https://doi.org/10.59851/jk.81.01.3
A helyi jelentőségű közszolgáltatásokat és a decentralizáció mértékét a politikai-hatalmi szempontok, a területi igazgatási rendszer, a közfunkciók telepítése és a pénzügyi szabályok együttesen alakítják. A központosítás és államosítás időszaka után a helyi önkormányzati rendszer e négy tényező mindegyikének a változó feltételekhez igazításával újítható meg. Cél a közszolgáltatások iránti kereslet és a kínálat helyi egyensúlyának finanszírozási és költségvetési gazdálkodási módszerekkel való biztosítása. Ehhez saját bevételi önállóságra van szükség a helyi-központi költségvetési kapcsolatok új rendszerében, ahol külső finanszírozási források is elérhetők. A kínálati oldalon pedig a tágan értelmezett költségvetési szabályok (tervezési módszerek, helyi tulajdon védelme, információs rend, nyilvánosság) alakítják a helyi közszolgáltatásokat. Mindezek beépítése egy új helyi közszolgáltatási rendszerbe szakaszolható, amikor is a rövid távú feladatoknak igazodniuk kell a többi tényező, elsősorban a feladatok változásához.
Tárgyszavak: önkormányzati finanszírozás, központi-helyi költségvetési kapcsolatok, decentralizáció, költségvetési gazdálkodás
Public services of local significance and the scope of decentralization are shaped by the interplay of political power relations, the territorial administrative system, the allocation of public functions, and financial regulations. Following a period of centralization and nationalization, the local government system can be renewed by adapting each of these four factors to changing conditions. The goal is to ensure a local balance of demand and supply for public services through financing and financial management methods. This requires own revenue raising autonomy within a new system of intergovernmental fiscal relations, where external financing sources are also available. On the supply side, broadly interpreted budgetary rules (such as planning methods, protection of local assets, information management, and transparency) shape local service delivery. Integrating these elements into a new local public service management system can be a phased process, when short-term tasks should be aligned with the rearrangement of other factors, primarily with the reallocation of functions.
Keywords: financing municipalities, intergovernmental fiscal relations, decentralization, public financial management
Jelen írás a folyóirat helyi önkormányzati rendszer átalakításával foglalkozó szakpolitikai rovatába készült. Témája a helyi pénzügyek, azaz a helyi jelentőségű közszolgáltatások finanszírozási és gazdálkodási rendje. A két témakör, tehát a helyi önkormányzati forrásképződés, valamint a költségvetési gazdálkodás - kiadási önállóság, működési és fejlesztési gyakorlat - erősen összefügg. Mégis itt most a hangsúly inkább az előbbin, a központi-helyi költségvetési kapcsolatokon van. A gazdálkodásnak csak néhány fontosabb, a helyi szint sajátosságaiból következő eleméről lesz szó.
Az elemzés kiindulási pontja, hogy a központosítás és államosítás 2010 óta tartó időszaka után a helyi önkormányzati rendszer megújítására van szükség.[1] A helyi közszolgáltatások és az önkormányzati rendszer továbbfejlesztése azonban csak a változó feltételekhez igazítva valósítható meg. Nem lehet eredményes a korábbi decentralizációs politika egyszerű korrekciója, a rendszerváltás utáni két évtized módszereinek változatlan folytatása. Ahogy a feladatmegosztás átértelmezésére vonatkozó javaslatból is következik,[2] változatos és a közszolgáltatási funkciók eltérő sajátosságaihoz igazodó pénzügyi technikák alkalmazására van szükség.
- 16/17 -
A helyi közszolgáltatások rendszerét és így a decentralizáció mértékét, formáját alapvetően négy tényező határozza meg.[3] Politikai-hatalmi szempontok, a területi igazgatási rendszer, a közfunkciók telepítése és természetesen a pénzügyi szabályok együttesen alakítják a helyi közszolgáltatásokat. A rendszer minden egyes eleme nyilvánvalóan kölcsönösen hat egymásra,[4] ezért a négy tényező viszonya, kapcsolata alakítja a decentralizált közszolgáltatásokat.
A politikai feltételek közül a demokratikus működés általános szabályainak követése - így az átláthatóságot és elszámoltathatóságot biztosító intézmények és eljárások megléte - a helyi szintű döntéshozatallal szemben is alapvető elvárás. A hazai demokratikus intézmények torzulásai, majd a patronális autokrácia felé tartó működés akadályozza a helyi önkormányzatiság megerősödését.[5]
A területi-igazgatási rendszer hatása az igazgatási szinteken és formákon keresztül, a földrajzi-településhálózati adottság, valamint a sajátos helyzetű települések, térségek kezelésével érvényesül.[6]
Az elaprózott települési önkormányzati rendszerben a saját források elégtelensége és a magasabb fajlagos költségek ellentételezésének módja akadályozza az alapvető szolgáltatások minimumfeltételeinek biztosítását. A hazai területszervezés egyik fő megoldandó problémája a középszint helyének kialakítása. A történelmi hagyományok által kötött megyei önkormányzat kevés saját feladattal rendelkező, saját bevétel nélküli, politikailag súlytalan, vertikális függésben működő intézmény, amely a területi különbségek kezelésére sem alkalmas. Budapest csak kivételes megoldásokkal illeszthető a helyi-területi igazgatási rendszerbe, és a főváros térségében az ösztönzők hiánya akadályozza a hatékony együttműködést.
A helyi önkormányzati feladatok telepítésével folytatott kísérletek alakították az elmúlt évtizedek decentralizációs politikáját. A széleskörű települési funkciók és az önkéntes települési önkormányzati feladatátadás rendszerében az önkormányzatok számos szolgáltatásszervezési megoldást kifejlesztettek.
A feladattelepítés eredményességét és hatékonyságát az határozza meg, hogy az így kialakított közszolgáltatási rendszer mennyire képes igazodni a helyi igényekhez.[7] A helyi funkciók körét (a szolgáltatási feladatokat és hatásköröket) elsődlegesen politikai szempontok alakítják. A közszektor működése hatalmi kérdés (ki kontrollálja a közösségi erőforrásokat), de emellett a szolgáltatások gazdasági jellemzői (méretgazdaságosság, szolgáltatók versenyeztetése, az árazás lehetősége) is alakítják.
Fontos telepítő tényezők még a helyi önkormányzat igazgatási-irányítási kapacitásai, az elszámoltathatóság módszerei (részvétel a helyi döntésekben, civil ellenőrzés formái). Számítanak a földrajzi adottságok (természetes határok, településsűrűség, közlekedési és kommunikációs hálózat) is. Mindezek elvezethetnek aszimmetrikus feladattelepítési megoldásokhoz is, amikor a hasonló jogállású önkormányzatok feladatai eltérők.
Ebben a helyzetben a helyi önkormányzati feladatok részelemeinek telepítése sem lehet egységes. Külön kell mérlegelni, hogy mi segíti legjobban a hatékony és eredményes közszolgáltatás biztosítását olyan kérdésekben, mint az ágazati szakpolitika és a stratégia tervezése, szolgáltatásszervezési formák, foglalkoztatási, bérezési szabályok és hatáskörök tisztázása, a szolgáltatások szakmai szabályai, felügyelete és a fogyasztókra vonatkozó szabályozás.[8]
A pénzügyek, tehát a finanszírozás és a gazdálkodás a decentralizáció negyedik tényezője. A saját bevételi önállóság, a helyi-központi költségvetési kapcsolatok, a tulajdonviszonyok és a tágan értelmezett költségvetési gazdálkodási szabályok határozzák meg a helyi közszolgáltatásokat és így a helyi önkormányzati rendszer jellegét is.[9] A későbbiekben erről részletesen szó lesz.
A helyi önkormányzati rendszer itt vázolt négy tényezőjének jövőbeni helyzetét több külső tényező is alakítja.[10] A világgazdaság átrendeződése és ennek következményei (energiaválság, migráció), a klímaváltozás mind
- 17/18 -
hatással vannak a helyi önkormányzatokra.[11] A technológiai változások is meghatározóak a közszektor és így a helyi önkormányzatok működésében. A digitális igazgatás, a távolról elérhető szolgáltatások és a közösségi médián keresztül megvalósuló választói kapcsolattartás, valamint a politika ellenőrizhetősége alapvetően új helyzetet teremt.[12] A technológiai átalakulás közvetlen helyi pénzügyi következményekkel is járhat, például az adóalapok átalakulásával, a kereskedelmiingatlan-piac távmunka miatt bekövetkező átrendeződésével vagy a személyes jövedelem képződési helyének bizonytalansága miatt.
Ebben az erőtérben a ma ismert külső hatások mellett a helyi közszolgáltatások pénzügyeinek a következő fő célok eléréséhez kell hozzájárulniuk.
a) A politikai mezőben a döntések ellenőrizhetőségét az határozza meg, hogy mennyiben függ a helyi bevételektől az önkormányzati költségvetés, milyen érdekeltségi rendszert teremtenek a központi-helyi pénzügyi kapcsolatok, valamint mennyire átlátható és nyitott a gazdálkodás (a költségvetési tervezés és beszámolás, a fejlesztési döntések meghozatala).
b) A hazai területi igazgatási rendszer számára megoldandó finanszírozási probléma az elaprózott településhálózatot követő önkormányzati rendszer, amelyet ezen túl még a területi-térségi különbségek is terhelnek. A városhálózatot uralja Budapest és térsége. A középszint formáját és méretét hagyományok kötik. Mindezekhez az adottságokhoz igazodnia kell a finanszírozási rendszernek.
c) A helyi közszolgáltatások pénzügyi rendjével szembeni alapvető elvárás egy olyan rendszer kiépítése, amely megteremti a hatékony, a helyi igényekhez igazodó, azaz eredményes és kiegyenlített önkormányzati működés finanszírozási és gazdálkodási feltételeit. Ehhez többcsatornás támogatási rendszerre és változatos saját bevételi forrásokra van szükség.
d) A lezártnak tekintett "új közmenedzsment" korszaka után ki kell alakítani a magán- és a közszektor együttműködésének hosszabb távon érvényes rendjét. Ehhez a hagyományos igazgatási (felügyeleti, ellenőrzési) formák átalakítására, független szabályozó szervezetre, a korrupció kezelésére van szükség.
e) A központi és helyi kormányzati tulajdonosi szerep megújításához a helyi költségvetési gyakorlatban a hosszú távú kiszámíthatóságra, a részvétel és az elszámoltathatóság biztosítására és az ezeket támogató mechanizmusok javítására (közbeszerzési eljárásokra, etikai standardokra, ügyfél- és fogyasztóorientáltságra, teljesítmény- és hatékonyságmérésre) van szükség.
Nemzetközi példák bizonyítják a decentralizáció meghatározó szerepét a közszolgáltatások iránti kereslet és a kínálat egyensúlyának elérésében.[13] Ekkor a helyi szintű bevételnövelési érdekeltség erős, jobb az adófizetői morál, mint a központi adók esetében. A költségvetés-politikai célok elérését is elősegíti a decentralizáció, hiszen megfelelő szabályozás mellett a helyi szintű hiány és eladósodás korlátok között tartható.
Természetesen a decentralizáció nem megoldás mindenre, hiszen a gazdasági növekedésre csak nagyon közvetett hatása van, és a jövedelemelosztás sem helyi szinten kezelendő. A területi különbségeket is növeli a túlzott decentralizáció, bár inkább csak ezen keresztül válnak nyilvánvalóvá a gazdaságban és a pénzügyi adottságokban meglévő különbségek.
A decentralizáció lényege azonban, hogy a helyi önkormányzat van közelebb a problémákhoz, és a helyi szint képes a változó helyzetekre új típusú megoldásokkal reagálni. A még átlátható léptékű közösségek képesek akár végletes viszonyok között is eredményesen alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez.
A helyben nyújtott szolgáltatások és a teljesített pénzügyi hozzájárulások közötti közvetlen kapcsolat biztosításához jelentős mértékű helyi adózásra és díjmegállapítási önállóságra van szükség. A pénzügyi visszacsatolás mellett további fontos elvárás, hogy a helyi adók rugalmasan kövessék a gazdaság változásait is. A széles és változatos adóalap megléte, valamint a mentességek korlátozása biztosítják azt, hogy az önkormányzatok ne torzítsák túlzott mértékben a piac működését. A saját forrásképződés
- 18/19 -
számára fontos még az adóigazgatási szempontok és az önkormányzati adóztatási hagyományok figyelembevétele is, mert ez javíthatja az adófizetési hajlandóságot és az adózási fegyelmet.
A saját bevételek magas aránya azonban önmagában nem biztosítja a helyi önállóságot, annak ellenére, hogy az önkormányzati források többsége ma Magyarországon már saját működési és felhalmozási bevétel (2023: 64%). Számít a helyi bevételek felhasználásának korlátozás nélküli szabadsága. Éppen ennek hiánya a jelenlegi központosított helyi önkormányzati rendszer egyik problémája.[14]
A helyi adózási rendszerek két tipikus modellje között - ingatlan- vagy jövedelemadóra épülő rendszerek - Magyarország sajátos helyzetben van. Megvannak az ingatlanadózás jogszabályi feltételei, de az építmény- és telekadó vagy az ingatlanhoz kapcsolódó kommunális adó súlya viszonylag alacsony. Ma a helyi iparűzési adóból származó bevétel a meghatározó az államháztartás kiadásain belül felére csökkent helyi önkormányzati költségvetésben. A helyi iparűzési adó (hipa) elfogadottsága a helyi önkormányzatok között magas (3027 önkormányzat alkalmazza), hiszen ez a helyi adó közvetlenül nem terheli a lakosságot (a helyi választókat). Ugyanakkor erősíti a helyi infrastruktúra és a vállalkozások közötti közvetlen pénzügyi kapcsolatot.[15]
A túlságosan nagy súlyú adó akadályozhatja a gazdasági növekedést, mert a hipa-bevétel nálunk már meghaladja a társaságiadó-bevétel összegét. Nagyok a területi-települési különbségek, és a gazdasági ciklusok is az adóbevétel jelentős ingadozását okozhatják. Ugyanakkor a gazdaság területi eloszlásából következően a hipa Budapestre koncentrálódik (39%), emellett a megyei jogú városokban (23%) és a gazdaságilag fejlettebb térségekben képződik.[16] Mindezek a problémák szükségessé teszik a helyi iparűzési adózás átalakítását.
A politika által mozgatott szolidaritási hozzájárulás mértéke és korlátozás nélküli bekapcsolása a nettó finanszírozásba, valamint az újraelosztás módja nem elfogadható.[17] Viszont a 2025-ben elkezdődött járási szintű kísérlet erénye, hogy alapszerű, átlátható módon történő újraelosztásra épít. Ezzel a hipa egyik fő problémáját, a nagy települési különbségek kezelését az adóbevétel részleges kistérségi szintre utalásával segít megoldani. Ez illeszkedik a többszintű kormányzási rendszerbe, bár a jó adózás egyik alapfeltételét, amely szerint helyi adóról csak választott testület dönthet, nem teljesíti.
Az ingatlanadózás továbbfejlesztésével elérhető a hipa túlzott súlyának csökkentése. A helyi adókról szóló törvény már a helyi önkormányzati rendszer első évében szabályozta az ingatlanokhoz kapcsolódó helyi adókat. A magyar befektetési és megtakarítási szokások azonban nem segítették az elterjedésüket. Az adóigazgatás hiányossága is az egyszerűbb - és így kevéssé progresszív - terület alapú építményadózás irányába terelte az önkormányzati rendeleteket. Ma a települések harmada vet csak ki építményadót és egyhatoduk telekadót, amelyekből a helyi adóbevételek mindössze 12-13%-a származik.
Az ingatlanadózás bővítése elsősorban az adózási módszerek továbbfejlesztésével érhető el. Az ingatlanadó melletti fő érveken túl (helyhez kötöttség, jó láthatóság, kapcsolat a helyi infrastruktúrafejlesztéssel) ma Magyarországon különösen fontos, hogy az elmúlt évtizedben megnövekedett vagyoni különbségek kezelésére is alkalmas. Az értékalapú ingatlanadózás elterjesztése nem igényel feltétlenül bonyolult és költséges egyedi értékbecslési módszereket. Területalapú ingatlanadó szorzószámokkal (például felszereltség, elhelyezkedés, kor alapján) úgy alakítható, hogy közelítse az ingatlan értékét, és ezzel progresszívebbé is válik.
A kifinomultabb ingatlanadózási technikákra azután ráépíthető az ingatlan értéknövekedéséből származó hasznok megosztása.[18] Az önkormányzati fejlesztések és a helyi szabályozási változások ugyanis megnövelik egyes ingatlanok értékét. Az ingatlanérték növekedésből származó egyéni hasznok közösségi célú hasznosításához elsősorban a pénzügyi módszereket kell továbbfejleszteni és elterjeszteni (például egyedi fejlesztési jogok fejében történő befizetések, infrastruktúrafejlesztési hozzájárulások, az építményadó átmeneti növelése egy meghatározott fejlesztési területen, tervezési megállapodások). Ehhez az önkormányzatoknak nagyobb tervezési-szabályozási önállóságot és építéshatósági jogosítványokat kell kapniuk.
Egyre inkább látható, hogy a környezetvédelmi problémák és a klímaváltozás hatásai nem kezelhetők a helyi önkormányzatok részvétele nélkül.[19] A környezetvédelemhez kapcsolódó adók és bevételi technikák (terhelési díjak, adókedvezmények) közül leginkább a helyi gépjárműadó terjedt el. Ez ugyanis viszonylag nagy súlyú adó-
- 19/20 -
bevétel, egyszerűen biztosítható az adó progresszivitása, és a mérhető fajlagos károsanyag-kibocsátáson keresztül az adó jól köthető a környezetvédelmi célokhoz. A bevételekkel párhuzamba állíthatók a helyi önkormányzati útfelújítási, közlekedési feladatok. Így biztosított lesz a pénzügyi terhek és az elért hasznok közötti kapcsolat és ezen keresztül az adó helyi elfogadottsága.
A költségvetési adóbevételek megosztása a központi és a helyi szint között - megfelelő szabályozás esetén - növeli a rendszer kiszámíthatóságát, csökkenti az egyedi beavatkozás lehetőségét, és teríti a kockázatokat a költségvetési szintek között. Ezzel a helyi szint jelentős forráshoz jut, miközben a központi adóigazgatás költségei nem terhelik az önkormányzatokat. Az önkormányzati önállóság mértéke attól függ, hogy az adóbevételek megosztása hosszabb távra rögzített arányban vagy az éves költségvetési döntés során történik.
Közvetett módon megjelenik a helyi szint pénzügyi érdekeltsége is, mert az adóalap bővülésével az önkormányzat költségvetési bevételei nőnek. A helyi forrásbővítési érdekeltséget alapvetően az alakítja, hogy a megosztott bevételek visszakerülnek-e a képződésük helyére, vagy pedig szabályozott módon osztják el újra őket. A központilag, egységesen meghatározott adóalapra (vagy a központi szja-bevételre) kivetett helyi pótadókulcsok alkalmazásával az önkormányzat bevételi önállósága növelhető. Ezt a gyakorlatot követi a skandináv országok személyijövedelemadó-megosztási rendszere.
A megosztott források helyzetét befolyásolja az is, hogy a bevételek elmaradása esetén kapcsolódik-e hozzájuk valamilyen kiegészítő-kiegyenlítő mechanizmus. A központi adópolitika bizonytalanná is teheti az adómegosztást, például akkor, ha a központi adókedvezmények helyi költségvetési ellentételezése nem valósul meg.
Szükség lenne a személyi jövedelemadó átengedésének újbóli alkalmazására. A rendszer nagy előnye, hogy az szja megosztásának alapmódszerei már ismertek. Többféle átengedési technika egymással párhuzamosan is bevezethető. Így az adófizető lakóhelyére visszajuttatott szja biztosítja a helyi érdekeltséget, a mutatószámhoz kötött települési vagy területi önkormányzati elosztás pedig a kiegyenlített forrásképződést segíti.
A helyi közszolgáltatások nem működhetnek központi költségvetési források nélkül. Minden önkormányzati rendszerben fontos szerepet töltenek be a költségvetési támogatások, állami hozzájárulások. Ezek a források három, gyakran egymással is versengő célt szolgálnak. Először is biztosítaniuk kell a közszolgáltatások általánosan elfogadott minimális (vagy átlagos, szabályozott) szintjét. Ez egyben azt is feltételezi, hogy a támogatási rendszer ellentételezi a szolgáltatások fajlagos költségeiben meglévő különbségeket. A költségkülönbségeket többféle tényező is okozhatja: a szolgáltatás költségszerkezete, más objektív külső tényező, mint például a népesség korösszetétele, a földrajzi adottságok vagy a helyi gazdaság jellege. Ugyanakkor a támogatási rendszernek figyelembe kell vennie a helyi önkormányzatok saját bevételi adottságait is.
Ehhez kapcsolódik a költségvetési támogatásokkal szemben támasztott harmadik fő követelmény: az állami hozzájárulásoknak az elosztás során megfelelő helyi pénzügyi érdekeltséget kell teremteniük. Tehát arra kell ösztönözniük a támogatott önkormányzatokat, hogy a megkapott forrásokat a helyi igényekhez igazodóan és hatékonyan használják fel. Ezen túl pedig a saját bevételek növelésében is érdekeltté kell tenni a helyi szintet.
A ma követett feladatfinanszírozási gyakorlat ezeknek az elvárásoknak csak korlátozott mértékben felel meg.[20] A helyi közszolgáltatások mindegyikére kiterjedően ez a módszer alig képes követi a feladatok költségeinek különbségét. A támogatások felhasználásának kötöttsége a központi kontrollt és az ágazati befolyást növeli.
A fent említett három támogatási célt csak egy változatos elosztási formákat alkalmazó és több lábon álló költségvetési támogatási rendszerrel lehet elérni. Így az önkormányzatok finanszírozási gyakorlatát nem az minősíti egyedül, hogy milyen arányú a támogatások részesedése a helyi költségvetésben. Sokkal fontosabb, hogy milyen az elosztás módszere, és mennyire segíti a fenti - egymással is versengő - célok elérését.
Az európai országok helyi önkormányzati támogatási gyakorlata az elmúlt évtizedekben tanulságos fejlődési utat járt be. A jóléti rendszerek fejlődésének első időszakában a helyi önkormányzatok költségvetési támogatási rendszere egyre összetettebbé vált. Ezek a bonyolult támogatási formák azonban nem feleltek meg a helyi autonómia követelményeinek, és egy bizonyos szint fölött már nem volt növelhető az elosztási módszerek komplexitása. Ezért a támogatási módszerek inkább arra törekedtek, hogy a központból már átláthatatlan problémákat helyi szinten lehessen eredményesen megoldani.
A skandináv országokban a hetvenes évekre lezajlott finanszírozási reformok, az angol standard kiadási szint számítására épülő támogatási technikák mind ezt a célt szolgálták. Kiderült, hogy az egyszerű formák bevezetésével ugyanazt a költségvetési hatást lehet elérni, mint amikor a szabályozás a központból megpróbálja a legapróbb részletet is követni. Az utóbbi évtizedekben azonban ismét előtérbe kerültek az irányított, közvetlen támogatási módszerek. Ezek azonban ágazatpolitikai célokat szolgáló (tömbösített) támogatások, és mellettük
- 20/21 -
kiegészítésként megmaradnak általános felhasználási célú források is.[21]
Az előzőekben rögzített alapelvekre építve lehet a magyar állami hozzájárulási rendszert is továbbfejleszteni. A konkrét központi költségvetési támogatási módszerek és az állami hozzájárulási technikák kidolgozása csak alapos modellezéssel, a költségvetési adatok, statisztikai és ellátottsági mutatók ismeretében végezhető el.[22] Mivel a támogatási rendszer tervezése alapvetően politikai meghatározottságú, fontos biztosítani az előkészítés és a modellezés nyitottságát is.
Az állami hozzájárulások elosztási módszereit a következő irányokban érdemes fejleszteni:
(i) Szolgáltatások iránti igényeket mérő mutatók alkalmazása: az általánosan használt intézményi kapacitásmutatók a már működő szolgáltatási rendszerben igyekeznek megteremteni a biztonságos ellátás feltételeit. Ezzel azonban konzerválják a korábbi ellátási formákat, és nem ösztönöznek az együttműködés vagy alternatív szolgáltatási módszerek alkalmazásával a hatékonyabb feladatellátásra. Természetesen vannak olyan szolgáltatások, ahol ilyen módszerekre lehet szükség (például egyes igazgatási feladatok esetében).
Az állami hozzájárulások elosztását azonban nagyobb részben a szolgáltatási igényeket jelző statisztikai mutatószámokra kell építeni. Ezzel ugyanis a szolgáltatás szervezeti formájától függetlenül jut el a támogatás az adott feladatért felelős önkormányzathoz. Így a helyi szint már nem a saját szolgáltató intézmény megtartásában, hanem a leghatékonyabb szolgáltatásszervezési megoldás keresésében lesz érdekelt. (A hazai elaprózott települési önkormányzati rendszerben természetesen a település határain túlnyúló szolgáltatások támogatásához kiegészítő pénzügyi technikákat kell alkalmazni.)
(ii) Átlagköltségek eltéréseinek ellentételezése: a támogatások elosztásának alapját képező statisztikai mutatók kiválasztásakor és a fajlagos állami hozzájárulások összegének meghatározásakor figyelembe kell venni a költségek településtípusok szerinti eltéréseit. Tehát a hazai településhálózat esetében az ellátás a költségeit befolyásoló olyan mutatókat is, mint a népsűrűség, központi várostól való távolság, alkalmazni kell. A támogatásoknak továbbá a fajlagos költségekben meglévő különbségeket is követniük kell. Ezek összegét a településtípusok szerinti átlagos kiadások aktuális értékéhez lehet kötni. Ez a módszer elsősorban a homogén, viszonylag egységes szolgáltatások esetében (például közvilágítás, útfenntartás) alkalmazható.
(iii) Saját bevételi érdekeltség megteremtése: a szolgáltatásiigény-mutatókra (és nemcsak az ellátási kapacitásokra) épülő támogatási forma javítja a helyi érdekeltséget a saját bevételek növelésében. Ezen túl a bevételkiegyenlítő támogatásokat is úgy kell megtervezni, hogy megmaradjon a saját források növelésére való ösztönzés. Ennek már a hazai gyakorlatban is alkalmazott módszere a becsült adóalapra kivetett adókulcsok alkalmazása. Ez lehetőséget nyújt az adókapacitások különbségének mérséklésére anélkül, hogy az egyes önkormányzatok saját bevételnövelési érdekeltsége csökkenne. A kiegyenlítéshez használt minimális vagy átlagos adókulccsal elérhető bevétel felett ugyanis megmarad a helyi bevételnövelési érdekeltség, ez a többletbevétel nem vonható el.
(iv) Szabad felhasználású állami hozzájárulások: a támogatások feladathoz kötése helyett a szabad felhasználású támogatások arányát kell növelni. Ennek változatos formái alakíthatók ki: az általános, bármilyen feladatra felhasználható támogatások, egy feladatcsoportra, adott ágazaton belüli kiadások finanszírozására vonatkozó tömbtámogatás, a helyi társfinanszírozási követelmények előírása. Ezek mindegyike nagyobb önállóságot biztosít, mint a mai feladatfinanszírozáshoz kapcsolt kiadási kötelezettség.
(v) Teljesítményhez (szolgáltatási eredményhez) kötött támogatás: új támogatási formaként bevezethetők a teljesítményalapú támogatások.[23] Ezzel az önkormányzatok a saját tervezési, gazdálkodási, szolgáltatásszervezési gyakorlatuk megújítására ösztönözhetők. Ez az egyre inkább terjedő helyi önkormányzati támogatási forma a szolgáltatási eredményhez, modern gazdálkodási-ellátási módszerek bevezetéséhez köti az egyedi, célzott támogatásokat. Valójában ez egy utólagos költségvetési támogatás, amelynek azonban fontos feltétele, hogy az elvárt teljesítmények mennyiségét és minőségét külső szervezetek objektív módon ellenőrizzék.
(vi) Kétlépcsős újraelosztás: a hazai elaprózott önkormányzati rendszerben az egyik legnehezebb feladat az általában nagy fajlagos költséggel működő és jellemzően forráshiányos kis méretű településeken a minimális szolgáltatási szint biztosítása. Mivel ezeknek a településeknek a költségvetési támogatási igénye térségek között, valamint egy térségen belül településméret szerint nagy különbségeket mutat, a probléma kétlépcsős támogatással kezelhető. Természetesen nem egyedi újraelosztást folytató önkormányzati középszintre van szükség. Hanem önkormányzati finanszírozási törvényben kell rögzíteni, hogy milyen módon jutnak el ezek a szolgáltatásimini-
- 21/22 -
mum-támogatások a nagyobb területi egységekhez (például megye, kistérség). A támogatott térségeken belül pedig az elosztási szabályok központi előírásával lehet a rendszer normativitását megtartani és így az egyedi döntéseket korlátozni.
Mindezek az állami hozzájárulási formák akkor működhetnek jól, ha az előkészítés és az éves költségvetési tervezés során egy többszereplős és átlátható döntési folyamat során alakulnak ki. Itt az egyeztetési folyamat intézményi keretein túl ugyanilyen fontos feltétel az egyeztetések gyakorlata és szakmai megalapozása.
Az Európai Unió átlagában a költségvetési fejlesztési kiadások több mint felére (2024-ben 53%)[24] már helyi szinten kerül sor. Ennek finanszírozása nem oldható meg a költségvetési szektoron kívüli források nélkül. Önkormányzati hitelfelvétel szükséges az önálló fejlesztési politika megvalósításához és a rugalmas folyó gazdálkodásból adódó előnyök kihasználásához.[25]
Az önkormányzati hitelezés kínálati feltételei a hazai többszereplős kereskedelmi bankrendszerben és a szabad bankválasztással adottak. Ugyanakkor az éves saját bevételhez kötött hitelfelvételi korlát és az egyedi központi engedélyezés mellett ezt a lehetőséget az önkormányzatok nem tudják megfelelően kihasználni. A hiteltörlesztést biztosító működési költségvetési egyenleg alakulása lehet olyan dinamikus hitelképességi mutató, amely a többéves pénzügyi következményeket méri. Emellett az adósságot keletkeztető ügyletek átláthatatlan, politikai alapon történő, egyedi központi engedélyezésének megszüntetése is cél.
A helyi hitelfelvétel korlátozása mellett a racionális pénzügyi döntések fontos mozgatója az adósságrendezési szabályok érvényesítése. Itt lesz talán legnehezebb a 2010-2014 között lezajlott hitelkonszolidáció önkormányzati és vezetői mentalitásra gyakorolt káros hatását mérsékelni.[26]
A helyi közszolgáltatási pénzügyek másik fontos területe a költségvetési gazdálkodás szabályozása. A helyi költségvetés az államháztartás rendszerének részét képezi, tehát a költségvetési tervezés, a köztulajdon irányítása, a szervezeti és foglalkoztatási formák, a számvitel, az információs rendszer és a napi gazdálkodás általános szabályai szerint működik.
Ugyanakkor van néhány gazdálkodási feltétel, amely különösen meghatározó a helyi közszolgáltatások működése és az önkormányzati önállóság szempontjából. A központi költségvetés készítése során alakul ki a helyi önkormányzatok számára fontos állami támogatások összege és az elosztás szabályai. Ezért a központi költségvetési tervezés módszere és időtávja döntő jelentőségű. Itt az a cél, hogy az éves költségvetési terv illeszkedjen egy hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiába, és igazodjon az ágazati koncepciókhoz. A gyakorlatban legalább hároméves középtávú tervek kidolgozására van szükség.
A hagyományos ráfordítás alapú helyi költségvetési tervezés továbbfejlesztése csak a központi költségvetési gyakorlat átalakításával valósítható meg. Többféle költségvetési tervezési kísérleti módszer ismert: a teljesítményméréshez kötött előirányzat-tervezés, a szervezeti egységek előirányzatainak meghatározása a programköltségvetési logika mentén, a programokhoz kötött előirányzatok rendszeres összehasonlítása és újraelosztása (nulla bázisú költségvetés). Itt bármilyen korszerűsítés csak a helyi szinttel együttműködve, fokozatosan vezethető be.
Külön költségvetési gazdálkodási részterület a fejlesztések tervezése és a beruházások lebonyolításának szabályozása. A fejlesztési források képződésének decentralizációján túl a fő feladat a fentről vezérelt tervezési rendszer átalakítása.[27] Az ágazati stratégiaalkotás, a középtávú költségvetési tervezés, a beruházási programok rangsorolása és folyamatos újraértékelése nem oldható meg a helyi szint részvétele nélkül. De ugyanilyen fontos a közbeszerzési és beruházáslebonyolítási gyakorlat decentralizációja, amelyhez az önkormányzatoknak szakmai-szervezeti támogatásra is szükségük van.
A költségvetési módszerek megújításához kapcsolódik a számviteli és információs rendszer fejlesztése. A szervezeti egységekre koncentráló költségvetési tervezési és elosztási gyakorlatból következően az információk jellemzően közgazdasági bontásban, igazgatási és szolgáltató egységenként állnak rendelkezésre. Ebben a rendszerben a funkcionális területekre, szakfeladatokra történő költségszámítás a költséghelyek meghatározásának pontatlanságai, a számvitel hiányosságai miatt nem megoldott. A feladatok közvetett és így teljes költségeinek meghatá-
- 22/23 -
rozása nélkül pedig nincs teljesítményalapú finanszírozás és programköltségvetés.
A helyi tulajdon védelme és az önkormányzati vagyonnal való önálló gazdálkodás garanciális feltétele, hogy az önkormányzati eszközök feletti rendelkezési jogot alacsonyabb szintű jogszabályok ne korlátozhassák. A jelenlegi államosítási tendenciák a helyi közvagyon önfenntartó és bővítő működtetése ellen hatnak.
A gazdálkodási feltételek között kiemelten fontos a költségvetési és a szolgáltatási döntések nyilvánosságának és elszámoltathatóságának biztosítása is. A korábbi intézmények kiüresedtek, és sok esetben hiteltelenné váltak. A részvételi demokrácia módszerei azonban tanulhatók: a nyitott költségvetési gyakorlat, a közösségi tervezés technikái bevezethetők, a szolgáltatások közvetlen fogyasztói kontrollja erősíthető.
A helyi önkormányzati pénzügyek megújításához központi-helyi kormányzati egyeztetések szükségesek. A döntések megalapozásához nélkülözhetetlen a szakmai-elemző háttér biztosítása. Ez segítheti a költségvetési gazdálkodáshoz szükséges helyi szaktudás bővítését is. A nagyobb pénzügyi mozgástér mind a hivatali apparátustól, mind a hely képviselőktől megköveteli a helyi önálló programalkotást, a kezdeményezést és az újító megoldásokat.
Nemcsak a piacon működő kutató-tanácsadó szervezetekre van szükség, hanem meg kell erősíteni azokat a független vagy a központi igazgatáshoz áttételesen kapcsolódó szervezeteket is, amelyek képesek bekapcsolódni a szakpolitika alakításába. Az ágazati kutatóintézetek, a Költségvetési Tanács mellett működő független intézet, az önkormányzati egyeztető tanács vagy a szakszervezetek saját elemző részlege mind lehetőséget adnának a döntések alaposabb előkészítésre, szakmai elfogadtatására.
A költségvetési gazdálkodás szinte minden egyes területét meghatározza a rendelkezésre álló információk minősége és elérhetősége. Ma már többféle központi adatbázis is működik, és kialakult a helyi statisztikai adatgyűjtés országos rendszere. Egy sokszínű közszolgáltatási rendszerben, amely változatos finanszírozási technikákat alkalmaz, különösen fontos a helyi szintű információk megléte. Az elaprózott települési önkormányzati rendszerben és a jelentős területi-térségi különbségek mellett a szakpolitikák alakításához az aggregált adatokkal vagy országos átlagokkal számolt hatásokon túl részletesebb ismeretekre is szükség van. A változatos ellátási igényeket és az elismert szükségleteket követő költségvetési támogatási rendszer működése is saját adatokra és mutatókra épül.
Az ágazati tervezés és irányítás eszköze a szolgáltatási teljesítménymérés csakúgy, mint ahogy a támogató ellenőrzés számára is fontos a helyi ellátási szintek és a költségvetési hatékonyság mérése. Helyi szinten pedig a tervezéshez, a hasonló helyzetű önkormányzattal történő összehasonlítás révén a hatékony működési formák kifejlesztéséhez, az elszámoltathatóság érdekében a szolgáltatási és a költségvetési információk nyilvánosságához van szükség részletes adatokra.
A pénzügyi szabályozás, tehát az önkormányzati finanszírozás és a költségvetési gazdálkodás új rendjét a helyi önkormányzati és közszolgáltatási rendszer többi elemével együtt kell alakítani. A pénzügyi rendszer itt javasolt változtatásainak megvalósítása, az egyes lépések ütemezése tehát attól is függ, hogy milyen irányú és sebességű lesz az elképzelt szervezeti és irányítási reform.
A rendszerváltás időszakában a helyi önkormányzatiság alapfeltételei több mint egy évtized alatt jöttek létre. Most is feltételezhető, hogy - még egy támogató politikai közegben is - több évre lesz szükség, amíg a decentralizált rendszer új szabályai kialakulnak. Különösen most, amikor alapvető elvárás, hogy ez a folyamat a korábbiaknál nyitottabb legyen. Segítséget jelent, hogy még tizenöt év központosító politikája után is vannak intézményi hagyományok, emlékek, ismeretek és szaktudás a valós önkormányzati működésről.
Az új helyi közszolgáltatási rendszerben az önkormányzati önállóság visszaépítése szakaszolható. A rövid távú intézkedések között az első lépés a helyi önkormányzati feladatok átrendezése lesz.
a) Az új helyi feladatok pénzügyi feltételeinek biztosítása kulcskérdés, amelyhez a feladatok teljes költségének számszerűsítése és a központi-helyi finanszírozási kötelezettségek megosztása szükséges. Az egyes részfeladatok esetében a központi szintről juttatott támogatások és a helyi saját források arányát az ellátási-szolgáltatásszervezési módszerekhez kell igazítani.
b) Részben a feladatátrendezéshez kapcsolódik az önkormányzati vagyon feletti rendelkezési jogok visszaállítása. Ennek fontos részterülete a központi kezelésbe adott önkormányzati eszközök visszajuttatása és az értékváltozás elszámolása (például iskolaépületek esetében).
c) Az önkormányzati feladatok újraszabályozásával a növekvő helyi költségvetési kiadások forrásait is biztosítani kell. Ehhez a már korábban bevált adómegosztás módszerét újra alkalmazni kell. Egy progresszívebb személyijövedelemadó-rendszerben több költségvetési bevétel képződik, és ennek részleges átengedése stabil és kiszámítható helyi bevételi forrást eredményez.
d) A többcsatornás helyi közszolgáltatás-finanszírozási rend az önkormányzatok költségvetési támogatásának átalakítását igényli. Ehhez az általános célú támogatások arányának növelése és a központi költségvetési támogatások felhasználási kötöttségeinek mérséklése az első lépés. Ezen túl a már említett újfajta támogatási módszerek fokozatos bevezetésére is szükség van.
- 23/24 -
e) Különösen sürgős feladat a bevételkiegyenlítési rendszer több lábra állítása. A helyi bevételi kapacitás mérését szélesebb alapokra helyezné a megosztott szja beépítése a forráskiegyenlítés rendszerébe. Elengedhetetlen a szolidaritási hozzájárulás mértékének csökkentése és újraelosztási módszerének átalakítása.
f) A közszektor átalakuló fejlesztési, beruházástervezési és finanszírozási rendszerében az önkormányzati hitelezés újraszabályozására is szükség van. A központi engedélyezést a döntési eljárás nyilvánossá tételével együtt fokozatosan meg kell szüntetni. A helyi hitelfelvételi korlát új mérőszáma az önkormányzati költségvetés egyenlegének hosszabb távú alakulása.
A helyi pénzügyi rendszer középtávon, három-öt év alatt megvalósítható további fejlesztése elsősorban a saját bevételi források növelését jelenti.
a) Ennek érdekében a helyi adózási rendszert kell úgy átalakítani, hogy a települési önkormányzatok aktívabban alkalmazzák az ingatlanadózást. Ehhez elsősorban nem jogszabályi változásokra, hanem az adóigazgatás támogatására és a társadalmi elfogadottság növelésére van szükség.
b) Egy ilyen irányú helyibevétel-politikai váltás az ingatlanadóhoz kapcsolható forrásképződési módszerek elterjesztését is segíti. A közösségi beruházásokkal elért ingatlan-értéknövekedés megosztása a finanszírozó (önkormányzat, beruházó) és az ingatlantulajdonos között a településtervezési gyakorlat átalakítását is feltételezi.
c) Új finanszírozási formák lehetőséget adnak a helyi iparűzési adó súlyának csökkentésére. Erre egyrészt a gazdaság élénkítése érdekében, másrészt a nagy területi különbségekkel terhelt és domináns iparűzési adó költségvetési hatásainak mérséklése érdekében van szükség.
d) A rezsicsökkentés politikai céljait követő közüzemi szabályozás semlegesítette a szolgáltatási díjakkal történő finanszírozási formát. Ezzel egy fontos szabályozási és gazdasági mérőeszkösz szűnt meg, ami az infrastrukturális szolgáltatások alulfinanszírozásához és általában a közgazdasági szempontok leértékelődéséhez vezetett. A piaci ár szabályozó funkcióját betöltő díjfinanszírozást ezért vissza kell állítani, természetesen a kapcsolódó differenciált szociális támogatási technikákkal együtt.
e) Az állami hozzájárulási és költségvetési támogatási módszerek továbbfejlesztésének következő üteme már jelentős intézményi változásokat igényel. A szolgáltatási teljesítményhez (eredményhez) kötött támogatási forma és a középszintű önkormányzat részvételével megvalósuló kétlépcsős kiegyenlítési módszerek bevezetése nemcsak pénzügytechnikai kérdés. Az eredményhez kötött támogatás feltételezi a helyi önkormányzat teljesítményének objektív, politikai befolyástól mentes mérését és az utólagos pénzellátás biztosítását. A központi források megyei vagy választott járási szintű továbbosztása pedig csak korlátok között, egységes keretszabályok mentén valósítható meg.
f) Alapvető helyi humánszolgáltatások esetében (közoktatás, szociális ellátás) ma már meghatározó a külső, magán (nem állami, nem önkormányzati) szolgáltatók szerepe. Mivel ezek is helyi közszolgáltatásokat nyújtanak, a helyi önkormányzatokkal azonos mértékű támogatásra tartanak igényt. A szolgáltatások egységes, szektorsemleges rendszerében a közfeladatok ellátásához kapcsolt egyházi támogatások előnyeit meg kell szüntetni. A pénzügyi technikákon túl a helyi szolgáltatók feletti önkormányzati befolyás (engedélyezés, kapacitástervezés, szakmai felügyelet stb.) erősítésére is szükség van.
g) A helyi költségvetési tervezési módszerek továbbfejlesztése az államháztartás más elemeinek átalakításához kapcsolódik. A számviteli rend, a központi költségvetés készítésének módszere és ütemezése, a pénzellátás és az ellenőrzés gyakorlata mind meghatározzák a helyi költségvetési tervezés kereteit. Ebben a rendszerben, tehát az adott viszonyok között is lehetőség van a helyi önkormányzati módszerek terjesztésére.
h) Ez tágabb értelemben a nyitott és a választók által ellenőrizhető döntéshozatalt és hivatali működést is segíti. Ide kapcsolódik a kincstári rendszerben elérhető nyilvános kiadási, bevételi és mérlegadatok hozzáférhetővé tétele. Ez a független költségvetési szakmai elemző kapacitás információs hátterének kiépítéséhez is szükséges feltétel, ami viszont csak akkor lesz hatásos, ha maguk az intézmények is létrejönnek, például az önkormányzati egyeztető fórum vagy a felelős minisztérium mellett. ■
JEGYZETEK
[1] Finta István - Hoffman István - Pálné Kovács Ilona - Péteri Gábor: A magyar önkormányzati rendszer megújításának irányai. Pólusok. 2021/2. sz. 3-26. https://doi.org/10.15170/PSK.2021.02.02.01; Pálné Kovács Ilona (szerk.): A magyar decentralizáció kudarca nyomában. Pécs, Dialóg Campus, 2016; Zongor Gábor: A magyar önkormányzatiság végveszélyben. In: Jelen bookazine. Budapest, Liberty Press, 2024; Péteri Gábor: Decentralizáció: akadály vagy lehetőség? In: Horváth M. Tamás (szerk.): Nézetek és látszatok. Decentralizáció a pénzügyi környezet szemszögéből. Budapest, KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 2007.
[2] Horváth M. Tamás: Újra-decentralizáció. Feladatmegosztás a központi és helyi kormányzati szintek között. Jogtudományi Közlöny. 2025/12. sz. 549-556. https://doi.org/10.59851/jk.80.12.6
[3] Boex, Jemie - Williamson, Tim - Yilmaz, Serdar: Decentralization, Multi-Level Governance and Intergovernmental Relations: A Primer. Washington DC, The World Bank, Local Public Sector Alliance, 2021.
[4] Rodríguez-Pose, Andrés: The centrifugal state: In search of an explanation of why countries decentralise. Quaestiones Geographicae. 2024/4. sz. 35-48. https://doi.org/10.14746/quageo-2024-0041
[5] Magyar Bálint - Madlovics Bálint: Kis posztkommunista rendszerhatározó. Budapest, Kalligram, 2022; Gadó Gábor - Kerekes Zsuzsa - Magyar Bálint (szerk): A joguralomtól az uralom jogáig. Budapest, CEU Democracy Institute, 2024.
[6] A területszervezés problémáiról lásd Agg Zoltán - Zongor Gábor (szerk.): Comitatus: 30 év/könyv. Veszprém, Comitatus Társadalomkutató Egyesület, 2021; Pálné: i. m.; Zongor: i. m.
[7] Hermann, Zoltán - M. Horváth, Tamás - Péteri, Gábor - Ungvári, Gábor: Allocation of Local Government Functions: Criteria and Conditions. In: Kopányi, Mihály - Wetzel, Deborah - El Daher, Samir (eds): Intergovernmental Finance in Hungary. A Decade of Experience 1990-2000. Budapest, World Bank and the Local Government and Public Service Reform Initiative, 2004. https://doi.org/10.1596/0-8213-6051-5; Vaillancourt, François: Rethinking the assignment of responsibilities. Andrew Young School Working Paper. 2025/. sz. 1-27.
[8] Ezt a logikát követi a közszolgáltatások mátrixszerű elemzése, lásd Horváth M. Tamás - Bartha Ildikó (szerk.): Közszolgáltatások megszervezése és politikái. Merre tartanak? Budapest, Dialóg Campus, 2016.
[9] Horváth M. Tamás - Péteri Gábor - Vécsei Pál: A helyi forrásszabályozási rendszer példája Magyarországon 1990-2012. Közgazdasági Szemle. 2014/2. sz. 121-147.
[10] Péteri Gábor: Területi közszolgáltatások szabályozásai: a finanszírozási funkció. Költségvetési és piaci megoldások egyensúlya. In: Horváth M. Tamás (szerk.): Kilengések: Közszolgáltatási változások. Budapest, Dialóg Campus, 2013.
[11] Poghosyan, Suren - Wescott, Clay - Middlebrook, Peter - Ishtiaq, Nohman - Péteri, Gábor: Budgeting for the SDGs. A Modular Handbook.UNDP, 2022. https://sdgfinance.undp.org/resource-library/budgeting-sdgs-modular-handbook-0 (2025.12.05.); CEMR: Local Finances and the Green Transition. Brussels, 2022. https://www.localfinances-cemr.eu (2025.12.10.)/.
[12] Ezt bizonyítja például a legutóbbi dániai helyi önkormányzati és területszervezési reformok társadalmi elfogadottsága. A települési önkormányzatok összevonását és a megyei (régiós) szint megerősítését részben az tette lehetővé, hogy az információtechnológiai megoldások elterjedtsége támogatta az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Péteri Gábor: Hogyan csináljunk közigazgatási reformot? Dániai tanulságok Magyarország számára. In: Vigvári András (szerk.): Decentralizáció, átláthatóság, elszámoltathatóság. Budapest, IDEA Program - Magyar Közigazgatási Intézet, 2006.
[13] Martinez-Vazquez, Jorge - Lago-Peñas, Santiago - Sacchi, Agnese: The impact of fiscal decentralization: A survey. Journal of Economic Surveys. 2016/4. sz. 1095-1129. https://doi.org/10.1111/joes.12182
[14] Péteri Gábor: Önkormányzati pénzügyek: decentralizációtól a központosításig - és vissza? Comitatus. 2020/236. sz. 19-30.
[15] Ezt bizonyítják más országok (például Németország, Olaszország, Franciaország) helyiiparűzésiadó-rendszerei is, lásd Péteri Gábor: A gazdaság helyi adóztatása: nemzetközi példák, tanulságok. Comitatus. 2021/238. sz. 35-41.
[16] Vasvári Tamás: Az iparűzési adó szerepe az önkormányzati gazdálkodás autonómiájában. Comitatus. 2021/238. sz. 9-17.
[17] Péteri, Gábor: Competition or solidarity? Use and misuse of Local Business Tax in Hungary. Local Expertise Centre, Warsaw, Jerzy Regulski Foundation in Support of Local Democracy, 2023; CEMG: Magyar önkormányzati pénzügyek: A helyi iparűzési adó és a szolidaritási hozzájárulás hatása. Strasbourg, Center of Expertise for Multilevel Governance, 2024.
[18] Kaganova, Olga - Kaw, Jon Kher - Péteri, Gábor: Land Value Capture: Guidance for Practitioners. Paper presented at World Bank Land Conference. Washington DC, 2024.
[19] OECD: A Territorial Approach to the Sustainable Development Goals: Synthesis report. OECD Urban Policy Reviews. Paris, OECD Publishing, 2020. https://doi.org/10.1787/e86fa715-en
[20] Péteri Gábor: Kísérletezgetünk: önkormányzati feladatfinanszírozás. Közjavak. 2015/1. sz. 24-28. https://doi.org/10.21867/kjk/2015.1.6.
[21] Dougherty, Sean - Montes-Nebreda, Andoni - Mota, Tatiana: Adapting intergovernmental fiscal transfers for the future: Emerging trends and innovative approaches. OECD Working Papers On Fiscal Federalism. 2024/49. sz. https://doi.org/10.1787/6389ca23-en
[22] Porcelli, Francesco - Vidoli, Francesco: A comprehensive model for the evaluation of standard expenditure needs and standard level of local services. Local Government Studies. 2020/5. sz. 734-762. https://doi.org/10.1080/03003930.2019.1682558
[23] Steffensen, Jesper: Performance-Based Grant Systems - Concept and International Experience. New York, UN Capital Development Fund, 2022.
[24] Eurostat: Települési és térségi (szövetségi tagállami) önkormányzati tőkekiadás aránya az államháztartáson belül, 2024. https://doi.org/10.2908/GOV_10A_MAIN
[25] Canuto, Otaviano - Liu, Lili (eds): Until debt do us part: subnational debt, insolvency, and markets. Washington DC, IBRD/The World Bank, 2013. https://doi.org/10.1596/978-0-8213-9766-4
[26] Sokan azonban éppen az adósságkonszolidációt tekintették a lezajlott központosítás egyik leginkább szükséges elemének, lásd Lentner Csaba: Önkormányzati pénz- és vagyongazdálkodás. Budapest, Dialóg Campus, 2019.
[27] OECD: Recommendation of the Council on Effective Public Investment Across Levels of Government. OECD/LEGAL/0402. International Monetary Fund, 2022; IMF: PIMA Handbook. Public Investment Management Assessment. 1st Edition. Washington DC, IMF, 2022. https://doi.org/10.5089/9781513571829.071; Belu Manescu, Cristiana: Public Investment Management in the EU: Key Features and Practices. European Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs Discussion Paper. 2021/154. sz. https://doi.org/10.2765/313491
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, közgazdász, önkormányzati költségvetési szakértő.
Visszaugrás
