Kovács László: A "franchise" jogviszony fogalmának megjelenése az új Ptk.-nak a forgalmazási és jogbérleti (franchise) szerződéstípusokat bevezető XIX. címében II. (CH, 2017/11., 3-6. o.)

A franchise jogviszony elemeinek értelmezése több vonatkozásban is nagy körültekintést igényel.

a) Az "oltalmi tárgyakat" létrehozó jogszabályokat a következők szerint csoportosíthatjuk.

a.a) A egyik: a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.). E törvény 1. §-ának (1) bekezdése az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat vonja védelem alá, majd ezeknek az alkotásoknak leggyakrabban előállított fajtáit ennek a §-nak (2) bekezdése sorolja fel. A (3) bekezdés szerint a szerzői jogi védelem az egyéni-eredeti jellegű alkotásokat illeti meg, kivéve a (4)-(7) bekezdésben felsoroltakat. A mű egyéni - eredeti - jellegének kritériumát a törvény függetleníti a mű mennyiségi, minőségi és esztétikai jellemzőitől, úgyszintén annak színvonalára vonatkozó értékítélettől.

Azért, hogy a jogbérletbe adott szellemi alkotás az Szjt. védelme alá tartozik-e, a jogbérletbe adó tartozik felelősséggel.

a.b) Az iparjogvédelmi törvények védelme alá tartozó szellemi alkotások körének meghatározása sokkal könnyebb. Ezek védelme a lajstromba való bejegyzéssel kezdődik és onnét való törléssel szűnik meg. Ezek védelme a következő jogszabályokon alapul:

• a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Szt.) 54. §-ának (3) és (4) bekezdése, továbbá a növényfajták oltalma esetén 114/T. és 114/V. §-a; ezenfelül az Szt. 54. §-ában foglalt szabályok alkalmazását rendeli el a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (Hmtv.) 36. §-a, úgyszintén a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény (továbbiakban: Tot.) 22. §-ának (4) bekezdése;

• a formatervezési minta oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: Fmt.) 34. §-a rendelkezik az oltalom megadását és megszűnését igazoló lajstrom vezetéséről;

• végül a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 47. §-a rendelkezik a védjegylajstrom, illetve 113. §-a a földrajzi árujelzők lajstromának vezetéséről.

a.c) Az előbbieken felül a védett ismereteket a "Know-how" cím alatt a törvény az üzleti titkok közé sorolta be. Ehhez képest a Ptk. 2:47. §-ának (2) bekezdése szerint az üzleti titokkal egyenlő védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása. A titokvédelem csak olyan magatartással szemben áll fenn, amely a védett ismerethez a jóhiszeműség és tisztesség elvét megsértő módon jutott hozzá.

A szerzői, valamint az iparjogvédelmi jogok védelme objektív, azaz mindenkivel szemben érvényesíthető; a védett ismeret viszont csak szubjektív, ezért nem részesül titokvédelemben azzal szemben, aki az ismerethez saját szellemi tevékenysége, vagy a Ptk. 2:47. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontja, vagy (3) bekezdése szerint, vagy egyéb tisztességes módon jóhiszeműen jutott hozzá.

b) A legnagyobb körültekintést az a kérdés kívánja meg, hogy a jogbérletbe adó a fentebb ismertetett, törvényes védelemben részesülő "oltalmi tárgyakhoz", illetve védett ismeretekhez kapcsolódó "felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére" milyen alapon lehet jogosult. Ennek lehetősége az "oltalmi tárgyak" eltérő jellege miatt különböző feltételektől függ.

b.a) A jogbérleti szerződés egyik nehezen megoldható kérdése az, hogy a jogbérletbe adó milyen alapon jogosult a védett oltalmi tárgyhoz vagy ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezése.

Az egyértelmű, hogy a jogbérletbe adásra feltétlenül a védett szellemi alkotás létrehozója jogosult, valamint az, akire a szellemi alkotásra vonatkozó jogot annak létrehozója átruházta (úgyszintén ezek jogutódja). Például az Szjt. 16. §-ának (1) bekezdése szerint a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosító részének akár anyagi formában, akár nem anyagi formában történő bármilyen felhasználásra és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A (3) bekezdés szerint a szerzőt illeti meg a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosítása és ennek engedélyezése is. Az Szt. 19. §-a szerint a szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának (a szabadalmasnak) kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. A szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg (e vonatkozásban jogutód az is, akire a feltaláló a szabadalmat átruházta). Hasonló a helyzet a használati minta, formatervezési minta, a mikro­elektronikai félvezető termékek topográfiája esetén is. Ezektől eltérően a védjegy esetén az alkotó (kitaláló) személye lényegtelen, az oltalom azt illeti meg, aki a védjegyet lajstromoztatta (Vt. 9. és 10. §).

A szerzői jog átruházása csak szűk körben lehetséges, azonban a szabadalom és a többi iparjogvédelem által oltalmazott jog korlátok nélkül átruházható. (Bővebben lapunk 2015. februári számában megjelent Változások az adásvételi szerződés szabályozása c. cikk 3.4/b-c pontjában olvasható).

A védett ismeretek jogintézményét - mint már utaltunk rá - a Ptk. Harmadik részének XI. címe a személyiségi jogok közé sorolta be. Ezek körében a 2:47. § (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a titokvédelem tárgya szellemi alkotás és ez a védelem az ismereteket és tapasztalatokat birtokló személyt illeti meg. A védett ismeretek átruházásának lehetősége azon alapul, hogy ezeknek

- 3/4 -

tisztességes módon való megszerzése nem minősül titoksértésnek.

Nagyobb körültekintést annak tisztázása igényel, hogy a jogbérletbe adó köthet-e jogbérleti szerződést akkor, ha a védett jogok gyakorlásának lehetőségét saját maga is felhasználási, hasznosítási vagy használati szerződés alapján szerezte meg.

Az Szjt. V. Fejezete tartalmazza a szerzői jogi művekre vonatkozó felhasználási szerződések általános és különös szabályait. Ezeknek tartalma a művek sokfélesége miatt igencsak terjedelmes és sokoldalú. Tárgyunk szempontjából a következő rendelkezéseknek van meghatározó jelentősége.

Először: az Szjt. 42. §-a szerint a szerző felhasználási szerződéssel ad engedélyt művének felhasználására, a felhasználó pedig ezért díj fizetésére köteles. A szerződés feltételeit a felek (kivéve a kógens rendelkezéseket) szabadon állapíthatják meg. A 43. § (5) bekezdése folytán ezek közül igen fontos a felhasználás módjának meghatározása, ennek hiányában az engedély a feltétlenül szükséges módra és mértékre korlátozódik.

Másodszor: az Szjt. 43. §-ának (1) bekezdése szerint a felhasználás csak kifejezett kikötés alapján lehet kizárólagos.

Harmadszor: a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve akkor adhat engedélyt harmadik személynek a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. A mű átdolgozására is csak kifejezett kikötés esetén kerülhet sor [Szjt. 46. § (1) bek. és 47. § (1) bek.].

A jogbérleti szerződés a felhasználási szerződés alapján tehát végül is csak a szerző engedélye esetén lehetséges. Ezenfelül figyelemmel kell lenni a szerző által megkötött felhasználási szerződés időtartamára, a felmondás lehetőségére stb. is.