https://doi.org/10.59851/jk.80.12.6
A magyar helyi önkormányzati rendszer önállósága az elmúlt másfél évtizedben korlátozottá vált. A fejlett világhoz, az Európai Unió tagországaihoz képest kirívó változás, hogy a közfeladatok ellátásának lényegében egyedüli letéteményese az erősen koncentrált központi hatalom lett. A helyi sajátosságok érvényesítésére hivatott intézmények helyett a késői szocializmusból ismert kijárásos mechanizmus vált uralkodóvá. A centralizáció meghaladásaként vissza kell állítani a valódi feladatmegosztást, jogilag is elszakadva az általános szinten maradó, garanciális elemeket nélkülöző szabályozástól. A kihívásokra adott mai válasz az új típusú funkcionális decentralizáció. Az ezen a rendező elven alapuló praktikus megkülönböztetést követve közvetlen, közvetett és együttműködésen alapuló helyi önkormányzati felvállalási formákat határolhatunk el a települési és térségi szinten igénybe vett köztevékenységek folytatásának módjaiként. A téma ilyen fogalmi keretezése új módon operacionalizálható, egyben a korábbi rendszerhez való visszatérést is egyértelműen kizáró, progresszív megközelítést kínál.
Tárgyszavak: helyi önkormányzatok, feladatmegosztás, újra-decentralizáció, társadalmi erőforrások, civil szféra
The decentralised nature of the Hungarian local government system has been significantly curtailed over the past decade and a half. In comparison to other developed countries and European Union member states, the shift towards a highly centralised government, which has essentially become the sole custodian of public tasks, is striking. Instead of functioning institutions, favouritism has become the dominant mechanism for enforcing local characteristics. To overcome centralisation, a genuine division of tasks must be restored, moving away from overly general regulatory examples. Based on the principles of actual operation, we can distinguish between direct, indirect, and cooperative forms of local government involvement in the continuation of public activities at municipal and regional levels. This approach can be implemented in a new way, offering a progressive framework that rules out a return to the previous system.
Keywords: local governments, division of tasks, re-decentralisation, social resources, civil sphere
A helyi önkormányzati rendszerek funkcióinak alakulásával kapcsolatos kérdéseknek mindenekelőtt arról kell szólniuk, hogy mi az ennek a közigazgatási szintnek címzett feladattelepítés módja. Legyen szó akár modernizációs hagyományról[1] vagy átalakulásról,[2] a kérdés nem megkerülhető. A modern kori változásról,[3] válságról[4] vagy reformokról[5] szólván egyre jobban előtérbe kerültek a feladatellátás mechanizmusainak részletei. Talán Magyarország is válaszúthoz ér megint a követendő modellt illetően. A kialakult demokratikus deficit, a fejlődés-
- 549/550 -
től elmaradás, a központosítás elhatalmasodása ellenében egyaránt indokolt, hogy a politikai változás a társadalompolitikai indíttatású, funkcionális közigazgatási decentralizáció következetes érvényre juttatását célozza meg, és a továbbiakban következetesen képviselje is azt.
A helyi önkormányzatokról szóló az 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) még alapvetően szolgáltatások biztosításáról, feladatellátásról való gondoskodásról, közcélok elérésének elősegítéséről szólt. Az ezt felváltó 2011. évi szabályozás[6] viszont már törvényekben meghatározott feladatkörökről rendelkezik. Micsoda különbség![7]
A rendszerváltás idején a nyugati összehasonlító példák[8] alapján a szakértők elsősorban szervezeti[9] és hatalompolitikai[10] struktúrákban gondolkodtak. Később előtérbe kerültek a szolgáltatásszervezési[11] megoldások. A válságok hatására az önkormányzati szabadság terjedelme azonban a fejlett országokban koncepcionálisan is visszafogottabb[12] lett. A rendszerváltó országokban ezen túlmenően szembe kellett nézni a nagy átalakulási folyamat korlátosságával[13] és hibáival. Mindegyik korszaktól idegen volt azonban a központi leosztásra épülő, kontroll nélküli rendelkezés előtti, feltétel nélküli főhajtás.
A fejlett, illetve a civilizált világ a decentralizációt mindazonáltal a társadalmi eredményesség szempontjából tekinti értékesnek olyan funkciókörben, amelyben és amilyen mértékig a fenntarthatósági feltételei fennállnak.
A közfeladat ellátásának megszervezéséről való gondoskodás lényege ennek megfelelően praktikusan a különböző szolgáltatók megfelelőségéért való felelősség. A feladatkörök előírásszerű teljesítésének kizárólagossága hazánkban ezzel szemben valójában a központi akarat végrehajtására irányul. Ha ehhez hozzávesszük az egyes civil szolgáltatásnyújtókkal szembeni gyanakvást, másokkal szemben a részrehajlást, a magánvállalkozásokhoz való szelektív viszonyt, akkor kiderül, hogy a közösségi erőforrások hasznosítása adott összefüggésben tudatosan korlátos.
Az ellentét e két vázolt szemlélet között feloldhatatlan. A központosítást ugyanakkor nem lehet egyetlen rendelkezéssel megszüntetni, mivel az beleitta magát a közfeladat-ellátás szerveződési sejtjeibe. Ha tehát "levágjuk a fejet", attól még nem lesz decentralizáció.
A központi leosztás kiszolgálása elsődlegesen a direkt rendelkezésű, azaz centrális hatáskörbe vont és a feladatellátáshoz kapcsolva helyi szinten csak végrehajtásra szorítkozó kötelezettségek teljesítésére terjedt ki. Az elmúlt másfél évtizedben a feladatfinanszírozás és a sokféle ágazati centralizáció egyre inkább ezt a kiszolgáló, parancsra engedelmeskedő szerepértelmezést erősítette. A helyi érdekérvényesítést ebben a helyzetben átvette a kijárásos rendszer, amelyben a döntéshozókhoz való közelség foka meghatározó előfeltétel a kívánt sikercélok eléréséhez. A centrális erőtér ily módon magához vonzotta és saját képére formálta a körülötte zsongó, provinciális részecskéket megtestesítő szereplőket.
Elsorvadt vagy célzott csapások hatására megrendült ehhez képest a nem igazgatási viszonyra, hanem az indirekt szabályozásra épülő független, nem állami szereplők helyzetbe hozása és ösztönzése. A piaci megoldások átláthatatlansága egyúttal általában véve is meggyengítette a verseny iránti bizalmat. A civil szféra önálló kezdeményezéseivel szembeni kormányzati bizalmatlanság pedig aláásta a sokszínű szerveződések bővítésének és kiterebélyesedésének esélyeit.
Mindenekelőtt ezt a folyamatot indokolt átfordítani, csatlakozva újra a társadalomfejlődés haladó irányaihoz. A civil szféra részvételét illetően az államosítási törekvésekben kiteljesedett akadályokat kell mindenekelőtt lebontani. A piaci közszolgáltatások területén viszont nem lehet egyszerűen visszatérni a korábbi útra. Szükség van a korábbi piacosítás kezdetlegességeinek és hibáinak a kiküszöbölésére is, amelyek okkal vagy ok nélkül alkalmat adtak az állami rendteremtésre az ezen ágazatokat érintő szabályozott piacokon. Az is következik tehát ebből, hogy nem lehet visszarévedni a múltba, és mindent ott folytatni, ahol az erőltetett központosítás előtt a fejlődés megrekedt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
