A HVG-ORAC Kiadó hamarosan megjelenteti a közigazgatási eljárásjog két új kódexének, a 2018. január 1-jén hatályba lépő, az általános közigazgatási rendtartásról (Ákr.) és a közigazgatási perrendtartásról (Kp.) szóló törvények kommentárjait. Ízelítőként az alábbi cikkünkben egy részletet adunk közre a kommentárból, melyben az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője, Dr. Hajas Barnabás az Ákr. 7-11. §-ait, tehát az Ákr. hatályának szabályozását ismerteti.
7. § [A hatósági ügy]
(1) A hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben (a továbbiakban: ügy) és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza.
(2) E törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti.
A magyarországi közigazgatási hatósági eljárásjogi kodifikációk egyik állandó pontja volt a kódexek tárgyi hatálya: az Et., az Áe. és a Ket. is a hatósági ügyben ragadta meg ezt, ezen a hagyományon az Ákr. sem változtat. Ez nem jelenti azt, hogy egy közigazgatási hatósági eljárásjogi kódex tárgyi hatálya ne lett volna akár a közigazgatási cselekmény (ld. a német Verwaltungsakt) fogalmára figyelemmel szabályozható, azonban már az Ákr.-koncepció is ügy- és azzal összefüggésben eljárási jogviszony-központú megközelítést tartalmazott.
Az Ákr. hatálya a közigazgatási eljárások közül kizárólag a hatósági eljárásra terjed ki. A hatósági eljárás tankönyvi meghatározása szerint "a közigazgatási szerven kívüli érintett jogalany ügyében megvalósuló, jogilag szabályozott olyan cselekvési rend, mely egyedi ügy intézése során, hatósági jogalkalmazás keretében, az érintett jogalanyra nézve jogi helyzetét megváltoztató, jogvitáját elbíráló vagy jogsértésére reagáló, közvetlen jogi hatást gyakorló egyedi aktus (rendelkezés) kibocsátása, illetőleg érvényesítése érdekében jön létre. (Az eljárás természetesen a jogszabály felhatalmazása folytán hatóságként eljáró közigazgatási szervnek és az eljárás más alanyainak aktív közreműködését feltételezi.)" [Patyi András: A közigazgatási hatósági eljárás meghatározása és elhatárolása más eljárásoktól, In: Patyi András (szerk.): Hatósági eljárásjog a közigazgatásban, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2012, 30.].
Az (1) bekezdés meghatározza, hogy mely szervek (a 9. § szerinti hatóságok) és milyen tevékenysége során kell a törvényt alkalmazni. Ennek megfelelően a hatóság intézkedése közigazgatási jogviszonyt hoz létre, döntése közhatalmi jellegű és annak közhatalmi úton szerez érvényt. Ezt az értelmezést követi a közigazgatási bírói gyakorlat is: a hatósági jogviszonyok a közigazgatási szervek olyan jogalkalmazó tevékenysége során jönnek létre, amikor a közigazgatási szervek közhatalom birtokában egyoldalúan döntenek az eljárásjogi jogviszony másik oldalán álló alanyok (ügyfelek) ügyeiben, jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg, tényt vagy jogosultságot igazolnak, hatósági nyilvántartást vezetnek, ezeket érintő döntéseiket érvényesítik, vagy - függetlenül attól, hogy a hatósági ügy fogalmán kívül esik - hatósági ellenőrzést végeznek [ennyiben tehát továbbra is irányadónak tekinthetőek tehát az 1/2011. KK vélemény Ket. 12. § (2) bekezdésével összefüggésben megtett megállapításai]. A jogviszony tartalmát ugyanis ez, nem pedig közigazgatási szerv a közigazgatási jogviszony fennállását - akár tévesen - megállapító döntése határozza meg.
Annak kimondása, hogy az Ákr. közigazgatási hatósági ügyben és a hatósági ellenőrzés során alkalmazandó, egyszersmind azt is jelenti, hogy más közigazgatási tevékenységre nem terjed ki a hatálya. Másképp fogalmazva: az Ákr. alapján e két tevékenységet tekinthetjük közigazgatási hatósági eljárásnak. Így bizonyosan nem tekinthetők ilyennek a normaalkotási eljárások (jogszabály-alkotási, illetve közjogi szervezetszabályozó eszköz megalkotására irányuló eljárás), a közigazgatási szervezeten belüli eljárások (pl.: szerv létrehozására, átszervezésére, vezetői kinevezésre irányuló eljárás a közigazgatási szervek között, a tevékenység ellátásával összefüggő eljárások, valamint a közigazgatási szervvel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyekkel kapcsolatos eljárások (pályázati, kinevezési, fegyelmi eljárások), a tulajdonosi joggyakorlás, az ügyvitel és a közigazgatási per sem, vagyis a hatóság nem minden jogot, vagy kötelességet megállapító eljárása, aktusa keletkeztet hatósági ügyet.
Az Ákr. a hatósági ügy fogalmát általános jelleggel, vagyis nem tételes felsorolással határozza meg. Ez nemcsak azt jelenti, hogy valamennyi hatósági ügyben alkalmazandó, hanem azt is, hogy maga nem határozza meg még példálózóan sem, hogy milyen ügyek tartoznak a törvény tárgyi hatálya alá, azonban a 8. §-ban ezért kell meghatározni azokat az eljárásokat, amelyekre nem terjed ki a kódex hatálya. Ebből az is következik, hogy hatósági ügyekre vonatkozó szabályozásban nem kell az általános kódex alkalmazását előírni. Éppen ellenkezőleg: ha egy szabály az Ákr. alkalmazását kifejezetten előírja, sokkal inkább arra kell következtetni, hogy nem hatósági üggyel, hanem "kölcsön vett" Ákr.-rel [Varga Zs. András: Tűnődések a Ket. hatályának dogmatikai alapjairól, Magyar Jog, 2014/6., 327.] állunk szemben. Ha pedig az ügy és ennek folyományaként az eljárás az Ákr. hatálya alá tartozik, akkor a kódex rendelkezései között az eljáró hatóságok nem válogathatnak, hanem annak egészét alkalmazniuk kell. Nem Ákr. sze-
- 7/8 -
rinti hatósági ügyben viszont hézagpótló jelleggel a kódex is csak akkor lesz alkalmazható, ha azt jogszabály tételesen elrendeli, de az ilyen szabály sem eredményezi az Ákr. tárgyi hatályának kiterjesztését.
Az Ákr.-ben szabályozott eljárási jogviszony tárgya a hatósági ügy - az Ákr. szóhasználatában csak ügy -, melynek meghatározása az eljárási jogviszony alanyaitól (hatóság és ügyfél) nem választható el. Az Ákr. értelmében ügy az, melynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél
a) jogát megállapítja,
b) kötelezettségét megállapítja,
c) jogvitáját eldönti,
d) jogsértését megállapítja,
e) tényt, állapotot, adatot (az Ákr.-ben együtt adat) igazol,
f) nyilvántartást vezet,
g) az ezeket érintő döntését érvényesíti.
Az Ákr. 7. § (2) bekezdése több lényeges ponton különbözik a Ket. 12. § (2) bekezdésétől: a "intézése során [...] döntésével" fordulat használatával normaszöveg szintjén is az ügy fogalmi elemévé teszi a hatóság közhatalmi jogalkalmazó tevékenységét. A jogirodalomban eddig vitatott volt a hatósági ellenőrzés hatósági ügyhöz való viszonya. Az Ákr. kevésbé látványos, de annál fontosabb újítása az, hogy a hatósági ellenőrzés már nem része a hatósági ügy-fogalomnak, ezért elengedhetetlenné vált, hogy a törvény tárgyi hatályáról szóló (1) bekezdés külön is nevesítse azt. Ez azt jelenti, hogy bár a hatósági ellenőrzés nem hatósági ügy, mégis alkalmazni kell rá az Ákr. szabályait. Ezzel biztosítható, hogy eljárásjogi aktusok szintjén világosan elkülöníthető legyen a hatósági ellenőrzéstől az annak eredményéhez képest hivatalból indított hatósági ügy (bővebben lásd a 98-102. §-hoz írtakat).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
