A szociális igazság fundamentumát a szociális jogok megfelelő szintű garantálása jelenti valamennyi államban. Bár ez az eszme már a XIX. században megjelent,1 és ha nem is vált általánosan elterjedtté azonnal, mégis, a szociális jogok mint második generációs emberi jogok,2 az egyes államok jogrendszereinek egyre fontosabb részévé váltak, mára pedig kétségkívül alkotmányos szinten védendő alapvető demokratikus értékekké.3 Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszott, és játszik a mai napig az az államok közössége által kialakított intézményrendszer, amely legyen akár nemzetközi, vagy szűkebb hatókörben működő kizárólag európai, esetleg az Európai Unióhoz kapcsolódó, feladatuk egyaránt az alapvető szociális jogok, illetve - a téma szempontjából - munkavállalói alapjogok garantálása. Tehát az államoknak kötelességük alkotmányaikban szociális védelmi szabályokat megfogalmazniuk,4 de az ilyen tárgyú jogi megoldások természetesen jelentős mértékben különböznek egymástól.
Napjainkra az Európai Unió szociális jogokat érintő szemlélete jelentős mértékben megváltozott annak 1957-es kezdeteihez képest,5 hiszen a szociális jogokra, illetőleg a szociálpolitikára kezdetben csupán mint eszközökre tekintettek, amely eszközök hosszú távon elősegíthetik a Közösségek gazdasági és társadalmi céljait, amelyek középpontjában a közös belső piac megteremtése, illetőleg a négy alapvető szabadság biztosítása állt.6 Azonban néhány év elteltével egyértelművé vált, hogy az Európai Unió, szem előtt tartva annak alapvető céljait és általánosan érvényesítendő jogelveit, nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a szociális jogok biztosítását, illetőleg a munkavállalókat védő normák megalkotását.7 Ennek megfelelően idővel elkezdett bővülni az Európai Unió munka- és szociális jogokat szabályozó normaanyaga, amelyek között a közösségi szinten biztosítható munkavállalói jogok széles körével találkozhatunk. Így napjainkban sem hagyható figyelmen kívül a munkavállalókat megillető jogok katalógusa, amely megszületésére az Európai Unióban sokat kellett várni annak ellenére, hogy részben alapszerződési, részben pedig irányelvi szinten, számos terület szabályozásra, ilyen módon harmonizálásra került.8 A fordulópontot 1989 jelenthette volna, ekkorra ugyanis elkészült a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló Közösségi Karta, amely lényegében a lehető legszélesebb körben és a legmagasabb szinten kívánta ezeket a jogokat garantálni.9 Ugyanakkor érdekes módon - annak kimondása mellett, hogy mindenképpen szükséges ezek deklarálása - ez nem lépett végül hatályba, viszont az Európai Unió Bírósága joggyakorlatában kifejezetten hivatkozott erre a későbbiekben, megjelölve azt a legalapvetőbb munka- és szociális jogi minimumok forrásaként.10
Az Európai Unióban végül sikertelenül lezajlott alkotmányozási kísérlet11 után egészen a Lisszaboni Szerződésig kellett várni arra, hogy egy újabb hasonló deklaráció összeálljon és jogerőre emelkedjen. 2009. december 1-jével ugyanis jogilag kötelezővé váltak a tagállamokra nézve az Alapjogi Kartában foglaltak,12 amely dokumentum nem kizárólag munkavállalói jogokat tartalmaz, azonban azok közül megjeleníti a legalapvetőbbeket,13 ezzel pedig az Európai Unióban a munkavállalói jogvédelem legfontosabb eszközévé válhat a jövőben. Hozzá kell tenni, hogy ezzel párhuzamosan az EU szociális dimenziójának koncepciója és alapelvei is változnak, és az új megközelítések nagymértékben kihatnak az uniós polgárok gazdasági és szociális érdekeire is.14 Az ilyen jellegű átfogó változások természetesen nem kizárólag a Lisszaboni Szerződés létrehozását követő időszakban mentek és mennek végbe, hiszen e jelenséggel az EU szociálpolitikájának történetében már több alkalommal találkozhattunk.15
Tartalmát tekintve a Karta garantálja a következőket:16 foglalkozás szabad megválasztásához és munkavállaláshoz való jog (15. cikk), vállalkozás szabadsága (16. cikk), nők és férfiak közti egyenlőség a foglalkoztatás területén (23. cikk), a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való joga (27. cikk), a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog (28. cikk), a munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételének joga (29. cikk), indokolatlan elbocsátással szembeni védelem (30. cikk), tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jog (31. cikk), gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelmének kötelezettsége (32. cikk), a család és a munka összeegyeztetésének biztosítása (33. cikk) és a szociális biztonsághoz és szociális segítségnyújtáshoz való jog (34. cikk). E jogokat a Karta - további, a munkavállaláshoz nem kötődő jogokkal együtt - szolidaritás címmel tárgyalja, ezzel is kifejezve e jogok fontosságát,
- 35/36 -
illetve azt, hogy ezek olyan alapvető szociális értékeket jelenítenek meg, amelyek garantálása és védelme elengedhetetlen az Európai Unióban a XXI. század változó körülményei között is.17
Ugyanakkor több kérdés is felmerül ezekkel kapcsolatosan, amelyek megválaszolása egyelőre várat magára, hiszen az Alapjogi Karta jogi minősége és ilyen módon alkalmazhatósága nem teljesen egyértelmű, mondhatni nem tisztázott.18 Egyértelmű ugyanis, hogy a Karta sajátos tartalma és az uniós jogrendben elfoglalt kiemelt pozíciója miatt ezek elvi szinten is megjelenő, valamennyi uniós polgár számára biztosítandó jogosultságok, de az, hogy ezek a gyakorlatban hogyan nyújthatnak védelmet a munkavállalóknak, nem látszik egyelőre egyértelműen. Maga a Bíróság sem alakított még ki ez idáig egységes álláspontot a Karta alkalmazhatóságáról, ugyanis annak ellenére, hogy arra már több tucat ítéletében hivatkozott, nem foglalt egyértelműen állást pro vagy kontra abban a kérdésben, hogy egy konkrét jogsérelem az ebben foglaltakra hivatkozással megállapítható-e, vagy sem. Kérdés ugyanis, hogy ez nem lenne-e túlzott mértékű beavatkozás a tagállamok szociálpolitikájába, hiszen amellett, hogy a Karta jelentősége elvitathatatlan,19 hatóköre nem tisztázott és szabályai sem kellőképpen konkrétak. Ugyanakkor véleményünk szerint ezt az ellentmondást szükséges volna minél hamarabb feloldani a joggyakorlatban, hiszen a Karta célja többek között az, hogy alapjogi szinten, azaz kifejezetten széles körben és magas szintű védelmi szabályokkal garantáljon szociális jogokat. Nem tisztázott teljes mértékben a Kartában foglalt jogok tartalma sem, mivel bizonyos olvasatban ezek szimplán elvi éllel megfogalmazott deklarációk,20 márpedig a konkrét védelmi szabályok megléte épphogy a Karta valamifajta egységes értelmezését kellene, hogy feltételezze. Nézetünk szerint e jogok tartalma a Bíróság esetjoga, illetőleg azok tagállamok általi értelmezése, valamint az uniós munka- és szociális jogi szabályokat tartalmazó jogszabályok - főként irányelvek - együttes értelmezésével találhatók meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
