Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéke a Friedrich Ebert Stiftunggal közösen szervezett konferenciát a koronavírus-járvány okozta válság munkaügyi és szociális hatásairól.
A konferenciát Sonnevend Pál, az ELTE ÁJK dékánja, valamint Jörg Bergstermann, a Friedrich Ebert Stiftung Budapesti Képviseletének igazgatója nyitotta meg. A jogi kar dékánja köszöntőjében a két szervezet közösen szervezett konferenciáinak erényeként emelte ki azok sokszínűségét, mivel a rendezvények nemcsak a szűk értelemben vett jogtudomány, hanem más társadalomtudományok, valamint a szociális partnerek szempontjait is képesek egyidejűleg bemutatni. Az eseményt mindkét felszólaló egyúttal a folyamatban lévő, gyors változásokat előidéző válság aktuális állapotáról készült pillanatfelvételként értelmezte. Jörg Bergstermann utalt továbbá a magyar és a német tapasztalatok hasonlóságaira és eltéréseire, amely a konferencia későbbi előadásaiban is visszatérő elem volt.
Az első előadást Bod Péter Ákos egyetemi tanár tartotta, aki a válságokra bizonyos társadalmi folyamatok katalizátoraként tekint. Ahogy az I. világháború a nők munkába állását vagy a 2008-as pénzügyi krízis a neoliberális dogmák megingását vonta maga után, úgy a jelenlegi krízis a home office elterjedését, illetve az állami költések megnövekedését eredményezi. A közgazdász professzor előadása végén a válságkezelés nemzetközi szintű megoldásai mellett foglalt állást.
Ezt követően az ELTE ÁJK munkajogi tanszékének két oktatója, Horváth István tanszékvezető, valamint Petrovics Zoltán adjunktus a válság alatti munkajogi jogalkotást elemezte. Horváth István áttekintette a távmunkavégzés és a home office szabályozásának változásait, valamint felhívta rá figyelmet, hogy az intenzív jogalkotás ellenére számos kérdés (például a lekapcsolódás joga és az adatvédelem egyes aspektusai) szabályozásra szorulna. Utóbbit hangsúlyozta Petrovics Zoltán is, aki más kérdésekben viszont határátlépésként értékelt bizonyos munkajogi tárgyú, veszélyhelyzeti jogszabályokat. Ilyen volt például a jogalkotó azon döntése, amellyel egyes kérdésekben mellőzendőnek minősítette a kollektív szerződéseket, valamint abszolút diszpozitivitást tett lehetővé a munkáltató és a munkavállaló közti megállapodásokra nézve.[1] Petrovics Zoltán szerint ez átmenetileg másfél évszázados visszalépést jelentett a jog fejlődését tekintve, amellyel lényegében a polgári jog logikája vált uralkodóvá a munka világában is.
Tánczos Rita kúriai bíró, az ELTE oktatója a munkaügyi bíráskodás fokozatos leépítésével kapcsolatos csalódottságának adott hangot. Úgy véli, a munkavállalók szempontjaira is érzékeny bíráskodás leépülését közvetve a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény ügyszámcsökkentést célzó szabályai és a munkaviszony jogellenes megszüntetésének módosult jogkövetkezményei[2] eredményezik, mivel azok elrettentőleg hatnak a munkavállalók perlési hajlandóságára, az így csökkentett ügyszám pedig a munkaügyi bíráskodás feloldódásához vezetett a közigazgatási és civilisztikai szervezetrendszerben. Tánczos Rita a munkaügyi bíráskodás hosszú távú jövője kapcsán Lőrincz György pesszimista álláspontjával[3] ért egyet.
A konferencia második része a Vasas Szakszervezet elnöke, Spieglné Balogh Lívia előadásával indult, aki a szakszervezet kutatása alapján elmondta, számos munkavállaló érezte úgy a vírus alatt, hogy egészsége háttérbeszorult (a Vasas tagjainál a home office lehetősége nem jöhetett szóba), valamint hiányolták sok esetben a munkáltatók részéről az empátiát és a gondoskodást. A Vasas elnöke szerint a válságkezelésnél tapasztalhatók voltak ugyan pozitív munkáltatói gyakorlatok, mint például a munkavállalóknak adott vitamincsomagok, vagy az oltásért adott juttatások alkalmazása, ugyanakkor több esetben a szakszervezetnek kellett fellépnie, amire szélsőséges példát szolgáltatott a távolságtartást nyomkövető karkötőkkel biztosítani óhajtó munkáltatói elképzelés. A szakszervezeti vezető bírálta továbbá az álláskeresési járadék tartamának rövidségét, valamint az egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeret tartamának huszonnégy hónapra emelését.[4]
- 80/8 -
Ugyanebben a blokkban a másik oldalról Bálint Adrienn, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója mutatta be a válság munkáltatókra gyakorolt hatásait, szintén saját belső kutatásra alapozva. A munkahelyek kapcsán elmondta, hogy a munkáltatók többsége belső átszervezésekkel (például a home office bevezetésével) próbálta megoldani a krízist, csoportos létszámcsökkentéssel mindössze a válaszadók 6 százaléka élt. Előbbi megoldást ugyanakkor a munkavédelmi bértámogatás csak kismértékben tudta elősegíteni, mivel sokan munkaszervezési okokból azt nem tudták igénybe venni, akik pedig igen, azok számára a támogatás mértéke bizonyult kevésnek. Bálint Adrienn a válság alatt elterjedt home office és távmunkavégzés kapcsán átfogó munkajogi reformot sürgetett, amelynek keretében a tipikus jogviszony részévé tenné valamilyen formában a jogintézményt, a munkavédelmet pedig "munkahelyi egészségbiztosítás" útján tartaná biztosíthatónak.
A diskurzushoz az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) részéről Tolnai Attila főosztályvezető szólt hozzá. Optimista hangvételű előadásában a magas szintű foglalkoztatás, valamint az alacsony munkanélküliség fenntartásában a kormányzati foglalkoztatáspolitika szerepét emelte ki. Ebben szerinte a közismert munkahelyvédelmi bértámogatás mellett egyéb, kutatás-fejlesztési és beruházásösztönző támogatások is szerepet játszottak. Előadása során hangsúlyozta a járvány előtti trendek visszatérését mind a foglalkoztatás szerkezetében (például az atipikus foglalkoztatás visszaszorulásával), mind a gazdasági növekedés tekintetében.
Az álláshelyek megőrzésének nemzetközi példáit Lőrincz Viktor Olivér, a Társadalomtudományi Kutatóközpont segédmunkatársa mutatta be. Előadásában a francia activité vagy chômage partielle (részleges munkanélküliség) intézményét hasonlította össze a német Kurzarbeitergeld megoldásával. Noha a 2008 óta népszerűvé váló mindkét jogintézmény dogmatikailag jól kimunkált alapokon nyugszik, éles különbségként mutatkozik meg, hogy míg az activité partielle előzetes jogalap hiányában, prefektusi jóváhagyással is elrendelhető a munkáltató által egyoldalúan, a Kurzarbeitergeld esetén szükséges kollektív vagy egyéni szintű megállapodás. A kutató emellett megkérdőjelezte a német és a magyar megoldás közti párhuzamot, tekintettel a két modell jelentősen eltérő tartamára.
Szintén a válságkezelés társadalomtudományi kontextusát tárgyalta Hungler Sára, az ELTE ÁJK adjunktusa, a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója. Előadásában rámutatott arra, hogy a válság és annak magyarországi kezelése a földrajzi és társadalmi egyenlőtlenségeket az erőteljes állami beavatkozás ellenére sem csökkentette, hanem konzerválta. Ennek oka az ELTE adjunktusa szerint egyrészt az, hogy az ITM főosztályvezetője által is bemutatott állami támogatások egyenlőtlenül oszlottak el, jelentős részüket egyébként is prosperáló vállalkozások kapták meg, lényegében függetlenül a munkahelymegtartás szempontjától. Emellett a szegregátumok és az állam számára láthatatlan munkavállalók lényegében alig részesültek az említett támogatási formákból. A válságkezelésnek tehát az alsóbb társadalmi osztályok egyértelmű veszteseinek tekinthetők.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
