Kornai János emlékének
A jelen tanulmány a gazdasági élet jogi vetületeinek köréből azt a - természetesen közjogi áthallásokkal tárgyalható - kérdést ragadja meg, hogy a házszabályok - és azok esetleges változtatása - hogyan határozza meg a diskurzust, ami adott esetben az Országgyűlésben százmilliárdok sorsát döntheti el. Az itt olvasható elemzés gyakorlati indoka, hogy a 168.hu kigyűjtése szerint[1] a 2010-ben bekövetkezett politikai fordulat óta 2021. április 27-éig 158 esetben marasztalta el az Országgyűlés - túlnyomórészt ellenzéki - képviselőit, azok renitens viselkedése miatt. Ez a szám azóta tovább nőtt, és a kiszabott pénzbüntetések is "szintet léptek". Nem tűnik tehát feleslegesnek megvizsgálni, hogy melyek a képviselői rendbontások jellemző megvalósulási formái, mire hivatkozott az esetek kapcsán a kormánytöbbség és a megbüntetett ellenzéki oldal, mi volt a véleménye az Alkotmánybíróságnak, és milyen elvi iránymutatás olvasható ki az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a magyar parlamenti képviselők ügyében hozott döntéséből.
A közpénzekkel kapcsolatos döntések értő elemzése szempontjából is fontos lenne, hogy az állampolgárok életét hosszú távon befolyásolni képes ügyekről - ideértve a korrupciógyanús eseteket legitimálni hivatott jogalkotási aktusokat is - a parlamenti képviselők érdemi vitát folytathassanak egymással. Az érdemi vita fogalmába pedig jellemzően éppúgy beleértendők a kihívó megfogalmazású felszólalások (kormánytagokhoz intézett kérdések és interpellációk), mint azok a vizuális gesztusok (szemléltetések), amelyek provokatív jellegüknél fogva alkalmasak a választópolgárok figyelmének a felkeltésére. Fokozottan igaz ez akkor, ha a kormánypárti frakciók egy törvényjavaslatot vagy határozattervezetet a parlamenti döntéshozatali rend jelentős lerövidítésével próbálnak elfogadni. Az ellenzéki oldal reakcióinak hevességét (olykor ízléstelenségét) sokszor épp a kormányoldal tárgyalási kultúrájának a színvonala magyarázza. Más lehetne a parlamenti felszólalásokkal, viselkedéssel szembeni elvárás akkor, ha pl. az írott és elektronikus közszolgálati sajtó hírt adna az ellenzéki pártok álláspontjáról, ha az interpellációkra, kérdésekre adott válaszok nem torkollnának visszatérően a válaszadó kormánytag részéről Soros György nevének, illetve közelebbről nem definiált "háttérhatalmaknak" az emlegetésébe, ha a törvénytervezetek parlamenti tárgyalásakor nem csupán kormánypárti módosító javaslatokat szavazna meg a többség. Amikor tehát az Országgyűlésben tapasztalt gyakran sértő stílusú felszólalásokkal, az ott látható kihívó hangvételű. performance-okkal kapcsolatos házelnöki szankcionálás jogszerű lehetőségeit vizsgáljuk, nem tekinthetünk el annak a mérlegelésétől sem, hogy ezekre az eseményekre milyen politikai környezetben kerül sor.
Az Országgyűlési törvény[2] ("Országgyűlési törvény") rendelkezéseit elemezve különbséget kell tenni a törvény idáig három, egymástól érdemben különböző időállapota, vagyis annak a 2014. évi XIV. törvénnyel[3] ("Törvénymódosítás I".) bevezetett módosítása előtti és az azt követő, valamint a törvénynek a 2019. évi CVIII. törvénnyel[4] történt módosítása utáni ("Törvénymódosítás II.") alkalmazási időszaka között. Dolgozatomban azt kívánom igazolni, hogy bár a Fidesz-KDNP koalíció az elmúlt években a képviselők parlamenti magatartásával és cselekedeteik szankcionálásával összefüggésben több fontos részletszabályon is változtatott, a jogalkotói (politikai) megközelítés eközben végig változatlan maradt. A kormánypártok célja ugyanis szerintem az volt, hogy miközben úgymond minden eszközzel óvják az "Országgyűlés tekintélyét" az ellenzéki képviselők rendbontásaival szemben, valójában arra tesznek kísérletet, hogy a legfőbb közhatalmi-népképviseleti szerv működése mind jelentéktelenebbé váljon, az ott folyó munka tisztes unalomba fúljon.
Több mint kilenc éve, 2013. április 30-án történt, hogy miközben a plenáris ülés szónoka, dr. Cséfalvay Zoltán, akkoriban nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár a dohánypiac átszervezésével kapcsolatos ellenzéki kérdésre válaszolt, Karácsony Gergely és Szilágyi Péter - abban az időben a Párbeszéd Magyarországért (PM)
- 25/26 -
országgyűlési képviselői - egy "Loptok, csaltok, hazudtok" feliratú nagy méretű molinót vittek az ülésterem közepére, majd pedig azt az államtitkár széke mellé helyzeték.[6] Az ülést vezető elnök fölszólította "[...] Karácsony Gergely képviselő urat, hogy ahogy behozták a molinót, vigyék tovább, és vigyék ki". Mivel a fölszólítás eredménytelen maradt, végül - a kormánypárti képviselők padsoraiban ülő képviselők folyamatos közbeszólásaitól kísérve -, az ún. "terembiztosok" vitték ki ("távolították el") a molinót az ülésteremből. Az ülésnapot követő héten a házelnök Karácsony Gergelyre ötvenezer forint, Szilágyi Péter képviselőre 185 520 forint összegű bírság kiszabását indítványozta az Országgyűlési törvény 49. § (4) bekezdésére és a 49. § (7) bekezdésére figyelemmel. Álláspontja szerint a képviselők magatartásukkal súlyosan megsértették az Országgyűlés rendjét. A kormánypártok a 2013. május 13-i plenáris ülésen a Házelnök indítványát "vita nélkül" elfogadták.
Ugyancsak a 42461/13.számú ügy keretei között foglalkozott utóbb az EJEB Doros Dávidnak és Szabó Rebekának (akkortájt a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőinek) a 2013. május 21-én végrehajtott akciójával. A politikusok az egyes dohánytermékekre vonatkozó jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat[7] zárószavazása során az ülésterem közepére vittek és ott felmutattak egy "Itt nemzeti dohánymaffia működik" feliratot tartalmazó transzparenst. Az ülést vezető elnök felhívta az érintett képviselők figyelmét arra, hogy - az Országgyűlési törvény 49. § (4) bekezdésére figyelemmel - "[...] magatartásuk az Országgyűlés teljes ülésének rendjét súlyosan sérti". A transzparenst végül a terembiztosok vitték ki az ülésteremből, amelyet a két képviselő is elhagyott. A történteket követően 2013. május 24-én a házelnök indítványozta, hogy Doros és Szabó képviselőkre "[...] külön-külön hetvenezer forint (240 euró) bírságot szabjanak ki a jegyzőkönyvben rögzített magatartásuk miatt, amely az Országgyűlésről szóló törvény 49. § (4) bekezdése és 49. § (7) bekezdése szerint az Országgyűlés rendje súlyos megsértésének minősül". Az Országgyűlés a házelnöki indítványt a 2013. május 13-i plenáris ülésen elfogadta.
Utóbb szintén az EJEB bírái elé került Szél Bernadett, Osztolykán Ágnes és Lengyel Szilvia Magyarország ellen indított kérelme,[8] amelyet az EJEB végül az előzőekben tárgyalt jogvitával egy eljárásban bírált el (az említett eljárásokról együtt röviden: "Karácsony-ügy"). Szél Bernadett és képviselőtársai 2013. június 21-én a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló nagy vitát kiváltó T/7979. számú törvényjavaslat zárószavazásakor a "Földrablás helyett földosztást!" feliratú transzparenst feszítették ki a házelnöki emelvénnyel szemben, és közben Lengyel képviselő megafonon szólt a jelenlévőkhöz. Mindeközben a Jobbik frakció tagjai az elnöki emelvényen állva percekig a "Hazaárulók! Hazaárulók!" szöveget skandálták, értelemszerűen a kormányoldalnak címezve e minősítést. Az esemény után néhány nappal, június 25-én a házelnök indítványozta, hogy Szélre és Lengyelre fejenként 131 400 forint, Osztolykán képviselőre pedig 154 000 forint bírságot szabjanak ki. Az indítvány az Országgyűlési törvény 49. § (4) bekezdésére és 49. § (7) bekezdésére hivatkozott, mivel a transzparens kifeszítése és a megafon használata az Országgyűlés rendjét súlyosan megzavaró magatartásnak számít. Az Országgyűlés plenáris ülése a házelnöki indítványt - vita nélkül[9] - elfogadta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
