A tanulmány első részében bemutattuk, hogy a BVerfG valódi új alapjogot fogalmazott meg "IT-alapjog" néven. Új alapjog elvont-általános szinten kötelező erővel történő megállapítása érdemben jogalkotást jelent. A második részben azt vizsgáljuk, vajon ilyen esetben az alkotmánybíróság hatáskörén belül marad-e, avagy túllépi alkotmányjogi szerepének határait. E vizsgálat első lépése: a német Bundesverfassungsgericht és a magyar Alkotmánybíróság alkotmányjogi státusának a tisztázása.
A német Grundgesetz és a magyar Alkotmány a hatalommegosztás elvén alapul. Ez az elv a hatalmi ágak szervezeti és személyi elválasztásában ölt testet. A "klasszikus" hatalmi ágak: a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom. Ezt a GG 20. cikk 3. bek. juttatja kifejezésre, míg a magyar Alkotmányból hiányzik a hatalommegosztás elvét konkrétan kimondó, vagy a hatalmi ágakat felsoroló rendelkezés. Ennek ellenére, konkrét előírás híján is az Alkotmány egészének koncepciójából a hatalommegosztás mint alapelv kétségtelenül levezethető.1
A klasszikus triász rendszerében az alkotmánybíráskodás helye nem egyértelmű. Németországban a Bundesverfassungsgericht a bírósági rendszer részét képezi. A Grundgesetz "Igazságszolgáltatás" című IX. fejezete (92-104. cikk) a Bundesverfassungsgerichtre vonatkozó szabályokat is tartalmazza.2 Magyarországon némileg más a helyzet, mert itt az Alkotmánybíróságot nem a bírói szervezetről szóló X. fejezet szabályozza. Az Alkotmánybíróságról a IV. fejezet szól, ezért ez az alkotmányos szerv formailag nem a bírósági rendszer része. Ezt az értelmezést alátámasztja az a szerkezeti érv, hogy az Alkotmánybíróság szabályozási helye közel áll az Országgyűlésről szóló fejezethez, de távol van a X. fejezettől; ráadásul az Alkotmány szóhasználata szerint az Alkotmánybíróságon nem bírák, hanem tagok tevékenykednek. Ezek azonban csak formai, szerkezeti érvek; érdemben az Alkotmánybíróság is bíróság, ahogyan már az elnevezéséből látható.
Ha az alkotmánybíróságok bíróságok - bár jogállásuk eltérő -, felmerül a kérdés, alkothatnak-e jogszabályokat? Ezen kérdés tisztázása érdekében először a rendes bíróságok feladatkörét kell megvizsgálni, mert a rendes bíróságok mélyen a hatalommegosztás rendszerében gyökereznek. Hatalommegosztás szempontjából a rendes bíróság az "alapeset", amelytől az alkotmánybíráskodás részben eltér. Mielőtt a kivételt (azaz az alkotmánybíróságokat) vizsgáljuk, az alapesetet kell szemügyre vennünk.
A bíróság feladata az igazságszolgáltatás [Alkotmány 45. § (1) bek.; GG 92. cikke]. Az igazságszolgáltatás során a bíróság konkrét felek között fennálló konkrét jogvitát az egyik fél kérelmére, csak és kizárólag előre meghatározott jogszabályok alapján, kötelezően dönt el.3 Ez a meghatározás a polgári és a közigazgatási bíráskodásra igaz, de a büntető bíráskodásra is alkalmazható azzal, hogy ott az egyik fél az állami büntetőigény képviseletében eljáró ügyész. A bíróság tevékenysége reaktív: csak konkrét fél indítványára cselekszik, és cselekvése a jognak az elé terjesztett esetre való alkalmazására korlátozódik.
Ez a reaktív szerep a bíróság jogalkotási tevékenységére is kihat. A bíróság ítéletét a meglévő jog alapján hozza meg. Az alkotmányok ezt a tényállást a "törvénynek alárendelt" fordulattal írják körül.4 Ezért bíróság a meglévő jogi normákat konkrét ügyre alkalmazza, új jogot azonban nem alkot. A magyar Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárásaiban végzéssel érdemi határozat meghozatalát mellőzi, ha a tételes jog nem szabályozza az adott tényállást. Indokolása szerint jogszabály által nem fedett kérdésben új szabályt kellene kialakítania, ami a törvényhozóra, nem pedig a bíróságra tartozik.5 Ha a Legfelsőbb Bíróság mégis túllépi ezt a határt, jogegységi határozata alkotmányellenes, mert ultra vires született.6 Ezen ítélkezési purizmus természetesen csak a jogegységi határozat esetében tartható fenn7, mert ebben az eljárásban nem kell konkrét jogvitát eldönteni.
Ha azonban "valódi", azaz két fél közötti jogesetben joghézag merül fel, akkor mind a német, mind a magyar bíróság vonatkozó jogszabály hiányának ellenére is köteles elbírálni az adott esetet, mert a döntéshozatal megtagadására nincs lehetőség. A félnek az igazságszolgáltatásra (ítélkezésre) való alapjoga (Justizgewähranspruch) értelmében az eljáró bíróság köteles elbírálni a keresetet, az igazságszolgáltatást végző bíróság alkotmányjogi "ítélkezés-megtagadási tilalom" (Rechtsverweigerungsverbot) alatt áll. Ebből következik, hogy joghézag esetében az eljáró bíróság kénytelen azt pótolni, és ez a hézagpótló tevékenység érdemben jogalkotást jelent, amennyiben kötelező erejű elvont-általános szabályt fogalmaz meg. A német (és általában nyugat-európai) jogtudomány és joggyakorlat a bíróságok e kivételes jogalkotói szerepét elfogadja8; végső soron ez a bírói szokásjog forrása.9 A magyar alkotmányelmélet azonban erős fenntartásokat fogalmaz meg a bíró jogalkotói szerepével szemben. A Magyarországon is nyilvánvaló bírósági jogalkotási tevékenységet az Alkotmánybíróság, a rendes bíróságok és a jogtudomány - a szocialista normapozitivizmus eszköztárához folyamodva - azzal az álérvvel "magyarázza", hogy ilyenkor a bíró a törvényekben rögzített "általános elvekre" támaszkodik, és ezeket konkretizálja, azaz a jogot értelmezi, és nem alkotja.10
Az említett elméleti különbségek ellenére mindkét országban hasonló a helyzet. A bíróság az igazságszolgáltatás során a jogot alkalmazza, értelmezi, és csak kivételesen alkothat szabályokat. Ha a bíróság - az elé terjesztett jogvita eldöntése érdekében - kénytelen hézagpótló jelleggel jogot alkotni, akkor sem távolodhat el a meglévő szabályozástól, mert valódi önálló jogalkotásra nincs felhatalmazása.
A vázolt bírósági típusnak a két ország alkotmánybírósága csak részben felel meg. Már maguk az alkotmányok is más jellegű feladatokkal ruházzák fel alkotmánybíróságaikat. A magyar Alkotmány 32/A. § (1) bek. szűkszavúan a normakontrollt és további, törvény által meghatározandó feladatokat utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Abtv. a normakontrollon túl11 alkotmányos szervek közötti viták, bizonyos közigazgatási ügyek12 eldöntését, valamint az Alkotmány értelmezését is az Alkotmánybíróság feladatává teszi. Németországban a Grundgesetz nem emeli ki olyan mértékben a normakontrollt, mint a magyar szabályozás, de a Bundesverfassungsgericht is a jogszabályok alkotmányosságát ellenőrzi, ahogy ezt láttuk az online kutatás-döntés elemzésekor a tanulmány I. részében. Ezen kívül az alkotmányos szervek közötti viták eldöntése - amelyek Németországban legtöbbször föderalista jellegűek -, az alkotmányellenes célokat követő politikai pártok betiltása, a választási panaszok elbírálása és az egyéni alapjogok védelme tartozik a hatáskörébe. Az utóbbi hatáskör "valódi alkotmányjogi panasz", amely nemcsak jogszabályok, hanem minden állami aktus és mulasztás ellen irányulhat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
