https://doi.org/10.59851/jk.79.10.3
Vörös Imre eredetileg a nemzetközi magánjog, a versenyjog és a modern lex mercatoria értelmében vett kereskedelmi jog tudósa. 1990 és 1999 között az első magyar Alkotmánybíróság tagjaként a testület unikális, meghatározó személyiségévé vált, s megbízatását követően rendszeresen bekapcsolódott az alkotmányjog-tudományi diskurzusba is. A gazdasági alkotmányosság terén iskolateremtő kutatásokat folytatott. Az európai alkotmányosság kérdéseihez való hozzájárulása számos (akkoriban még fiatal) kutatót ösztönzött további vizsgálódásra. Az utóbbi közel másfél évtizedben pedig a magyar alkotmányosságért érzett féltő aggodalomtól vezérelve, Ady Endre nyomdokain, a konstruktív kritikai alkotmányjog-tudománynak adott fontos impulzusokat egyrészt saját írásaival, másrészt a következő generáció támogatásával. Mindezek alapján Vörös Imrét a magyar alkotmányjogászok közössége is doyenként tiszteli.
Tárgyszavak: gazdasági alkotmány, uniós alkotmányosság, történeti alkotmány, különleges jogrend, alkotmányos restauráció
Imre Vörös is originally a scholar of private international law, competition law and commercial law in the sense of the modern lex mercatoria. As a member of the first Hungarian Constitutional Court between 1990 and 1999, he became a unique and decisive personality in the body, and after his mandate he regularly participated in the constitutional discourse. He carried out pioneering research in the field of economic constitutionalism. His contribution to European constitutionalism inspired many (then young) scholars to further research. And in the last decade and a half, driven by an anxious concern for Hungarian constitutionalism and following in the footsteps of Endre Ady (famous Hungarian poet and publicist in the early 1900s), he has given important impetus to constructive critical constitutional scholarship, both through his own writings and by supporting the next generation. As a result, Imre Vörös is revered by the Hungarian constitutional law community as its doyen.
Keywords: economic constitution, EU constitutionalism, historical constitution, special legal order, constitutional restoration
Vörös Imre, a neves magyar jogtudós, volt alkotmánybíró, tanárunk és közvetlen kollégánk alkotmányosság iránti érdeklődése először a gazdasági alkotmányosság alapkérdései felé irányult. Magyarország "első alkotmánybíróságában" betöltött pozíciója lehetővé tette, hogy elméleti és dogmatikai tudását a gyakorlatban is az ország javára kamatoztassa; korábbi nemzetközi magánjogi, versenyjogi kutatásai pedig meghatározták a vonatkozó alkotmányossági kérdések értő feldolgozását. Részletesen foglalkozott a gazdasági alkotmány kérdésével, amelynek alapján eljutott az uniós alkotmányosság kapcsolódó problémaköréhez. Ez utóbbi uniós csatlakozásunk előtt és után is alapvető dogmatikai kérdéseket vetett fel, és így izgalmas feladatot jelentett Vörös Imre számára. A magyar alkotmányosság egyes további klasszikus problémáival főként 2010 utáni tanulmányaiban foglalkozott a 2011-ben elfogadott új Alaptörvény és azt követő rendszerszintű változások értékelésének körében.
Vörös Imre az MTA, majd az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK), később az ELKH (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) TK, s végül ma már a HUN-REN (Hungarian Research Network) TK Jogtudományi Intézete kutatójaként aktívan részt vett az alkotmányról, alkotmányosságról való gondolkozásban a rendszerváltást megelőző években is, s teszi ezt emeritus professzorként, akadémikusként, korábbi igazgatóhelyetteseként mind a mai napig. E tanulmányban alkotmányjogi munkásságának azokat a főbb elemeit mutatjuk be, amelyekkel iskolát teremtett és kutatók generációit inspirálta további vizsgálódás folytatására.
A tanulmányban elsőként Vörös Imre alkotmánybírói munkásságát emeljük ki. Különvéleményeit, az alkotmánybírósági gyakorlattal kapcsolatos alapvető kritikáit e lapszámban Kelemen Katalin írása mutatja be és elemzi.[1]
A gazdasági alkotmányosság dogmatikai kereteinek meghatározása mellett Vörös Imre már az 1990-es évek közepétől törekedett az uniós jog és a magyar alkotmány viszonyrendszere egyensúlyának kialakítására, ezért ezt a problémakört sem mellőzhetjük. A kilencévnyi alkotmánybírói munka alapvetően meghatározta Vörös Imre tudósi attitűdjét, felkészültségét és érdeklődését is az alkotmányjog iránt, így a korábbi versenyjogász és nemzetközi gazdasági jogi szakértő alkotmányjogásszá (is) vált.
2010 után, vezető kutatóként intenzíven bekapcsolódott abba az alkotmányjogi diskurzusba, amely a demokratikus rendszerváltást követően megteremtett jogrendszerrel kapcsolatban kiemelt figyelmet kapott. Így a felelős és több tudományterülethez értő, eredetileg magánjogász jogtudós tematizálta a közjogi tudományos párbeszédet is, az alkotmányjogi problémák megoldására töre-
- 453/454 -
kedve. A 2010 utáni átfogó munkásságából csupán néhány kérdést tárgyalunk: a történeti alkotmánnyal, az alkotmánypreambulummal, az Alaptörvény és módosításai értékelésével, valamint a különleges jogrenddel kapcsolatos kutatásait, amelyek hatottak nemcsak a magyar, de a nemzetközi alkotmányjogi diskurzusra is.
A gazdasági alkotmány fogalma olyan elvek és szabályok összességét jelenti, amelyek a gazdaság működését és szabályozását az alkotmány szintjén rögzítik. Vörös Imre több írásában és előadásában máig releváns módon foglalkozott ezzel a kérdéssel.[2] Hangsúlyozta, hogy a gazdaság fejlődésének a jogállami iránya már jóval a rendszerváltás előtt megkezdődött, és az alkotmányosság e területén ezért talán már hamarabb meg lehetett kezdeni a munkát, mint más közjogi, alkotmányos kérdések tekintetében. A gazdasági alkotmány meghatározása azért volt fontos már a szocializmus utolsó éveiben is, mert a gazdasági rendszert alkotmányos keretek közé helyezte, biztosítva annak stabilitását és kiszámíthatóságát, ami a szabadabb fejlődéshez elengedhetetlen volt. A gazdasági alkotmány alapvető elvei közé tartozik a magántulajdon védelme, a verseny szabadsága, a gazdasági szereplők egyenlő esélyeinek biztosítása, tehát a vállalkozás szabadsága, és ezek elméleti kidolgozása. Ez már az 1980-as években lehetségessé vált.[3]
Vörös Imre korai munkáiban is kiemelte, hogy a gazdasági alkotmány elválaszthatatlan a jogállamiságtól. Az alkotmányos jogállam biztosítja, hogy a gazdasági szabályok átláthatók, előre láthatók és kiszámíthatók legyenek. Az állam gazdasági beavatkozásának alkotmányos keretek között kell maradnia, megakadályozva ezzel az önkényes döntéshozatalt.[4]
Vörös Imre szemléletét meghatározza az, hogy a gazdasági alkotmányosság problémáival először gyakorló jogászként találkozott. Még mielőtt alkotmánybíróvá választották, kutatói és oktatói karrierje mellett gyakran kérték fel jogi szakvélemények készítésére és így szemlélete mind a mai napig, választottbíróként is, igen gyakorlatias, probléma- és megoldásorientált. Írásaiban hangsúlyozza, hogy a gazdasági alkotmány elveinek gyakorlati alkalmazása kulcsfontosságú. Az alkotmánybíróságoknak és más jogi intézményeknek feladata tehát, hogy biztosítsák ezeknek az elveknek a betartását. A gazdasági döntések alkotmányossági felülvizsgálata hozzájárul a gazdasági stabilitás fenntartásához és a jogbiztonság megteremtéséhez.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
