A környezeti érdek társadalmi jelenség, amely a környezet és a társadalom történetileg változó kapcsolatrendszerében alakul, a környezeti problémák társadalmi megnyilvánulását, a környezet védelmének, a környezeti érdekek kifejezésének, képviseletének és érvényesítésének társadalmi igényét és megvalósítását fejezi ki.[1] Az, hogy egy közösség mekkora jelentőséget tulajdonít a környezeti szempontok megjelenítésének, nem csak és kizárólag a környezet (a környezeti rendszerek) állapotától függ, hanem számos egyéb szempont is meghatározza. Az egyes társadalmi szereplők gazdasági, politikai, egzisztenciális és egyéb érdekei, illetve ezen érdekek és a környezet állapota közötti viszony döntik el alapvetően, hogy a környezeti szempontok milyen szerephez jutnak a döntések meghozatala során. A beruházások elsődlegesen indokaként megjelenő gazdasági érdek is csupán egy a területhasználathoz és társadalom fejlődéséhez kapcsolódó, számos egyéb érdek között, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a fejlesztések során a társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek harmonizálása gyakran elmarad, olykor szándék sincs rá. A szenvedő alany pedig ilyenkor szinte mindig a környezeti érdek.[2]
A környezetvédelem esetén a fennálló közérdek elismerése különösen fontos, alapvetően két okból. Egyrészt a környezet értelemszerűen nem képes az érdekei képviseletére a közpolitikai döntésekben, nem képes önmaga védelmét ellátni a környezetet érintő döntéshozatali eljárások során, ezért szükség van olyan személyekre, csoportokra, szervezetekre és intézményekre, amelyek ezt a szerepet képesek ellátni. Másrészt gyakran előfordul, hogy a környezeti ügyek bizonyos magánszemélyek jog által védett érdekeit nem vagy csak csekély mértékben érintik. Ezért van szükség arra, hogy a környezet érdekeinek a képviselete egy-egy elkötelezett polgár vagy környezetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezet által biztosított legyen azokban az esetekben is, amikor az állami intézményrendszer illetékes szerve(i) erre valamilyen oknál fogna nem képes(ek).
A fejlett országokban a környezet védelme alapvetően az állami szervek feladata. Ennek értelmében az államnak hatékony szervezeti és intézményrendszert kell kiépítenie és működtetnie a környezet védelme ér-
34/35
dekében, melynek a közigazgatási szervek mellett a civil szervezetek is részét képezik. Az érdekeltek bevonása, a társadalmi részvétel elvének az érvényesítése a környezeti politika elengedhetetlen eszköze ahhoz, hogy az állami intézmények demokratikus kontrollja, illetve a környezeti érdekek képviselete a környezetet érintő döntések meghozatala során biztosított legyen, és az egyes polgárok is jobban megértsék tevékenységeik környezetre gyakorolt hatását, ezáltal pedig lehetőségük legyen e hatások hatékonyabb kezelésére.
Magyarországon a környezeti jogok kiindulópontja az Alaptörvény, amely az Alkotmány értékeinek fenntartása mellett határozottan bővítette a jelen és jövő nemzedékek érdekeivel kapcsolatos szabályokat.[3] Az Alaptörvény több ponton tartalmaz a környezeti érdekek védelmével kapcsolatos rendelkezéseket, melyek központi eleme az egészséges környezethez való jog, mint sajátos alapjog kimondása,[4] melynek értelmezését az Alkotmánybíróság a jelentősége folytán alaphatározatként értékelhető 28/1994. (V. 20.) AB határozatában, valamint az arra épülő későbbi határozataiban végezte el. Ennek során az egészséges környezethez való jogot elsősorban intézményvédelmi kötelezettségként értelmezte, amely - kötelezettségek címzettjeiként - magában foglalja a jogalkalmazó szerveket is. Az állami intézményrendszeren belül a legfontosabb szereplők az egységes "zöld hatóságok", azaz a Vidékfejlesztési Minisztérium irányítása alá tartozó környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek, valamint a Főfelügyelőség,[5] de helyi szinten kiemelt szerepet játszanak a jegyzők is a környezeti ügyekben.
Maga a "környezeti jogok" kifejezés valójában az (egészséges, tiszta, biztonságos stb.) környezethez való jog mint harmadik generációsnak tekintett emberi jog közvetett érvényesítéséhez szükséges, eljárási jellegű szelvényjogokat takarja. Ezeket foglalja össze a maga nemében egyedülálló Aarhusi Egyezmény, melyet az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében fogadott el 1998-ban 35 ország és az Európai Közösség. Az Egyezmény megszületése és viszonylag zökkenőmentes hatálybalépése jól mutatja, hogy a környezeti érdekek sajátosságai, valamint a környezeti szabályozás valamennyi szintjén és szektorában megjelenő végrehajtási deficit miatt a megalkotott környezetvédelmi szabályok érvényesítése terén egyre fontosabb szerep jut a nyilvánosság tagjainak: a polgároknak és különösen a környezetvédelmi céllal működő civil, vagy más néven nem-kormányzati szervezeteknek (a továbbiakban: NGO-k).
Az Egyezmény - melyet az ENSZ főtitkára úgy jellemzett, mint "a környezeti demokrácia megteremtésére irányuló legambiciózusabb vállalkozás" - elsődlegesen nem is a környezethez való jogra, mint szubsztantív jellegű, "harmadik generációsnak" tekintett emberi jogra, hanem az eljárási jellegű környezeti jogokra, mint szelvényjogokra koncentrál,[6] és ennek révén igyekszik biztosítani minden egyén jogát ahhoz, hogy "egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen".[7] Ennek megfelelően az Egyezmény a társadalmi részvétel elvének három "pillérét" különbözteti meg:
- az információhoz való hozzáférés,
- a nyilvánosság részvétele a környezeti döntéshozatalban,
- az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása.[8]
Ezekhez hozzátehetjük még az Egyezmény negyedik pillérének tekintett "részvételre képesítést", amely az említett jogok gyakorlásához szükséges kapacitásfejlesztés lehetőségeit foglalja össze. Lényegében ezen a négy szelvényjogon keresztül értelmezhető a leginkább a "környezeti demokrácia" hazai állapota is.[9]
A pillérek szoros összefüggésben állnak egymással is; az információhoz való hozzáférés elengedhetetlen a másik két pillér érvényesüléséhez, hasonlóképpen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés (melyet röviden rendszerint jogorvoslati jogként említenek) is felmerül önállóan a másik kettővel összefüggésben, amennyiben az információhoz jutás vagy a részvétel akadályokba ütközik.[10] A felsorolt pillérek közül az első (a környezeti információ kérése) jelenti messze a leggyakoribb társadalmi részvételi formát. Sokkal ritkább a különféle döntések meghozatalában történő részvétel, és egész elenyésző (legfeljebb néhány százalék lehet) azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés is megjelenik.
Az Aarhusi Egyezményben a második és a harmadik pillér esetében a nyilvánosság az érintett nyilvánosságra szűkül, ami a 2. cikk (5) bekezdése alapján a nyilvánosság azon részét jelenti, amelyet a környezeti döntéshozatal befolyásol, vagy valószínűleg befolyásol, vagy ahhoz érdeke fűződik. Ebből a szempontból a környezet védelmét elősegítő és a nemzeti jogban foglalt követelményeknek megfelelő, nem kormányzati szervezeteket érdekelt szervezeteknek kell tekinteni, tehát minden esetben beleértendők az érintett nyilvánosság körébe. Az Egyezmény tehát egyfajta vélelmet állított fel a környezetvédelem terén tevékenykedő NGO-k javára, gyakorlatilag automatikusan rendelkeznek a bírósághoz fordulás jogával,[11] ami megkönnyíti számukra az érintettség bizonyítását a konkrét ügyekben, de bizonyos mozgásteret is enged a Részes Felek számára, mert az Egyezmény vagylagos feltételként írja elő a számukra, hogy kellő érdekeltséggel bírjanak vagy jogaik sérülését állítsák, amennyiben az érintett Fél közigazgatási eljárási szabályai ennek fennállását szabja előfeltételként a felülvizsgálati eljárás megindításához valamely független és pártatlan testület előtt. Hogy mi minősül kellő érdeknek, illetve jogsérelemnek az igazságszolgáltatáshoz való jog szempontjából, azt azonban az Egyezmény nem határozza meg. Előírja viszont általános követelményként, hogy az érintett nyilvánosság kapjon széles körű hozzáférési lehetőséget az igazságszolgáltatáshoz.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
