"A modern jogi állam nevét csak az olyan állam érdemli meg, mely a végrehajtó hatalom bármiféle jogsértő aktusával szemben lehetővé teszi a pártatlan fórumhoz való fordulást."
Bibó István: Jogszerű közigazgatás, eredményes közigazgatás, erős hatalom
- Válogatott Tanulmányok I. kötet 1935-1944[1]
A közigazgatási bíráskodás megreformálása hosszú idő óta napirenden van, de immár kézzelfogható aktualitása számos kérdést felvet - jogtudományi, szociológiai és politikai nézőpontból egyaránt. A legnagyobb kihívást talán mégis azok számára jelenti, akik eddig is közigazgatási ügyszakban, közigazgatási bíróként ítélkeztek és ítélkeznek. Jelen írásban az első fokon ítélkező bíró szemszögéből mutatom be - felhasználván az Országos Bírósági Hivatal tervezetre írt észrevételét is -, hogy milyen buktatók ismerhetők fel a közigazgatási bíráskodás szervezeti átalakítását célzó, 2016 nyarán ismertté vált kormányzati elképzelésekben.
"A múlt ismerete nélkül nincs jelen, a jelen nélkül nem építhető jövő." E szinte közhelyes gondolatot felhasználva a magyar közigazgatási bíráskodás múltjának rövid áttekintése itt sem maradhat el, hiszen közelebb visz a tervezett átalakítás megértéséhez, értékeléséhez.
Magyarországon a rendes polgári és büntetőbírósági rendszer mellett a közigazgatási bíráskodás kezdeteként az osztrák mintára létrehozott Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot szokták említeni.[2] A különbíróság egyszintű volt, országos illetékességű, mely egyéni adó- és illetékügyi hatósági döntések ellen biztosított jogorvoslatot. Elnökét és a bírákat a pénzügyminiszter előterjesztésére a király nevezte ki, fele-fele részben bírák közül, illetve megfelelő gyakorlati és elméleti képzettséggel bíró tisztségviselőkből.[3]
Az általános hatáskörű, szervezetileg önálló közigazgatási bíróság néhány év elteltével, 1896-ban létesült, ekkor hozták létre szintén osztrák mintára a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróságot.[4] Ez a bíróság is egyszintű volt, országos illetékességű és különbíróságként működött. Hatáskörét nem generálklauzula, hanem egy hatásköri taxációs felsorolás alapozta meg. Bíráinak felét "magasabb bírói hivatalos viselésére képesített egyének sorából", másik felét 5 évig közigazgatásban, ebből 3 évet magasabb hivatali állásban töltött hivatalnokokból kellett kinevezni.[5]
A közigazgatási különbíróságot a szocialista államszervezet egy tollvonással szüntette meg 1949-ben.[6] A megszüntetésről rendelkező törvény indokolása jól tükrözi az akkori hivatalos ideológiát, mely szerint "a magyar közigazgatási bíráskodás a népi demokráciának bizonyos államcélok megvalósítására vonatkozó törekvését nem egy esetben keresztezte". Ennek megfelelően az 1952-ben elfogadott Polgári perrendtartás sem tartalmazott az államigazgatás döntéseinek felülvizsgálatára vonatkozóan külön szabályokat.[7] A helyzeten csak csekély mértékben változtatott 1957-ben az első, államigazgatási eljárásról szóló törvény, hiszen csak rendkívül szűk körben tette lehetővé az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát.[8]
Az "államigazgatási határozatok megtámadása iránti perek" című Pp. XX. fejezet 1973. január 1-jei hatállyal került az eljárási kódexbe.[9] A felülvizsgálható határozatok köre nem szélesedett egészen 1981-ig, ekkor egy minisztertanácsi szintű jogforrás taxatív felsorolásban rögzítette azoknak a közigazgatási határozatoknak a körét, amelyekre kiterjed a bírói kontroll.[10]
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának általánossá tétele 1989-hez, a rendszerváltáshoz fűződik. Ekkor került módosításra átfogó módon a Magyar Köztársaság Alkotmánya, mely többek között - valamennyi közigazgatási határozat vonatkozásában - alkotmányos szinten lehetővé tette a bírósághoz fordulást.[11]
Mérföldkőnek tekinthető az Alkotmánybíróság 32/1990. (XII. 22.) AB határozata, amely a közigazgatási határozatoknak csupán korlátozott felülvizsgálatát lehetővé tevő jogszabályt 1991. március 31-i hatállyal megsemmisítette. Az alkotmányellenesség orvoslására, azaz arra, hogy a közigazgatási határozatok törvényességének bírósági ellenőrzése az Alkotmánynak megfelelően kerüljön szabályozásra, az Alkotmánybíróság nagyon szűk határidőt szabott a jogalkotónak.[12] Az Alkotmánybíróság döntésének tett eleget a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény.[13]
- 20/21 -
E cikk írója éppen e törvény hatálybalépésekor kezdte meg bírói pályáját, és kezdő bíróként így sikerült megbarátkoznia a civilisztikai ügyszak mellett a közigazgatási perek bírói felülvizsgálatával, és volt szerencséje nyomon követni azt a folyamatos jogfejlődést, amely a közigazgatási pereket szabályozó eljárási és anyagi jogban immár negyed évszázada bekövetkezett.
1991-ben nem volt könnyű meggyőzni a bírákat arról, hogy az eddig szinte teljesen ismeretlen jogterület milyen szépségeket rejt magában, hiszen a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának szinte semmilyen bírói joggyakorlata nem volt '91-et megelőzően. Tény, hogy ekkor több, közigazgatásból jött szakembert vett át a bírói szervezet, és került sor bíróvá történő kinevezésükre, de az összeférhetetlenségi szabályok miatt a közigazgatásból átjött szakemberek két évig nem ítélkezhettek, mégpedig éppen azokban az ügyekben, amely szakterülethez értettek.
1991-től a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára kétfokú jogorvoslati rendszerben került sor. Míg első fokon a megyeszékhely helyi bírósága egyesbíróként járt el, addig másodfokon rendes jogorvoslat keretében három hivatásos bíróból álló tanács ítélkezett. Csak kevés megyében alakult úgy a helyzet, hogy egy bíró kizárólag közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatával foglalkozott. Az esetek többségében ugyanis a közigazgatási bírák polgári ügyeket is tárgyaltak párhuzamosan. Mindez úgy gondolom, hogy az ítélkezés minőségén nemhogy rontott, hanem inkább javított, hiszen a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálatához is hasznos tudást jelent a civilisztikai ügyszakban szerzett ismeretanyag.
A közigazgatási perben a kétfokúság egészen 1998-ig élt, ekkor egy törvénymódosítás az összes közigazgatási ügyet megyei bírói hatáskörbe tette át.[14] Ezzel párhuzamosan megszűnt a közigazgatási perek elsőfokú ítéleteivel szembeni rendes jogorvoslat. Ez eredményezte, hogy 1999-től a Kúriára kiemelkedő szerep hárult a közigazgatási perekben, és gyakorlatilag - bár rendkívüli jogorvoslati fórumként jártak el - az elsőfokú ítéletekkel szemben előterjesztett felülvizsgálat során szinte rendes jogorvoslati fórumként nyilvánultak meg.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát megyei bírósági szintre helyező módosítás a közigazgatási bíráskodás rangjának mindenképpen jót tett. Látni kell ugyanis, hogy a bíróság egy hierarchikus szervezet, azaz igenis számít, hogy a bírósági szervezeten belül melyik szinten folyik az ítélkezés.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
