Verebics János: A bizalmi vagyonkezelés lehetőségei és korlátai az új Polgári Törvénykönyvben (GJ, 2013/10., 15-18. o.)

Kísértet járja be a magyar judikatúrát: a bizalmi vagyonkezelés kísértete. Mint az új Ptk. hozta legfontosabb változások egyikét, jogász és nem jogász szerzők egyre több írásban tárgyalják, elemzik lehetőségeit, veszélyeit. Konferenciákon foglalkoznak vele, ahol amerikai cégnevek és dollármilliárdok röpködnek a levegőben, meg olyan egzotikus szigetek neve, melyek inkább a korai James Bond-filmekből, vagy a koktélok kedvelői számára az itallapokról voltak ismerősek.

Az öröm - láthatóan - felhőtlen, bár a sorok mögé nézve majdnem mindig azonnal kiderül, hogy a szerzők, előadók, nyilatkozók a jogintézmény magyar jövőjére nézve meglehetősen ködös elképzelésekkel rendelkeznek - ha egyáltalán rendelkeznek. A témával foglalkozók általában nem mulasztják el, hogy a jogintézmény angolszász eredetére rámutassanak, no meg persze arra, hány nemzeti jog élt már az átvétel lehetőségével, s sok szó esik a trust nemzetközi magánjogi szabályozásának környezetéről, a trust elismeréséről és az alkalmazandó jogról szóló 1985. évi Hágai Egyezményről is. Annál kevesebb a trust a nagy kontinentális, civiljogi rendszerekben - német, osztrák, svájci, olasz, spanyol, francia - betöltött valós szerepéről, az alkalmazás során felmerült problémákról, mindenekelőtt azonban rossz híréről, s a gyanakvásról, ami sok országban övezi, s amely - például a trustra vonatkozó francia adójogi szabályok legutóbbi erőteljes szigorításával - egyre kézzel foghatóbb formában ölt testet.

A Ptk. szakmai előkészítése összefüggésében - Csizmazia Norbert és Sándor István [A bizalmi (fiduciárius) vagyonkezelés modelljei és a Ptk. reformja (Polgári jogi kodifikáció, 2002/4., 10-29. o.)] Illés István [Mire jó a bizalmi vagyonkezelés? (Jogtudományi közlöny, 2012. LXVI. évfolyam 11. szám, 550-556. o.)] tollából - született néhány értékes dolgozat, amely - történeti, összehasonlító jogi kitekintéssel - tisztázta a bizalmi vagyonkezelés legalapvetőbb fogalmi kérdéseit, a magyar jogrendszer összefüggésében pedig igyekezett megragadni jogdogmatikai sajátosságait. A végül a Ptk.-ba került megoldás legnagyobbrészt alapjául szolgáló francia fiducie talaján áll: Vékás Lajos kiváló tanulmánya [Bizalmi vagyonkezelés a francia magánjogban (Gazdaság és Jog, 2010/9-10. 3. o.)] nem csak a jogintézmény kialakulásának, a civiljogi hagyománnyal való összeegyeztethetőségének kérdéseit tárgyalta kimerítően, de működésében is bemutatta azt. A legtöbb érvet a magyar jogba való átültetés mellett Sándor István hozta fel, és ugyancsak ő vállalkozott arra a nehéz feladatra, hogy a magyar Ptk. szerinti trustot, mint a megbízási szerződés altípusát immár élő jogintézményként elsőként tárgyalja kimerítően.

Az új Ptk. első kommentárjainak a bizalmi vagyonkezelésről szóló alfejezetei - helyesen - sem nagyon merészkedtek túl a normatív szabályozás kontextusba helyezésén. Az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő jogalkotási és jogalkalmazási feladatokról szóló, márciusban nyilvánosságra hozott Fehér Könyv tanúsága szerint a jogalkotó a jogintézmény működőképességét a gyakorlatban való lehetővé tételét vagy külön törvényben, vagy több ágazati törvényben és kormányrendeletben, vagy pedig törvénymódosítás útján kívánja megvalósítani - ezen túlmenően a várható szabályozás tartalmáról, irányáról, és általában arról, hogy a magyar jog ténylegesen milyen szerepet szán majd a bizalmi vagyonkezelésnek, még nem sokat lehet tudni. A hangsúly a "ténylegesen" van, hisz a Ptk. adta keretszabályok szerint a bizalmi vagyonkezelés polgári jogi alkalmazásának lehetőségei szinte végtelenek - miközben maga a szabályozási modell meglehetősen egyszerű.

A Ptk. szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő pedig díjfizetésére köteles [új Ptk. 6:310. § (1) bekezdés]. Alaptípusa visszterhes (a vagyonkezelő díjazásra tarthat igényt), de lehet ingyenes is. A szerződésben - melyet írásban kell megkötni - illetőleg a vagyonkezelést alapító egyoldalú nyilatkozatban meg kell határozni a vagyonkezelésbe kerülő vagyontárgyakat, ki kell jelölni a vagyonkezelő tulajdonosi eljárásának kereteit, és szabályozni kell a kezelt vagyonból történő juttatásokat. A kedvezményezettet a szerződésben meg kell határozni: pusztán valamely - akár jótékonysági - megjelölt célra való fordításra tehát a magyar jog szerint bizalmi vagyonkezelés nem alapítható.

15/16

Vagyonkezelő és kedvezményezett (elvileg) bárki lehet - kedvezményezett a cselekvőképességében korlátozott személy, de akár maga a vagyonrendelő is - ám a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése semmis. A vagyonkezelőt a kedvezményezett nem utasíthatja, tevékenységét azonban ellenőrizheti, s másik vagyonkezelő rendelése mellett bármikor vissza is hívhatja [új Ptk. 6:311. §, új Ptk. 6:315-6:316. §]. A szerződés gazdasági lényegét a vagyon elkülönítése, önálló működtetése és védettsége képezi. Ez nemcsak az elkülönített számlán való nyilvántartás követelményét jelenti, hanem azt is, hogy a kezelt vagyon tárgyaira harmadik személy - a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői - nem támaszthatnak igényt, s a kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának sem [új Ptk. 6:312-6:313. §].

A Ptk. szabályozza a vagyonkezelő kötelezettségeit (külön nevesítve a titoktartást), a vagyonkezelővel és a kedvezményezettel szembeni felelősségét, több vagyonkezelő rendelésének esetét, a díjazás kérdéseit, a felek személyében való változás lehetőségét. A vagyonkezelő a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel szembeni kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai szerint áll helyt. Harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségek teljesítéséért elsődlegesen a kezelt vagyonnal felel. Saját vagyonával korlátlanul is felel azonban a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekből eredő követelések teljesítéséért, ha azok a kezelt vagyonból nem elégíthetők ki, és a másik fél nem tudta és nem is kellett hogy tudja, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein [új Ptk. 6:317-6:325. §]. Bár a bizalmi vagyonkezelés határozott és határozatlan időre egyaránt köthető, a jellemző megszűnési okokon (kezelt vagyon elfogyása, a vagyonkezelő részéről történő felmondás stb.) túl a határozatlan időtartamra vagy az ötven évnél hosszabb határozott időtartamra létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszony ötven év elteltével megszűnik. Az ettől eltérő kikötés semmis. A vagyonkezelőt a szerződés megszűnésekor elszámolási kötelezettség terheli, megbízatásának megszűntével pedig a kezelt vagyont ki kell adnia [új Ptk. 6:326-6:328. §].

A Ptk. szerinti szabályozás alapvetően szerződéses jogviszonyra szabott, ahol sajátos módon a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye akár meg is egyezhet. Ilyenkor a bizalmi vagyonkezelés a vagyonrendelő közokiratba foglalt visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatával jön létre. A magyar szabályozás - a trust általános nemzetközi gyakorlatával egyezően - egyaránt lehetővé teszi a bizalmi vagyonkezelés élők közötti és a halál esetére történő létesítését: erre végrendelettel való alapítására esetében kerülhet sor. Ilyenkor vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott tartalommal elfogadja [új Ptk. 6:329. § (1)-(2) bekezdés].