Az agrárjog alkalmazói és/vagy elméleti művelői számára aligha kétséges, hogy e jogterület mai bizonytalanságai, jogági létének és a jogrendszerbe illeszkedésének kérdőjelei közvetlenül az állam-szocialista mezőgazdasági jog negatív történelmi szerepéből és politikai lejáratódásából erednek.1 Ehhez járul, hogy a mezőgazdaság - rendszer-fordulóval 15 éve megkezdett és máig sem befejezett - piacelvű átalakításának viszonyai egyáltalán nem kedveztek az agrárjog intézményi megszilárdulásának és az ehhez szükséges szakmapolitikai egyetértés kialakulásának. Jogelméleti és jogdogmatikai alapvetés helyett - amit az ellentétes nézetek ütköztetése és a letisztulási folyamat érlelt volna meg - a tárgyi jogra e területen fontosabb valóságformáló feladatok hárultak. A föld- és agrárvagyon eredeti tőkefelhalmozását, a köztulajdon magántulajdonná lebontását és - az 1992-től hatályos Társulási Szerződésben, az Európai Megállapodásban is rögzített uniós csatlakozási szándékunk jogi megalapozásaként - a közösségi jogharmonizációt kellett teljesítenie.2 Ezért legfőbb ideje, hogy - most már uniós tagságunk ténye és következményei alapján - az agrárjog fogalmát, tartalmát, funkcióit és jogrendszeri helyét holisztikus történeti-logikai és rendszertani kutatások az intézményi alapozás és fejlesztés igényével tisztázzák.
1. A jogi felsőoktatás elkerülhetetlenné teszi az agrárjog alapkérdéseivel való szembesülést. Ennek jegyében Kurucz Mihály 1989 után elsőként kísérelte meg, hogy - egyetemi jegyzetben - meghatározza az agrárjog elméleti gyökereit, azokból levezethető fogalmát és rendszerét. (Kurucz, 1999. 5-14. o.) Felfogásának lényege az agrárjogban a magánjog és a közjog vegyülé-sének a szabályozási funkciók szerinti bemutatása, ez alapján a szabályozás sajátosságának megragadása. Eszerint a közjog az agrárjogban a tulajdonjogot annak szociális kötöttsége alapján a használatnak alárendeli, a használati kötelezettségek pedig - a közjó, a közérdek igényeiből eredően - a polgári jog alapelveitől különböző, sajátos agrárjogi alapelvekre épülnek. Ezek az igazságosság, a szociális béke, a közjó, továbbá a szolidaritás és a kisegítés alapelve. A szerző következtetése az, hogy "míg a polgári jog az individuumot tekinti forrásának, a szocialista földjog az individuumot elnyomva a kollektívát ragadja meg, addig az agrárjog mindkettőt egyszerre és egyforma jelentőséggel vizsgálja az elsajátítási jogviszonyokban." (i. m. 5. o.) E felfogásban az elsajátítás is központi szerepet kap: "az agrárjogi szabályozás alapvető jellemzője, hogy az elsajátítás mozzanatait körülölelő privát autonómiát a legkülönbözőbb módokon korlátozza." (i. m. uo.)
Mi a legfőbb gond az agrárjog fogalmának a fenti elméleti alapálláshoz igazodó meghatározásával? Elsősorban az, hogy az egyén és a közösség - mint a jogviszony alanyának és/vagy szabályozási tárgyának -szembeállítása sem történet-szociológiai alapvetésként, sem szűkebb jogdogmatikai (jogági) ismérvként nem alkalmas megkülönböztető jegyek az eltérés feltárásához, mert sem elvileg, sem a tételes jog mércéje szerint nem adhatnak szilárd elhatárolási támpontokat a magánjog, másfelől az agrárjog megkülönböztetéséhez. Az egyénnek (polgári jog), másfelől az egyén és a közösség összekapcsolásának, mint sajátos kettősségnek (agrárjog) jogági elhatároló ismérvként szembeállítása ui. eleve egy hamis értékelvet feltételez: azt, hogy az előbbi jogterületen az elsajátítás egyedüli (ha nem is kizárólagos, de tipikus) jogalanya az egyén, míg az agrárjogban - a közjó és a közérdek érvényesítéseként - egyaránt mindkettő, az egyén és a közösség. Ha az elsajátítás fogalmát a tulajdonelmélet tudományos kategóriájaként (nem pedig mint a köznapi szóhasználat szinonimáját, a "sajáttá, magáévá tevést", a dolog feletti tényleges birtokhatalom jelzésére) használjuk, úgy a fenti megkülönböztetés tartalmát veszti, értelmetlen lesz. Az elsajátítás ui. egy kifelé zárt társadalmi kapcsolat, amely a benne résztvevők számára intézményesen (a társadalmi szocializációval megszilárdulva) biztosítja a megszerezhető javaknak és kedvező lehetőségeknek (az agrárjog esetében a földtőke és az ag-rárvagyon termelőeszközként való működtetésének) tartós, visszavonhatatlan és átörökíthető jelleggel e kiváltságos helyzet jogosultja, tehát a kedvezményezett egyén által monopóliummá tételét, vagyis e viszonyból a jogosultakon kívül mindenki más kizárását.3 Ebből eredően az elsajátítás minőségében más viszonylatrendszer és jóval tágabb tartományú entitás, mint a tulajdon, amelytől tárgya, alanya és funkciói egyértelműen megkülönböztetik.4
Emiatt ha az elsajátítást előbb a polgári jogra, majd az agrárjogra vetítjük, első pillantásra is kitűnik, hogy e kategória sem újat, sem megkülönböztető jogi vonást nem tud felmutatni az egyébként valóban eltérő jogterületekről. Ennek oka az, hogy a polgári és az agrárjogban az egyén és a közösség egyaránt elsajátítói pozícióba kerülhetnek, ráadásul - esetenként - ez jogon kívüli avagy épp azzal szembenálló (contra legem) alaphelyzetük is lehet. A joglogika elhatároló ismérve (a differentia specifica) emiatt itt eleve elesik. Ugyanerre az eredményre jutunk azonban akkor is, ha az elsajátítás fogalmát nem a legáltalánosabb szintjén, hanem a különös tartományában, így pl. az államszocialista, másfelől a polgári tulajdon összevetésének mércéjeként kívánjuk használni. Míg ui. az előbbi tulajdoni modell - a társadalmi tulajdon hamis ideológiájával -a magántulajdon nélküliség látszatát intézményesítette, amely mögött egy szűk hatalmi párt-elit magán-elsajátítása rejtőzött, addig a XX. századi neoliberális világgazdaság a polgári magántulajdon látszatát teremtette meg, ami azonban az elsajátítás szereplőinek többsége számára éppúgy hamis díszlet, mint történelmi előzménye. A tulajdon ui. itt is csak annyiban valós, amennyiben a tőke-tulajdonos számára közgazdaságilag működő tulajdont jelent, tehát a földet termelőeszközként hatékonyan hasznosítja. (Ennek előfeltétele az életképes üzemméret, a termelési tényezők és tőkejavak birtoklása, a termelő elsajátítási pozíciójának fennmaradását szavatoló, hosszú távú agrár- és földpolitika.) Ha viszont a nagybirtokrendszer a föld- és agrár-vagyon tulajdoni monopóliumát egy kiváltságos, az elsajátítást gyakorló uralmi csoportnak juttatja - amint ez az EU keleti térségében történik - úgy az agrártársadalom meghatározó részének - a közvetlen termelőknek - csak a magántulajdon látszata juthat: még ha névleges tulajdonuk is van (tehát nem pusztán bérmunkások), az nem kapcsolódhat a társadalmi termék létrehozásához és az abból való, értékarányos részesedéshez. Emiatt - társadalmi képletben - a földviszonyok közvetítésével végbemenő elsajátításnak nem alanyai, hanem - a tőkeuralomnak alávetett - tárgyai.
Jogelméleti tanulság: ha az agrárjog tartalmának feltárásához és a polgári jogtól elhatárolásához kategoriális fogódzót keresünk, jobb, ha az elsajátításról megfeledkezünk. Amennyire hasznos és a valósággal szembesíthető ismérveket nyújthat ui. ez a gazdaság-szociológiai fogalom a jogon túli (metajurisztikus) társadalmi szövetek megismeréséhez, ugyanúgy alkalmatlan azonban arra, hogy megkülönböztető elem legyen egy-egy jogterület sajátosságainak felmutatásához. A szerző kísérlete az agrárjog tárgyának meghatározását tekintve ebbe az elméleti csapdába esett, mert az "elsajátítási jogviszony" vizsgálati keretként beillesztése a polgári jog és az agrárjog összehasonlításánál objektív korlát, le nem küzdhető minőségű, terméketlen absztrakció. Az ilyen kiindulásra alapozott okfejtést pedig önellentmondássá fokozza az a szerzői felfogás, mely szerint "ennek folytán (ti. a tulajdonjogon belül a közérdekűség jelenléte miatt) az agrárjogban különösen megmutatkozik a tulajdonjog kettős természete, nevezetesen individuális és szociális jellege." (i. m. 5. o.) Ha ez igaz, úgy mire alapozza a szerző azt a megállapítását, hogy a polgári jog forrása az individuum, míg az agrárjogban az egyén és a közösség "egyszerre és egyforma jelentőséggel" az elsajátítási jogviszonyok alanya? (A tulajdonjog "kettős természete" talán épp saját anya-jogágában nem érvényesülhet?) Továbbá: a premisszát elfogadva milyen lényegi megkülönböztető jegye lehet az agrárjognak, ha a közérdek - az állam közhatalmi beavatkozásával - a polgári jogviszonynak is (a tulajdonjog szociális jellegéből eredően) meghatározó tartalmi eleme?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
