamatokból eredő kockázatok, fenyegetések és károk egyre látványosabban visszahat-
- 22/23 -
nak Európa magterületére is. Mindehhez pedig hozzáveendő az is, hogy Európa és Ázsia szétválasztása sokak szerint a két rész kölcsönös egymásra hatási képessége, szükségképpen mélyülő gazdasági és társadalmi szinergiái és ezek mellett mégis fokozódó versengése, valamint konfrontációi miatt idejétmúlttá vált.[3]
A multidiszciplináris megközelítés nélkülözhetetlenségét alátámasztó másik különös súlyú körülmény az a felismerés, hogy a védelem és biztonság terén
a) a komplex biztonság miatt az élesen elhatárolt ágazati/szakmai gondolkodásmód és válaszkialakítás kizárólagossága a stratégia és vele a kormányzás(tan) szintjén már nem tartható fenn,
b) a technológiai fejlődés és az azzal összekapcsolódó gazdasági és társadalmi változások olyan sokrétű fellépést tesznek szükségessé, hogy a kívánt megoldások egy-egy tudomány- és szakterület megoldásaival nem kezelhetők, valamint, hogy
c) a napi problémák orvoslására korlátozódó fejlesztési-szabályozási-szervezési lépések önmagukban elégtelenek a korszakos változások kezelésére.
Az a) pont szerinti megállapítást a gyakorlatban az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági törvénye, a transzatlanti térség államainak sokaságában kirajzolódó nemzetbiztonsági koordinatív testületek létesítése, vagy épp az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének és az Európai Uniónak a resilience fejlesztése terén mutatott törekvései egyértelművé teszik. A b) pont szerinti gondolatot egyes nemzetközi kutatóintézetek témakör-meghatározása, illetve -módosítása[4] éppúgy alátámasztja, mint hazai viszonylatban Szigeti Péternek az a következőkben részletesebben is áttekintésre kerülő megállapítása,[5] amelyet a kétezres évek elején a rendészet viszonylatában a rendszerszerű szemlélet és fejlesztés háttérbe szorítása kapcsán fogalmazott meg, de meglátásunk szerint ez a többi védelmi ágazatra és biztonság kérdésének összkormányzati szintjére is kiterjeszthető.
Mindezek alapján tehát látható, hogy a védelem és biztonság szavatolása, valamint a multidiszciplinaritás kapcsolatával foglalkozni kell a szabályozás és a szervezés tekintetében is. A releváns gondolkodási, elemzési majd fejlesztési irányok azonosításához azonban elégtelen lenne, ha a komplexitáshoz való alkalmazkodást a különféle integrációk, szövetségek témával kapcsolatos - koncepcionális, de nemzetállami szintre nehezen transzformálható - iránymutatásainak, kommünikéinek részben-egészben történő adaptációjával tennénk meg például a resilience kapcsán. Hasonlóan elégtelen önmagában az egyes külföldi minták elemzése és adaptációra javasolása, hiszen minden nemzetállam történetileg, kulturálisan, institucionálisan egyedi, így az újításoknak alkalmazkodni kell a sajátosságokhoz.[6] Ahhoz tehát, hogy a szükséges multidiszciplináris megközelítés irányait azonosítani tudjuk, elsőként érdemes számot vetni azzal, hogy a nemzetközi térben milyen módon jelent meg párhuzamos tudományterületek esetén a védelem, biztonság, geopolitika kérdésköre, majd pedig azzal is, hogy a szabályozás tekintetében milyen további jelentésréteg adható a multidiszciplinaritásnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
