Kováts J(ános) István 1880. november 20-án született Kisteleken Kováts János és Gyenge Virág Luca harmadik gyermekeként. Katolikusnak keresztelték. A család református felmenőkkel rendelkezett, ám nagyapja római katolikus vidékre költözött, ahol gyermekeit "elkeresztelték". A házaspárnak tíz gyermeke született, de ebből csupán öten maradtak életben. 1886 tavaszán az egész család felköltözött Budapestre. Kováts J. István már Budapesten kezdte elemi iskolát.
1900. október elején iratkozott be a budapesti egyetem jogi fakultására. Az egyetem első évében nemcsak jogi, hanem bölcsésztárgyakat is hallgatott, és később mindegyik tudományágból doktorált. 1905 januárjában avatták a jogtudományok doktorává, a disszertációját a becsületügyi bíráskodás reformjáról írta.
Kováts J. egy barátjával együtt 1904 nyarán áttért a református vallásra, amit úgy értelmezett, hogy "ősei vallására" tért vissza, melytől "nemcsak jogilag, de lélek szerint sem" szakadt el. Még jogi doktorrá avatása előtt, 1904 szeptemberében a budapesti református teológiai akadémia hallgatója lett.[2]
1905-ben az országos képviselő-választások kampányában részt vett volt professzora, Kmety Károly mellett. Esztergomban a nép olyannyira megszerette, mert "jól értett" a nyelvükön, hogy őszintén megmondták Kmetynek: "ha Kováts István képviselő akar lenni, akkor a nagyságos úr hazamehet".[3] Nem élt a csábító lehetőséggel, és Kmety óriási többséggel elnyerte a mandátumot.
Kováts J. István két év alatt tette le a lelkészképesítő vizsgát, ezt követően Skóciába ment tanulni. Az ösztöndíjat a budapesti skót missziótól kapta az 1906/07-es akadémiai évre. Kováts J. a Skót Egyesült Szabad Egyház edinburgh-i teológiáján
- 121/122 -
tanulhatott, amelyet az egyház a presbiteriánus egyház szakadása[4] következtében elveszített, és az idő tájt bírósági ítélettel kapott vissza. Bekapcsolódott a New College tudományos egyesületének munkájába, ahol megtartotta első angol nyelvű felszólalását. Kováts J. István a későbbiekben többször is járt Skóciában. Az ott megszerzett tapasztalok óriási hatással voltak mind lelkészi, mind egyházjogászi, mind teológiai tanári, valamint politikusi pályájára is.
Miután Skóciából 1907-ben hazatért, Kováts J. István segédlelkészi szolgálat után nézett. A szlavóniai misszióba kérte beosztását, ahol az 1868-ig Magyarországhoz tartozó három vármegye[5] magyar és német ajkú gyülekezeteiben kezdhette meg szolgálatát. Itt meg kellett tanulnia német nyelven prédikálni és gyülekezeti szolgálatot ellátni. Szlavóniai szolgálata során "mohamedán" vallásúakkal is kapcsolatba került, továbbá a soknemzetiségű térség gondjaival is megismerkedett.
Szlavóniában négy hónapot töltött el, de visszaemlékezése szerint ez az időszak "szinte felért valamelyik távol-keleti szigeten végzett missziói szolgálattal".[6] Ezt követően Nagykőrösre került, a Dunamelléki Egyházkerület legnépesebb vidéki gyülekezetébe. Innen "fél hónap" elteltével Veresegyházára, onnan pedig a Kálvin térre, Budapestre vitte a szolgálat útja. Néhány hónap múlva vallásoktató segédlelkésszé osztották be a VII. kerület külső részén található elemi iskolákhoz. 1910. január 1-től állandó, a presbitérium részéről megválasztott vallásoktató lett. 1911-ben a nagy múltú szatmári gyülekezet egyik lelkipásztori állását kapta meg.[7]
Kováts J. Istvánt a budapesti teológia filozófia-pedagógia professzorává választották, ezért 1914 januárjában Budapestre költözött. 1914 szeptemberében már háborús tanévet kezdett, a teológushallgatók körében "háborús hangulat" uralkodott. Kováts J. tanártársaival együtt arra buzdította a fiatalokat, hogy az önkéntes katonaság helyett betegápoló szolgálatra jelentkezzenek. Kováts J. maga pedig, a budapesti polgárőrségnél teljesített szolgálatot.
1915 nyarán megnősült. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) konferenciáján ismerkedett meg Schulek Irénnel, aki a neves műépítész, Schulek Frigyes leánya volt. Házasságukból hat gyermek született. Az 1924-ben született Zsuzsanna nevű leányának Ravasz László és felesége lettek a keresztszülei.[8]
- 122/123 -
1918 elején részt vett a Református Sajtószolgálat megalapításában, annak ügyvezető igazgatója lett, valamint szerkesztette az egyesület lapját, a Református Sajtót. Ugyancsak alapítója, majd igazgatótanácsi tagja is lett a Bethlen Rt.-nek.
Az 1918-as év fordulópontot jelentett Kováts J. István munkásságában. Az őszirózsás forradalom után régi barátja, Juhász Nagy Sándor a kultuszminisztérium politikai államtitkára lett. Ő kérte Kováts J.-t, hogy a református egyház "különleges érdekeinek megvédelmezése érdekében" vállalja el a római katolikus kormánybiztossággal "párhuzamosan szervezendő protestáns kormánybiztosságot". Kormánybiztosként egyik fontos teendője volt "a magyarságra nézve elvesző területekről részben kiüldözött, részben elmenekülő lelkészek, tanárok, tanítók támogatása", másik pedig a jogilag még a református egyházhoz tartozó, de ténylegesen az elszakított területeken élő gyülekezetek számára az államsegély eljuttatása. Kováts J. 1918 novemberétől 1919 márciusáig töltötte be a kormánybiztosi pozíciót, a kommunista hatalomátvétel után azonban otthagyta a már korábban vallási és közoktatási ügyekre kettéosztott minisztériumot.
A Tanácsköztársaság idején jobbnak látta, ha vidékre költözik családjával együtt. Balatonendrédre, Kájel Endre lelkész barátjához menekültek, és a tágas endrédi parókián éltek hónapokon át. Kájel Endrével[9] való barátsága tovább vezette Kováts J. Istvánt a politikai munkában is. A kommün bukása után Kájel révén megismerkedett a kisgazdapárt alapítójával, Nagyatádi Szabó Istvánnal. Kováts J. két évig, 1920 februárjától 1922 februárjáig az első nemzetgyűlés képviselője volt, közben 1920 májusától miniszterelnökségi államtitkár lett, szolgálattételre a kultuszminisztériumba beosztva. Kováts J. István a nemzetgyűlésben aktív képviselő volt, több vitában a kisgazdapárt vezérszónoka. Részt vett az 1920. évi I. törvény előkészítésében. A "király-kérdésben" amellett érvelt, hogy a törvény mondja ki: a királyi hatalom "megszűnt".[10] Teológiai hallgatóit többször elvitte a nemzetgyűlési ülésekre. Más vonatkozásban is igyekezett befolyásos pozícióját a teológia javára fordítani, mégpedig úgy, hogy az államtól bérelt épületet előnyös feltételekkel az egyházkerület tulajdonába juttassa. Kováts J. egyik indítványozója volt annak is, hogy női hallgatókat is vegyenek fel teológusképzésre, továbbá hogy legyen lehetőségük a teológushallgatóknak áthallgatni a budapesti egyetem bölcsészkarára.[11]
Képviselői pályafutása még nem fejeződött be, amikor a közelgő püspökválasztásnál felmerült a neve, mint lehetséges jelöltként. Ravasz László a püspökválasztásnál elsöprő győzelmet aratott 1921-ben. 1929-ben támogatói Kováts J. Istvánt jelölték a megüresedett egyházkerületi főjegyzői tisztségre. A választást megnyerte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
