Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Szomora Zsolt: Előszó a Magyar Jog Erdei Árpád professzor emlékére szentelt lapszámához (MJ, 2023/2., 69-70. o.)

Erdei Árpád, a büntetőeljárási jog tudományának kiemelkedő művelője, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 2021 áprilisában hunyt el. Halálának egy éves évfordulójára Alma Matere, az ELTE - egyben az általa több cikluson keresztül is vezetett - Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszéke rendezett emlékülést 2022. április 8-án. A Magyar Jog e lapszáma ennek az ülésnek az előadásaiból válogatott egy csokorra valót.

A büntetőeljárási jogot szokás - különösen az anyagi büntetőjoggal összevetésben - a pragmatikusabb jellegű jogterületek közé sorolni. Ahogy minden általánosításnak, így ennek is megvan a maga igazságtartalma és egyoldalúsága, ha úgy tetszik tévedése is, és éppen Erdei professzor pályája mutat rá szemléletesen ennek az általánosításnak mindkét oldalára. Erdei Árpád tudományos pályafutását az OKRI-ban kezdte 1962-ben, ahol hosszabb ideig kriminalisztikával, az eljárások ténybeli megalapozását szolgáló krimináltechnikai kutatásokkal foglalkozott. A ténytudományok felől érkezett meg a normatív tudományok világába, 1985-ben megvédett kandidátusi értekezése már címében is tökéletesen mutatja a két világ - olykor elmosódó, összefonódó - határát: Tény és jog a szakvéleményben. A szakértői bizonyítás a büntetőeljárásban (KJK, Budapest, 1987.). A kriminalisztikai ténymegállapítás nélkül a büntetőeljárási jog cselekvőképtelen, a jogállami büntetőeljárási jognak és tudományának pedig - minden praktikus igénye mellett is - egy nagyon kényes alapjogi-alapelvi szövetben kell az egyensúly megteremtésének művészetét felmutatnia. Ez pedig csak sziklaszilárd dogmatikai alapokon érhető el. Erdei professzor tudományos munkásságát éppen a rendkívül feszes, következetes, kritikai elméleti-dogmatikai gondolkodás emeli maradandóvá. Ahogy a 80. születésnapja előtt tisztelgő ünnepi kötet szerkesztői írják: "[...] az Ünnepelt legtöbb munkájában - még ha azok valamely aktuális gyakorlati, vagy tételes jogi problémából indultak is ki - olyan elméleti megközelítéssel dolgozta fel témáját, amely kiállta az idő próbáját. A dolgozataiban olvasható dogmatikai fejtegetések és elméleti eszmefuttatások ma is érvényesek, és útmutatóul szolgálhatnak mind a jogtudomány, mind a joggyakorlat, mind pedig a jogalkotás számára."[1] A büntetőeljárásról vallott, kiérlelt elméleti-dogmatikai nézeteinek maradandó összefoglalását adta a Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában címmel írt monográfiájában (ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2011.).

E könyvéből itt is részletet közlünk a tisztelgő tanulmányok sora után - zenei hasonlattal élve - egyfajta Coda-ként, s így a cikkeket a lapszám Tóth Mihály nyitótanulmányával foglalja - hangsúlyosan és szimbolikusan - dogmatikai keretbe: "Aki a büntető eljárásjog dogmatikájának tiszteletére tanított (Elmélkedések az ügyész megváltozott eljárási szerepéről, Erdei Árpád emlékére)". Az áprilisi emlékkonferencia nyitóelőadásában Tóth Mihály az ügyészi vádfunkció és a bírói döntés, az anyagi igazság és az eljárási igazság, valamint a funkciómegosztás alapkérdéseiről értekezett, tette mindezt a 2017. évi Be.-be "forradalmi újításként" bevezetett "mértékes ügyészi indítvány" nézőpontjából. Ezt az előadását itt személyes emlékekkel és néhány újabb adalékkal egészítette ki. Az eljárásjogi konferenciacikkek sorában Dobrocsi Szilvia a büntetőeljárás egyszerűsítésének és gyorsításának elvi kérdéseivel foglalkozik, Róth Erika pedig a letartóztatás

- 69/70 -

alternatíváit, az új büntetőeljárási kódex ezzel kapcsolatos módosításait, a joggyakorlat változását elemezi, figyelemmel a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekre vonatkozó nemzetközi követelményekre is. Az eljárásjogi témákat Mohácsi Barbara írása zárja, aki a relatív eljárási hibák perorvoslati eljárásban való korrekciójának elméleti és alkotmányossági kérdéseivel foglalkozik, részletesen tárgyalva az új Be. másodfokú felülbírálat terjedelmére vonatkozó rendelkezéseit is.

Az áprilisi emlékülésen kriminológiai és büntető anyagi jogi előadások is elhangzottak. Ezek közül olvashatjuk Irk Ferenc komplex szemléletű írását az ökológiai kockázatok felelősségi kérdéseiről. Lévay Miklós pedig egy - majdnem elfeledett - magyar származású kriminológus, Schäfer István életútját és munkásságát mutatja be, mind a tudományos élet, mind a hazai történelem szempontjából tanulságos portrét felvázolva. A szakmai tanulmányok sorát Ambrus Istvánnak a bűncselekményi egység új törvényi szabályozásáról szóló írása zárja, amelyben kritikai megjegyzéseivel - többek között arra is rámutat, hogy "a büntető anyagi és eljárásjogot nem lehet egymástól hermetikusan elzártan szemlélni, hanem [azok] egymással összefüggésben értelmezendőek."

Az emlékülésen a tanítványok, alkotmánybírósági munkatársak és egyetemi pályatársak sorából Rozsnyai Krisztina mondott személyes megemlékezést, és - mások mellett - Kadlót Erzsébet látott el levezető elnöki feladatokat. Mindkettejük Búcsúbeszédét teszi most a Magyar Jog közzé.

Az áprilisi konferencia további előadásait más fórumokon olvashattuk már. Fantoly Zsanett a szexuális bűncselekmények áldozatává vált gyermekek kihallgatására létrehozott izlandi intézmény, az ún. Barnahus-modell hazai büntetőeljárásban való megjelenéséről tartott előadást.[2] Jómagam a "mértékes indítvány" fejében tett terhelti beismerő vallomással kapcsolatban jelentkező alapjogi deficiteket igyekeztem kimutatni.[3] Holé Katalin az opportunitás elvi kérdéseinek rendszerezésével foglalkozott, figyelemmel arra a körülményre is, hogy az új büntetőeljárási kódexben az ún. opportunista jogintézmények szerepe még inkább felértékelődött.[4] Gellér Balázs pedig Ambrus Istvánnal közösen jegyzett elméletüket mutatta be, amely a hazai tudományban és joggyakorlatban meggyökeresedett többelemű bűncselekményfogalom kiiktatásáról és az absztrakt tényállás kategóriájának kidolgozásáról szól, és éppen a 80 éves Erdei Árpádot ünneplő kötetben jelent meg.[5] Elhangzott még Király Eszter előadása, aki a processzuális igazság és a jogerő intézményének kapcsolatát elemezte, figyelemmel az új Be.-ben a terhelt beismerő vallomására alapított elítélésének jelentőségére is.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére