Jelen tanulmány közreadásakor az a cél vezetett, hogy az EU külpolitikája (pontosabban: kül- és biztonságpolitika, CFSP) kapcsán azon alapvető kérdéseket megkíséreljem tisztázni, melyek az uniós külpolitika fogalmával kapcsolatban felmerülnek és melyek összességében segíthetnek abban, hogy legalább jogi szempontból eljuthassunk odáig, hogy meg tudjuk határozni, mit is értünk az Európai Unió külpolitikájának fogalma alatt.
A tanulmány közreadását indokolja, hogy véleményem szerint a fenti területen a definíciós és elhatárolási kérdéseknek a hazai szakirodalom nem szentel nagy figyelmet. Ennek pedig az a következménye, hogy a hazai szakirodalom a fogalmi tisztázatlanságok következtében az egyébként is kusza uniós külpolitikai intézmény- és eszközrendszerről nem tud a lehetőségekhez képest sem éles képet adni. Nem vitatom ugyanakkor, hogy a fogalmi tisztázatlanság annak is a következménye, hogy az uniós joganyag az érintett fogalmak normatív értelemben vett definiálását nem végzi el.
A következőkben az általánostól a speciális felé haladva megkísérlek eljutni az uniós külpolitika területén az általam vizsgálni kívánt legszűkebb halmazig, melyet uniós polgári válságkezelésnek nevezek. Nem tárgya jelen dolgozatnak az EU közös kül- és biztonságpolitikájának politikai értelemben vett vizsgálata és ennek, ill. az EU külső tevékenysége történeti fejlődésének bemutatása sem.
Mindenekelőtt azt szükséges kiemelnem, hogy nem a közös kül- és biztonságpolitika a legtágabb halmaz a témában, hanem az EU ún. külső tevékenysége (Union's external action):[1] ez ui. magában foglalja a fejlesztési együttműködési politikát,[2] a közös kereskedelempolitikát,[3] a harmadik államokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködést,[4] az ún. korlátozó intézkedéseket[5], az európai szomszédságpolitikát (European Neighbourhood Policy, ENP), a nemzetközi szerződések megkötését[6], az EU kapcsolatát nemzetközi szervezetekkel és harmadik államokkal, ill. az EU küldöttségeinek tevékenységét[7], a szolidaritási klauzula[8] alkalmazását, a közös kül- és biztonságpolitikát[9], a közös biztonság- és védelempolitikát[10] és a humanitárius segítségnyújtás[11] is.
Az Unió külső tevékenysége tehát több uniós politikát, ill. tevékenységet is takar, melybe beleértendő a közös kül- és biztonságpolitika is, azonban nem feleltethető meg kizárólag annak. Csak utalnék arra, hogy sajnos a magyar szakirodalomban az irányadó munkák sem határozzák meg az EU külső tevékenységének fogalmát,[12] bár van olyan munka, mely utal arra, hogy ez tágabb kategória, mint a közös kül- és biztonságpolitika.[13] Az EU külső tevékenységét mind az EUSz (V. cím), mind az EUMSz (5. rész) említi. Arra is itt szükséges végezetül utalni, hogy jelenleg szerződéses szinten biztosított az EU különböző külső tevékenységeinek (elv- és célrendszerének) összhangja.[14]
A CFSP a Common Foreign and Security Policy (közös kül- és biztonságpolitika) rövidítése, mely röviden az EU külpolitikáját jelöli. A CFSP halmazába tartozik az uniós külpolitika, biztonságpolitika, a védelempolitika és a válságkezelés is. A CFSP politikai előzményének az Európai Politikai Együttműködés[15] tekinthető, mely 1970-től működött, de az Egységes Európai Okmány volt az első, mely 1986-ban szerződéses szinten "intézményesítette", azaz kodifikálta intézmény- és eszközrendszerét. A CFSP-t jogi értelemben a Maastrichti Szerződés hozta létre 1992-ben és az ún. második pillért jelentette az Európai Unió intézményrendszerében a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig. A CFSP kialakulásának ideje nem puszta véletlen, ez ui. egybeesett a kelet-, ill. közép-európai kommunista rendszerek bukásával, másrészt azzal a körülménnyel, hogy az új biztonságpolitikai kihívások - például Jugoszlávia szétesése - új megoldásokat igényeltek, melyek az EU részéről rendelkezésre álltak.[16] A CFSP 1993. november 1-jén kezdte meg működését.
Fontos megjegyezni, hogy a CFSP eredetileg sem az Európai Közösség tevékenysége volt, hanem egy kormányközi együttműködés[17], melynek keretében a tagállamok megtartották szuverenitásuk ezen fontos elemét saját hatáskörükben. A tagállamok ugyanakkor a
- 29/30 -
Maastrichti Szerződés által a kölcsönös lojalitás és szolidaritás jegyében kötelezték magukat, hogy a CFSP keretében együttműködnek, és az EU érdekeivel szemben nem cselekednek, valamint az EU-t mint koherens erőt nem sértik.[18] A CFSP elnevezését és kormányközi jellegét a pillérrendszer formális megszüntetése Lisszabonban (2007) nem érintette.
A CFSP-nek szerződésben meghatározott - azaz tételes jogi - fogalma nincs véleményem szerint[19], az EUSz 24. cikk (1) bekezdése politikai kinyilatkoztatásnak, ill. hatásköri szabálynak, mintsem jogi definíciónak tekinthető. A közös kül- és biztonságpolitika egészének meghatározása, ill. annak egyes elemei, azaz a közös kül- és biztonságpolitika viszonyának bemutatása tekintetében a hazai szakirodalom hiányosnak mondható. A CFSP semmiképp nem jelenti azt, hogy az EU-tagállamoknak közös külpolitikájuk lenne, a CFSP, sem az EU kizárólagos, sem a megosztott hatáskörei között nincs megemlítve az uniós jogban[20], a tagállamok továbbra is saját nemzeti érdekeiket érvényesítik a nemzetközi politikában. Erre tekintettel inkább a tagállamok közötti külügyi együttműködésként helyes jogi értelemben felfogni a CFSP-t, azaz a közös kül- és biztonságpolitika mint elnevezés pontatlan jogilag.[21]
A fentiek figyelembevételével az uniós közös külpolitika alatt az EU-tagállamok közötti azon együttműködést értjük, mely az EU külső tevékenységének részét képezi és melyet az Európai Tanács[22] által, ill. a szerződésben[23] meghatározott célkitűzések alapján, a szerződésben meghatározott döntéshozatali rendben[24], intézmény- és jogi eszközrendszerben[25], nem szupranacionális szinten valósítanak meg a tagállamok. Az uniós közös biztonságpolitika alatt az unió közös külpolitikai együttműködés azon részét értjük, mely az EU műveleti képességeit biztosítja polgári és katonai eszközökkel[26] és melynek során harmadik országban polgári és katonai válságkezelési missziók megindítására kerül sor az EU részéről, mely az alábbi műveleteket foglalhatja magában: közös leszerelési műveleteket, humanitárius és mentési feladatokat, katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatokat, konfliktusmegelőzést és békefenntartást, harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait - beleértve a béketeremtést is - és a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveleteket, valamint a terrorizmus elleni küzdelmet, ideértve a terrorizmus ellen saját területükön küzdő harmadik országok támogatását is.[27] A biztonságpolitika részét képezi a fentieken túlmenően a védelempolitika is, mely katonai képességfejlesztési és kollektív védelmi tevékenységeket, ill. kötelezettségvállalásokat foglal magában.[28]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
