"A tudomány a fogalmakat, amelyekkel dolgozik, nem készen találja;
először mesterségesen meg kell alkotnia, és csak fokozatosan tökéletesítheti
azokat. Az életből merít, azután ismét visszahat az életre."
Max Planck
Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésére pillantva nyilvánvalóvá válik, hogy az alkotmány hetedik módosításának középpontjában a szuverenitás védelme állt.[2] Az E) cikk (2) bekezdése az alábbi, Jellinek államfogalmát hangsúlyozó módosítással egészült ki,[3] és immár elvi éllel deklarálja: "[az Európai Uniós] hatáskörgyakorlás [...] nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát".[4] Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az E) cikkel rokon, az integrációs folyamatokra szintén reflektáló R) cikk az alábbi negyedik bekezdéssel bővült: "Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége."[5]
Az alkotmányos önazonosság vagy más néven alkotmányos identitás fogalma az Európai Unió (EU) történetében az integráció korlátjaként jelent meg a tagállami alkotmánybíróságok gyakorlatában. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy "az Európai unió tiszteletben tartja a [...] tagállamok nemzeti identitását". A szerződés e fogalom körébe példálózó jelleggel a tagállamok "alapvető politikai és alkotmányos berendezkedését, [...] a regionális és helyi önkormányzatokat, [...] az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét"[6] sorolja.
A szerződésben szereplő nemzeti identitás (national identity) fogalmára hivatkozva kezdték meg a tagállami alkotmánybíróságok a nemzeti alkotmányos identitásuk (constitutional identity) tartalmának kimunkálását. Ennek során az egyes alkotmányok olyan érintetlen magját kívánták meghatározni, amely a másodlagos uniós jog korlátjaként szolgálhat. Annak ellenére, hogy az alkotmányos identitás a Bundesverfassungsgericht (BVerfG) mellett az Európai Unió bíróságának (EuB) gyakorlatában is többször előtérbe került,[7] annak fogalma ma sem tisztázott. A magyar Alkotmánybíróság (AB) a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatban az alkotmányos identitás fogalmáról leginkább általánosságban tesz megállapításokat, és az azzal kapcsolatos dogmatikai és elméleti kérdéseket maradéktalanul nem tisztázza.[8]
Jelen írás szerzője abból a gondolatból indul ki, hogy az alkotmányos identitásról szóló tudományos és szakmai diskurzus első és alapvető feltétele az említett fogalomhoz kapcsolódó dogmatikai kérdések tisztázása, hiszen csakis ezt követően lehetséges az alkotmányos identitásból következő jogi problémák felelősségteljes megválaszolása. Erre való tekintettel tanulmányomban az alkotmányos identitás fogalmának megragadására és az elméleti problémák egy részének megválaszolására törekszem. Értekezésemben elsőként az identitás fogalmát ismertetem, majd az alkotmányos identitás lényegét összegezve, annak egyik lehetséges meghatározását mutatom be. Ennek érdekében az alkotmányos identitás fogalmát előbb a nemzeti identitástól, majd Carl Schmitt vonatkozó elméletén keresztül az örökkévalósági klauzuláktól határolom el.
Az identitás (identitas, -atis) latin eredetű szó, amely az idem (eadem, idem): 'ugyanaz' névmásból ered. Az identitás alapvetően szociológiai, pszichológiai és szociálpszichológiai fogalom, amelyet a jogtudomány csak átvett. Ennek okán az alkotmányos identitásról szóló érdemi vizsgálódás előtt e szó jelentésének tisztázása szükséges, ezáltal az alkotmányos identitás absztrakt jogi fogalma is körülhatárolhatóbbá válik.
Az identitás szó jelentése önazonosság, de a vonatkozó szakirodalom szerint a szónak olyan további jelentése is van, amely a személy önmagával vagy más csoporttal való azonosulásának érzését fejezi ki;[9] olyan ontológiai bizonyosságérzet, amely a szabad cselekvés és a személy saját testével való azonossága.[10] Fontos kiemelni, hogy az identitás szó lényegében két relációban értelmezhető. Egyrészről a fogalom alatt értendő, hogy
- 42/43 -
valaki valamely közösség tagjaként az említett csoporttal elemi szinten azonosul. Másrészről az identitás szó kettős jelentése magában hordozza azokat az ismérveket, tulajdonságokat, amelyek egy csoportot vagy személyt egyedivé tesznek.[11] Következésképpen a szó két látszólag eltérő dimenzióban is értelmezhető, mivel egyik jelentéstartalmának középpontjában a kollektívummal való azonosulás, a valahová tartozás áll. Ezzel szemben, a szó másik aspektusát a többi embertől vagy emberi közösségtől való elhatárolás általi önmeghatározás, az individualizáció jelenti. Megjegyzendő, hogy Erik Erikson, az identitás kialakulásáról szóló meghatározó elmélet megalkotója szerint az identitás nem statikus, hanem dinamikus fogalom, amely az ember élete során pszichoszociális stádiumok szerint változik.[12] Erikson álláspontjával egybehangzó Bodó Barna politológus véleménye, aki az identitást szintén dinamikusnak tartja, azonban kiemeli, hogy az a szubjektumot élete során lényegileg meghatározó, folyamatosan formálódó tényezők összessége, amelyek egy adott időpillanatban vizsgálhatók.[13]
A fentieknek megfelelően az egyén mellett akár egy nemzet, nemzetiség vagy bármely emberi közösség rendelkezhet identitással. Ilyen, az egyént és a közösséget egyaránt meghatározó, ún. identitásképző elem lehet a nem, a nyelv, a vallás, a tradíciók és a történelem is, mert ezek mind az egyéni, mind a közösségi integritás hangsúlyos részeit képezik. A lehetséges identitásfogalmak közül az alábbiakban a nemzeti identitás jelentését vizsgálom, amely elhatárolása az alkotmányos identitás meghatározásának egyik előfeltétele.
A nemzeti identitás fogalmát azért elengedhetetlen közelebbről vizsgálni, mert rámutat arra az alapvető dogmatikai disszonanciára, amely az alkotmányos identitás fogalma körüli tudományos és közéleti diskurzust, annak újszerűségénél fogva, jellemzi. Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében szereplő nemzeti identitás (national identity) és a nemzeti alkotmánybíróságok által használt alkotmányos identitás (constitutional identity) fogalmának tisztázása jelen tanulmány tárgyában történő bárminemű további értekezés előfeltétele.[14] E logikai egységben a nemzeti, majd a következő részben az alkotmányos identitás fogalmát ragadom meg.
A nemzeti identitás előtt a nemzet fogalmának tisztázása szükséges. Anderson elmélete szerint a nemzet egy elképzelt közösség (imagined community), amely egyenértékű személyekből áll, és leginkább kulturális alapon kapcsolódik össze.[15] A nemzet olyan, történelmileg beágyazott egységes fogalom, amelyet az államalkotó nemzet mellett, a leginkább etnikai és kulturális alapon meghatározható, az országhatárokon belül élő nemzetiségek alkotnak, akik szintén államalkotó tényezők.[16] A nemzeti identitás mellett több, a társadalomban azzal egyidejűleg létező (pl. vallási, erkölcsi, kulturális, történelmi, politikai stb.) identitásról beszélhetünk.[17] Ezek az identitások, az adott nemzetet érő változások hatására folyamatos, hol gyorsabb, hol lassabb változásokon esnek át, és ezzel egyidejűleg egymásra is hatnak. Az egyes identitások egymást erősítő, vagy éppen kioltó hatásainak eredményeként létrejött, társadalmi és kulturális értékek elegyét nevezhetjük nemzeti identitásnak. Ebből is látható, hogy a nemzeti identitás dinamikus, jogon kívüli, politikai, szociológiai fogalom, amely az adott országban élő nemzetiségek, különösképpen az államalkotó nemzet identitása által meghatározott, kulturálisan beágyazott értékek, hagyományok összessége, amelyekhez a nemzet saját történetéről vallott szemlélete társul. E tulajdonságok azok, amelyek a nemzetet azzá az összetartó politikai közösséggé teszik, ami.[18] Nem meglepő, hogy ezen ismérvek körébe többek között a vallás, a nyelv, a történelem vagy egyes társadalmi intézményekről (pl. család) vallott felfogás sorolható.[19] Ebből következik, hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében foglalt nemzeti identitás alatt annak nem az elméleti értelemben vett fogalmát kell érteni. Ahogy kifejtettem, ez egy változó, jogon kívüli fogalom, ezért rendkívül aggályos lenne, ha abból bármifajta jogkövetkezmény származna. Nem meglepő tehát, hogy a nemzeti alkotmánybíróságok gyakorlatában, helyesen, az alkotmányos identitás jogi fogalma honosult meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
