1. A Jogtudományi Közlöny 2017. évi júniusi számában e szerző tollából került bemutatásra az a kiváló tanulmánykötet, amely Koltay András és Török Bernát értő szerkesztése mellett gazdagította a jogtudomány - széles értelembe vett - médiajogi kutatásai iránt érdeklődő közönségét.[1] A Wolters Kluwer gondozásában megjelent, gazdag témaválasztékot kínáló médiatudományi könyvsorozat részeként megjelent kötetről már akkor is megállapíthattuk, hogy a Médiatudományi Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia keretei között működő Médiatudományi Kutatócsoport termékeny együttműködésének köszönhetően jelentősen gazdagítja jogirodalmunkat. Alig telt el néhány hónap és a kutatócsoport újabb, remek tanulmányokkal jelentkezett. A szűken vett értő szakmai és tágan értett érdeklődő közönség ugyanis már olvashatja a Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején 4. című, legújabb médiajogi tanulmánygyűjteményt.
Akik kutatóként foglalkozunk a médiajog egyes kérdéseivel, azt tapasztaljuk, hogy a szólásszabadság peremfeltételeit meghatározó jogi szabályozási paradigmák mindig elsők között és rendkívül érzékenyen reagálnak még a legkisebb társadalmi változásokra is. A nyilvánosság szerkezetének sajátságos működési törvényszerűségeinek és valóságának szemünk előtt, mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt zajló átalakulása a közéleti viták palettájának egyik legnépszerűbb és legintenzívebb témájává emelte, a mindig is a politikai diskurzus középpontjában elhelyezkedő sajtószabadságot és médiajogot. A szólás- és sajtószabadság megléte és érvényesülése helyesen jelenik meg demokráciakritériumként, ám ezekben a vitákban a véleményalkotások sok esetben leegyszerűsítőek, horribile dictu felszínesek. Ezért is fontos, egyetértve a szerkesztők ide vonatkozó hitvallásával, hogy "a vizsgált kérdések tudományos-szakmai alapjaira, szempontjaira" is kellő figyelmet fordítsunk. A nyilvánosság tételes jogi szabályozása és a technológiavezérelt társadalmi folyamatok valósága sok esetben diszharmonikus viszonyban áll egymással. A jog a szabályozási környezet bekövezett változására sokszor fáziskéséssel, követő szabályozással reagál (reaktív szabályozás). Az új szabályok megalkotásának megtermékenyítő közege a jogtudomány, amely de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg. Ezt teszik e kötet szerzői is.
A tanulmánykötetet négy elméleti részt alkotó, összesen tizenöt jól szerkesztett, plurális tematikájú tanulmány tölti meg értékes tartalommal. Az első rész három írása a médiaszabályozás egyes kérdéseit elemzi, a második tematikus fejezet öt tanulmányból áll, amelyek az új média rendkívül aktuális szabályozási kérdéseire fókuszálnak, a harmadik tanulmánycsokor négy szerzője a személyiségi jogok egyes aktuális kérdéseire kínál válaszokat, míg a kötet végén két tanulmány a választási eljárások és a szólásszabadság metszéspontjaiban azonosítható kérdések fölött tart elmélyült szemlét.
2. A médiaszabályozás általános elvi kérdéseit taglaló rész első munkájaként Fazekas János az európai médiaszabályozó hatóságok jogállásának összehasonlító elemzését végzi el. A szerző a jelentősebb európai államok hatóságainak jogállását elsősorban autonómiájukon keresztül vizsgálja, éspedig két irányból is, az államtól, központi kormányzattól való rendszerint kiemelt függetlenség mellett, a szabályozott-felügyelt piactól való független-
- 170/171 -
ségre, a piaci szereplőkkel szemben biztosított intézményi garanciákra is figyelmet fordít. A tanulmány fontos megállapítása, hogy utóbbiak szabályozása kevéssé kiforrott, így a biztosítékok érvényesülése kifejezetten féloldalassá válhat.
Gellén Klára a reklámeszközként szolgáló színlelt környezetvédelem jelenségével (greenwashing) foglalkozó tanulmányában a kereskedelmi kommunikáció egy sajátságos, az új technológiák következtében létrejövő új üzleti modellben felbukkanó, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas módszert mutat be A "zöldre mosás" technikája arra a napjainkban egyre inkább jellemző fogyasztói attitűdre alapoz, amely "a társadalmilag felelős kérdéseket tartalmazó reklámokhoz fokozott bizalommal közelít".
A médiaszolgáltatás fogalmának, a médiaszcéna technológiai hátterére tekintettel bekövetkezett és napjainkban is folyamatosan zajló átalakulását veszi górcső alá Nyakas Levente, "A televíziózástól a videómegosztásig" című munkájában. Az AVMS irányelv módosítási koncepciójában a szabályozás tárgyi hatályáról kritikai megjegyzéseket is megfogalmazó szerző egyik legjelentékenyebb koncepcionális kérdésnek azt tekinti, hogy a szerkesztés helyett a szervezés fogalma kerül bevezetésre, amely meggyengítette a szerkesztői felelősség hatókörét, és egyúttal kitágította az irányelv tárgyi hatályát.
A médiaszabályozás általános kérdéseivel foglalkozó témák egy izgalmas és a jogtörténeti irodalomban eddig csak részlegesen vizsgált kérdés elemzésével zárul. Takó Sándor "A filmcenzúra fejlődéstörténete Magyarországon" című tanulmányában a "gépszínházak" megjelenésétől a rendszerváltásig című munkájában a filmcenzúra sajátságos intézményének történetét mutatja be, s jut arra a kijózanító felismerésre, hogy a hazánk 20. századi történetében a film feletti intézményes kontroll megszerzése szinte kivétel nélkül a közhatalmat magukhoz rendelő politikai erők első intézkedései között szerepelt.
3. Az új média kérdéseit vizsgáló tanulmányok élén Bartóki-Gönczy Balázs "A hálózatsemlegesség rendeleti szabályozása az Európai Unióban és az Egyesült Államokban" című írása szerepel, amelynek célja a különböző jogrendszerekben kialakított szabályozások értékelő-komparatív elemzése. A szerző a közös elemek azonosítása, a szabályozások egymásra hatásának kimutatása mellett olyan részletekben rejlő, ám lényegi különbségeket is kimutat, amelyeknek a jogalkalmazásra és a szolgáltatói magatartásra is kihatásuk lehet.
A következő tanulmány - s e sorok - szerzője az online diskurzusok szabályozási kérdései közül előkérdéseket és konzekvenciákat egyaránt azonosít. Az elemzés a technológia hatására a nyilvánosság szerkezetében bekövetkező változások irányának bemutatása után a jogi szabályozás általános és különös feladatait kontúrozza, kitérve a tárhelyszolgáltatói felelősségre, a keresőmotor-szolgáltatók eltérő európai és amerikai felfogására, és a közösségi hálózatok új "médium" jellegére.
Papp János Tamás a közösségi oldalak felhasználási feltételeinek jogi természetéről szóló írásában a közösségi hálózatokat, mint új médiakommunikációs eszközöket, médiumokat mutatja be, amelyek a tagok közötti személyes kapcsolattartáson túl, a szórakoztatás és tájékoztatás eszközeivé is váltak. A szerző tanulmányában részletesen mutatja be napjaink meghatározó új nyilvánosságfórumainak felhasználási feltételeit, a felhasználás peremfeltételeit megállapító, a szolgáltató-felhasználó jogait és kötelezettségeit meghatározó szerződések természetrajzát. A közösségi normák taglalását követően a szerző arra a következtetésre jut, hogy azok sok esetben contra legem rendelkezéseket tartalmaznak - különösen európai nézőpontból.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
