Az 1919/1920 és 1944 közötti években érvényesülő ún. közjogi provizórium mérlegét Molnár Kálmán, a pécsi tudományegyetem professzora vonta meg egyik 1945-ben tartott előadásában. A provizórikus jogrend szembetűnő fogyatékosságának tartotta, hogy az idők múlásával a magyar alkotmányos hagyományok figyelembevétele helyett a látszatalkotmányosság "Potyemkin-falva" épült fel. Kifogásolta továbbá, hogy a "nemzeti önrendelkezés szelleme" helyett a kivételes hatalom szelleme érvényesült, miként azt is nehezményezte, hogy a magyar alkotmányos hagyományokkal ellentétes nemzeti szocializmus Gömbös Gyula és Szálasi Ferenc nevével fémjelzett kaszárnyaszelleme került előtérbe.1 Vajon mennyiben érzékelték az alkotmányjog-tudomány képviselői a közjogi provizórium időszakában a Molnár Kálmán által diagnosztizált kisiklást? Melyek voltak a korszak fontosabb alkotmányjog-tudományi vitakérdései? Milyen volt egyáltalán a közjogi provizórium arculata? Ezekre a kérdésekre akkor kaphatunk választ, ha - a személyi körön és az intézményi kereteken kívül - áttekintjük, hogy milyen fontosabb területeket gondoztak a két világháború közötti korszakban a hazai alkotmányjog-tudomány képviselői, továbbá miként vélekedtek a magyar alkotmány és alkotmányjog változásairól, illetve a hazai alkotmányjogot ért kihívásokról.2
A közjognak létezett szűkebb, tágabb és legtágabb értelmezése. Amíg a szűkebb értelemben vett közjog fogalma alatt az alkotmányjogot, addig a tágabb értelemben vett közjog fogalma alatt az alkotmányjogot és a közigazgatási jogot együttesen értették. Legtágabb értelemben pedig - az előbbi jogterületeken kívül - az anyagi és az alaki büntetőjogot, valamint a polgári perjogot is a közjoghoz tartozónak tekintették.3 E diszciplínák önállósodása folytán a közjogot lényegében az alkotmányjoggal azonosították, amely ebben az értelemben - ha nem is ezzel az elnevezéssel - került be a jogi oktatás tanmenetébe is. Az alkotmányjogot átfogó joganyagot - tananyagot - illetően Kmety Károly a következőket írta: "Amit mi itt magyar közjog vagy alkotmányjog név alatt összefoglalunk, azok a jogtételek az állami lét keletkezésének és fennmaradásának lényegesen szükséges tényezőire, azok állammá kapcsolódásának processurára, az állam lételemeit egységbe foglaló és egységesen érvényesítő centrális hatalmi szervekre, illetve a főhatalom gyakorlásának általános kihatású intézményeire vonatkoznak. […] Ez az a jog, amelynek megismerése nélkül nincs áttekintés az állam élete felett, melyre mint alapra minden különös közjogi képzettségnek első sorban támaszkodnia kell."4 Az alkotmányjog területeivel összefüggésben Csekey István a fentieknél világosabban fogalmazott, amennyiben az alkotmányjog a közjognak az az ágazata, "amelynek tárgya az állam szerveinek jogállása, működése és hatásköre." Ezen belül esik szó az államszerveknek egymáshoz és az állampolgárokhoz való viszonyáról is. E meghatározás szerint az alkotmányjog területéhez tartozna az "államszerveknek egész rendje", a közigazgatási és bírósági hatóságok szervezeti szabályait is beleértve, ám miként Csekey megjegyezte, "célszerűségi okokból" az állami szervezet imént említett részeit a közjog önállósult ágaiban - a közigazgatási jogban és a perjogban - tárgyalják. Az alkotmányjog tehát kizárólag az állami alapintézmények szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályok összességét jelenti.5 A közjog szűkebb értelmezésének megfelelően a továbbiakban a közjog fogalma alatt az alkotmányjogot, a közjogtudomány fogalma alatt pedig az alkotmányjog-tudományt értjük.
Az intézményi háttér mindenekelőtt - és magától értetődően - a tudományegyetemek jog- és államtudományi karait, valamint a jogakadémiákat jelentette. Az alkotmányjog oktatásával, illetve művelésével ugyanakkor a felsőoktatás egyéb intézményeiben is foglalkoztak, miként akadtak "céhen" kívüli képviselői is az alkotmányjog-tudománynak.
A két világháború közötti időszakban négy hazai tudományegyetemen működött jog- és államtudományi fakultás: a budapesti, a debreceni, továbbá a pozsonyi tudományegyetem jogutódjaként megalakuló pécsi, illetve a kolozsvári tudományegyetem jogutódjaként létrejött szegedi tudományegyetemen. A magyar közjog - alkotmányjog - főkollégium szintű oktatását, illetve a szemináriumok vezetését, egyúttal az alkotmányjog-tudomány művelését a változatos elnevezésű és rendszerint egyszemélyes tanszékek - közjog-politika tan-
- 8/9 -
szék, közjogi és közigazgatási tanszék, magyar közjogi tanszék - professzorai látták el, míg a gyakorlatokat és speciálkollégiumokat alkalmanként már az egyetemi magántanárok vezették.
A tudományegyetemeken kívül a kiegyezést követően döntően a közigazgatási szakemberképzésre berendezkedő jogakadémiák jelentették a jogi oktatás második pillérét. A két világháború között több felekezeti - katolikus, illetve protestáns - jogakadémián is működtek az alkotmányjog-tudomány jeles művelői. További felsőoktatási intézményekben - miként a budapesti műegyetemen, illetve a budapesti tudományegyetem közgazdaság-tudományi karán - is foglalkoztak alkotmányjog-tudománnyal.
Az intézményi háttérhez tartoztak azok a tudományegyetemeken, jogakadémiákon és szakmai testületeken kívüli publikációs fórumok is, amelyek nyitottak voltak az alkotmányjog-tudományi szakcikkek, esetenként polémiák befogadására. A meghatározó jog- és államtudományi folyóiratok közül leginkább a "Jogállam", a "Magyar Közigazgatás", az 1921-től megjelenő "Magyar Jogi Szemle", a tágabb horizontú periodikák közül pedig - hogy csak néhány példát ragadjunk ki - az MTA gondozásában megjelenő "Budapesti Szemle ", valamint a Magyar Szemle Társaság kiadásában 1927-től megjelenő "Magyar Szemle" számos alkalommal biztosított publikációs teret az alkotmánnyal, alkotmányossággal, alkotmánypolitikával, illetve alkotmányjoggal összefüggő tanulmányok, szemlecikkek és recenziók számára.
A korszak kezdetén a budapesti tudományegyetemen egyidejűleg két tanszéken is oktattak magyar alkotmányjogot: az első közigazgatási és közjogi tanszéken Kmety Károly (1896-1929), a második közigazgatási és közjogi tanszéken pedig a Kolozsvárról átkerülő Nagy Ernő (1912-1921) oktatta a tárgyat. Nagy Ernő 1921-ben bekövetkezett halála után a fakultás az addig inkább közigazgatás-tani munkássága és közéleti aktivitása révén ismert Tomcsányi Móriczot (1922-1945) hívta meg a tanszékre, míg Kmety Károly 1929-ben bekövetkezett halála után tanszékét - Tomcsányi Móricz előadói javaslatára - közigazgatási és pénzügyi jogi tanszékké szervezték át, amelynek élére Magyary Zoltánt (1930-1945), a VKM tudománypolitikai ügyosztálya vezetőjét hívták meg. A tanszék átszervezésére és Magyary Zoltán meghívására formálisan azt követően került sor, miután a kar a szegedi tudományegyetem két professzoránál, Polner Ödönnél és Ereky Istvánnál is érdeklődött, elfogadnának-e egy esetleges meghívást a közigazgatási és közjogi tanszék élére. Miután mindketten nemleges választ adtak, a kar az átszervezés mellett döntött.6 Mindazonáltal az egyházjog professzorának, Reiner Jánosnak is volt egy magánkezdeményezése. Nem sokkal Kmety Károly halála után bizalmas levélben vetette fel Molnár Kálmánnak, a pécsi tudományegyetem professzorának a fővárosban megüresedett tanszék betöltésének lehetőségét. Tekintettel arra - fogalmazott Reiner János -, hogy Kmety Károly halála folytán ismét egy újabb "tanszékbetöltési küzdelem" veszi kezdetét, azt javasolta Molnár Kálmánnak, hogy jó előre "biztosítsa magának a miniszter rokonszenvét".7 Válaszlevelében Molnár professzor arra hivatkozott, hogy a maga részéről tisztán látja a tanszék betöltésével összefüggő nehézségeket. A kultuszminiszter ugyanis nem szimpatizál vele, ugyanakkor sohasem leplezett legitimista felfogása sem tekinthető jó ajánlólevélnek, ráadásul - miként írta - "kilincselni" sem tud. Mindezeken túlmenően pedig úgy vélte, hogy a pesti fakultáson sem mindenki támogatná a személyét, ám amennyiben a "kar többségének jóindulata jutna kifejezésre", akkor mégiscsak benyújtaná a pályázatot Kmety tanszékére.8 Vagyis ekkor még úgy tűnt, hogy pályázat, nem pedig meghívás útján fogják betölteni a tanszéket. Eckhart Ferenc, az alkotmánytörténet professzora viszont utóbb azt írta Molnár Kálmánnak, hogy a legszívesebben őt látta volna a tanszék élén, "de hát más érdekek a tanszék megszüntetését kívánták, amit én eléggé rosszalltam, de szavam nem igen lehetett hozzá."9 Ez a levél azt sejteti, hogy a közjogi tanszék átszervezése és Magyary Zoltán kinevezése hátterében nagy valószínűséggel a "más érdekeket" megjelenítő kultuszkormányzat állhatott. A magyar közjog párhuzamos oktatása mindenesetre megszűnt a budapesti tudományegyetemen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
