Az alkotmányos elvek országok közötti migrációja egyidős az alkotmányos elvekkel. Ezeket az elveket, intézményeket többnyire írott alkotmányokban rögzítettek, bár van példa arra is, hogy szokásjogon alapuló szabály került át más ország gyakorlatába. Az első, igen komoly hatású írott alkotmány az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya volt, amely számos dél-amerikai és más ország alkotmányára gyakorolt hatást, az államszervezeti megoldásoktól az alapjogvédelemig. Az európai kontinensről említhető az 1831-es, modern liberális felfogású belga alkotmány, amelynek szellemiségét egy sor európai ország követte, többek között ez hatott az 1848-as magyar áprilisi törvényekre is. Ebben az írásban kifejezetten a német alkotmány önfejlődését, majd más demokratizálódó országok alkotmányfejlődésére gyakorolt hatását vizsgálom, konkrét példák alapján. Mielőtt azonban részletesebben megnézném, hogyan formáltak a bonni alaptörvény megoldásai más alkotmányokat, sorra veszem, hogy milyen tényezők formálták magát a bonni alaptörvényt.
Ismeretes, hogy a weimari birodalmi alkotmány 1919-es elfogadásával németföldön modern, köztársasági és jóléti alkotmány született, amely azonban nem tudott stabilan ellenállni a diktatórikus hatalomkoncentrációnak, a jogállam leépítésének. A politikai hatalmat választások útján megszerző NSDAP a weimari alkotmány alkotmányos rendszerét annak saját alkotmányos eljárási szabályainak betartásával kapcsolta ki egy felhatalmazási aktus[1] által, amellyel feljogosította a kormányt akár alkotmányellenes törvények meghozatalára is. Ezzel az aktussal szemben, amely megnyitotta az utat a diktatúra felé, semmilyen kontrollmechanizmus nem volt igénybe vehető.
Harminc évvel később, 1949-ben, amikor a bonni alkotmány tárgyalásakor eljött az újbóli alkotmányozási pillanat, a szövetségesek által támogatott alkotmányozó tudatosan törekedett e hibák kiküszöbölésére. A legfontosabb volt az intézményi garanciák kiépítése, ezáltal az alkotmányos jogok kikényszeríthetőségének megteremtése. A korábbi Birodalmi Állambíróság (Staatsgerichtshof für das Deutsche Reich) csupán a birodalom és a tartományok jogvitáinál bírt hatáskörrel, a helyébe lépő, karlsruhei székhelyű Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht, BVG) azonban már valódi normakontrollt gyakorolt (absztrakt és konkrét formában egyaránt) a törvényhozás felett.
Emellett a bonni alkotmány rendelkezései már nem tekinthetők puszta célmeghatározásoknak, hanem közvetlenül hatályosuló jogot alkotnak, amelyet az államnak - az emberi méltóság általános védelmi kötelezettsége keretében is - tiszteletben kell tartania: ezek korlátozásának arányosnak kell lennie, lényeges tartalmuk pedig egyáltalán nem korlátozható. Az alkotmányba épített örökkévalósági klauzula (a legfontosabb rendelkezésekre vonatkozó módosítási tilalom) e rendszer stabilitását szolgálta, betartása felett szintén a BVG őrködött. A jogállami jogalkotás elvének megfelelően megszűnt a sürgősségi (felhatalmazási) rendelet alkotmányos lehetősége is, valamint a pártok betiltása csak az alkotmánybíróság döntésén alapulhatott.
A fékek és ellensúlyok mellett, az államszervezeti megoldások terén ugyanakkor több olyan újítás is született Bonnban, amely a kormányzás stabilitását szolgálta, anélkül, hogy az egyszemélyi (elnöki) hatalomkoncentrációnak teret adott volna. A bonni megoldás mindvégig a parlamentáris kormányforma megerősítésén alapult. A stabil parlament - erős kormány - gyenge elnök szervezeti modell által a testületi szervek kaptak hatalmi súlyt a tisztségviselőkkel szemben. Ebben a rendszerben a parlament a demokratikus legitimáció egyetlen forrása, más alkotmányos szervet nem választanak közvetlenül, még a szövetségi elnököt sem. A közvetlen demokrácia háttérbe szorult, az országos népszavazás lehetősége (az 1926-os, 1919-es eredménytelen, populista népszavazási kezdeményezések miatt is) megszűnt, illetve egyetlen esetre (teljesen új alkotmány elfogadása) szorult vissza. Szintén a stabil kormányzás érdekében vezették be a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét, amelynek lényege, hogy a miniszterektől csak akkor lehet megvonni a bizalmat, ha egy új kormányfő mellett már felsorakozott egy új többség, ezáltal elkerülve a kormányzati "interregnumot".
A bonni alaptörvényt megalkotói átmeneti részalkotmánynak szánták egy résznemzet (Nyugat-Németor-
- 50/51 -
szág) számára, ezért használták az Alaptörvény (Grundgesetz, röv. GG) megjelölést az Alkotmány (Verfassung) helyett. Az eredeti szándék ellenére azonban, működőképes megoldásai miatt is, a GG stabil maradt, és ma is hatályban van. Ugyanakkor nem változatlan formában: 1949 óta 66 módosításon esett át, legutóbb 2020-ban kettőn, azaz átlagosan majdnem minden évre jutott egy módosítás. A szöveg az eredeti 146 cikk helyett ma közel 200-at számlál, 56 új, betűvel jelölt cikket kapott, azaz terjedelme 1/3-ával megnövekedett.
1949 rendszerváltó év volt, amelynek során a demokratizálódás jegyében elfogadták azt az alkotmányt, amely azóta számos más rendszerváltó ország számára szolgált mintaként a későbbi évtizedekben, elsősorban Dél- és Közép-Európában. Az 1970-es évek végén végbement ottani rendszerváltások nyomán felállt spanyol és portugál alkotmánybíróságokat például Karlsruhe gyermekeinek, a két évtizeddel később létrejött közép-európaiakat Karlsruhe unokáinak is lehet tekinteni, így már az alkotmánybíráskodás több generációja is előttünk van. (A weimari alkotmány nemzetközi hatása jóval kisebb volt.). A bonni megoldások később még távolabbra is eljutottak: a posztapartheid demokratizálódási folyamatban, Dél-Afrikában, mind az 1994-96 között hatályos átmeneti, mind az 1997-es végleges alkotmányban nyomon követhetők. Említést érdemel, hogy a Dél-afrikai Köztársaság újonnan felállt alkotmánybírósága első ünnepélyes ülését Karlsruhéban tartotta. Kamerun, Tanzánia és Malawi alkotmányain is kimutatható a dél-afrikai közvetítéssel érkezett német hatás, például az emberi méltóság fogalma és védelme terén.[2]
Magyarországon a recepciót 1989-90-ben a történelmi és kulturális okok mellett az aktorok személyes indíttatásai (német tanulmányutak, személyes kötődések) is elősegítették, így inkább belső döntésen alapuló, önkéntes mintakövetésről beszélhetünk, mint külső nyomásról - bár az amerikai és német szakértők egyaránt akítvak voltak saját alkotmányos modelljeik propagálásában, például az alkotmánybíráskodás mikéntjének útkeresésekor. A német hatás az Alaptörvény 2011-es elfogadásakor is érezhető volt, annak megfogalmazásai több esetben emlékeztetnek a bonni alkotmányra, legszembetűnőbb példái ennek az emberi méltóság sérthetetlenségét kimondó rendelkezések (GG 1. cikk, Alaptörvény I. cikk).
Elmondható ugyanakkor, hogy néhány esetben a magyar megoldás "túlnőtt" a bonnin, a tanítvány túl akarta szárnyalni a mesterét. Például a bárki által személyes érintettség nélkül is kezdeményezhető normakontroll, az actio popularis nem létezett a bonni megoldások között (csupán két tartományi alkotmány, a bajor és a hesseni ismerte), ám 1990 és 2012 között a magyar Abtv. bevezette. Emellett a BVG a gyakorlatban nem alkalmazza a mulasztásos alkotmánysértés megállapítását olyan aktívan (bár az utóbbi években egyre aktívabban), mint a magyar AB.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
