https://doi.org/10.59851/mj.72.02.4
A tanulmány arra keresi a választ, hogy a közös agrárpolitika és a megvalósítására szolgáló agrártámogatási jog miként illeszkedik az EU politikái közé és jogalkotási gyakorlatába, és hogy mint önálló jogterület, miként határozható meg európai jogi, gazdasági közjogi, versenyjogi, közgazdasági és rendszerelméleti megközelítésből.
Kulcsszavak: agrártámogatási jog; agrárpolitika; állami támogatások joga; közös agrárpolitika; jogdogmatika; környezetjog
The study gives an idea of the theory of agricultural support law by processing the results of the agricultural law literature, domestic and European Union legislation, as well as the results of allied sciences. The article looks for the answer to how the agricultural policy and the agricultural support law for its implementation fit into the policies and legislative practice of the EU, and how it can be defined as an independent area of law from the perspective of European law, economic public law, competition law, economics and systems theory. After the historical and systematic analysis, the study presents the characteristics of the agricultural support legal relationship.
Keywords: agricultural support law; agricultural policy; law of state subsidies; common agricultural policy; legal dogmatics
Az agrártámogatási jog eredete az élelmezésbiztonság történelmi gyökereiben keresendő. Az agrártámogatás elsődleges célja, vagyis az emberek megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel való ellátásának biztosítása már az emberiség történetének korai időszakában alapvető államszervezési kérdésnek számított.[1] Történelmi tény, hogy az élelmiszer-ellátási biztonság, az élelmiszerhiány vagy az élelmiszerek árának emelkedése alapvetően befolyásolhatja az államok stabilitását, politikáját, fennmaradását vagy fejlődését.
Dacára annak, hogy az élelmezés a legalapvetőbb emberi szükségletek egyike, az élelemhez való jogot - a megfelelő életszínvonalhoz való jog részelemeként - először az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában[2] (EJENY) ismerte el.[3] A jog tartalmát az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya[4] bontja ki, elkülönítve egymástól az élelemhez való jogot és az éhezéstől való mentesség jogát.[5]
Az élelemhez való hozzájutás jogát mint emberi alapjogot az 1977-ben elfogadott Genfi I. és II. Kiegészítő Jegyzőkönyvekben[6] is megtaláljuk. Ez alapján a polgári lakosság élelemhez való hozzájutását polgárháború vagy nemzetközi fegyveres konfliktus esetén is biztosítani kell.
Bizonyos egyezmények, így például a Nőkkel Szembeni Megkülönböztetés Minden Formájának Felszámolásáról szóló Egyezmény,[7] az 1989-ben kelt, a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény,[8] valamint a 2006-ból származó, a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezmény,[9] az Egységokmány általános előírásaihoz képest pontosan definiált közösségekre irányadó előírásokat is rögzít, és ennek keretében írja elő a terhesség és a szoptatás idejére, a gyermekkor időtartamára, valamint a fogyatékosság természetére tekintettel a megfelelő életminőséghez való jog részeként a tápláló élelmiszer- és az ivóvíz-szolgáltatás kötelezettségét. Az élelemhez való hozzáférés megtagadását, a civil lakosság vagy a hadifoglyok éheztetését, mint a katonai nyomásgyakorlás egyik eszközét ugyanakkor a nemzetközi büntetőjog népirtásként, emberiség ellen elkövetett bűntettként vagy háborús bűntettként rendeli büntetni.[10]
Az Európai Parlament (EP) állásfoglalása[11] szerint az élelmezésbiztonsághoz való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai és gazdasági értelemben mindenki számára biztosított az egészséges és tápláló
- 92/93 -
élelmiszer, amely megfelel az aktív és egészséges életmódhoz szükséges napi táplálkozási igényeknek és preferenciáknak. Az élelmiszerbiztonság ezen túl az élelmiszer minőségét meghatározó olyan elsődleges tényező, amely az élelemhez való jog minőségi oldalát képezi.
Alapjogi szempontból az élelemhez való hozzájutás joga abban az esetben sérül, ha a szervezet fenntartásához szükséges élelem mennyiségileg nem elegendő. A minőségi élelem tartós hiánya és az ezzel összefüggésben hosszabb idő alatt kialakuló hiánybetegségek már nem az élelemhez való jogot, hanem a testi épséghez vagy egészséghez való alapjog sérelmét vetik fel.
A magyar Alaptörvényből és az alkotmánybírósági határozatokból az élelemhez való jog közvetlenül nem vezethető le. Az élelemhez való jog közvetett módon az emberi méltóságra vonatkozó rendelkezésekben, valamint az Alaptörvény XX. cikkének (2) bekezdésében a testi és lelki egészséghez való jog részeként jelenik meg.[12]
A modern állam gazdasági-közjogi hatáskörében közhatalmi, gazdasági, jóléti, szabályozó, allokációs, redisztribúciós és stabilizációs feladatokat lát el.[13] Az állam gazdasági funkciója négy területen jelenik meg: a gazdasági hatékonyság fokozására, a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésére, a gazdasági stabilitás fenntartására és a nemzetközi gazdaságpolitika kialakítására irányuló tevékenységekben.
Az állami támogatások joga a gazdasági közjog része, amennyiben gazdasági közjog alatt a közjogi jogalanyok gazdasági beavatkozásának intézményrendszerét értjük.[14] Az állami támogatás ennek a gazdasági beavatkozásnak ez egyik formája. Az állami támogatás nyújtása tehát az állam gazdasági funkciójából ered,[15] funkciója szempontjából a modern államban a központi hatalom politikája megvalósításának egyik eszköze.
A Nagy Zoltán[16] által alkalmazott kategorizálás szerint a szabályozás jogforrásait tekintve a támogatási jog a pénzügyi jog, ezen belül leginkább az államháztartási pénzügyi jog területére tartozik. A támogatás nyújtása valamilyen gazdasági vagy szociálpolitikai cél elérését irányozza elő olyan előny biztosításával, amelynek hiányában a piaci szereplők a tevékenységet nem, vagy kisebb hatékonysággal végeznék. Az állami támogatás piaci feltétele, hogy az általa elérni kívánt közpolitikai cél más, kevésbé piactorzító intézkedéssel ne lehessen megvalósítható.[17]
Bár szabályozásukat tekintve az agrártámogatások a jog területére tartoznak, eredményességük és hatásmechanizmusuk vizsgálata a közgazdaságtan tárgykörébe esik. Az állami támogatások - és ezeken belül az agrártámogatások - a közgazdaságtan jogi normákon keresztül érvényesülő piacbefolyásoló eszközei, ezért hatásmechanizmusuk megértése nem nélkülözheti a közgazdasági, agrár-közgazdaságtani és viselkedés-közgazdaságtani fókuszú megközelítést.
Az állami támogatások céljaival, hatásmechanizmusával kapcsolatban Tanka Endre[18] az állami beavatkozás három modelljét állítja fel: a piaci liberalizmust, a negatív, valamint a pozitív diszkriminációt. A piaci liberalizmus talaján álló, semlegességre törekvő állami szerepvállalás alkalmazása a demokratikus kapitalizmus agrárideológiájából következik, alkalmazásával az állam a lehető legkevesebb befolyással van az agrárpiaci viszonyokra. A negatív diszkriminációt megvalósító állami beavatkozás rendszerében az agrárium károsultja lesz az állam szerepvállalásának. A harmadik, az EU közös agrárpolitikájában (a továbbiakban: KAP) is megjelenő modell a mezőgazdaságban pozitív diszkriminációt valósít meg állami beavatkozással. A hatályos agrárpolitika a pozitív diszkrimináció modelljére épül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
