A támogatás lényege, hogy az állam anyagi segítséget nyújtson az általa prioritásként kezelt társadalmi és gazdasági célok megvalósításához, amelyek lehetnek különböző beruházások, fejlesztések, vagy akár a gazdasági tevékenység ösztönzése is.
Kutatásom során megállapítottam, hogy a területfejlesztési támogatások szabályozásában két nagy modell figyelhető meg: az egyik modellben a polgári jogi szabályozás érvényesül, míg a másikban a közigazgatási jogi szabályozás mellett tették le a jogalkotók a voksukat. Előbbi esetében a támogatás nyújtása polgári jogi aktussal történik, míg utóbbi esetében jellemzően közigazgatási szerződést kötnek a támogatottal.
Hazánkban a támogatás nyújtására vonatkozó szabályokat az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) tartalmazza. Az Áht. 48. §-a alapján a támogatás kétféleképpen nyújtható: az egyik lehetőség, amikor pályáztatás útján a hatóság határozattal, vagy - ahogy azt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) is rögzíti - a határozat helyett hatósági szerződéssel nyújt támogatást. Ebben az esetben közigazgatási jogi jogviszonyról[1] beszélünk. A másik lehetőség pályáztatás útján támogatási szerződés megkötése vagy támogatói okirat kiállítása, amelynek következtében polgári jogi jogviszony[2] jön létre a támogatást nyújtó és a támogatást igénybe vevő között. Az Áht. kerettörvény, így nem részletezi, mely támogatások esetében beszélhetünk közigazgatási jogi, vagy polgári jogi jogviszonyról. A törvényalkotó megadja a lehetőséget az ágazatoknak, hogy erről maguk döntsenek. A hazai szabályozás hibáját mutatja, hogy a támogatási szerződés a szakirodalom és meglátásom szerint is dogmatikailag közigazgatási szerződésnek tekintendő. Ez mutatja, hogy csak közigazgatási jogviszonyról beszélhetünk, az Áht. mégis elkülöníti a közjogi és polgári jogi jogviszonyokat. A közigazgatási szerződés arra keresi a választ - és nyújt lehetőséget -, hogy a magánszféra milyen jogi feltételekkel vehet részt a közszükségletek ellátásában, milyen mértékben és milyen követelmények támasztásával kerülhet sor a magánszektor szereplőinek bevonására a közszolgáltatások szervezésébe, a közfeladatok menedzselésébe.[3] A támogatási jogviszony - így a támogatási szerződés - alapja a közösségi alapból és a hazai központi költségvetési előirányzatból származó pénzügyi támogatás. Egy jogviszony azonban önmagában a pénzszolgáltatástól nem válik polgári jogi jogviszonnyá, mert annak lényegi eleme lenne, hogy a jogviszony alanya a pénzzel tulajdonosként rendelkezzen.[4] Egy pénzügyi támogatási jogviszonyban azonban a támogató semmiképpen sem tulajdonosa a pénznek, hanem jogszabályban biztosított hatáskörében eljárva, a jogszabályban meghatározott célok és keretek között jogosult rendelkezni vele. Mindezek mellett a támogatást a hatóság csak jogszabályban meghatározott keretek között és célból jogosult odaítélni.
A támogatott fél által igénybe vehető jogvédelem körében beszélhetünk a támogatás nyújtását megelőző, illetve azt követő jogvédelmi eszközökről. Előbbi körében a kifogás jogintézménye említhető. A kedvezményezett vagy a kérelmező kifogást nyújthat be, ha akár a pályázati eljárásra, akár a támogatási igény befogadására, a támogatási döntés meghozatalára, a támogatói okirat kibocsátására vagy a támogatási szerződések megkötésére vonatkozó eljárás jogszabálysértő.[5] Kifogás benyújtásának azonban nincs helye a szabálytalanságot megállapító döntés és a szabálytalanságkezelési jogorvoslati eljárást lezáró döntés ellen.[6]
Hazánk uniós tagságából kifolyólag, a területfejlesztési támogatások jogában fontos szerepet tölt be a szabálytalanság jogintézménye, amely kétarcú, mivel nemcsak hazai meghatározásokat találunk rá, a jogalapját a 2988/95/EK-EURATOM rendelet teremti meg, amely európai szinten, közvetlenül és horizontálisan hatályosul. A szabálytalanság az Európai Unió költségvetéséből nyújtott támogatásokkal kapcsolatos jogellenességhez fűződő szankciók alapja.[7] A fejlesztéspolitikai szabályok megsértésének legsúlyosabb fejlesztéspolitikai jogkövetkezménye a szabálytalanság megálla-
- 60/61 -
pítása,[8] vagyis a szabálytalanság önálló jogellenességi forma.
A szabálytalansági eljárás sok kérdést vet fel a területfejlesztési támogatások jogában, amelynek egyik alapeleme az, hogy hazánkban nem ismerik fel - annak közvetlen hatálya ellenére - az jogintézmény uniós arcát. A rendelet rögzíti, hogy a szabálytalansági jogkövetkezmények közigazgatási szankcióknak minősülnek,[9] amelynek hazai jogba történő átültetése szinte forradalmian hatna a szabályozásra, mivel Magyarországon csak a szankció fogalmi elemeinek való megfeleltethetőséggel juthatunk idáig. A szabálytalanság megállapítását azonban megelőzi egy quasi hatósági eljárás, a szabálytanságkezelési eljárás. Ennek egyik specialitása, hogy bár a szabálytalanságkezelési eljárás lényegében az Ákr.-ben szabályozott hatósági eljárás fogalmába illő elemekkel rendelkezik, mégsem tartozik az általános közigazgatási rendtartási eljárási kódex hatálya alá,[10] éppen azért, mert sem a jogalkotó nem ismerte fel, sem a jogalkalmazó nem alkalmazza a 2988/95/EK-EURATOM rendeletben foglaltak következményeit.
A támogatott által igénybe vehető jogvédelem a szabálytalansági jogkövetkezmények - így a legnevezetesebbet említve: kedvezményezettet a jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezi - alkalmazását követően nyernek teret. Közigazgatási jogviszonyban hatósági határozat esetén a támogatott - tekintve, hogy a hatósági határozat egyoldalú közigazgatási jogi aktusnak minősül - általános közigazgatási pert indíthat, megállapítási keresetet nyújthat be a bírósághoz, kérve a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezését, megsemmisítését vagy megváltoztatását.[11] Közigazgatási szerződés esetén pedig marasztalási pert indíthat, ugyanis annak lényege a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal kapcsolatos kár megtérítése iránti igény érvényesítése.[12]
Az osztrák jogban a támogatásokra a "Förderung" szót használják, amely a magyar "előmozdítás" szónak feleltethető meg.[13] A támogatásokra vonatkozó alapvető szabályokat a szövetségi államháztartási törvény (Bundeshaushaltsgesetz 2013 - BHG 2013) tartalmazza,[14] és eszerint a szövetségi pénzügyminiszter határozza meg rendeletben a támogatások nyújtásának feltételeit[15] (Allgemeine Rahmenrichtlinien 2014 - ARR 2014).[16] Bizonyos támogatások nyújtásának a feltételeit azonban törvényekben szabályozzák.[17] Az osztrák államháztartási törvény is meghatározza a támogatás fogalmát. Támogatás alatt olyan 1. kamat- vagy egyéb kedvezménnyel nyújtott pénzkölcsönöket, 2. kamat-, hitelköltség-támogatásokat (Zins- und Kreditkostenzuschüsse) vagy 3. egyéb pénzbeli hozzájárulásokat (Geldzuwendungen) kell érteni, amelyeket a szövetségi állam nyújt természetes és jogi személyeknek a szövetségi állam által elismert közcélú tevékenységek folytatására.[18] A támogatás nyújtása pályázat útján szerződéskötéssel történik.[19] A támogatásra pályázó fél a pályázatát írásos formában nyújtja be a támogató hatósághoz.[20] A támogató hatóság elbírálja a pályázati kérelmet és amennyiben támogatásra érdemesnek tartja az adott pályázatot, kiállít egy támogatási ajánlatot (Förderungsangebot). Amennyiben a pályázó ezt az ajánlatot annak tartalmával együtt írásos formában elfogadja, akkor létrejön köztük a támogatási szerződés.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
