"A betegek legtöbbször nem a pénzügyi előnyért perlik be az orvosokat. Nincs az a pénz, ami a veszteséget vagy a tragédiát jóvá tudná tenni."
- Robin Youngson -
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019. szeptemberi 13-ai jelentése szerint betegek milliói sérülnek meg minden esztendőben a nem biztonságos egészségügyi ellátás miatt. Csak az alacsony és közepes jövedelmű országokat nézve évi 2,6 millió főre rúg az elhalálozások száma (ez több, mint öt haláleset percenként). A műtéti beavatkozások következtében a páciensek 25%-ánál lépnek fel komplikációk a műtét alatt vagy közvetlenül utána, évente egy millió beteg halálát okozva. A WHO szerint az esetek többsége megelőzhető lenne.[1]
Annak ellenére, hogy a sikertelen orvosi beavatkozások érintettjei számára már Hammurapi törvényei tartalmaztak rendelkezéseket (két területre koncentráltak: vagy a sikeres eljárások esetén az orvosoknak járó pénzjutalomra, vagy a sikertelen kezelés miatti, sokszor drasztikus - nem ritkán végtaglevágást eredményező - megbüntetésükre)[2], e jogterület bizonyos fogalmai és forrásai ma sem egyértelműek. A magyar joganyagban nem találhatók meg egy helyre összegyűjtve az orvosi műhibákra alkalmazandó szabályok, sőt, maga a műhiba kifejezés sincs egy jogszabályban sem definiálva. A fogalom pontos jogi meghatározását nehezíti a szakmai és etikai előírások, irányelvek, hatályos jogszabályok bonyolult rendszere által szabályozott orvosi működésre vonatkozó regulák összessége.
Az orvosi műhiba kifejezés első értelmezését egy német kórboncnoknak, Rudolf Virchownak tulajdonítják, aki így írta le a fogalmat a XIX. század második felében: "Azok a gyakorlati tevékenységükben engedélyezett gyógyító személyek, akik hivatásuk gyakorlása során a szükséges figyelmesség vagy óvatosság hiánya folytán a gyógyítás általánosan elismert szabályai ellenében cselekvésükkel vagy mulasztásukkal a kezelésükre bízott személy egészségét megkárosítják, büntetendők". Ádám György jogászprofesszor a műhibát olyan gyűjtőfogalomként definiálta, ami "büntetőjogi, polgári jog, államigazgatási jogi, fegyelmi eljárási és etikai bizottsági eljárásra vonatkozik, és amelynek tárgya az orvos által gyógyítás közben okozott hiba".[3] A magyar jogban utoljára egy 1953-ban született Legfelsőbb Bíróság által hozott döntés[4] értelmezte az orvosi műhibát, azóta mind a bírói gyakorlat, mind az elmélet általában mellőzi a használatát[5].
- 55/56 -
Egyszerűbb az elhatárolás a műhibához kapcsolódó egyéb fogalmaknál, hiszen mind a beteg ("az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy")[6], mind a kezelőorvos ("a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végző orvos, illetve orvosok, akik a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartoznak")[7] mind az egészségügyi ellátás ("a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi tevékenységek összessége")[8], illetve az egészségügyi szolgáltató ("tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására és az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet")[9] definícióját pontosan meghatározza az egészségügyi törvényről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.).
A köznyelvi szóhasználatban elterjedt az "orvos polgári jogi felelőssége" kifejezés, azonban a valóságban az a ritkábban előforduló jelenség, hogy az egyénileg eljáró orvos felelősségét állapítják meg (ez önálló praxissal rendelkező magánorvos működése esetén lehetséges). Gyakoribb az az eset, hogy a beteg egy jogi személlyel, egy egészségügyi szolgáltatóval kerül jogviszonyba. A Ptk. alapján így a károsult kárigényét az alkalmazott orvos munkáltatójával, vagyis az adott tevékenység végzésére megfelelő engedéllyel rendelkező intézménnyel szemben érvényesítheti[10] (természetesen más a helyzet akkor, ha szándékos károkozás történik, abban az esetben egyetemlegesen felel az alkalmazott a munkáltatóval[11]).
Azonban így sem mindig egyszerű megállapítania a betegnek azt, hogy melyik szolgáltató nyújtotta az adott rendelőben a meghatározott szolgáltatást, hiszen számos esetben közreműködési jogviszony áll fenn két egészségügyi szolgáltató között, vagy bérleti jogviszony keretében működnek ott a vállalkozások. Fontos meghatározni, hogy melyik az a szolgáltató, amelyik működési engedéllyel rendelkezik, valamint jogosult a szolgáltatás nyújtására az adott helyen és időben, - ezzel szemben érvényesíthetők majd az igények.[12]
Az egészségügyi intézménynek kötelező felelősségbiztosítással kell rendelkeznie, azonban előfordulhat, hogy bizonyos összeget meghaladó kártérítés esetén az intézménynek kell megtérítenie a kár fennmaradó részét.[13] A közvetlenül felelős szolgáltatónak értelemszerűen lehetősége van megtéríttetni a közvetlen károkozóval a munkajogi vagy a szerződéses jogviszonyuk rendelkezései szerint a felmerült kárát. Felmerülhet az állam kártérítési felelőssége is, ezeket az eseteket az Eütv. rögzíti (pl. szerv- vagy szövetátültetés következtében a donor egészsége vagy testi épsége károsodik, megrokkan vagy meghal, és ez az egészségügyi dolgozónak nem róható fel, akkor a donort, illetve a hozzátartozóit kártalanítja az állam azokért a károkért, amelyek a társadalombiztosítási jogviszonya alapján nem térül meg[14]).
Szemben az előző esetekkel, az orvost közvetlenül terheli a súlyos és kirívó szakmai szabályszegés esetén
- 56/57 -
(különösen, ha a műhiba a beteg halálát okozza) felmerülő büntetőjogi felelősség, azonban a tanulmánynak nem célja ezen következmények tárgyalása, hanem a téma civilisztikai vetületével foglalkozik.
Az orvosi műhibák miatti felelősség anyagi jogi alapjai több jogterületet érintenek, az egészségügyi jog szabályai szoros összefüggésben állnak más jogágak normáival. Kiemelt jelentőséggel bírnak e kérdéskörben az emberi jogi egyezmények (pl. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Emberi Jogok Európai Egyezménye, Európai Szociális Charta) által rögzített jogok. Az élethez és az egészséghez, emberi méltósághoz való jog, titokvédelem, adatvédelem, a diszkrimináció tilalma, a magánszféra védelme mind meghatározó hatással volt az egészségügyi jogalkotás fejlődésére.[15]
A hazai szabályozás alkotmányos alapját az Alaptörvénynek a rendelkezései adják. A Szabadság és Felelősség című fejezet I. cikke rögzíti, hogy "AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége."[16]. Az eredetileg a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényhez kapcsolódó alkotmánybírósági és bírósági gyakorlat az emberi méltósághoz való jogot tekintette az anyajognak, amelyből a személyhez fűződő jogok védelme eredeztethető. Az Alaptörvény is szolgáltatja ezt az alapot.[17] A II. cikk megfogalmazza, hogy "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."[18]. A XX. cikk alapján "Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez..", e jog érvényesülését Magyarország többek között az egészségügyi ellátás megszervezésével segíti elő[19]. Az egészségügyi ellátáshoz (is) kapcsolódó további jogokról több helyen rendelkezik az Alaptörvény: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, ...jó hírnevét tiszteletben tartsák"[20], "Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez."[21], "Magyarország az alapvető jogokat bármely megkülönböztetés nélkül...biztosítja"[22]. A Ptk. szabályozása ezen rendelkezésekkel összhangban került kialakításra.
A Polgári Törvénykönyv kimondja a jogellenes károkozás általános tilalmát, illetve rögzíti, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.[23] A kártérítési felelősség az adott felek közötti, a káresemény miatt felbomlott egyensúlyt kívánja helyreállítani. A kártérítés értelmezhető egy polgári jogi szankcióként, amellyel a jog beavatkozik a károsult és a károkozó között létrejött helyzetbe.
A magyar polgári jog felelősségi rendszerének XXI. századi átalakulásával a prevenciós célon kívül egyfajta büntető jellege is előtérbe került, ezáltal az orvos-beteg kapcsolat teljesen új megvilágítást nyert. Mivel a beteg személyi és vagyoni helyzetének visszaál-
- 57/58 -
lítása teljes mértékben nem lehetséges, ezért a kárt a főszabály szerint pénzben kell megtéríteni. A jogintézmény tehát egyfelől szankcionálja a károkozót, másrészt a károsult anyagi-testi-pszichikai kárát igyekszik ellentételezni.[24]
A kártérítési kötelezettségnél azonban felmerül a kérdés, hogy a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti szerződéses jogviszony alapulvételével (kontraktuális felelősség) vagy a szerződésen kívüli károkozás (deliktuális felelősség) szabályai alapján kell-e a bíróságoknak dönteni. A beteg és az egészségügyi szolgáltató között általában egyfajta megbízási jellegű polgári jogi szerződés jön létre (tehát a szolgáltató bizonyos kivételektől eltekintve - pl. esztétikai fogászati beavatkozások - nem tartozik eredményfelelősséggel), amelyben egyenjogúak, mellérendeltek és autonómok, és e jogviszony célja a beteg érdekének és akaratának megfelelő egészségügyi szolgáltatás nyújtása[25]. 2013 előtt az Eütv. a kontraktuális károkozás szabályait rendelte alkalmazni az egészségügyi szolgáltatások körében. Azonban az új Ptk. által bevezetett, az objektív felelősséghez közelítő kárfelelősségi rendszerre figyelemmel a jogalkotó a szerződésen kívüli károkozás szabályainak alkalmazására való áttérést rendelte el[26] (azonban a hatálybalépése előtt indult perekre változatlanul a kontraktuális szabályok az irányadóak).[27]
A polgári jogi deliktum egy olyan jogellenes magatartás, amelyből kártérítési kötelezettség keletkezik. A kötelezettség keletkezésének feltétele tehát a magatartás (tevékenység vagy mulasztás) felróható és jogellenes volta, a kár keletkezése, valamint az, hogy a magatartás és az eredmény (kár) között ok-okozati kapcsolat álljon fenn. Mentesül a felelősség alól a károkozó (vagy a kárért felelős egyéb személy) ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.[28] Akkor felróható valakinek a magatartása, ha az adott jogi viszonyban nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.
Az orvosi felelősség körében a jogalkotó az átlagosnál magasabb elvárhatósági mércét alkalmaz, még azzal együtt is, hogy a korábban alkalmazott "legnagyobb gondosság" kitételt elhagyta[29]. Az Eütv. rendelkezése alapján minden beteget az ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell kezelni[30].
A szakmai irányelv fogalmát a 18/2013. (III. 5.) EMMI rendelet határozza meg egy szisztematikusan kifejlesztett ajánlássorozatként, amely tudományosan megalapozott és a betegek ellátásával kapcsolatos megfelelő döntést segíti elő[31]. Közzététele az egészségügyi miniszter által vezetett minisztérium, illetve az egészségügyi szakmai kollégium honlapján lehetséges,[32] ezen túl egészségügyi szakmai folyóiratokban és egészségügyi szakmai szerveztek honlapján is változtatás nélkül közölhető[33].
Az etikai szabályokat az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvény[34] által felsorolt egész-
- 58/59 -
ségügyi szakmai kamarák által megalkotott kódexek (pl. a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe) tartalmazzák. Ezekben olyan többletelvárások kerültek megfogalmazásra, mint az igazságosság, a kölcsönös bizalom vagy a mindig jót tenni a betegnek és nem ártani kívánalma. Az orvosi tevékenységgel szemben támasztott követelményeket pontosítja továbbá a 2003. évi LXXXIV. törvény is, amely az orvos legjobb tudása és lelkiismerete szerinti eljárás mellett a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek figyelembevételét is megköveteli[35].
Az elvárható gondosság vizsgálata tehát a szakmai-etika szabályok betartásából, az orvosoktól, egészségügyi dolgozóktól általában elvárható tudás és képzettség, valamint az egyéni kompetenciák meglétéből, ezen felül a tárgyi és a személyi feltételek meglétének mérlegeléséből tevődik össze. Ebből következik, hogy vétkességtől független, kimentést nem engedő, abszolút felelősség alkalmazása nem lehetséges a gyakorló orvossal szemben (rendkívül méltánytalan is lenne), a felróhatósági mérce az orvosi szakmai szabályokhoz igazodik.
Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha fennáll valamilyen jogellenességet kizáró körülmény[36]. Orvos-beteg viszonyban ez a körülmény leggyakrabban maga a károsult (jelen esetben a beteg az, hiszen kárt, pl. testi sérülést szenved) úgynevezett tájékoztatott beleegyezése zárja ki. Azonban, ha az orvos átlépi a beleegyezés határát és olyan beavatkozást végez, amelyhez nem adta a beteg a hozzájárulását, úgy a jogellenességet kizáró feltétel nem érvényesülhet és a beavatkozás jogellenessé válik[37].
Ahhoz, hogy kártérítési felelősséget lehessen megállapítani, az orvos felróható magatartása és a keletkezett kár között ok-okozati kapcsolatnak kell fennállnia (pl. az orvos valamilyen szakmai előírást megszegett a műtét közben, és ennek eredményeként egészségromlás vagy testi fogyatékosság állt elő). Nyilvánvalóan nem állhat fenn ez a tevékenység és az eredmény közötti ok-okozati összefüggés, ha a károkozó az eredményt nem látta és nem is láthatta előre[38].
Az orvosi tevékenység következtében felmerülő kár lehet fizikai és pszichikai (pl. mélydepresszióba esett a beteg az eredménytelen műtét következtében) sérelem is. A Ptk. a teljes kártérítés elvét vallja, így a károkozónak meg kell térítenie a tényleges kárt (damnum emergens), az elmaradt vagyoni előnyt (lucrum cessans), valamint a károsultat ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges indokolt költségeket[39]. Ha a beteg kárát többen okozták, felelősségük egyetemleges. A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség alkalmazását, ha a beteg a kár bekövetkeztében maga is közrehatott (pl. nem tájékoztatta az orvost korábbi vizsgálatainak eredményeiről, betegségeiről), vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények miatt indokolt. Amennyiben a bíróság az utóbbit alkalmazza, úgy a károkozókat magatartásuk felróhatóságának arányában, ha ez nem megállapítható, akkor közrehatásuk arányában marasztalja. Ha ez sem lehetséges, akkor egyenlő arányban kerülnek marasztalásra.[40]
- 59/60 -
A kárt elsősorban pénzben kell megtéríteni, azonban a bíróság ezen kívül a jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésére járadékokat is megállapíthat. Amennyiben a beteg munkaképessége a károkozó magatartás következtében csökken és emiatt a káreset utáni jövedelme a betegnek fel nem róhatóan nem éri el az azt megelőző időszakban elért keresetet, a bíróság a munkaképesség-csökkenés és a jövedelemkiesés mérlegelésével jövedelempótló járadékot határozhat meg. A károkozás következtében elhunyt által eltartottak tartáspótló járadékot igényelhetnek (még akkor is, ha a meghalt személy korábban megszegte tartási kötelezettségét), ebben az esetben a kiesett tartás mértéke és a jogosult keresete mérlegelendő. Ha az ítélet alapját képező körülmények később jelentősen változnak, a bíróság módosíthat a járadékok összegén vagy akár meg is szüntetheti őket.[41]
A Ptk. elismeri, hogy a személyiségi jogok megsértése kárkövetkezménnyel járhat, ezzel összhangban szabályozza a személyiségi jogok védelmét. Valamennyi személyiségi jog (nem csak a nevesítettek) törvényi védelem alatt állnak, azokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A nevesített személyiségi jogok megsértése közül különösen az élet, a testi épség és az egészség megsértése, a személyes szabadság, a magánélet megsértése, a személy hátrányos megkülönböztetése, a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése tölt be különösen fontos szerepet az egészségügyi jog területén.[42]
Az Eütv. kimondja, hogy az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott személyiségi jogsértésért az egészségügyi szolgáltató tartozik felelősséggel, illetve helytállással (amennyiben az ott dolgozó a saját nevében és felelősségére nyújtott szolgáltatást, akkor ő). A személyiségi jogsértések esetén követelhető igényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.[43] A polgári jog a személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményeként megkülönbözteti a felróhatóságtól független szankciókat és a sérelemdíj intézményét (objektív következmény), valamint a kártérítést (szubjektív következmény). Amíg az előbb említettek a jogsértés tényéhez kapcsolódnak, addig az utóbbi felróhatósághoz kötött következmény.
Objektív szankcióként követelheti a sértett például a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől és azt, hogy adjon megfelelő elégtételt, valamint saját költségen biztosítson ennek megfelelő nyilvánosságot[44].
A sérelemdíjra való jogosultsághoz elég pusztán a jogsértés tényének bizonyítása, további hátrány igazolása nem szükséges[45]. A nem vagyoni sérelem reparációjára szolgáló jogintézmény funkciója tehát kettős: egyrészt kompenzációs szerepet tölt be a személyiségi jogsérelem területén, másrészt magánjogi büntetésként prevenciót
- 60/61 -
biztosít a hasonló jogsértések esetében[46]. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételei megegyeznek a kártérítési felelősség szabályaival (sérelem - ebben az esetben nem vagyoni - keletkezése, jogellenesség, felróhatóság, okozati összefüggés a jogsértő magatartás és a nem vagyoni sérelem között) azzal az eltéréssel, hogy a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének igazolása nem szükséges. A sérelemdíj összegének megállapításánál azonban már szerepet kap a bíróság mérlegelése, a Ptk. az eset összes körülményének, különösen a jogsértés súlyának, az esetleges ismétlődő jellegének, a felróhatóság mértékének, valamint a jogsértésnek a sértettre és a környezetére gyakorolt hatásának figyelembevételét írja elő. A törvény a díj megfizetését egyösszegben teszi kötelezővé, járadék megfizetését nem engedélyezi (erre a már tárgyalt kártérítésként megállapított járadékok rendszere ad lehetőséget).[47] A sérelemdíj a személyhez fűződő jog megsértésekor esedékes, ezért ettől az időponttól kezdve a jogsértő törvényes késedelmi kamatot köteles fizetni.[48]
A polgári jog főszabálya szerint a követelések öt év alatt évülnek el, ebbe beleértve az orvosi műhiba miatt keletkezett kártérítési, sérelemdíj iránti igényeket is. Az elévülés következtében a követelésekből naturalis obligatio lesz: a kötelezettség fennmarad, azonban azt bírósági úton követelni már nem lehetséges[49].
A jogintézménynél három időpontnak van jelentősége: a károkozó magatartás, a károsodás bekövetkezte és az arról való tudomásszerzés időpontja. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik (jelen esetben a károsodás bekövetkeztével, például a beteg súlyos egészségromlásával). Amennyiben a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, akkor nyugszik az elévülés.[50] Egy döntésében ilyen menthető oknak tekintette például a legfelsőbb bíróság azt a tényt, hogy a károsult nem lehetett az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokában, ezzel lehetőséget adva a felperesnek, hogy körülbelül 20 évvel a kár bekövetkezte után, amikor mind szubjektíve, mind objektíve a követelése érvényesíthetőségének helyzetébe került, sikerrel perelhesse a károkozót.[51]
A nyugvás megszűnése esetén az akadály elhárultától számított egyéves (egyéves vagy ennél rövidebb elévülés esetén háromhónapos) határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél (három hónapnál) kevesebb van hátra[52].
Szemben az elévülés nyugvásával, amelynél az okot adó körülmény megszűnésével az elévülés folytatódik, a megszakításánál a számítás újból kezdődik. Megszakítást eredményező jogi tényként lehet említeni, ha az egészségügyi szolgáltató elismeri felelősségét, vagy ha a jogosult vele szemben a követelését bírósági eljárásban érvényesíti. Az elévülést a bíróságok nem ve-
- 61/62 -
szik hivatalból figyelembe, csak akkor vizsgálják annak kérdését, ha a perbeli ellenfél hivatkozik rá. Igen életszerűtlen lenne azonban, hogy az alperes jogi képviselője olyan súlyos hibát ejt az eljárás során, hogy nem él ezzel a kifogással.
Az orvosi műhibaperek esetében mindig sérelemdíj elnyerése a felperes elsődleges célja. A törvény szerint sérelemdíj annak jár, akit személyiségi jogaiban megsértenek - ide tartozik a testi épséghez, egészséghez és az élethez való jog is.[53] A sérelemdíj érvényesítése komoly jogi feladat, hiszen a jelentős mértékű kártérítési igények el fognak jutni a bíróságokig. Az orvosi hibaperek esetében mindig szükséges a jogi képviselet, hiszen a folyamat igen hosszú, akár évekig is elhúzódó procedúra lehet, emellett az egyik legbonyolultabb polgári jogi perfajta; nem csak kiemelkedő jogi, de átfogó orvosi ismeretek is szükségesek a pernyertességhez.[54] A következőkben lépésről-lépésre ismertetni fogjuk, azt, ahogyan felépül egy ilyen orvosi műhibából eredő sérelemdíjra irányuló eljárás.[55]
A polgári peres eljárás elsődleges célja a kártérítési felelősség megállapítása, és csak másodlagosan annak mértéke. A műhibaperek ezért többnyire két szakaszból állnak. Az első, hosszabb szakaszban megállapításra kerül, hogy az egészségügyi szolgáltatónak van-e egészségügyi szakmai felelőssége. Amennyiben a jogalap megítélésre kerül, úgy a bíróság azt közbenső ítélettel lezárja, majd a második, rövidebb szakaszban az összeg tekintetében folytatódik az eljárás. Ezen szakaszban már számtalan egyezség születik, figyelemmel arra, hogy a jogalap megítélését követően az egészségügyi intézmények biztosítóinak érdeke a közös, mindenki számára kedvező megegyezés. Mielőtt a peres út lépéseit[56] tekintenénk át, érdemes az alternatív vitarendezési lehetőségekkel is megismerkednünk.[57]
A vélelmezett mulasztás esetén kérhető az adott dolgozó elleni munkajogi felelősségre vonás, amelynek szabályait a munkaszerződés, vagy kollektív szerződés szabályozza. Ezt az eljárást azonban nem kötelező a kórházaknak lefolytatni, ha azonban mégis sor kerülne rá, saját dolgozójukkal szemben elfogultak a kórházak, így a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek az eljárások is eredménytelenek. Talán az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága előtt a dolgozóval szemben lefolytatott etikai eljárás már adhat némi reményt a valós felelősségre vonásra, ám a károsult számára ez soha nem jelent semmiféle előnyt, ugyanis ezek mindig belső vizsgálatok.[58]
Az Uniós csatlakozási törvény alapján panaszeljárás lefolytatását lehet kezdeményezni, vagy közigazgatási eljárás megindítását, illetve finanszírozási felelősségre vonást is lehet kérni az illetékes hivataloktól. Ugyanakkor ezek mind hivatalai eljárások, az eljárás menetében a károsultnak kevés a joga, nem ő az irányító, és egy esetleges
- 62/63 -
felelősségre vonás esetén is a károsult számára nem eredményez előnyt.[59]
Az egészségügyi közvetítői eljárás intézménye bár létezik, sajnos kevés olyan eset van, ahol érdemes belekezdenie a feleknek és még kevesebb, ahol sikeresen zárul. Ennek a jelenségnek a hátterében az áll, hogy közvetítők rendkívül drágán dolgoznak, illetve a felek érdekei egyáltalán nem egyeznek, így középutat sem lehet találni. Ez sajnálatos, hiszen egy orvosi műhiba esetén a legkézenfekvőbb és legetikusabb eljárás az lenne, ha peren kívül, egy egyezkedési folyamat keretében egyezséget kötnének a felek a kártérítés mértékéről. Figyelemmel azonban arra, hogy a biztosítók által ajánlott összegek túl alacsonyak, az egészségügyi intézmények pedig képtelenek költségvetésükből a kártérítések finanszírozására, így peren kívüli egyezség manapság nagyon ritkán jön létre.
Az egészségügyi szakmai felelősségre vonás terén is léteznek békéltető testületek, amelyek együttműködés esetén hatékonyak is lehetnek, de ha az egészségügyi intézmény magára nézve nem ismeri el kötelezőnek a testület döntését, akkor az nem végrehajtható, csak ajánlásnak tekinthető. Igaz, ezen döntést egy később peres eljárásban fel lehet használni, de a bíróságokra sem bír kötelező erővel az efféle döntés.
A sértett fordulhat továbbá az Integrált Jogvédelmi Szolgálathoz is, azaz a betegjogi képviselőhöz. Amennyiben az egészségügyi ellátást igénybevevőnek kifogása merül fel, akkor természetesen módjában áll betegjogi képviselőt felkeresni, aki segítséget nyújthat panasza megfogalmazásában, s kezdeményezheti annak kivizsgálását, segíti a beteget jogai megismerésében, az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, annak megértésében, az azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében.[60] Ezen túlmenően tájékoztatást is nyújt arról, hogy a betegnek és a kórháznak lehetősége van a fennállt vitát egyeztetés keretében rendezni. A képviselő jogosult az egészségügyi szolgáltató területére belépni, iratokba betekinteni, az egészségügyi dolgozókhoz kérdést intézni; rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról; különös figyelmet fordít a kiszolgáltatott helyzetben lévők betegjogi védelmére.[61]
Természetesen a fentiekhez hasonló egyeztetés nem minden esetben hozza meg a kívánt eredményt, különösen nagyobb volumenű vagy nehezen megítélhető kérdésekben. A betegnek ekkor sem kell azonnal egy bonyolult és hosszadalmas peres eljárás következményeinek előzmény nélkül kitennie magát: a sérelmezett tevékenység vagy mulasztás bekövetkezésétől számított egy éven belül felkeresheti a Nemzeti Népegészségügyi Központot annak érdekében, hogy az ellátással kapcsolatos egészségügyi panaszát kivizsgálják. Ezen vizsgálat eredménye akár az orvosi szakkérdések tekintetében is fontos lehet, amit a per során is fel lehet használni.
Jól látható, hogy a leghatékonyabb és legeredményesebb igényérvényesítési módnak csak a büntető eljárás és a polgári eljárás mutatkozik. Bár megjegyzendő, hogy a büntetőeljárá-
- 63/64 -
sok nagy része igen kevés esetben jár sikerrel, a legtöbb esetben vagy a nyomozás során, vagy az ügyészi szakban megszűnnek, tehát még bírósági eljárás sem lesz az ügyből. Ha azonban mégis vádemelésre kerül sor, többnyire felmentő ítélet születik, vagy a legritkább esetben is csak a veszélyeztető magatartást állapítják meg.
Halálesetnél gyakoribb a büntetőeljárás megindítása, itt ugyanis a hozzátartozók igazságérzete, a büntetőjogi felelősségre vonás a cél, nem pedig egy kártérítés megítélése. Egészségkárosodás esetén azonban célravezetőbb a polgári eljárás kezdeményezése, kártérítés kérése, a büntető pert pedig csak másodlagos eljárásként érdemes megindítani. A polgári peres eljárásban aratott győzelem még nem feltétlen jelent a büntetőeljárásban is felelősségre vonást, hiszen a büntetőeljárásban a felelősségre vonásnak sokkal szigorúbb feltételei vannak. Igaz ez fordítva is, a büntetőeljárásban felmentő ítélet még nem jelent a polgári peres eljárásban is pervesztességet. Számtalan ügyben ugyanis a büntetőeljárásban permegszüntetés vagy felmentő ítélet születik, mégis a polgári peres eljárásban a kártérítés jogalapját és összegszerűségét is megítélik.[62]
A folyamat megindításának első lépése a felszólító levél megküldése a sérelem okozójának. A polgári perrendtartás aktuális szabályai szerint a levélnek tartalmaznia kell az igényelt összeget. A felszólító levelet az orvosi műhibaperek esetében soha nem a sérelmet okozó orvosnak, hanem az őt foglalkoztató kórháznak vagy egészségügyi intézménynek kell megküldeni.[64]
A kártérítés mértéke sok tényezőtől függ. Egyrészt attól, hogy mekkora a vagyoni és nem vagyoni kár, vagy az új Ptk. alapján ún. sérelemdíj. A vagyoni kár tartalmazza mindazokat a kiadásokat, költségeket, amely a károsodás miatt a károsultnál keletkezett. Ennek összegét számlákkal célszerű bizonyítani, éppen ezért nehezen is támadható az egészségügyi szolgáltató részéről.[65]
Vagyoni kárhoz tartozik a gyógykezelés ára, a gyógyszerek, az esetleges ingázás, tehát útiköltség ára és speciális eszközök, de ide sorolható például a folytonos otthon tartózkodás miatt megemelkedett rezsiköltség, a kiesett jövedelem, a keresetveszteség. A vagyoni károk közé sorolják a járadékokat is, melyeket megállapításuk esetén a baleset napjáig visszamenőleges hatállyal egy összegben megfizetnek és jövőbeni havi összegük egyösszegű megváltása is kérhető. Járadékigény alapos lehet pl. a folyamatosan szükséges gyógyszer, háztartási kisegítő és egyéb címeken. De jövedelempótló járadékra lehetnek jogosultak a balesetben elhunyt személy közeli hozzátartozói (férj, feleség, gyerekek) is.[66]
A nem vagyoni kártérítés a kártérítési rendszer egyik legkevésbé kézzelfogható része, ahol nem konkrét - egy dologban vagy bármely vagyontárgyban bekövetkező - vagyoni kárért tartozik helytállni a felelős, hanem egy immateriális, eszmei sérelemért.[67] A pénzbeli
- 64/65 -
kártérítésnek a nem vagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemért körülbelül egyenértékű másnemű előnyt nyújt. Az immateriális kár lényegében egy fikció, a kár itt nem más, mint a személyi jogsértés. A nem vagyoni kár összegét elsősorban a felperes és jogi képviselője határozzák meg a keresetlevelükben, végső soron pedig a bíró kezében van a döntés, hogy pontosan mekkora összeget ítél meg ilyen jogcímen.[68]
Az eszmei kártérítés tulajdonképpen "jogi paradoxon", hiszen klasszikus értelemben vett kárról nem beszélhetünk. Ezért nem lehet szó az in integrum restitutióról, vagyis az eredeti állapot helyreállításáról, hiszen a károk itt helyrehozhatatlanok. Mégis egy szimbolikus helyrehozatal lehetséges, amely elvileg egyenértékű lehetőséget nyújt a vagyonjogi helyreállítással. Olyan helyzetet eredményez, mintha - a vagyoni viszonyokban - egy helyettesíthetetlen, egyedi dolog sérülne meg. Itt azonban nem a vagyoni struktúrában kell gondolkodni, így a jogalkotónak döntenie kell, hogy milyen funkciót helyez előtérbe ennek - a klasszikus kártérítéstől eltérő - jogintézménynek. A nem vagyoni kártérítés, mint büntetőjogi gyökerekkel rendelkező magánjogi intézmény kettős természetet mutat: egyrészt kompenzációt, reparációt; másrészt prevenciót, elégtételnyújtást. A nem vagyoni károk közé tartozhat például egy végtag elvesztése, maradandó bénulás, és az átmeneti ágyhoz kötöttség is.
Ha a leendő alperes nem ismeri el a követelés összegét, vagy nem válaszol a megkeresésre határidőn belül, akkor bírósághoz kell fordulni és keresetlevelet kell beadni.[69] A keresetlevélben elő kell adni azokat a tényeket, amelyek a sérelemmel kapcsolatosak, bizonyítékokat kell megjelölni a sérelemdíj összegéhez, eljárási illetéket kell leróni, amelynek összege, a kért követelés 6%-a. Ha testi sértés miatt indul az eljárás illeték feljegyzési jogot kérhet, ha nem rendelkezik megfelelő keresettel, személyes költségmentességet igényelhet. A keresetlevél alapján a bíróság tárgyalást tart, amelyre idézi a felperest, a jogi képviselőjét és az alperest. A tárgyaláson el kell mondania a felperesnek, hogyan történt az eset, mi a sérelme, ezt követően az alperest hallgatják meg. A jogi képviselők kérdéseket tehetnek fel.
Ezt követően bíróság a bizonyítási eljárást folytatja le, meghallgatja a tanúkat, megvizsgálja az okirati bizonyítékokat, és mindazokat a tényeket, amely alapján a sérelemdíj összege megállapítható. A bizonyítási eljárás egyik sarkalatos pontja az a dokumentáció, amit az egészségügyi eljárás során készítettek. A beteg jogosult az egészségügyi dokumentációjáról - költségtérítés mellett - az egészségügyi szolgáltatótól másolatot kapni.[70] A beteg halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse írásos kérelem alapján szintén jogosult mindazon egészségügyi dokumentumokról másolatot kapni, melyek a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hoz-
- 65/66 -
ható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatosak.
A sértett ezen dokumentációkat saját maga is beszerezheti, de az ügyvédnek erre nézve is megbízást adhat. Amennyiben a teljes dokumentáció nem is áll rendelkezésre, akkor is javasolt az első ügyvédi konzultációra a rendelkezésre álló valamennyi orvosi/egészségügyi dokumentumot (zárójelentések, ambuláns vizsgálati leletek stb.) ill., ha már valamilyen kapcsolódó eljárás (pl. büntetőügy) volt vagy van folyamatban, annak a meglévő dokumentumait is elhozni.[71]
A bizonyítási eljárás első lépéseként a bíróság azt vizsgálja, hogy felelősnek tekinthető-e az intézmény a bekövetkezett kárért, azaz fennáll-e a kereset jogalapja, igenlő válasz esetén a kártérítés összegére nézve folyik tovább a per.[72] Az intézménynek kell bizonyítania, hogy a kezelés során az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, azaz orvosi mulasztás nem történt. Az általában elvárható gondos ellátás mikéntjét az orvosszakma írott és íratlan szabályai határozzák meg, melyek összevetése a tényleges ellátással a perben kirendelt orvosszakértő feladata. Ha a szakértő megállapítja az orvosi mulasztást, tehát az orvosi műhibát, az önmagában még nem elegendő, szükséges a mulasztás és a kár/sérelem közötti okozati összefüggés bizonyítása is. Ezen okozati összefüggésnek távolról sem nem kell a teljes bizonyosságot és a kizárólagosságot elérnie, sokszor elegendő annak igazolása, miszerint az orvosi mulasztás ("orvosi műhiba") érdemben csökkentette a beteg gyógyulásának, túlélésének az esélyét - azaz az orvosi mulasztásnak szerepe van a bekövetkezett egészségkárosodásban, esetleg halálban. Ezen kérdések eldöntéséhez a bíróság jellemzően a következő kérdéseket válaszolja meg, de ez esetről- esetre változhat:
- Történt-e orvosi mulasztás vagy orvosilag nem megfelelő beavatkozás?
- Ha igen, miben állt pontosan ez a mulasztás?
- Milyen okozati összefüggésben áll ez a beteg állapotával?
- Milyen rövid-, közép- és hosszútávú hatásai vannak a mulasztásnak?
- Hogyan/milyen beavatkozásokkal, kezelésekkel, ráfordításokkal enyhíthető az állapot?[73]
A jogi problémák például egyre több esetben fonódnak össze más szakterületekhez tartozó kérdésekkel, megítélésük ezért sokszor különleges szakértelmet igényel. Ilyen esetekben szoktak igénybe venni valamilyen szakterülethez tartozó igazságügyi szakértőt.[75]
"Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a hatóság kirendelése vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel, a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását." - a 2016. évi XXIX. törvény, az igazságügyi szakértőkről 3. § (1) alapján.[76] A szakértő szakvéleménye az ítélet sarokkövét képezi, ezért az ő szerepe kiemelkedően fontos. A
- 66/67 -
Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara, a kamarai törvény alapján az igazságügyi szakértői tevékenység támogatásával, a szakmai és fegyelmi elvek meghatározásával és érvényesítésével, a szakértők képviseletével kapcsolatos közfeladatokat lát el. Az igazságügyi szakértők a bíróság, az ügyészség, a rendőrség vagy más hatóság, megbízás alapján pedig bármely állampolgár és szervezet számára szakvéleményt készítenek, hogy speciális szakértelmükkel hozzájáruljanak az ügyek felderítéséhez, a tényállások érthetőbbé tételéhez, illetve valamely szakkérdés eldöntéséhez. Lehetőség van a helyi ÁNTSZ vizsgálatát kérni, akik kötelesek az orvosra érkező panaszokat akár szakértővel is kivizsgálni, habár a gyakorlat azt mutatja, hogy egyszerűbb egyből a szakértőhöz fordulni.[77]
Polgári peres eljárás során a felek által benyújtott magánszakértői vélemény, a kirendelt szakértői vélemény, vagy más eljárásban kirendelt szakértő véleménye használható fel.[78] Egy per megindítása előtt érdemes azonban a per tárgyára, jellegére tekintettel végiggondolni, hogy miként kerüljön bevonásra a szakértő a perbe, mert amennyiben a bíróság rendel ki szakértőt vagy más ügyben kirendelt szakértő véleménye kerül felhasználásra, akkor már nincs lehetőség magánszakértői bizonyítás indítványozására. Nagyon lényeges szabály, hogy a bizonyítást, illetve a bizonyítékokat annak a félnek kell felajánlania, akinek érdeke, hogy a bíróság azokat valós tényeknek fogadja el. A magánszakértő költségét saját költségből kell állni, de ha a hiba bizonyítható, akkor ez az összeg is visszakövetelhető.[79]
Az igazságügyi orvostan jellegzetes interdiszciplináris tudomány. Az igazságmegállapítás, a bűncselekmény tárgyi bizonyítása, a szubjektumoktól teljes állásfoglalás is a szakértő feladatai közé tartozik, munkája igen összetett.[80] Az igazságügyi orvosszakértő tevékenysége kiterjed a szakvéleményhez szükséges vizsgálatok elvégzésére, az orvosszakértői vélemény előkészítésére, elkészítésére, előterjesztésére, valamint a hatóság/bíróság kérésére annak kiegészítésére és az ezekkel összefüggő valamennyi részcselekményre, kérdések megválaszolására. Vizsgálata szemle alapján, és/vagy a sérült ellátásakor, kezelésekor készített orvosi dokumentumok felhasználásával történik.[81]
Az egyik legfontosabb része egy orvosszakértői véleménynek, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a károkozó magatartás és a károsultat ért hátrány között van-e összefüggés. Ez után következik a munkaképtelenség, illetőleg a munkaképesség-csökkenés szakértői véleményezése. Ezektől függ ugyanis a bíróság által megítélt kártérítés összege vagy járadék nagysága. Mindezek mellett az orvosszakértő feladata a károsult esetleges közrehatásának véleményezése is. Azokban az esetekben, ahol haláleset történt, a holttest boncolására kerül sor. A nyomozó hatóság nyomozati adatokat és orvosi dokumentumokat, esetenként bűnjelként kezelt tárgyakat is a szakértő rendelkezésére bocsájthat. Ezek segítségével tisztázhatóak az elhalálozás körülményei, a halálesettel kapcsolatos
- 67/68 -
felelősség kérdései, bizonyítható vagy éppen kizárható a bűncselekmény.[82]
A szakvéleménynek tartalmaznia kell a leletet; a vizsgálat módszerének rövid ismertetését; a szakmai ténymegállapításokat, a szakértő véleményét; ha az ügyben korábban vizsgálat lefolytatására került sor és a kirendelés erre kiterjed, a korábbi vizsgálatra vonatkozó adatok és megállapítások értékelését; a módszertani levélre történő utalást; illetve a módszertani levélben foglaltaktól történő eltérés esetén ennek indokait és az arra való utalást, hogy az igazságügyi szakértő mely szakterületen jogosult szakvéleményt adni illetve, hogy az igazságügyi szakértő vagy más személy eseti szakértőként járt el.
Az igazságügyi szakértők szerepének fontosságát jelzi, hogy a szakértőre, mint eljárásjogi intézményre vonatkozó alapvető rendelkezések helyet kaptak valamennyi fontosabb eljárási jogszabályban. Az orvosszakértők munkájuk eredményeképpen olyan, szakmailag megalapozott véleményekkel igyekeznek segíteni a hatóságok és bíróságok munkáját, amelyek túlmutatnak a hétköznapi szinten, általános ismeretek birtokában megválaszolható kérdéseken. Közreműködésükkel a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez járulnak hozzá, amely szinte minden esetben eldöntheti egy per kimenetelét.
Az egészségügyi ellátó rendszer minőségbiztosítási rendszert kell, hogy működtessen, e nélkül működési engedélyt sem kaphat! A bírósági eljárás során a bíróság a Polgári Perrendtartás szerint a bizonyítékokat (tanúvallomások, peres felek előadása, szakvélemény) összességükben értékeli és a meggyőződése szerint bírálja el azokat. Azonban a tapasztalat az, hogy a bíróság ítéletét szinte kizárólag a szakértői véleményekre alapozza.
Ha a bizonyítási eljárást a bíróság lefolytatta, a tárgyalást a bíróság berekeszti és ítéletet hoz. Az ítéletben dönt, hogy helyt ad a keresetnek, és milyen összegű sérelemdíjat ítél meg a felperes részére. Ha a felperesnek nem sikerül bizonyítania a sérelmet, akkor a keresetet elutasítja. Ebben az esetben a pervesztes félnek meg kell fizetni a bírósági eljárási illetéket, illetve az ellenfél jogi képviselőjének költségét.[83]
Ha bármelyik fél fellebbez, vagy esetleg mi fellebbezünk, az ügy az illetékes törvényszékhez kerül, és elbírálja az I. fokú ítélet helyességét. A törvényszék helyben hagyhatja, hatályon kívül helyezheti, új eljárásra utasíthatja, illetve megváltoztathatja az elsőfokú ítéletet.
Egy 2019. július 4-én publikált felmérés szerint, amely a vezető halálozási okokat kutatja, az USA-ban az elmúlt öt évben a szívbetegségek és a rákos megbetegedések mögött, harmadik helyen állnak az orvosi műhibák miatt bekövetkezett halálesetek. Arányaiban valószínűleg hazánkban sincs kevesebb, mint az Egyesült Államokban, viszont a látencia is magas; csak kevesen terelik jogi útra sérelmeiket.[84]
- 68/69 -
A leírtakból egyértelműen megállapítható, hogy az orvosi műhibaperek a polgári jog egyik legizgalmasabb területét képzik, azonban megítélésük is roppant bonyolult. Nagy lelki erő, kimagaslóan jó jogi képviselő, rengeteg idő pénz és energia szükséges ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni egy ilyen eljárásba. ■
JEGYZETEK
[1] https://www.who.int/news-room/deta-il/13-09-2019-who-calls-for-urgent-action-to-reduce-patient-harm-in-healthcare (2020. 02. 27.)
[2] Dr. Kmoskó Mihály: Hammurabi Törvényei. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog- és Társadalomtudományi Szakosztálya, Kolozsvár 1911. 59. o.
[3] Dr. Sándor Zsuzsa: Nem is létezik orvosi műhiba? Medicalonline. http://medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/nem_is_letezik_orvosi_muhiba (2020. 02. 27.)
[5] Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Hippokratésztől a klónozásig. Szent István Társulat, Budapest 2011. 72. o.
[6] 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 3. § a) pont
[12] Dósa Ágnes - Hanti Péter - Kovácsy Zsombor: Kommentár az egészségügyi törvényhez. Wolters Kluwer Kft., Budapest 2016. 509. o.
[13] Jobbágyi: i. m. 72. o.
[14] Eütv. 210. §
[15] Kovács Gábor: Egészségügyi jogi kézikönyv. Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr 2018. 2. o.
[16] Alaptörvény I. cikk (1) bek.
[17] Hidvéginé dr. Adorján Lívia - Sáriné dr. Simkó Ágnes: Műibák és kártérítési perek az egészségügyben. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest 2013. 15. o.
[18] Alaptörvény II. cikk
[19] Alaptörvény XX. cikk
[20] Alaptörvény VI. cikk (1) bek.
[21] Alaptörvény VI. cikk (3) bek.
[22] Alaptörvény XV. cikk (2) bek.
[23] Ptk. 6:518-519. §
[24] Julesz Máté: Orvosi jog működés közben. A hálapénztől a kártérítésig. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest 2018. 196-197.o.
[25] Jobbágyi: i. m. 14. o.
[27] Dósa - Hanti - Kovácsy: i. m. 509. o.
[28] Ptk. 6:519. §
[29] Dósa - Hanti - Kovácsy: i. m. 202. o.
[30] Eütv. 77. § (3) bek.
[31] 18/2013. (III. 5.) EMMI rendelet a vizsgálati és terápiás eljárási rendek kidolgozásának, szerkesztésének, valamint az ezeket érintő szakmai egyeztetések lefolytatásának egységes szabályairól
[32] 18/2013. (III. 5.) EMMI rendelet 9. § (5) bek.
[33] 18/2013 (III.5.) EMMI rendelet 9. § (9) bek.
[34] 2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról
[35] 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről 5. § (1) bek.
[36] Ptk. 6:520. §
[37] Kovács: i. m. 265. o.
[38] Ptk. 6:521. §
[39] Nochta Tibor: Kártérítési jog. Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft., Budapest 2016. 31. o.
[40] Ptk. 6:524. §
[41] Julesz: i. m. 224. o.
[42] Ptk. 2:43. §
[43] Eütv. 244. §
[44] Ptk. 2:51. §
[46] Barzó Tímea: A sérelemdíj alkalmazásának új dimenziói az egészségügyi kártérítési perekben. Publicationes Universitatis Miskolciensis Sectio Juridica et Politica 2017. XXXV. sz. 214. o.
[47] Ptk. 2:52. §
[48] Barzó: i. m. 215. o.
[49] Nochta Tibor - Benke József - Fabó Tibor -Bércesi Zoltán - Kovács Kolos - Mohai Máté: Magyar polgári jog. Kötelmi jog I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2017. 44. o.
[51] 1120/2004. számú polgári elvi határozat
[53] Ptk. 2:52. §
[54] Landi Balázs: Az orvosi műhiba fogalmáról. Magyar Jog 2002. 6. szám
[55] A sérelemdíj érvényesítésének menete - Független Magyar Kárszakértő és Érdekvédelmi Kft.: https://fmke.hu/cikkek/a-serelemdij-ervenyesitesenek-menete/ (2020. 03.15.)
[56] Uo.
[57] Dr. Császi Zsüliett: Felelősség és felelősségre vonás az egészségügyben. Ars Boni. https://arsboni.hu/felelosseg-es-felelossegre-vonas-az-egeszsegugy-ben/ (2020. 03. 16.)
- 69/70 -
[58] Eütv. 3. §
[59] Császi: i. m.
[60] Integrált Jogvédelmi Szolgálat: http://www.ijsz.hu/betegjog.html (2020. 03. 16.)
[61] Dr. Heinrich Renáta: Orvosi műhiba - Igényérvényesítés lépésről lépésre. https://das.hu/jogi-esetek-es-hirek/orvosi-muhiba-igenyervenyesites-leperol-lepesr/ (2020. 03. 15.)
[62] Császi: i. m.
[63] Heinrich: i. m.
[64] Dr. med. et jur. Petrássy Miklós LL.M..: Orvosi műhiba fogalma. https://petrassydr.hu/orvo-si-muhiba-fogalma-muhibak-mulasztas-per/ (2020. 03. 20.)
[65] Mátyás Melinda: A nem vagyoni kártérítés elméleti alapjai. Debreceni Jogi Műhely. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2009/a_nem_vagyoni_karterites_elmeleti_alapjai/ (2020. 03. 18.)
[66] Vagyoni kártérítés- Független Magyar Kárszakértő és Érdekvédelmi Kft.: https://fmke.hu/te-vekenysegunk/vagyoni-karterit/ (2020. 03. 19.)
[67] Mátyás: i. m.
[68] Uo.
[69] Heinrich: i. m.
[70] Petrássy: i. m.
[71] Uo.
[72] Uo.
[73] Heinrich: i. m.
[74] 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről 2-4. §
[75] Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara https://miszk.hu/ (2020. 03. 19.)
[76] 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről 3. § (1) bek.
[77] Dr. Köteles Anna: Orvosszakértői vélemény. https://www.balesetem.hu/orvosszakertoi-velemeny/ (2020. 03. 16.)
[78] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról 267. §-270. §
[79] 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról 188. §-189. §
[80] Sótonyi Péter: Igazságügyi Orvostan. https://www.semmelweiskiado.hu/termek/467/iga-zsagugyi-orvostan (2020.04.07.)
[81] Dr. Novák Zoltán Sebestyén: Szakértői bizonyítás az új polgári perrendtartásban. https://jogaszvilag.hu/szakertoi-bizonyitas-az-uj-polgari-perrendtartasban/ (2020. 03. 19.)
[82] Dr. Lőke Zsófia: Az orvosszakértői vélemények jelentősége. https://www.biztositas.hu/hi-rek-informaciok/biztositasi-szemle/2006-augusztus/az-orvosszakertoi-velemenyek.htm (2020. 03. 16.)
[83] Hogyan kell a sérelemdíjat érvényesíteni? http://serelemdij.net/index.php/component/pro-forms/serelemdij-oesszege_copy (2020. 03. 17.)
[84] Vincent J. Tavella, DVM, MPH: What are the leading causes of death in the US? Medical News Today. https://www.medicalnewstoday.com/ar-ticles/282929 (2020. 03. 20.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató, az Óriás Nándor Szakkollégium Civilisztika Tagozat tagja, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
[2] A szerző joghallgató, az Óriás Nándor Szakkollégium Civilisztika Tagozat tagja, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
