A sajtóközleményben megjelent megalapozatlan tények nyilvános közlése által okozott sérelem minimális kompenzációjára alkalmas, a valótlanul közölt és az ezekkel szemben való tényeket tartalmazó közlemény közzétételére irányuló sajtó-helyreigazítási per a polgári eljárásjog egy különleges, gyors jogvédelmi eszköze. A sport a közbeszéd fontos eleme, a sajtó is gyakran foglalkozik vele, ezért szükséges átfogóan áttekinteni a sportolói tevékenységet érintő sajtó-helyreigazítás hazai bírósági gyakorlatát. Ezt a célt szándékozik megvalósítani a két részletre osztott tanulmány, amelynek első, az előző lapszámban közzétett része a jogintézményt bemutató bevezetésen felül a tény és a vélemény elhatárolásának alapvető szempontjaival foglalkozott. A második, a folyóirat jelen számában megjelenő rész a téma minél több gyakorlati jogalkalmazási kihívását mutatja be, megkísérelve problémaorientált szemlélettel elemezni a társadalom széles körű érdeklődését kiváltó témát érintő nyilvános közlések gyakori értelmezési kérdéseit, remélhetőleg hozzájárulva a sportújságírás, a sportról szóló kommunikáció társadalmi és jogalkotói elvárásokhoz igazodó fejlődéséhez.
The libel suit for correction of the publication of the unfounded and opposing facts is a fast, special remedy of the civil procedure to repair the offense caused by the publication of the unfounded facts. Sports are a major element of the public discourse, the press often covers it, and therefore a comprehensive survey of the national case law of the libel suits is needed. This goal is attempted to achieve by this two-part study, which in the first part published in the last issue tried to introduce the legal instrument and distinguish between fact and opinion. The second part in the present issue shows the application of the libel suits' case law regarding sporting cases. The study analyses the publications on the topic that attracts the interest of the whole society with a problem-oriented view, thus hopefully adding to the evolution of the sports journalism and the interaction about sports as from the society's as from the lawmaker's point of view.
Die Gegendarstellung zur Korrektur der Veröffentlichung der unbegründeten und gegensätzlichen Tatsachen ist ein schneller, besonderer Rechtsbehelf des Zivilverfahrens zur Wiederaufhebung des durch die Veröffentlichung der unbegründeten Tatsachen verursachten Schaden. Der Sport ist ein wesentliches Element des öffentlichen Diskurses, die Presse berichtet über ihn oft, und deshalb ist eine umfassende Übersicht über die nationale Rechtsprechung der Verleumdungsklagen erforderlich. Dieses Ziel wird mit dieser zweiteiligen Studie erreicht, die im ersten Teil, der in der letzten Ausgabe veröffentlicht wurde, versuchte, das Rechtsinstrument einzuführen und zwischen Tatsachen und Meinungen zu unterscheiden. Der zweite Teil der vorliegenden Ausgabe zeigt die Anwendung der Rechtsprechung der Gegendarstellungen in Sportsachen. Die Studie analysiert die Publikationen zum Thema, die das Interesse der gesamten Gesellschaft mit einer problemorientierten Sicht auf sich ziehen, und trägt damit hoffentlich zur Entwicklung des Sportjournalismus und der Interaktion über den Sport aus gesellschaftischer wie aus Sicht des Gesetzgebers bei.
A sajtó-helyreigazítási perekben eljáró bíróságoknak nem csupán a vonatkozó jogszabályok ismeretére, hanem tágabb körű társadalmi, nyelvtani, néhol természettudományos ismeretek alkalmazására is szükségük van. Nem rekeszthetik ki azokat a szempontokat, amelyek a közlemény megjelenéséhez vezettek, a közlemény tartalmát a maga összességében, nem csupán, sőt nem elsősorban jogszabályi kontextusban, hanem a befogadók szemszögéből kell vizsgálniuk, nem tekinthetnek el a komplex hatásvizsgálattól. A jogviták eldöntése tehát összetett jogi, szociológiai, nyelvtani, speciális szakmai ismeretek széles körű alkalmazását is igényli. Ez a különleges megközelítési mód a sporttevékenységet érintő sajtóközlések alapján indult jogvitákban is értelemszerűen irányadó.
A sajtó-helyreigazítási perekben az egyik leggyakoribb, a sajtó helyreigazítására alapot adó magatartás a valótlan (megalapozatlan) tény állítása. A valótlan "szófordulat" helyett azért indokoltabb a "megalapozatlan" kifejezés használata, mert nem az váltja ki a sajtó felelősségét, ha a közzétett közlemény bizonyítottan hamis információkat tartalmaz - ezzel szemben a bizonyítási érdek perjogi rendelkezéseiből következően a sajtónak kell viselnie annak a bizonyítatlanságát, hogy vitatás esetén a közzétett tények megfelelnek a valóságnak, amelyet ha a rendelkezésére álló rövid törvényi határidőn belül nem tud igazolni, úgy a helytállási kötelezettsége fennáll. A sajtószervvel szemben fellépő érintettet csak akkor terheli a valóság bizonyítása, ha a
- 1/2 -
helyreigazító közleményben az eredeti közlemény állításaihoz képest általa valósnak hivatkozott tények közzétételét is kéri, ez utóbbi azonban az igényérvényesítésének nem feltétele. Annak a megállapítása, hogy a sajtóközlemények tartalmaztak-e tényekre vonatkozó - sérelmezett - közlést, a sajtó-helyreigazítási perek egyik központi kérdése, nincs ez másképp a sporttevékenységeket érintő közlések esetén sem.
A tényállítás a valóság egy meghatározott mozzanatára, tényszerű adatra, meghatározott eseményre vonatkozó közlés. Annak a meghatározása, hogy a sajtóközleményben állított, híresztelt tény valótlannak (megalapozatlannak) tekinthető-e, a bíróság az előzőek szerinti összetett, a közétett szöveg nyelvtani jelentésén felüli komplexebb, a befogadók szempontjából közelítő értelmezésére példa az a következőkben elemzés tárgyává tett jogvita, amely egy szabadidősport-tevékenységgel összefüggésben vizsgálta a helyreigazítás iránti igény alaposságát. Ennek megítélése azért volt különösen bonyolult, mert arra a kérdésre kellett választ adni, hogy igényt tarthat-e az érintett a helyreigazításra, ha a közlemény szövegéből csak többszörös logikai áttétellel következtethető ki a közlés sérelmezett jelentése.
A per alapját képező tényállás szerint az alperes által szerkesztett lap egyik írása beszámolt a felperes által működtetett jégpályán történt balesetről, és a valóságnak megfelelően közölte, hogy a sérült részére egy névtelen személy nyújtott önkéntesen segítséget. A felperes a keresetében a való tények azon hamis színben történt feltüntetésére hivatkozva, amely szerint a cikkből az következne, hogy a felperes mulasztása miatt kellett kívülállónak segítséget nyújtani, az alperes helyreigazításra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes az általa megjelentetett cikkben nem állított és nem is híresztelt valótlan tényt. A felperes által csatolt együttműködési megállapodás és igazolás tanúsította, hogy a jégpálya biztonságos működéséhez szükséges intézkedéseket a felperesi önkormányzat megtette. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy a lapban névtelen segítőnek és hétköznapi hősnek nevezett - a megsérült kisfiút ellátó - személy cselekményének leírása a való tények hamis színben való feltüntetésének minősülne, vagy azt a látszatot keltené, hogy a jégpályát üzemeltető felperes nem gondoskodott a jégpályát igénybe vevők biztonságos ellátásáról.
Az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi részével szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperesnek a keresetében előterjesztett helyreigazító közlemény közzétételére kötelezését. A fellebbezésben a felperes előadta, hogy a jégpálya létesítése és üzemeltetése során a vonatkozó szabályok rendelkezéseit maradéktalanul betartotta, az alperesi írás azonban olyan színben tünteti fel az üzemeltetőt, mintha a megfelelő egészségügyi ellátás biztosítása elmaradt volna a jégpályán, ezért egy névtelen megmentőnek kellett a sérült kisfiút ellátni és kórházba szállítani. A cikk ezzel megrendíti a felperes rendezvényének szervezésébe vetett közbizalmat. A cikk üzenete szerint ugyanis a szervezők mulasztása miatt névtelen megmentőre van szükség ahhoz, hogy a jégpályán megsérült gyermek egészségügyi ellátásban részesülhessen. Az alperes tehát a közzétett cikkével megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát, amikor azt a látszatot keltette, hogy nem gondoskodott a jégpályát használók biztonságos egészségügyi ellátásáról.
A felperes fellebbezését a másodfokú bíróság nem találta alaposnak, és a per főtárgya tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A jogerős ítélet kifejtette, hogy sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. A felperes által sérelmezett sajtóközlemény egyszerű átolvasásával is egyértelműen megállapítható, hogy a felperes személyét a cikk nem említi, nem is utal rá, és a szövegből nem is felismerhető. A felperes kizárólag egy többszöri logikai áttétel alapján hivatkozott arra, hogy a személyét érinti az alperesi cikk, holott az átlagos olvasó a felperes személyére semmilyen módon nem tud következtetni. A cikk ugyanis nem a jégpálya üzemeltetésével, az esetleges hiányosságokkal, illetőleg a működéssel kapcsolatos szerződésekkel foglalkozott, hanem egy balesetről számolt be, és azon keresztül pedig egy példamutató emberi magatartásról, illetve családok baráti viszonyáról.
A sajtó-helyreigazítási eljárásban kizárólag a konkrétan és szűk körben megfogalmazott közlésekkel kapcsolatosan lehet igényt érvényesíteni, de a joggyakorlatban van példa elhallgatással keletkező hamis színben feltüntetés esetére is. Ez utóbbi azonban a sérelmezett cikkel fel sem merülhetett, mert a cikk tartalma teljesen más volt, mint amire a felperes a sajtó-helyreigazítás iránti kérelmében hivatkozott. Amennyiben a cikk tartalma és az elhallgatott valóság között közvetlen összefüggés van, akkor megállapítható a való tény hamis színben való feltüntetése. A felperes személyével azonban az írás egyáltalában nem foglalkozott, mert az írás alapvetően arról szólt, hogy egy személy mindent megtett egy gyermek megfelelő egészségügyi ellátása érdekében. A cikk nem foglalkozott azzal, és nem is vetette fel kérdésként semmilyen formában, hogy esetlegesen valamilyen üzemeltetési hiányosság miatt kellett bárkinek is ilyen módon eljárni a gyermek érdekében. A felperes által a fellebbezésben említett sugallatok, üzenetek, áthallások egyáltalán nem lehetnek a sajtó-helyreigazítási per tárgyai, mert az kizárólag a közlésekből felismerhető - valamilyen okból a valósággal nem egyező - tényekkel kapcsolatosan megengedett. A sugallatok, az üzenetek egyéni tudattartalmak, melyek helyreigazítása a jogszabályi rendelkezés alapján nem értelmezhető, másrészt a felperes által hivatkozott mögöttes tartalmat egyáltalán nem lehetett az írásnak tulajdonítani. Mindezekre tekintettel a felperesnek érintettség hiányában nem volt perindítási jogosultsága a sajtóközléssel kapcsolatosan, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a felperesi keresetet.
- 2/3 -
Az eset iránymutató tanulsága az volt, hogy nem alapozhatják meg a helyreigazítási kötelezettséget olyan közlések, amelyeknek csak többszörös logikai áttétel alapján lehet a kérelmező által állított jelentést tulajdonítani.[1]
A sajtó-helyreigazítás jogvédelmi tárgyának a meghatározásán felül kiemelt jelentősége van az érintettség értelmezésének is. A helyreigazítási közlemény iránti igény előterjesztésére a sajtóközleményben érintett jogosult. Az érintett fogalmát a 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.) nem határozza meg: az 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdése szerint ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, és ehhez képest melyek a való tények. Ezt a rendelkezést a bírói gyakorlat töltötte ki tartalommal. A PK 13. számú kollégiumi állásfoglalás I. pontja szerint sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. A sajtó-helyreigazítási pereket előterjesztő fél érintettsége a kereshetőségi jogot megalapozó anyagi jogi kérdés, tehát arról érdemben, az ítéletben kell határozni. A sajtó-helyreigazítási kérelemből ki kell tűnnie, hogy az kitől származik, ki és milyen minőségben igényel helyreigazítást. Nem a sajtóra kell bízni, hogy ebből a szempontból értelmezze a kérelmet. Egyszerűbb a megítélés abban az esetben, ha az újságcikk, műsor név szerint megnevezi a sérelmet szenvedett felet - ettől függetlenül a sajtó-helyreigazítási per alperese még ebben az esetben is vitathatja, hogy a közlés kifogásolt része összefüggésbe hozható-e a megjelölt személlyel. Az érintettséghez nem elégséges a személyes érintettség szubjektív érzete, hanem annak objektív, mások által is felismerhető körülményeken kell alapulnia. Az érintettség megítélésénél sem lehet figyelmen kívül hagyni a közleménnyel érintett terület - így a sport területe - sajátosságait.
Az érintettség szempontjait volt szükséges elemezni abban a perben, amelyben I. rendű felperesként a Magyar Nemzeti Bajnokság I. osztályában részt vevő futballcsapatot üzemeltető gazdasági társaság, II. rendű felperesként a csapat fanatikus szurkolóinak egy csoportját tömörítő társadalmi szervezet terjesztett elő helyreigazítás iránti keresetet egy televíziós műsorban elhangzott, "Megrázó felvételek olyan szurkolói balhékról, amelyek rendszeresen befeketítik a focimeccsekről szóló hírösszefoglalókat, mára tönkretették azt a meccsélményt, amely miatt valaha érdemes volt a lelátóról figyelni a sporteseményeket" című riport közlései tekintetében. A riport-összeállításban többek között elhangzott, hogy 20 év alatt legalább 200 olyan focimeccs volt Magyarországon, amelyik botrányosan, véres összecsapásokkal zárult. Elhangzott azt is, hogy a stadionokat és utcákat romba döntő ámokfutások kirobbantói azonban talán 200 napot sem ültek összesen. A narrátor azt is közölte, hogy ultrák, huligánok, fegyveres bűnözők, gyilkolni kész bandatagok nyomába erednek, brutális szurkolókat mutatnak be Brazíliától Lengyelországon át Angliától Oroszországig. Olyan személyeket, akiknek a balhé fontosabb, mint a meccs. A műsorban ezt követően történelmi példákat mutattak be a futballal kapcsolatos agresszióra. Egy rövid részletben egy ismeretlen szurkoló azt állította, hogy őt lábon szúrták. Ezt követően a műsorban beharangozták a II. rendű felperesi csapat egyik "ultra" szurkolóját, azzal, hogy többhetes konspirációs szervezés után találkoztak vele, hangját is eltorzították, és hogy ő egy olyan személy, aki benne volt a legtöbb balhéban, és erről fog mesélni. A műsorban közölték, hogy Magyarországon kb. 70 szurkolói csoport van, a legtöbbjük ultra, vagyis olasz stílusban szurkol, a többiek pedig huligánok, akik az angol drukkermódit követik. A műsorban ezt követően szurkolói összecsapásokat mutattak be, azzal, hogy az ilyen összecsapások Brazíliában követelik a legtöbb halálos áldozatot. Ezután egy közismert zenész nyilatkozott arról, hogy Dél-Amerikában milyen jellege van a szurkolói összecsapásoknak, a vele készült beszélgetést az I. rendű felperes stadionjában vették fel. A műsor ezután kitért arra, hogy a biztonsági rendszer fejlesztése következtében a magyarországi stadionokban egyre kevesebb a balhé; a szigorúbb felügyelet, illetve a keményebb büntetések miatt több esetben a szurkolók a stadionokon kívül csapnak össze egymással. A műsorban lengyelországi felvételeket is leadtak; kitakart arccal, eltorzított hanggal mutattak nem nevesített szurkolót, majd egy megyei mérkőzésről vágtak be részletet, ahol a csapat kapusát rohanták meg a szurkolók. A műsorrészlet befejező pillanataiban az ismeretlen szurkoló kérdésre előadta, hogy nem tud arról nyilatkozni, hogy miként lehet annyira szeretni a klubot, hogy valaki a vérét is adja érte. Végül a műsor a narrátor szövegével zárult: a futball mégiscsak sport, nem kellene vélt vagy valós, vagy mesterségesen provokált ellentéteket ilyen módon kiélni, hiszen mindenki szeretne nyugodtan és félelem nélkül szórakozni. Legyen az szurkoló, játékos vagy a családját elkísérő egyszerű néző.
Bár a műsorrészletben a II. rendű felperesi egyesület neve egyáltalán nem hangzott el, illetve magát a futballcsapatot üzemeltető gazdasági társaságra sem tettek semmilyen megjegyzést, a felperesek úgy ítélték meg, hogy a személyüket érintő műsorszámról van szó, illetve úgy ítélték meg, hogy ők valamennyi magyar futballszurkoló nevében jogosultak fellépni, ezért többoldalas helyreigazítási kérelmet intéztek az alperesi sajtószervhez. Ennek eredménytelenségét követően a perben előterjesztett keresetükben azt kérték, hogy terjedelmes közleményüket az első szótól az utolsóig
- 3/4 -
olvassák be a perbeli műsorral azonos időszakban, vagy a műsor következő adásában, lényegében vitatták a műsorban tett valamennyi, a futballhuliganizmussal kapcsolatos tényállítást.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen előadta, hogy a felperesek kereshetőségi joga hiányzik, tekintettel arra, hogy a műsorrészlet a II. rendű felperesi egyesületről egyetlen szót sem ejt, miként az I. rendű felperesi csapatot működtető társaságot sem marasztalja el semmiben, így a felperesek kereshetőségi joga hiányzik, és ők a magyar szurkolók összessége nevében sem jogosultak fellépésre.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ezt az alapelvet a Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú állásfoglalása a sajtó-helyreigazítási eljárásra nézve olyan módon konkretizálja, hogy sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek személye a sajtóközlemény tartalmából egyébként megállapítható. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy sajtó-helyreigazítást kizárólag azt kérhet, akire nézve a sajtóközlemény egyedileg felismerhető módon utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény egészéből egyébként felismerhető. Ebből következően mások helyett, mások nevében senki nem igényelhet helyreigazítást. A jelen per felperesei sincsenek abban a helyzetben, hogy a magyar labdarúgás egésze nevében helyreigazítást igényeljenek. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperesekre nézve bármilyen megállapítást tartalmaz-e a perbeli közlemény vagy sem.
Az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy a felperesek személyes érintettsége (kereshetőségi joga) hiányzik. Sem az I. rendű felperesi gazdasági társaság neve, sem pedig a II. rendű felperesi társadalmi szervezet neve a riportban nem hangzott el. Mások helyett vagy mások nevében a felperesek nem léphetnek fel, a magyar szurkolók összességét nyilvánvalóan nem képviselik. Az egyedileg be nem azonosítható állítólagos vezérszurkoló nevében sem rendelkeznek a felperesek kereshetőségi joggal, mert semmilyen kapcsolatot az I. rendű felperes, vagy akár a II. rendű felperes tekintetében nem állított a riport, és erre vonatkozó hamis látszatot sem keltett. Önmagában az a körülmény, hogy egy közismerten egy labdarúgócsapat szurkolójának ismert zenészt a csapat stadionjában szólaltatnak meg, még nem kelt olyan hamis látszatot sem, hogy bármely felperesnek érdemben felróhatóak lennének az úgynevezett szurkolói balhék. A műsor teljesen egyértelművé tette, hogy a brutális példák nem Magyarországon készült felvételekből származtak, az pedig gyakorlatilag köztudomású ténynek tekinthető, hogy a felperesekhez kötődő csapatok közötti mérkőzések szinte egyike sem zárul úgynevezett "balhé" nélkül. A bíróság álláspontja szerint köztudomású tényként is kezelhető, hogy a játék romló minősége mellett a lelátókon uralkodó állapotok, a szurkolás "hangneme" mind-mind olyan tényezők, amelyek jelentősen hozzájárultak a nézőszám meglehetősen drasztikus csökkenéséhez. Hangsúlyozta, hogy akár a szurkolók közötti egyetlen verekedés, a játékosok kergetése vagy a bírók inzultálása sem megengedhető, vagy akár csak elfogadható. A bíróság tehát összességében arra a következtetésre jutott, hogy a műsorrészlet egésze, annak részletei a felperesek személyére vonatkozó konkrét állításokat nem fogalmaztak meg, az ő tekintetükben hamis látszatot sem keltettek, így a felperesek közvetlen érintettsége hiányzik, ezért az elsőfokú bíróság a felperesek kereshetőségi jogának hiányában a keresetet további vizsgálat nélkül elutasította.
A felperesek a fellebbezésükben nem értettek egyet az elsőfokú bíróságnak az érintettség körében tett értelmezésével. Kiemelték, hogy függetlenül attól, hogy a felperesek neve a műsorszámban nem hangzott el, a műsorkészítők a csapatot és szurkolóit olyan környezetbe helyezték, amely azt a látszatot keltette, hogy a csapat mérkőzésein és a hazai mérkőzéseken rendszeresen történnek hasonló események. Előadták, hogy az a körülmény, hogy a nevük nem hangzott el, még nem zárja a kereshetőségi jog fennállását.
A felperesek fellebbezését a másodfokú bíróság nem találta megalapozottnak, és helyes indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a perben még alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 85. § (1) bekezdésében foglalt személyhez fűződő jogok érvényesítésére vonatkozó általános szabály a sajtó-helyreigazítási eljárásban is érvényesül, az ilyen igény csak személyesen érvényesíthető. Ez azt is jelenti, hogy a jogosult csak a rá vonatkozó jogsérelem miatt kérhet jogorvoslatot. Többeket ért sérelem esetén mindegyik érintett kérheti a helyreigazítást, de csak a saját nevében.
A másodfokú bíróság elsődlegesen azt emelte ki, hogy a sajtó-helyreigazítási igény elbírálásakor külön vizsgálni kell a jogosult kereshetőségi jogát, egyrészt az 1959. évi Ptk. 79. §, illetve az Smtv. 12. § (1) bekezdése, másrészt az 1959. évi Ptk. 85. § (1) bekezdése alapján, és figyelemmel kell lenni a Legfelsőbb Bíróság PK. 13. számú állásfoglalásra is, amely szerint csak azoknak a tényállításoknak, tényközléseknek a helyreigazítását lehet kérni, amelyek az igényt érvényesítő fél személyére vonatkoznak.
A műsorban a felpereseket nem nevezték meg, sem a gazdasági társaság, sem a szurkolói egyesület nem vált azonosíthatóvá a riport alapján, a felperesekre vonatkozó állítás a kifogásolt műsorrészben nem hangzott el, és az alperes hamis látszatot sem keltett, hiszen egyértelmű volt, hogy az úgynevezett szurkolói balhék felvételei nem Magyarországon készültek, illetve hogy az alperes külföldi atrocitásokról számolt be.
Mindezek alapján - mivel a felperesek érintettsége nem valósult meg - a sajtó-helyreigazítás iránti igényüket a kereshetőségi jog hiánya miatt el kellett utasítani.[2]
Az eset tanulsága az volt, hogy az érintettség szubjektív érzetét a bírói gyakorlat következetesen alaptalannak találja a helyreigazítás iránti kérelem megalapozottságához. A sajtó feladatainak teljesítését ellehetetlenítené, ha az objektív jogvédelmi eszköz alkalmazása pusztán személyes megérzéseken alapulna.
- 4/5 -
A sporttal kapcsolatos jogviták egyik sajátossága az, hogy a közönség számára nem feltétlenül átláthatóak és sokszor érdektelenek is a tulajdonosi viszonyok; a csapat és az azt üzemeltető gazdasági társaság, esetlegesen annak vezetése nem feltétlenül válik el a közvéleményben élesen egymástól, és ez az érintettség értékelésére is jelentős kihatással van.
A jogvita lényege szerint az internetes portálon a perben felperesként fellépő népszerű sportegyesület elnöke és a labdarúgócsapatának keményvonalas szurkolói közötti - a stadionba való beléptetés tárgyában kialakult - konfliktust bemutató tényfeltáró cikksorozat részeként jelent meg a sérelmezett sajtóközlemény, amely beszámolt arról, hogy hiába kezdett a csapat két győzelemmel a hazai futballbajnokságban, a mérkőzéseket a stadion méretéhez viszonyítva kevesen nézik meg, a bérletesek száma is jelentősen csökkent; úgy fogalmazott, hogy a szezon első hazai bajnokiján a hivatalos adatok szerint hatezren voltak kint, a felperes bérleteseinek fele nem újította meg az éves jegyét. Az elnök és az ultrák közötti konfliktus egyéves időtartama alatt az ultrák beszámolói szerint olyan az is megtörtént, hogy hiába rendelkeztek érvényes jegyekkel az egyik meccsre, mégsem tudtak bejutni, mert az elnök és a sportegyesület vezetése az Európai Labdarúgó-szövetséget (UEFA) is bevetve közbelépett, és megakadályozta, hogy a saját szurkolói bemenjenek a meccsre. A cikk beszámolt arról is, hogy az ultrák egy bajnoki meccs után az elnök háza elé mentek tüntetni. Az ultrák az elnökkel szembeni sérelmeik mellett azt is hangsúlyozták, a feleségét nem zavarja-e, hogy szemtanúk szerint a biztonsági szolgálat egyik szurkolói koordinátora - aki tíz évet ült emberölésben való bűnrészességért - is az elnök házában tartózkodott. A tüntetést követően a csapat német edzője, valamint az elnök felesége is elítélte a szurkolók magatartását. Az elnök felesége nyílt levélben fordult a szurkolókhoz, a szurkolók ugyancsak nyílt levélben válaszoltak. A cikk következtetésként azt rögzítette, hogy a vezetés elszámította magát a szurkolók ellenállását illetően és új szurkolók sem özönlenek a stadionba; először abban tévedtek, hogy mennyien maradtak kint a stadionon kívül az ultrák ágálása miatt, majd a kitartásukat becsülték alá.
A cikkben foglaltak miatt a felperes sajtó-helyreigazítási kérelemmel élt, majd annak eredménytelenségét követően perben kérte sajtó-helyreigazítási közlemény közzétételét olyan tartalommal, mely szerint valótlanul sugalmazták, hogy a klub elleni szezonnyitó mérkőzésen kevesebben mint hatezer néző volt, a valóság ezzel szemben az, hogy a nézők száma 6027 volt; valótlanul állították, hogy a felperes bérleteseinek fele nem újította meg éves jegyét, a valóság ezzel szemben az, hogy eddig a nem VIP-bérletesek 64%-a újította meg éves jegyét, a VIP-et beleszámítva ez az arány pedig még magasabb; valótlanul állították, hogy az elnök és a felperes vezetése az Európai Labdarúgó-szövetséget (UEFA) is bevetve közbelépett, és megakadályozta, hogy a saját szurkolói bemenjenek a meccsre, ezzel szemben a valóság az, hogy ebben a kérdésben nem ők döntöttek; valótlanul állították, hogy egy szurkoló az elnök házában tartózkodott a tüntetés napján, ezzel szemben a valóság az, hogy nem tartózkodott ott; valótlanul állították, hogy most már egyértelmű, a település vezetése elszámította magát keményvonalas szurkolóinak ellenállását vagy a kint maradó nézők számát illetően, ezzel szemben a valóság az, hogy ilyen számítások nem készültek és így "elszámítás" sem történhetett.
A per alperesei a kereset elutasítását kérték, valamennyi közlemény esetében a felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkozva. Arra hivatkoztak, hogy a kifogásolt cikkrészlet nem a felperesként fellépő gazdasági társaságra, hanem a nemzeti első osztályú bajnokságban ezen a néven játszó klubra vonatkozik. Mindezen felül vitatták, hogy az egyes közlések olyan tényállításnak lennének tekinthetők, amelyek helyreigazítási kötelezettséget alapoznának meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetet egészében elutasította.
A kereshetőségi jog hiányára alapított alperesi védekezés folytán a bíróságnak állást kellett foglalnia abban, hogy a sportegyesület és az azt működtető gazdasági társaság viszonylatában ki tekinthető olyan érintettnek, aki felléphet a sérelmezett közlések helyreigazítása végett. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperesnek azt a védekezését, amely szerint a felperesi sportegyesületnek nincs kereshetőségi joga, mert a magyar labdarúgó-bajnokságban nem sportegyesületek, hanem gazdasági társaságok indulnak; vagyis nem a széles körben ismert csapat, hanem az azt üzemeltető gazdasági társaság. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint annak ellenére kereshetőségi joga van a felperesi sportegyesületnek a labdarúgócsapatot érintő cikkek vonatkozásában, hogy a sportegyesület és a csapatot üzemeltető részvénytársaság önálló személy. A sajtóperekben ugyanis az érvényesíthet igényt, akinek személyére a sajtóközlemény utal. Ez pedig egyértelműen megvalósul a felperes esetében is, mert a labdarúgócsapata a sportegyesülethez kapcsolódik.
Érdemben azonban alaptalannak találta a keresetet, kiindulva abból, hogy a per tárgyát képező cikket az újságíró a tudomására jutott információkból, adatokból, okiratokból, nyilatkozatokból állította össze, ezekből vont le okszerű következtetéseket, amelyek véleménynek minősülnek. Vélemény miatt viszont sajtó-helyreigazításra még akkor sem kerülhet sor, ha a vélemény az esetleges rendelkezésre álló tényekkel ellentétes vagy téves értékelés. A nézőszám csökkenésére tett írás véleménynek minősül, sajtó-helyreigazítás tárgya nem lehet az, hogy egy írás mit sugall; ezzel a hazai labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatban a különböző helyeken megjelenő, sokszor ellentmondásos adatok miatt alappal alakulhat ki az a vélemény, hogy a tényleges nézőszámot nem pontosan tükrözik a hivatalos adatok. A bérletesek számára vonatkozó közlés lényegtelen pontatlanság, míg a további - a szurkolók mérkőzésre bejutásának megakadályozásával, a szurkolói koordinátor tartózkodásával és a vezetés elszámításával kapcsolatos - közlések a sportegyesület elnökével kapcsolatos további közlések, egy jogi személy ugyanis nem kérhet helyreigazítást a tagja, tisztségviselője nevében
- 5/6 -
akkor, ha a sérelmezett közlés a tagra vonatkozóan tartalmaz állításokat.
Az ítélet elleni, a szurkolói koordinátor tartózkodásával kapcsolatos kereseti kérelem elutasítását már nem érintő fellebbezésében a felperes vitatta a nézők számára tett közlés véleményként értékelését, hogy a bérletesek számára tett állítás lényegtelen pontatlanság lenne, ezzel szemben erős tévedést, valótlanságot tartalmaz, amely a felperes személyének megítélése szempontjából nem közömbös. A 14%-os tévedés ugyanis több mint 600 bérletest jelent. Vitatta az elsőfokú bíróságnak az elnökre tett közlések vonatkozásában kifejtett azt az álláspontját, hogy nincs a felperesnek kereshetőségi joga, ugyanis a felperes "elnöke és vezetése" kifejezés elsősorban őt és a klub további képviselőit jelenti. A klub elnöke a klub törvényes képviselője, aki a klub képviseletében jognyilatkozatokat tesz. A képviselő által tett nyilatkozatok a képviseltre kötelezőek, tehát úgy kell tekinteni, mintha azokat a képviselt klub tette volna. Köznapi értelemben az átlagolvasó szempontjából azok a cselekmények, amelyeket a klub elnöke és a vezetése tesz, a klub cselekményeinek minősülnek, arra engednek következtetést levonni.
Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben - többek között - fenntartották a kereshetőségi joggal kapcsolatos hivatkozásukat, amely szerint a labdarúgó-bajnokságban nem a sportegyesület felperes, hanem a felperes kizárólagos tulajdonában álló részvénytársaság indult el, ezért a kifogásolt állítások nem a felperesre, hanem a felperes tulajdonában álló, tőle elkülönült jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságra vonatkoznak. Ezért a felperes ezen állításokkal összefüggésben kereshetőségi joggal nem rendelkezik, ezen ok miatt a kereset elutasításának volt helye.
A fellebbezést a másodfokú bíróság részben alaposnak találta.
A másodfokú bíróság kimondta: az alperesek fellebbezési ellenkérelmében kifejtett az a jogi álláspont, hogy a felperes nem rendelkezett kereshetőségi joggal, mert a labdarúgó-bajnokságban nem a sportegyesület, hanem a felperes kizárólagos tulajdonában álló részvénytársaság indult el, olyan hivatkozás, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletében elbírált és alaptalannak tartott. Az alperesek az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a felperes annak ellenére kereshetőségi joggal rendelkezett a labdarúgócsapatot érintő cikkek vonatkozásában, hogy a részvénytársaság önálló jogi személy, az alperesek nem támadták fellebbezéssel, ezért az ítéletnek ez a része jogerőre emelkedett. Az ezzel szembeni fellebbezési ellenkérelemben kifejtett álláspont ezért a másodfokú eljárásban érdemben nem volt vizsgálható.
Nagy részében osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a nézők számára tett kijelentés véleményként értékelését, figyelemmel arra is, hogy a kifogásolt mondat lényegében pontosan (4,5 ezrelékes eltéréssel) tartalmazta a hivatalos adatok szerinti nézőszámot. A szerző a mondat második felében nem állította, hogy a hivatalos adatként közöltnél kevesebb néző volt a stadionban, csak feltételezte, hogy a nézők száma kevesebbnek tűnt. Ez a kijelentés azonban mint vélemény, mint sugalmazás, helyreigazításnak nem lehet alapja. Mellőzte azonban ehhez kapcsolódóan az arra vonatkozó indokolást, hogy köztudomású tény lett volna, amely szerint alappal alakulhat ki olyan vélemény, hogy a tényleges nézőszámot nem pontosan tükrözik a hivatalos adatok, mert a per adataiból nem volt levonható az a következtetés, amely szerint a hazai labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatban a különböző helyeken megjelenő, sokszor ellentmondásos adatok miatt a szerzőben alappal alakulhatott ki az a vélemény, hogy a tényleges nézőszámot nem pontosan tükrözik a hivatalos adatok. Egyetértett azzal is, hogy a bérletesek számára tett kijelentés kizárólag arra utalt, hogy a korábbihoz képest jelentősen csökkent a bérletesek száma, és ebben a tekintetben a 14%-os eltérés nem jelent lényeges, a helyreigazítást megalapozó valótlanságot.
Nem osztotta viszont a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a szurkolók mérkőzésre bejutásának megakadályozásával és a vezetés elszámításával kapcsolatos kifogásolt mondatok esetében a felperesnek nincs kereshetőségi joga, mert helyreigazítási kérelmet csak az érintett személyek jogosultak előterjeszteni, jogi személy pedig nem kérhet a jogi személy tagját érintő helyreigazítást akkor, amikor a sérelmezett közlés a tagra vonatkozó állításokat tartalmaz.
A jogerős ítélet indokolása szerint ez az álláspont akkor lenne helyes, ha az állítás kizárólag az elnök személyére vonatkozna, ezzel szemben a kifogásolt mondat az elnök személyén túl a sportegyesület "vezetésére" is utal. A "vezetése" konkrétan meg nem határozott személyi kör, nem közvetlenül egy meghatározott személyre vonatkozik, nem kizárólag a jogi személy valamelyik tagját, alkalmazottját érinti, hanem több, pontosan meg nem határozott személyt. Az elsőfokú bíróság álláspontjának elfogadása esetén nem is lenne olyan személy, aki a "vezetéseként" sajtó-helyreigazítási per megindítására jogosult lenne, aki ilyen megnevezés alatt igényérvényesítéssel felléphetne. A kialakult bírói gyakorlat szerint ha a valótlan tény saját tevékenységére vonatkozik, működését, érdekkörét érinti, a jogi személy kérhet; abban az esetben pedig, ha a közlemény név szerint vagy közvetett utalással kizárólag valamelyik alkalmazottját, tagját, tisztségviselőjét jelöli meg, de magát a jogi személyt nem, akkor a jogi személy nem kérhet helyreigazítást (BH 1993.22., BH 1999.108.). Konkrét személyek meghatározásának hiányában a jogi személy vezetésére vonatkozó állítás - ha közvetetten is - magára a jogi személyre vonatkozik, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest megillette a keresetindítás joga ebben a részben.
Teljes mértékben osztotta ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a "vezetés elszámítása" tekintetében sérelmezett állítások olyan vélemények, amely miatt nincs helye helyreigazításnak. Ugyanakkor az a kijelentés, amely szerint az elnök és a vezetés megakadályozta, hogy saját szurkolói bemenjenek a meccsre, már tényállításnak minősül, amely tényállításának a valóságát a sajtószerv nem bizonyította, ezért azt valótlan ténynek kell tekinteni, amely miatt helyreigazításnak van helye az Smtv.
- 6/7 -
12. § (1) bekezdés alapján. Mindezek alapján kizárólag ebben a részben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és elrendelte ennek az állításnak a kereset szerinti helyreigazítását.[3]
A jogeset jól mutatja, hogy a sajtó-helyreigazítás egyik központi kérdését, a közlemény általi érintettséget nem lehet merev szabályok alapján értelmezni, hanem mindig az adott közlés mondanivalójának a befogadók általi értelmezhetőségét is figyelembe kell venni, amely a sportszervezetek és azok vezetői vonatkozásában azért is igényel alapos körültekintést, mert a közönség alapvetően a csapattal azonosul, de kevésbé tájékozott a szervezeti és tulajdonosi viszonyok körében.
A sportról szóló kommunikációval kapcsolatban jelent meg a bírói gyakorlatban az az iránymutatás, amely szerint a közlemény egészének az értékelését nem lehet a címtől függetlenül megítélni, a címnek önálló hírértéke lehet. Gyakran előfordul ugyanis a figyelemfelhívó cím és az ehhez képest tárgyszerű közlés közötti ellentét, és az ebből eredő feszültséget a jogalkalmazásnak is értékelnie kell. Mint a sajtó-helyreigazítási perekben általában, így ennek az eldöntése során is abból kell kiindulni, hogy a közlést annak befogadói hogyan értelmezhetik az adott szövegkörnyezetben, abból milyen következtetéseket vonhatnak le, amelyhez segítséget nyújt a sajtóközlemény tárgyának speciális jellegzetessége, annak a közbeszédben betöltött szerepe.
A per alapját képező, "Az (felperes) ... az egyik bundázó magyar csapat?" című cikk címe miatt kérte a címben érintett a sajtószerv helyreigazítás közlésére kötelezését. Álláspontja szerint az alperesi sajtószerv minden valóságalap nélkül híresztelte, illetőleg a valóságot hamis színben tüntette fel, amikor arra utalt, hogy a felperes labdarúgócsapata bűnös módon részt vehetett labdarúgó-mérkőzések manipulálásában, azaz "bundázhatott".
Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal, hogy nem klasszikus híradásról vagy híresztelésről van szó, hanem az MTI egyik közleményének átvételéről, amelynek forrása egy megindult hivatalos eljárásról szóló német lapértesülés. Hangsúlyozta, hogy a cikk címe nem választható el magának a cikknek vagy közleménynek a teljes tartalmától, tehát a címet azzal együtt kell értelmezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Rámutatott arra, hogy nem helyes az az értelmezés, amely szerint a cikk kérdő mondatként megfogalmazott címét a cikk egészétől eltérően kell megítélni. A cikk címét úgy értelmezte, hogy az egy németországi lapban megjelent sajtóértesülésre utal, amelynek lényege, hogy az érintett európai országok között a magyarországi csapat a felperesi labdarúgócsapat lehet. Ugyanakkor a cikket ismertetve hangsúlyozta, hogy az a német sajtóközleményről szóló tudósítást követően kitért a felperesi klub hivatalos honlapján megjelent közlésre, továbbá a cikk tartalmazta a klub sportigazgatójának a nyilatkozatát is. A honlapon határozott kijelentés van arról, hogy a felperes a nemzetközi fogadási botránnyal nem kapcsolható össze, és semmilyen hivatalos megkeresés vagy együttműködésre szóló felkérés nem érkezett hozzájuk; mindezekből olyan következtetésre jutott, hogy a cikk teljes terjedelmét és szövegösszefüggéseit vizsgálva a honlap és a sportigazgatói nyilatkozat cáfolatát adta a német sajtóértesülésnek.
Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésben a felperes kiemelte, hogy a kereset kizárólag a cikk címére vonatkozott. Álláspontja szerint az ítélet indokolása szükségtelenül foglalkozott a német hírforrással, a felperesi sportigazgató nyilatkozatával, valamint a honlap hivatalos közleményével is, mivel a cikk címében ezek nem szerepeltek.
A fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a kereset kizárólag a cikk címében közöltek miatti helyreigazítására irányult. A cikkek címének általában alkalmazkodniuk kell a cikk mondandójához, de gyakran előfordul, hogy a cím önálló hírértéket képvisel, amennyiben a cikk egészével szemben kiemelt tartalmat hordoz. Jelen esetben is erről volt szó. Ugyanakkor annak eldöntéséhez, hogy a címnek ez a kiemelt jelentősége fennáll-e, indokolt volt vizsgálni a cikk egészét. Ezért nem volt téves az elsőfokú bíróságnak az az eljárása, hogy szembeállította a német hírforrás lényegét az alperesi honlapon olvasható "cáfolattal" és a sportigazgató nyilatkozatával, azonban e közlések alapján téves következtetésre jutott.
Elfogadható, hogy a cikk az MTI-nek a német hírforrásra támaszkodó közléséből merített, valós az is, hogy Németországban a manipulált végeredményű mérkőzések miatt nyomozás indult, azonban annak nem volt alapja, hogy Magyarországról a felperes labdarúgócsapatát jelölték meg, amely gyanúsítható "bundázással". A PK 12. számú kollégiumi állásfoglalásban írt vizsgálati szempontoknak megfelelően a cikk egészét egységesen értelmezve az állapítható meg, hogy az egyéb utalások (honlap, az ORFK és a sajtófőnök tájékoztatása), körülmények a címben foglaltakkal szemben másodlagos jelentőséget nyertek, ezáltal a közlés hangsúlyai a címben sugallt irányba tolódtak el. Ezt támasztja alá az is, hogy a felperes hivatalos honlapján megjelent közlemény a határozott cáfolat követelményeinek nem felel meg - inkább hárító tartalmú -, és a sajtófőnök nyilatkozata is általánosságot (ártatlanság vélelme) tartalmaz. A másodfokú bíróságnak ezt az értelmezését az is erősítette, hogy a honlappal kapcsolatos, "Az ... nem kapott hivatalos értesítést" alcímű bekezdés lényegesen kisebb betűmérettel íródott, mint a cikk többi része.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat elfogadta azt az érvelést, hogy a cikk címe - kiemelt, figyelemfelhívó jellegére tekintettel - önálló hírértéket képvisel, amelyben foglaltak miatt - ha az nem mindenben egyezik a cikkben foglalt tartalommal, sőt abban esetleg azzal ellentétes monda-
- 7/8 -
nivaló olvasható is - a sajtószerv felelőssége nem zárható ki, ha az így keletkezett hamis látszatot vagy az így kiolvasható valótlan közlést nem tudja megfelelő módon alátámasztani.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperes által sérelmezett cím - mintegy önálló életet élve - olyan hamis látszatot keltett, miszerint a felperes csapata jogilag elítélendő eljárásban vett volna részt, ennek valóságát azonban nem tudta igazolni, sőt azt sem tudta megfelelő módon alátámasztani, hogy a hivatkozott büntetőeljárásban a közléssel azonos tények merültek fel. Erre tekintettel rendelkezett úgy, hogy az alperes köteles - azonos elérhetőséggel - a helyreigazítás közzétételére.[4]
A jogeset kellő alapossággal közelít a sajtó-helyreigazítás törvényi rendeltetéséhez, amely szerint csak akkor alkalmas a sérelem korrigálására, ha be tudja tölteni valódi jogvédelmi funkcióját, amelyhez hozzátartozik az önálló hírértékkel rendelkező, a figyelem felhívására alkalmas, a befogadók által gyakran önmagában megítélt, a szövegtől elváló cím, amely különös tekintettel igaz a társadalom széles körű érdeklődését kiváltó eseményekről, így a sporteseményekről tudósításra.
A vizsgált jogesetekből az a tanulság vonható le, hogy a bírói gyakorlat a jogkereső felek érdekeinek és a jogalkotó által megfogalmazott céloknak megfelelően kellő rugalmassággal tudja kezelni a sajtó-helyreigazítási perekben felmerülő jogalkalmazási kihívásokat, gyors és határozott válaszokat ad a felmerülő értelmezési kérdésekre. A sajtóközlemények tartalmának értékeléséhez nem a szöveg formális, hanem az adott téma sajátosságaira tekintettel lévő tartalmi vizsgálata szükséges. A sporttevékenységet érintő sajtóközlemények által állított érdeksérelmek meghatározása során ezeket a sajátosságokat megfelelő módon figyelembe veszi, ezzel hozzájárul a sportújságírás, a sportról szóló kommunikáció társadalmi és jogalkotói elvárásokhoz igazodó fejlődéséhez. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány első része: Sportjog, 2020/4., 27-31.
[1] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.574/2013/5.
[2] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.009/2011/5.
[3] Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.356/2015/5-II.
[4] Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.646/2010/4.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kollégiumvezető bíró (Debreceni Ítélőtábla); tanszékvezető egyetemi tanár (Debreceni Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar).
Visszaugrás
