https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.3.01
A tanulmány a "Magyarország történeti alkotmánya egykor és ma" című OTKA-kutatás keretében a köztársasági eszme hazai történeti nyomait tárja fel. Kiindulópontja szerint a "királysági államforma" 1946 előtt sem megszakítások nélkül érvényesült, miközben kétségtelen, hogy Magyarország történeti alkotmányának egyik meghatározó - mondhatni lényegét adó - tartópillérét a monarchikus államforma jelentette. Ebből kövezően a köztársasági államforma puszta felvetése implicit módon a történeti alkotmány konstrukciójával való szembefordulást is magában foglalta. A közjogi értelemben monarchikusnak tekintett államiságnak volt olyan provizórikusnak szánt, ám közel negyed évszázadig tartó időszaka, amikor az államfői tisztség betöltőjének, a kormányzónak a jogállása inkább republikánus, mintsem monarchikus jelleget öltött. Ez a megoldás sem harmonizált a történeti alkotmány ideáival, és a közjogi gondolkodásban más, korábbi - bár szórványos - előképei is voltak a köztársasági államforma dogmatikai és normatív igazolásának.
Kulcsszavak: magyar történeti alkotmány, monarchia, köztársaság, államforma
In the study the historical traces of the republican idea in Hungary are explored, which forms part of the OTKA research project entitled "The Historic Constitution of Hungary: Past and Present". The starting point is that the royal form of government did not continuously prevail before 1946. However, it is undeniable that the monarchical form of government was one of the defining pillars of Hungary's historic constitution, indeed its very essence. Consequently, the mere suggestion of a republican form of government implied a rejection of the historic constitution. At the same time, it is a historical fact that the state, considered monarchical in the sense of public law, experienced a provisional period lasting nearly a quarter of a century. During this time, the legal status of the head of state, the governor, was more republican than monarchical. This solution was also not in harmony with the ideas of the historic constitution, and according to this research results there were earlier though scarce precedents in public law for the normative claim and dogmatic justification of the republican form of government - combined with political aspirations - since the late 18[th] century.
Keywords: Hungarian historic constitution, monarchy, republic, form of government
Egyed István, a budapesti műegyetem közjogászprofesszora 1943 késő nyarán - kora őszén írta a "Magyarország történeti alkotmánya" címen posztumusz megjelenő tanulmányát. A bevezetőben néhány jellemzőnek tartott ismérv alapján mutatta be Magyarország - felfogása szerint - ezer éve megszakítás nélkül fejlődő történeti alkotmányát. Véleménye szerint a nemzet szükségletei szerint alakuló, egységes keretbe sohasem foglalt történeti alkotmánynak voltak "olyan - gyakran törvénybe sem foglalt - tételei, amelyekhez a nemzet - a XII. századtól kezdve, de különösen az utolsó öt évszázadban - állandóan ragaszkodott, s amelyekhez ma is ragaszkodik".[1] E megingathatatlan tételek közé sorolta - az állami függetlenséghez, az alkotmányossághoz, a jogfolytonossághoz, az egyéni szabadságjogokhoz, valamint az önkormányzatisághoz való ragaszkodás mellett - a királysági államformát is, "amely Szent István király óta [...] megszakítás nélkül van érvényben".[2] A magyar alkotmány főbb tételeiben Egyed István szerint akkor sem következett be változás, amikor az I. világháborút követően "valósággal dühöngött Európa-szerte az alkotmányozás láza, államformát változtattak és új alkotmányokat gyártottak maguknak legyőzött, semleges, sőt részben győztes államok is", hiszen nálunk nem fogadtak el írott alkotmányt és a királysági államformát is megtartották, bár az antant követelésére 1921-ben kénytelenek voltak detronizálni az uralkodót, egyúttal már egy évvel korábban az államfői hatalom átmeneti ellátása érdekében életre hívták a kormányzói tisztséget.[3]
Egyed Istvánnak a monarchikus államforma melletti rendíthetetlen ragaszkodásról szóló megállapításai némi árnyalást igényelnek, mindenekelőtt a két világháború közötti ún. közjogi provizórium időszakának némiképp hibrid jellegű államformája miatt, de nem tekinthetünk el a hazai republikánus vagy republikánus jellegű közjogi hagyományok, illetve előzmények megemlítésétől sem. Vagyis a "királysági államforma" nem megszakítások nélkül érvényesült, miközben kétségtelen, hogy Magyarország történeti alkotmányának egyik meghatározó - mondhatni lényegét adó - tartópillérét a monarchikus államforma jelentette. Ez utóbbiból egyúttal az is következik, hogy a köztársasági államforma puszta felvetése implicit módon a történeti alkotmány konstrukciójával való szembefordulást is magában foglalta. A közjogi értelemben monarchikusnak tekintett államiságnak ugyanakkor volt olyan provizórikusnak szánt, ám közel negyed évszázadig tartó időszaka, amikor az államfői tisztség (ideiglenesnek szánt) betöltőjének, a kormányzónak a jogállása inkább republikánus, mintsem monarchikus jelleget öltött. Ez a megoldás sem harmonizált a történeti alkotmány ideáival.
Az alábbiakban tehát a magyar alkotmánytörténet e rövidebb-hosszabb korszakait szeretném áttekinteni az 1791. évi X. tc.-től kiindulva az 1946. évi I. tc.-ig bezárólag.
A történeti alkotmánnyal kapcsolatos kutatásaink kiindulópontjának tekintett időszakról, a 18-19. század fordulójáról szeretnék tehát elsőként szólni. A Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről szóló 1791. évi X. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit kívánom felidézni, amelyek a magyar királyságot független, saját állami léttel és alkotmánnyal (constitutio) rendelkező államnak tekintették, továbbá biztosították, hogy az országot törvényesen megkoronázott királya az ország törvényei és szokásai szerint igazgassa és kormányozza. A jogalkotó tehát a Habsburg Birodalomhoz tartozó Magyarországot független, egyúttal saját alkotmánnyal rendelkező államként identifikálta. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a közjogi és röplapirodalomban[4] szintén ebben az időszakban jelentek meg az első alkotmánykoncepciók mint magántervezetek, egyúttal a nagy francia forradalom hozadékaként ekkor vetették papírra az első republikánus jellegű elgondolásokat is. Republikanizmus alatt értve nem csupán egy, az újkori Európában akkor még kiforratlan tartalmú újszerű államformát, hanem a szándékaik szerint a köz javát - a "res publica"-t, azaz a közösséget - szolgáló erényeket is.[5] A hazai jakobinus alkotmánytervek már használták, bár bizonytalan tar-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
