https://doi.org/10.59851/mj.72.02.7
A választottbíróság eljárhat fogyasztói szerződésből eredő jogvitában a 2018. január 1. előtt kötött választottbírósági szerződés alapján.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére intézményesített pertípus jogi sajátossága - a kereset jogvesztő perindítási határideje - kizárja, hogy a bíróság érdemben vizsgálja a 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 47. § (3) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidő elteltét követően előadott eltérő vagy további jogállítást.
Jogeset száma: BH 2024.210. (Kúria Gfv.III.30.352/2023/7.)
Kulcsszavak: választottbírósági eljárás; választottbírósági kikötés; választottbírósági ítélet érvénytelenítése; Kereskedelmi Választottbíróság; fogyasztói szerződés
A felek 2017. december 12-én "Kivitelezői szerződés lakóház generálkivitelezésére" megnevezésű szerződést kötöttek, amely a szerződés lényeges tartalmi elemeinek meghatározása mellett tartalmazta a felek megállapodá-
- 107/108 -
sát is, amelyben kölcsönösen kikötötték a vitás ügyeik rendezésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság illetékességét.
A kivitelezés során a felperesek fizetési késedelmével kapcsolatban a felek között vita alakult ki: az alperes a szolgáltatás teljesítését felfüggesztette, a felperesek ezt követően nem fizettek további vállalkozói díjat.
Az alperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szemben a felperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a járásbíróság végzésével az eljárást megszüntette. A végzés indokolása szerint a felperesek kérték az eljárás megszüntetését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 9. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy a felek választottbíróság eljárását kötötték ki a közöttük létrejött szerződésben.
Az alperes ezt követően 2020. május 21-én fordult a választottbírósághoz. Keresetében a felperesek egyetemleges kötelezését kérte 9 828 355 forint vállalkozói díj és ennek kamatai, továbbá 1 501 582 forint kártérítés és kamatai megfizetésére. A felperesek viszontkeresettel kérték az alperest kötelezni 2 171 654 forint túlfizetés és kamatai, valamint 11 070 533 forint kártérítés és kamatai megfizetésére.
A választottbíróság ítéletében az alperes keresetének helyt adott, a felperesek viszontkeresetét pedig elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a választottbíróság a jogvita elbírálására hatáskörrel és illetékességgel azért rendelkezik, mert a felek a 2017. december 12-én létrejött vállalkozási szerződésben a jogviták eldöntésére kikötötték a választottbíróság illetékességét. Értékelte azt is, hogy a 2020. augusztus 27-én tartott előkészítő ülésen a felek kijelentették, hogy a választottbíróság hatásköre, illetve a választottbírósági tanács összetétele ellen nincs kifogásuk.
Ezt követően a felperesek keresetükben a választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérték elsődlegesen a Vbt. 47. § (2) bekezdés b) pontjának ba) alpontja, másodlagosan a Vbt. 47. § (2) bekezdés a) pontjának ab) alpontja alapján.
A Fővárosi Törvényszék 15/I. számú ítéletét, amellyel a keresetnek az elsődlegesen megjelölt jogcím szerint helyt adott, a Kúria a Gfv.VI.30.044/2022/6. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a másodlagos kereset tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság a Kúria végzése alapján megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetnek ismét helyt adott, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság Vb/20025. számú ítéletét érvénytelenítette. Határozatának indokolása szerint a bíróság az érvénytelenítési keresetet az elsődleges kereseti jogállítás vizsgálatával találta ismét alaposnak; egyben rögzítette, hogy a másodlagos kereseti jogállítás megalapozatlan volt.
Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a Kúria Gfv.VI.30.044/2022/6. számú végzése - amelyben megállapította, hogy a 2018. január 1. előtt kötött választottbírósági szerződések alapján a választottbíróság fogyasztói szerződésből eredő jogvitában is eljárhatott - nem ítélet hatályú határozat. Az elsőfokú bíróság a Kúria utasításától eltérő jogi tényekre és új jogi érvelésre alapítottan meghozhatta az elsődleges kereseti jogállítást újra elbíráló határozatát.
Az elsőfokú bíróság álláspontja alapján a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy a hazai jogalkotó időben megkülönböztetést tehetne a fogyasztók között a fogyasztóvédelem tartalmának meghatározásával aszerint, hogy mikor jött létre a fogyasztói szerződésekkel vegyes választottbírósági szerződés.
Az elsőfokú bíróság jogértelmezése szerint a jogalkotó célja a választottbírósági eljárás kizárásával az általános fogyasztóvédelem volt. A fogyasztóvédelem rendeltetését nem képes betölteni a Vbt. olyan értelmezése, hogy a törvény a hatálybalépését megelőző tizenkilenc nappal megkötött választottbírósági szerződés alapján nem védi a fogyasztót azokhoz képest, akik tizenkilenc nappal később kötöttek ekkor már meg nem engedett választottbírósági szerződést. A Vbt. 1. § (3) bekezdése a fogyasztóvédelmet egységesen minden fogyasztóra akkor tölti be, ha a Vbt. hatálybalépése után választottbíróság előtt eljárás fogyasztóval szemben nem indulhat: a törvényhozó a választottbírósági szerződések teljesítését keresetindítással lehetetlenné teszi, úgy, hogy nem tesz különbséget fogyasztói csoportok között. A Vbt. 1. § (3) bekezdése ennek úgy tud megfelelni, ha egyáltalán nincs helye 2018. január 1. után választottbírósági eljárásnak a fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén.
Az elsőfokú bíróság álláspontja alapján a fogyasztók között az a jogértelmezés nem tesz indokolatlan és hátrányos megkülönböztetést, amelyik egységesen, minden fogyasztóra kiterjedő hatállyal zárja ki, hogy 2018. január 1-je után fogyasztóval szemben választottbírósági szerződés teljesítését követelni lehessen. Ezt a választottbírósági eljárásnak nevezett alaki jogviszony létrehozásának lehetetlenné tétele - a választottbíróság előtti keresetindítás tiltása - képes elérni a fogyasztók közti megkülönböztetés nélkül. Ezért 2018. január 1. után nem indítható kereset fogyasztói szerződéses jogvita feloldására választottbíróság előtt. A 2018. január 1. előtt kötött választottbírósági szerződések - bár érvényességüket a törvény nem érinti - teljesítése lehetetlenné vált.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára. Felülvizsgálati kérelmében - többek között - hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság azzal, hogy szembehelyezkedett a Kúriának az ügyben korábban hozott Gfv.VI.30.244/-
- 108/109 -
2022/6. számú hatályon kívül helyező végzésével, a Pp. 424. § (4) bekezdésébe ütközően járt el. A Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltak szerint a megismételt eljárás tárgya egyedül a felperesek másodlagos keresetének elbírálása volt, melyhez képest az elsőfokú bíróság a felülvizsgálattal támadott ítéletével ismét az elsődleges kereseti jogállítás szerint tekintette alaposnak a keresetet, és adott annak helyt.
A Kúria indokolásában előrebocsátotta, hogy az elsőfokú bíróság - ítéletének indokolásából kitűnően - a látszólagos keresethalmazatban előterjesztett keresetet úgy bírálta el, hogy helyt adott az elsődleges keresetnek, ugyanakkor rögzítette és indokolta jogi álláspontját a másodlagos keresetre tartozóan is, amelyet megalapozatlannak ítélt.
A Kúria indokolásában hangsúlyozta, hogy a látszólagos keresethalmazat alapvető perjogi jellege - függetlenül attól, hogy a felperes vagylagosan vagy eshetőlegesen határozza meg a keresetek viszonyát - abban áll, hogy a felperes a megjelölt keresetek közül nem valamennyi, hanem csupán az egyik kereset teljesítését kéri. Eshetőleges keresetek esetén a felperes ezen túlmenően meghatározza a keresetek vizsgálatának kívánt sorrendjét is. A látszólagos keresethalmazatban előadott keresetek ezért egymást kölcsönösen kizárják, egyidejű létezésük a perben csak átmeneti, csak az egyik nyerhet kielégítést a bíróság ítéletével. Amennyiben a felperes eshetőlegesen terjeszti elő az egyes kereseteket, avagy egyazon keresetet több alternatív, de egymást kizáró jogcímen, ezzel meghatározza azok elbírálásának sorrendjét is. Az így előadott kereset esetén a bíróság akkor dönthet érdemben a sorrendben nem első helyen álló keresetről, ha a megelőző keresetet megalapozatlannak találja [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. a) ponthoz, 6. ponthoz tartozó indokolás, Gfv.VII.30.342/2019/13.]. Mindezekből következően - tekintet nélkül arra, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a másodlagos keresettel kapcsolatban is tartalmaz megállapításokat - kizárólag az elsődleges kereset tekinthető első fokon elbíráltnak.
A Kúria egyetértett a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel abban a kérdésben, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság felülbírálta a Kúriának az ügyben korábban hozott döntését: a Kúria Gfv.VI.30.044/2022/6. számú hatályon kívül helyező végzésében foglaltakkal meg nem engedett módon szembehelyezkedett.
A Kúria a perorvoslati rendszer jellegével összefüggésben rögzítette: a perorvoslati rendszer sajátja - választottbírósági ítélet érvénytelenítésére intézményesített pertípusban is, ahol az elsőfokú ítélet csak rendkívüli perorvoslattal támadható [Vbt. 47. § (1) bekezdés] -, hogy a perorvoslati bíróság bírálhatja felül a korábbi eljárási szakaszban hozott döntést, és amennyiben a jogvitát annak valamennyi kérdésére kiterjedően nem tudja lezárni, a felülbírált ítéletet hatályon kívül helyezi, a megismételt eljárásra kötelező jellegű utasítást ad. Az elsőfokú bíróságnak egyedül akkor van módja eltérni az ítéletét perorvoslat eredményeként hatályon kívül helyező végzésben adott iránymutatástól - mégpedig magától értetődően kizárólag abban a körben, ami a perorvoslat eredményeként nem tekinthető elbíráltnak, véglegesen megítéltnek (az iránymutatás is csak a jogvita még elbírálásra váró kérdéseire vonatkozik) -, ha a megismételt eljárásban felmerült újabb adatok vagy bizonyítékok vezetnek a tényállás módosulásához, és teszik ezáltal meghaladottá a hatályon kívül helyező végzés korábbi iránymutatását.
Jelen ügyben az elsőfokú bíróság ítéletében tett ugyan utalást előtte újonnan felmerült jogi tényre és jogi érvelésre, az ítéletéből azonban nem derül ki, hogy valójában mit tekintett annak, és az iratok sem támasztanak alá ilyet. A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére intézményesített pertípus jogi sajátossága - a kereset jogvesztő perindítási határideje - egyébként is eleve kizárja, hogy a Vbt. 47. § (3) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidő elteltét követően felmerült jogi hivatkozás érdemben vizsgálható legyen utóbb, így a megismételt elsőfokú eljárásban.
A Kúria hangsúlyozta továbbá, hogy az ügy megelőző felülvizsgálati szakaszában a Gfv.VI.30.044/2022/6. számú határozatában végleges és az ügyben a továbbiakban irányadó jelleggel állást foglalt az elsődleges kereset megalapozatlanságáról, arról, hogy a jogvita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra tartozik. A Vbt. 1. § (3) bekezdésének és 66. §-ának együttes értelmezésével a Kúria úgy foglalt állást, hogy a jogalkotó nem kívánta kizárni a 2018. január 1. előtt kötött választottbírósági szerződések alapján a fogyasztókat a választottbírósági eljárásból, csak azt tiltotta meg, hogy ezt követően ilyen megállapodást kössenek. A Vbt.-nek a 2017. évi CXXXVI. törvény 100. § (4) bekezdése szerinti szöveggel hatályba lépett szabályozása - a jogalkotó szándékának megfelelően, amint azt a vonatkozó előterjesztői indokolás félre nem érthetően rögzíti is - egyértelmű abban, hogy csak a 2018. január 1-jét követően kötött választottbírósági szerződésekben nem lehet fogyasztói szerződésből eredő jogvitát választottbíróság elé utalni.
A Kúria megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként félretette a Pp. 424. § (4) bekezdését és a Vbt. fenti szabályait. A jogi lehetetlenülésre vonatkozó álláspontja, melyből az elsődleges kereset megalapozottságára következtetett, a Kúria döntésével ellentétes, annak meg nem engedett felülbírálatát jelenti. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban nem térhetett volna el a Vbt. fenti értelmezésétől, vagyis attól, hogy a Vbt. nem zárja ki a választottbírósági eljárás alól a 2018. január 1-jét megelőző választottbírósági szerződéseket fogyasztói szerződések esetén. Jogi lehetetlenülésről ugyanis csak akkor lehetett volna szó, ha a választottbírósági szerződés megkötését követően bekövetkezett változás folytán az ilyen ügyekben a választottbíróság már nem járhatna el. A jogalkotó azonban - amint azt a Kúria már korábban is rögzítette - nem a fogyasztói szerződésekből eredő jogvitákra vonatkozó választottbírósági hatáskört szüntette meg 2018. január 1. napjával, hanem azt tiltotta meg, hogy az ilyen jogvitákra 2008. január 1-jétől kezdődően választottbírósági szerződést kössenek.
- 109/110 -
A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény számos újítást hozott a választottbírósági eljárás vonatkozásában.[1] Ezek közé tartozik az is, hogy kizárta a választottbírósági eljárás igénybevételének köréből a fogyasztói szerződésből eredő jogvitákat.[2] A Vbt. 1. § (3) bekezdése kimondja ugyanis, hogy nincs helye választottbírósági eljárásnak fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén. Ennek alapján a fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén az eljáró választottbírósági tanács hatáskörének hiányát állapítja meg.
Ezzel kapcsolatban azonban kérdésként merülhet fel, hogy mit is kell pontosan fogyasztói szerződés alatt érteni. A fogyasztói szerződés fogalmát nem definiálja a Vbt., annak tartalmát más jogszabályokban találhatjuk meg. A fogyasztó fogalmát egyrészt a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgy. tv.) 2. § 10. pontja határozza meg, amely a természetes személyek mellett bizonyos esetekben jogi személyeket is a fogyasztó fogalma alá sorol.
Ennél szűkebb értelemben vett meghatározást találunk a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdés 3. pontjában, amely szerint fogyasztó kizárólag a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy lehet. Ezzel szemben vállalkozás a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 4. pontjában foglaltak szerint olyan személy (természetes vagy jogi személy) lehet, aki a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében jár el.[3] Amennyiben tehát a fentiek szerinti fogyasztó és vállalkozás között jön létre a szerződés, az fogyasztói szerződésnek minősül.
Fontos azonban kiemelni, hogy két fogyasztónak minősülő személy közötti szerződés nem minősül fogyasztói szerződésnek. Amennyiben tehát a szerződéses jogviszony valamennyi alanya fogyasztó, és egyik sem vállalkozás, akkor a szerződés maga nem lesz fogyasztói szerződés. Így egy ilyen, nem fogyasztói szerződésből eredő jogvitára nem is terjed ki a Vbt. 1. § (3) bekezdésében írt tilalom.
A Kúria bemutatott döntése is megerősíti azt a gyakorlatot, amely szerint a Vbt. hatálybalépését, azaz 2018. január 1-jét követően megkötött fogyasztói szerződésből eredő jogvitákban nincs helye választottbírósági eljárásnak. A 2018. január 1-je előtt megkötött fogyasztói szerződésekből származó jogvitákban azonban eljárhat a választottbíróság. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság ítélkezési gyakorlata is.[4]
A Vbt. 2018. január 1-jei hatálybalépését követően kérdésként merült fel a fogyasztói szerződésekből eredő jogviták választottbírósági eljárásból történő kizárásával összefüggésben, hogy amennyiben a felek között bizalmi vagyonkezelési szerződés jött létre, és e szerződésből eredő vitájuk rendezésére választottbírósági utat választottak, a bizalmi vagyonkezelési szerződés a Vbt. 1. § (3) bekezdése értelmében fogyasztói szerződésnek minősül-e, avagy sem.[5] A kérdés azért is volt lényeges, mert a bizalmi vagyonkezelés a magyar jogban egy új jogintézmény.[6] Ezt a jogalkotó is észlelte, ezért a Vbt. hivatkozott 1. §-a kiegészült egy (4) bekezdéssel, amely 2021. június 1-jén lépett hatályba.[7] Ez az új (4) bekezdés egyértelműen rögzíti, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel összefüggő bármely jogviszony vonatkozásában helye van választottbírósági kikötésnek, függetlenül annak esetleges fogyasztói szerződéses jellegétől.
A jogirodalomban emellett megjelent olyan álláspont is, amely szerint a nagy értékű építési és vállalkozási szerződéseknél, valamint a magánszemélyek tulajdonában lévő nagy értékű ingatlanokhoz kapcsolódó tranzakciók esetén is lehetővé kellene tenni a választottbírósági út választásának a lehetőségét, attól függetlenül, hogy esetlegesen ezek az ügyletek is fogyasztói szerződésnek minősülnek.[8] ■
JEGYZETEK
[1] Bodzási Balázs: Az új választottbírósági törvény néhány újdonságáról. In: Bodzási Balázs (szerk.): Tanulmánykötet a kereskedelmi választottbíróságról. Budapest, Magyar Közlöny- és Lapkiadó, 2018. 11-19.
[2] Részletesebben lásd Burai-Kovács János: Az új választottbírósági törvény alkalmazása során felmerülő kérdések. In: Burai-Kovács János (szerk.): A Kereskedelmi Választottbíróság Évkönyve 2021-2022. Budapest, ORAC Kiadó, 2022. 13-16.
[3] Hasonló megfogalmazást találunk az Fgy. tv. 2. § 33. pontjában is: vállalkozás az, aki az Fgy. tv. 1. § (1) bekezdése szerinti tevékenységet önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében végzi.
[4] Lásd 2/4/2020. Választottbírósági ítélet, 1/12/2020. Választottbírósági ítélet.
[5] A jogesetet részletesen kifejtve lásd Kun Péter - Sándor István - Spiriev Olivér: A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyból származó jogviták választottbíróság általi elbírálása. Gazdaság és Jog, 2023. (3-4), 22-30.
[6] Sándor István: A bizalmi vagyonkezelés és a trust. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2019. 417-456.
[7] Beiktatta az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi CLXV. törvény 90. §-a.
[8] Burai-Kovács: Az új választottbírósági törvény alkalmazása során felmerülő kérdések. 16.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, magánjogi szakreferens, Magyar Jogász Egylet.
Visszaugrás
