A tanulmány bemutatja az Európai Unió Bíróságának az ítélkezési gyakorlatában kialakult tagállami kárfelelősség jogintézményének a történetét, és annak főbb sajátosságait. Rávilágít arra, hogy melyek azok a körülmények, amelyek a tagállami bíróságok számára megnehezítik annak megfelelő alkalmazását. Ezt követően a jogalkotásért való állami kárfelelősség hazai intézménytörténetét és ellentmondásait vizsgálja. Feltárja, hogy az új polgári törvénykönyv megalkotása során a jogalkotással okozott károk kodifikálásának elmaradása ellentmondásos helyzetet teremt a magyar kártérítési jogban. Rávilágít, hogy jelenleg a hazai bíróságok gyakorlatában párhuzamosan létezik az uniós jogot sértő jogalkotásért való kárfelelősség rendszere, és a jogalkotással okozott károk megtérítésének kizárólag hazai jogon alapuló rendszere. Ez arra vezet, hogy hátrányosabb helyzetbe kerülnek azok a károsultak, akik kizárólag hazai tényállás alapján érvényesítenek igényt az álammal szemben a jogalkotással okozott károk miatt. Erre tekintettel a tanulmány rámutat arra, hogy indokolt lenne kodifikáció útján szabályozni a jogalkotással okozott károk megtérítésének a rendszerét.
Az állam és ezáltal az állam egyes intézményeinek felelőssége olyan kérdés, amely nagyon sok elemében túlmutat a jogtudományon. Az államnak a saját felelősségéről való gondolkodását nagyban befolyásolja az adott államnak a saját magáról alkotott képe, amelyet meghatároz az aktuális társadalmi, gazdasági és politikai környezet. Az állam és intézményei sok értelemben viselhetnek felelősséget az államhatalom gyakorlásáért. Beszélhetünk többek között erkölcsi, politikai, diplomáciai felelősségről, és nem utolsósorban jogi értelemben vett felelősségről. Az államnak a jogi felelősségvállalását nagyban meghatározza az érintett állam jogi hagyományainak mélysége és jogi kultúrájának fejlettsége, valamint a nemzetközi jogi környezet. Az állam jogi felelőssége is sokrétű és differenciált. Az állami felelősség az adott jogág sajátosságai mentén megjelenik a különféle jogterületeken, például a nemzetközi jogban, a közigazgatási jogban, a büntetőjogban és természetesen a magánjogban is. Az állam magánjogi felelőssége is szerteágazó és összetett, sok kérdést felvető terület, azonban a magánjog területén belül is az egyik legtöbbet vitatott kérdés az állam kártérítési felelőssége. Kecskés László akként fogalmazott a jogintézménnyel kapcsolatban, hogy "Az állami kárfelelős-
- 57/58 -
ség nagy politikaérzékenységű téma. Jogi rendezésének minősége erősen függ a jogintézmény mindenkori állami, politikai környezetének állapotától."[1]
Az állami felelősség ellentéte az immunitás, azaz az állami felelőtlenség, amely elsődlegesen a nemzetközi jog területén érvényesül.[2] Az immunitás az állam szuverenitásában gyökerező gondolat. A szuverenitás pedig az adott államnak a saját területén gyakorolt főhatalmát és a nemzetközi kapcsolatokban való függetlenségét jelenti.[3] Az állami immunitás gondolatával kapcsolatban az jelenti a problémát, hogy annak hatása kivetül olyan területekre is, amelyek gazdaságilag, politikailag és társadalmilag sem indokoltak.[4] Az állami immunitás megnyilvánulási formái a magánjog területén igen éles jogirodalmi kritikák kereszttüzében állnak.[5] Metzinger Péter konkrétan akként fogalmaz, hogy "...az állam anyagi jogi immunitásának dogmája piacgazdaságban és demokratikus jogállamban tarthatatlan, az a jogfejlődés egy korábbi alacsonyabb fokáról itt ragadt anakronizmus."[6] Ennek megfelelően a magánjogban nem is volt fenntartható a piaci viszonyok és a jogállamiság fejlődésével az államnak a "King can do no wrong" elvén álló abszolút immunitása, amely az autoriter, totalitárius államok sajátja. Az állam magánjogi felelőtlensége lebomlásának két útja ismert.[7] Az egyik, amely az állam tevékenységének jellegétől függően, a iure imperii - iure gestionis, biztosít immunitást az államhatalom gyakorlása során, míg a másik az úgynevezett funkcionális szemlélet, amely az állam bizonyos szerveinek, az általuk végzett tevékenységtől függően biztosít immunitást. A modern magánjogban pedig egyre inkább erősödik az állam immunitásának teljes tagadása, ahogyan az látható az Európai Unió jogában is.
A jogalkotás, ezen belül is különösen a törvényhozás, az állami szuverenitás gyakorlásának legfőbb megnyilvánulása. Erre tekintettel a fenti jogelméleti fejlődés mellett is ez a terület az, amellyel kapcsolatban a legnehezebben oldódik az immu-
- 58/59 -
nitási szemlélet. Az egyes államok csak nagyon nehézkesen, szűk körben vállalnak magánjogi felelősséget a jogalkotással magánszemélyeknek okozott károkért. Erre tekintettel a jogalkotásért okozott károk megtérítése az a terület, amit a legerősebben befolyásol az államhatalom immunitásának gondolata. Az állami immunitásról való jogelméleti gondolkodás, valamint a jogállamiság és piacgazdaság elvéből eredő társadalmi elvárások ütköznek az államok felelőtlenségre való törekvésével. Ez a feszültség gátolja sok esetben a jogintézmény hatékony kodifikációját, és ezáltal komoly problémákat okoz a jogalkalmazás számára, bizonytalanságot teremt a jogalanyok körében.
Hazánkban a jogfejlődés a 19. század közepéig fennálló abszolút immunitástól,[8] majd az állam felelőtlenségéhez mereven ragaszkodó osztrák magánjog hatásától elszakadva hosszú utat bejárva eljutott az állam felelősségének a funkcionális immunitás tanán keresztüli elismeréséhez. Ennek az elméleti fejlődésnek az eredménye, hogy napjainkra az állam felelősségét a hazai jogrendszer a demokratikus jogállami követelményeket kielégítő jogszabályokon keresztül szabályozza.[9] Ez alól azonban kivételt képez a jogalkotással okozott károk megtérítésének jogintézménye. A magyar jogban még soha nem került kodifikálásra a jogalkotó kártérítési felelőssége, annak ellenére, hogy erre irányuló törekvések voltak az új Ptk.[10] megalkotása során is, és a jogirodalom azt a mai napig szorgalmazza.[11] Ez a jelenség nem egyedi, mert az Európai Unió tagállamai is nagyon változatos képet mutatnak a jogalkotással okozott károk megtérítéshez való hozzáállásban, az alkotmányos alapjogtól (Spanyolország, Németország) a törvényhozás immunitásáig (Luxemburg). Azonban a kodifikáció hiánya hazánkban jogbizonytalanságot és meglehetősen visszás helyzetet teremt.
Ennek oka, hogy tételes jogi szabályozás hiányába a jogalkotó kárfelelősségét a bírói gyakorlat alakítja az általános deliktuális kárfelelősség szabályai mentén. A bírói gyakorlatban azonban nagyon erősen tartja magát a jogalkotói immunitás gondolata és érvényre juttatása. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió joga, és az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban EuB) ítélkezési gyakorlata elutasítja az állami immunitást és megköveteli az uniós jogba ütköző jogalkotással okozott károk megtérítését a tagállamok részéről. Így jelenleg két párhuzamos felelősségi rendszer működik hazánkban a jogalkotással kapcsolatban. A tisztán hazai jogi alapon álló immunitást alapul vevő rendszer, valamint az uniós jogon alapuló immunitást elutasító kárfelelősségi rendszer. Ezek természetesen nem egymástól elszige-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
